Tanulmányok

Szelényi Ödön eredetileg magyar–német szakos tanári oklevelet szerzett, később ezt a képesítését bővítette a filozófiával, valamint a neveléstudománnyal. Egyik utolsó művében saját munkásságának a súlypontját a vallásfilozófiában jelölte meg /1/, pedig vallásfilozófiával csak 1909-től kezdett foglalkozni, amikor a mezőtúri, lőcsei és késmárki tanárkodása után meghívták Pozsonyba az ottani evangélikus teológiai akadémiára. Korábban inkább irodalmi témákkal, pontosabban az irodalomban megjelenő filozófiai témafelvetésekkel foglalkozott. Gaudy László jellemzése „a legideálisabb gondolkodású liberális teológusról” ezt az átállást és a teológiai problémákkal való birkózást mutatja be. /2/ Jelen dolgozat Szelényi vallásfilozófiájának ezt az aspektusát kívánja elemezni.

„Fonjatok sárga kalászt a füzérbe, S búzavirágot is, kékeset!” (Schiller: Az eleusisi ünnep. Faludy György ford.) A búzavirág ma már szántóföldjeink különlegességeihez tartozik, és örülhetünk,... Bővebben

A fejlett nyugati világban egyre inkább megfigyelhető a pártok mögött egy kiterjedt háttérszféra, amelynek meghatározó szerepe van a pártok verseny- és szavazatszerző képességének alakulásában. A szakirodalom (így magam is) gyakran agytrösztnek nevezi a pártok munkáját támogató háttérintézményi szférát. Úgy gondolom, hogy a think-tank szervezetek valóban fontos szerepet játszanak a pártversenyben. E dolgozatban mégis inkább a politikai hálózatokról fogok beszélni. Amellett érvelek majd, hogy helyesen tesszük, ha a pártok működését és versenyét a hálózatelmélet adta fogalmi és módszertani szempontok segítségével közelítjük meg. A dolgozatban először a hálózatelmélet politikai hasznosíthatóságának szempontjairól lesz szó, utána a jelenlegi magyar politikai mezőnyt jellemzem röviden annak alapján, hogy milyen politikai hálózatokat működtetnek. Végül általános észrevételeket fogalmazok meg a hálózatok és a pártok versenyképességének összefüggéseiről.

Az elmúlt évtizedben az Európai Unión belül központi kérdéssé vált az emberi erőforrások fejlesztése. A csatlakozni kívánó országokban (így Szlovákiában is) azonban nemcsak ezért kell fokozott figyelmet szentelni az emberi erőforrások fejlesztésének, hanem azért is, mert jelenlegi állapotukban már a hazai igényeknek sem mindig felelnek meg. Ennek több oka van, ahhoz azonban nem fér kétség, hogy az emberi erőforrások minőségének kialakításában kulcsszerepet játszik az iskola. Márpedig „a Munka-, Szociális és Családügyi Kutatóintézet legújabb felmérése is megállapítja, hogy az iskolák elszakadtak a valóságtól. (…) szakmákra vonatkozó tárgyi tudást adnak. A tárgyi tudással viszont az a gond, hogy ebben a gyorsan változó világban nagyon hamar elévül. (…) Mára már egyértelművé vált, hogy az általános és a középiskolák elsődleges célja: megtanítani a gyerekeket tanulni, felkelteni a tudás iránti igényüket, és felkészíteni őket az egész életen át való tanulásra. Úgy tűnik tehát, hogy az általános képzés számít ma a legjobb szakképzésnek.”1

Jelen tanulmány arra keresi választ, hogy a természetes asszimilációnak az etnikai peremvidéken milyen formái vannak jelen, azt kutatja, hogy külső tényezőkön és hatásokon túl mi idézi elő azt a lassú, de biztos „lemorzsolódást”, nyelv-/kultúra-/nemzetváltást, amit természetes asszimilációnak szokás nevezni.

A rendszerváltás (1989) óta Szlovákia jelentős változásokon ment keresztül. Csehszlovákia 1992-es kettéválása különösen a magyar nemzetiségű polgárokban okozott csalódást, s ez direkt vagy indirekt formában... Bővebben