Helena Bujnová: The Geo-political Situation of the Countries of the Visegrad Treaty

English abstract

There were not created any new important interprerations on the Central European geo-political reg­ion even as a consequence of enormous political changes that began in the ninetees of the 20th century. Although, they caused significant modifications in the previous conceptions. At the beginning of the 21st century the role of Central Europe still had two basic geo-political interpretations: the „Transitional Europe“ and the „periphery of Europe“ conception. The first perceptible result of the co-operation in the field of integration and geo-political orientation was the creation of the Visegrad Treaty. The Visegrad Declaration on co-operation was passed at the meeting of presidents and prime ministers of the Czechoslovak Federative Republic, Poland, and Hun­ga­ry. The signers declared their determination to liquidate the remains of previous totalitarian systems and to create democratic relations and mo­dern market economy in the countries. The expansion of the Visegrad Reg­ion, that is al­most 534 thousand km2, comparable with the territory of France, its number of population al­most 65 million. This community gives an opportunity for synergic, supporting effects, since four country with mutual efforst can reach better results in solving its problems. The study tries to define the basic characteristics of foreign policy, geo-political orientation and geo-pollitical situation of these four countries in the mostly integrated Central European reg­ion. They all are members of the Organisation of the North-Altantic Treaty. Consequently, their very similar foreign policy orientation towards third countries can be unanimously defined. The situation is similar relating their membership in the European Union, since from May 2004 all the four countries are members of the integrated organiation. Another factor determining the geo-political situation of the V4 is the military force, that is the oldest and most classical way of judging the power situation of countries. Since this is a factor that can be enumerated and the numbers are public. It is evident from the data indicating military force that no Central European country has such goals that by strenghtening its military would ensure authority to itself. In order to strenghten the geo-political situation of the V4 in such a complicated geographical and political reg­ion as the EU, a much mo­re intensve and extensive co-operation between the countries is important that breaks through all the levels from the highest to the lowest one. The neccessity of V4’s remaining and its further functioning, on which mutual unity and co-operation of participating countries has a great influence, is evident from our viewpoint. The tasks of co-operation has to be defined precisely, while the most important issues relating the European Uion are to be set in the cent­re, through which it can be ensured that the strong and unified influence of the V4 is considered in Brussel at the strategic decision making of the European Union.

Content in original language

Kö­zép-Eu­ró­pa geo­po­li­ti­kai fo­gal­má­nak leg­sza­ba­to­sabb ér­tel­me­zé­sét Milan Kundera A Nyu­gat el­rab­lá­sa (Únos Záp­adu) cí­mű 1985-ös cik­ké­ben ta­lál­juk meg. Ez az ér­tel­me­zés még a hi­deg­há­bo­rús vi­szo­nyo­kat tük­rö­zi: Kundera Kö­zép-Eu­ró­pát a Nyu­gat ré­sze­ként te­kin­tet­te, amely Ke­let-Eu­ró­pa ha­tal­mi öve­ze­té­be ke­rült.
A 20. szá­zad ki­lenc­ve­nes éve­i­ben el­kez­dő­dött ha­tal­mas po­li­ti­kai vál­to­zá­sok kö­vet­kez­té­ben sem szü­let­tek a kö­zép-eu­ró­pai geo­po­li­ti­kai ré­gi­ó­ról lé­nye­ge­sen újat ho­zó ér­tel­me­zé­sek. Je­len­tős mó­do­sí­tá­so­kat esz­kö­zöl­tek azon­ban a ko­ráb­bi kon­cep­ci­ók­ban. A 21. szá­zad ele­jén Kö­zép-Eu­ró­pa sze­re­pé­nek to­vább­ra is két alap­ve­tő geopolitiakai ér­tel­me­zé­se van: a „Köz­tes-Eu­ró­pa”- és az „Eu­ró­pa pe­ri­fé­ri­á­ja” kon­cep­ció.
A ber­li­ni fal le­dön­té­sé­vel jel­ké­pe­zett két­pó­lu­sú vi­lág­rend­szer föl­bom­lá­sa az 1989–1991 között a Szov­jet­unió szét­hul­lá­sá­hoz ha­son­ló­an bi­zony­ta­lan­sá­got és ká­oszt idé­zett elő a kö­zép-eu­ró­pai tér­ség­ben. A nem­rég még a to­ta­li­tá­ri­us szov­jet ha­ta­lom ál­tal uralt föld­raj­zi tér­ség­ben alap­ve­tő­en meg­vál­to­zott a geo­po­li­ti­kai ha­tá­sok irá­nya és az erő­meg­osz­lás.
Meg­szűn­tek a nagy­ha­tal­mi tör­té­ne­ti ér­dek­szfé­rák és szük­sé­ges­sé vált egy új azo­nos­ság­kép meg­te­rem­té­se, még­pe­dig fő­ként a szó­ban for­gó tér­ség ál­la­ma­i­nak kül- és biztonságpolikáját il­le­tő­en. Az em­lí­tett vál­to­zá­sok kö­vet­kez­té­ben leg­in­kább az ed­di­gi ke­le­ti ve­ze­tő ha­ta­lom, a Szov­jet­unió ke­rült töb­bé-ke­vés­bé vál­sá­gos hely­zet­be. A vál­to­zá­sok kö­vet­kez­té­ben de facto azon­nal el­vesz­tet­te a ko­ráb­ban tő­le füg­gő szatellitországokra gya­ko­rolt po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi be­fo­lyá­sát. A leg­fon­to­sabb azon­ban az a kö­rül­mény, hogy a bel­po­li­ti­kai ese­mé­nyek kö­vet­kez­té­ben meg­ren­dült po­zí­ci­ó­jú Moszk­vá­nak nincs vi­lá­gos el­kép­ze­lé­se a volt szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok­kal szem­ben ki­ala­kí­tan­dó vi­szo­nyá­ról sem a je­lent, sem pe­dig a jö­vőt il­le­tő­en.
Ezen or­szá­gok lát­ha­tó­lag ki­hasz­nál­ták a Kreml kül­po­li­ti­kai bi­zony­ta­lan­sá­gát, ami­ről az ek­kor meg­in­du­ló, Nyu­gat-, Kö­zép- és Ke­let-Eu­ró­pát egy­sé­ge­sí­tő in­teg­rá­ci­ós fo­lya­ma­tok is ta­nús­kod­nak. Kö­zép-Eu­ró­pa egy­sé­ge­sí­tő té­nye­ző­je ez­után a nyu­ga­ti kül­po­li­ti­kai ori­en­tá­ci­ó­val ös­­sze­füg­gő­en az eu­ró­pai és at­lan­ti biz­ton­sá­gi és gaz­da­sá­gi struk­tú­rák­ba va­ló in­teg­rá­ló­dás lesz.
Ezen tö­rek­vé­sek kö­vet­kez­té­ben két ten­den­cia kezd köl­csö­nö­sen hat­ni egy­más­ra:
1. egy­részt az eu­ró­pa­i­ak el­tá­vo­lo­dá­sa a geo­po­li­ti­ka­i­lag zárt for­má­ci­ók­tól, ame­lyek a nul­la vég­ös­­sze­gű játsz­mák sze­rin­ti ki­bé­kít­he­tet­len el­len­té­tek men­tén struktúrálódtak, mely el­tá­vo­lo­dás a tel­jes in­teg­rá­ció cél­ki­tű­zé­sé­ig ter­jed;
2. más­részt a nyi­tott tár­sa­dal­ma­kat jel­lem­ző geo­po­li­ti­ka irá­nyá­ba va­ló tö­rek­vés, akár ha­tal­mi játsz­mák föl­hasz­ná­lá­sá­val is (Volner 2004, 284).
Az in­teg­rá­ció szán­dé­ká­val kez­di ke­res­ni ér­vé­nye­sü­lé­si le­he­tő­sé­ge­it és he­lyét az új geo­po­li­ti­kai adott­sá­gok­nak meg­fe­le­lő­en töb­bek kö­zött Ma­gyar­or­szág, Len­gyel­or­szág, a Cseh és a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság is. Ér­de­ke­ik ér­vé­nye­sí­té­se so­rán ezen or­szá­gok föld­raj­zi hely­ze­tük­ből és kap­cso­la­ta­ik­ból ki­fo­lyó­lag ele­ve köl­csö­nös együtt­mű­kö­dés­re utal­tak.
Az in­teg­rá­ció és a geo­po­li­ti­kai ori­en­tá­ció te­rén fo­lyó együtt­mű­kö­dé­sük el­ső ér­zé­kel­he­tő ered­mé­nye a vi­seg­rá­di szer­ző­dés lét­re­ho­zá­sa volt. Az együtt­mű­kö­dés­ről szó­ló Vi­seg­rá­di nyi­lat­ko­za­tot a Cseh–Szlovák Fö­de­ra­tív Köz­tár­sa­ság, Len­gyel­or­szág és Ma­gyar­or­szág ál­lam- és kor­mány­fő­i­nek ta­lál­ko­zó­ján fo­gad­ták el. Az alá­írók ki­nyil­vá­ní­tot­ták el­tö­kélt­sé­gü­ket a ko­ráb­bi to­ta­li­tá­ri­us rend­sze­rek ma­rad­vá­nya­i­nak fel­szá­mo­lá­sá­ra, a de­mok­ra­ti­kus vi­szo­nyok és a mo­dern pi­ac­gaz­da­ság meg­te­rem­té­sé­re. Ki­nyil­vá­ní­tot­ták kész­sé­gü­ket az ál­ta­luk ve­ze­tett ál­la­mok szo­ro­sabb együtt­mű­kö­dé­sét il­le­tő­en az egy­sé­ges Eu­ró­pá­ba ve­ze­tő úton. A ké­sőb­bi­ek so­rán ez az együtt­mű­kö­dé­si haj­lam azon­ban elég­gé meg­csap­pant és csak az 1990-es évek má­so­dik fe­lé­ben élén­kült meg új­ra. En­nek a meg­nyil­vá­nu­lá­sa volt A vi­seg­rá­di együtt­mű­kö­dés tar­tal­ma cí­mű prog­ram­nyi­lat­ko­zat, ame­lyet az 1999. má­jus 14-i po­zso­nyi ta­lál­ko­zó­ju­kon fo­gad­tak el a vi­seg­rá­di né­gyek. A V4, amint az bi­zo­nyá­ra mind­nyá­junk előtt is­mert, négy kö­zép-eu­ró­pai ál­lam: a Cseh Köz­tár­sa­ság, Len­gyel­or­szág, Ma­gyar­or­szág és Szlo­vá­kia tö­mö­rü­lé­se, amely 1991. feb­ru­ár 15-én ala­kult meg Václav Havel csehszlovák1, Lech Wa­le­sa len­gyel köz­tár­sa­sá­gi el­nök, va­la­mint An­tall Jó­zsef ma­gyar kor­mány­fő ta­lál­ko­zó­ján a ma­gyar­or­szá­gi Vi­seg­rá­don. Az ál­ta­luk kép­vi­selt or­szá­gok tö­rek­vé­se­it fő­ként az aláb­bi, mind­nyá­juk ál­tal han­goz­ta­tott jel­szó egye­sí­tet­te: in­teg­rá­ció, pros­pe­ri­tás, biz­ton­ság.
Ezt a kez­de­mé­nye­zést az 1335-ös vi­seg­rá­di ki­rály­ta­lál­ko­zó mo­ti­vál­ta, ame­lyen I. Kár­oly Ró­bert ma­gyar, III. Káz­mér len­gyel és Lu­xem­bur­gi Já­nos cseh ki­rály vett részt. Mind­két tör­té­nel­mi ta­lál­ko­zó leg­főbb cél­ja a há­rom kö­zép-eu­ró­pai ál­lam együtt­mű­kö­dé­sé­nek és köl­csö­nös ba­rát­sá­gá­nak el­mé­lyí­té­se volt.
A vi­seg­rá­di cso­port meg­ala­ku­lá­sát ösz­tön­ző négy leg­fon­to­sabb té­nye­ző:
1. a kom­mu­nis­ta ura­lom ma­rad­vá­nya­i­nak vis­­sza­szo­rí­tá­sa és föl­szá­mo­lá­sa;
2. az egyes ál­la­mok kö­zött fönn­ál­ló ani­mo­zi­tás le­küz­dé­se;
3. a hit, hogy kö­zös föl­lé­pés­sel és erő­fe­szí­tés­sel kön­­nyeb­ben meg­va­ló­sít­ha­tó a szo­ci­á­lis és gaz­da­sá­gi transz­for­má­ció a meg­in­du­ló in­teg­rá­ci­ós fo­lya­ma­tok ke­re­té­ben;
4. új mi­nő­sé­gi és er­köl­csi nor­mák ki­tű­zé­se a po­li­ti­kai elit elé.
A vi­seg­rá­di tér­ség csak­nem 534 ezer négy­zet­ki­lo­mé­ter, Fran­cia­or­szág te­rü­le­té­hez mér­he­tő, la­ko­sa­i­nak szá­ma pe­dig majd­nem 65 mil­lió. Ez a kö­zös­ség te­ret nyújt a szinergikus, egy­mást tá­mo­ga­tó ha­tá­sok ér­vé­nye­sü­lé­sé­re, a négy or­szág kö­zös erő­fe­szí­tés­sel jobb ered­mé­nye­ket ér­het el a prob­lé­mák meg­ol­dá­sá­ban, mint kü­lön-kü­lön.
Jiøí Vykoukal Vi­seg­rád cí­mű köny­vé­ben négy nem­ze­ti Vi­seg­rá­dot ír le (Vykoukal 2003, 364):
1. Szlo­vá­kia ese­té­ben az instrumentalizmus, a prag­ma­tiz­mus és az esszencializmus a jel­lem­ző. Po­zsony szá­má­ra a vi­seg­rá­di együtt­mű­kö­dés­ben va­ló rész­vé­tel lét­szük­ség­let és szük­ség­sze­rű­ség is egy­ben, mi­vel Szlo­vá­ki­át fő­ként re­gi­o­ná­lis hely­ze­te alap­ján tart­ják szá­mon.
2. Len­gyel­or­szág­ra az instrumentalizmus, a prag­ma­tiz­mus és a funk­ci­o­na­liz­mus jel­lem­ző. Var­só szá­má­ra a vi­seg­rá­di együtt­mű­kö­dés­ben va­ló rész­vé­tel le­he­tő­vé te­szi a nyu­ga­ti vi­lág­gal ki­épí­tett kap­cso­la­tai el­mé­lyí­té­sét. Egy­ben ar­ra is rá­kény­sze­rí­ti, hogy ös­­sze­kap­csol­ja a regionalitás és az eu­ró­pa­i­ság ele­me­it, ugyan­is a re­gi­o­ná­lis di­men­zió és a geo­po­li­ti­kai hely­zet le­he­tő­vé te­szi ne­ki, hogy lát­szó­lag nö­vel­je Len­gyel­or­szág fon­tos­sá­gát az Eu­ró­pai Unió szá­má­ra.
3. Magyaroszágot az instrumentalizmus, a prag­ma­tiz­mus és a pár­hu­za­mos­ság tu­laj­don­sá­ga­i­val jel­le­mez­het­jük. Bu­da­pest szá­má­ra a vi­seg­rá­di együtt­mű­kö­dés vol­ta­kép­pen nem a két pár­hu­za­mos fej­lő­dé­si vo­nal, a re­gi­o­ná­lis és az eu­ró­pai, ill. az euroatlanti ös­­sze­kap­cso­lá­sa és ki­egyen­lí­té­se cél­já­ból van szük­ség. Ke­ve­sen lát­ják át eköz­ben, hogy a nagy ki­ter­je­dé­sű és né­pes Len­gyel­or­szág­gal ös­­sze­ha­son­lít­va, amely­nek ön­kén­te­le­nül is ha­tal­mas geo­po­li­ti­kai je­len­tő­sé­get tu­laj­do­ní­ta­nak, ép­pen Magyaroszág az, amely az Egye­sült Ál­la­mok ka­to­nai je­len­lét­ének kö­szön­he­tő­en nagy adut tart a mar­ká­ban. Ez azon­ban csak vi­szony­la­gos ér­ték, ha fi­gye­lem­be ves­­szük a NA­TO eset­le­ges bal­ká­ni ter­jesz­ke­dé­sé­nek pers­pek­tí­vá­ját is.
4. A Cseh Köz­tár­sa­ság ese­té­ben az instrumentalizmus, prag­ma­tiz­mus és mi­ni­ma­liz­mus a ti­pi­kus jel­lem­zők. Prá­gá­nak a vi­seg­rá­di együtt­mű­kö­dés­re vol­ta­kép­pen ad­dig nincs szük­sé­ge, amíg azt tő­le va­la­ki el nem vár­ja. Sa­ját ér­de­ké­ben tá­mo­gat­hat­ja és fej­leszt­he­ti is az együtt­mű­kö­dést, ami­ből kö­vet­ke­zik, hogy Cseh­or­szág­nak vi­szony­lag nagy le­he­tő­sé­gei van­nak a bilateralitás elő­nyök ki­hasz­ná­lá­sá­ban.
Pró­bál­juk meg­fo­gal­maz­ni ezen négy ál­lam kül­po­li­ti­ká­ja, geo­po­li­ti­kai ori­en­tá­ci­ó­ja és geo­po­li­ti­kai hely­ze­te ál­ta­lá­nos jel­lem­ző­it a je­len­tős mér­ték­ben in­teg­rált kö­zép-eu­ró­pai tér­sé­gé­ben. A vi­seg­rá­di szer­ző­dés ál­la­ma­i­nak geo­po­li­ti­kai hely­ze­te min­den szin­ten az eu­ró­pai és transzatlanti szer­ve­ze­tek­ben va­ló tag­sá­guk ál­tal meg­ha­tá­ro­zott.
Ki­vé­tel nél­kül mind­nyá­jan tag­jai az Észak-at­lan­ti Szer­ző­dés Szer­ve­ze­té­nek. Eb­ből egy­ér­tel­mű­en meg­ha­tá­roz­ha­tó a kí­vül­ál­ló har­ma­dik ál­la­mok­kal szem­be­ni na­gyon ha­son­ló kül­po­li­ti­kai ori­en­tá­ci­ó­juk. Ha­son­ló a hely­zet az Eu­ró­pai Uni­ós tag­sá­gu­kat il­le­tő­en is, mint­hogy 2004 má­ju­sá­tól mind a négy ál­lam tag­ja az in­teg­rá­ci­ós szer­ve­zet­nek.
Oskar Krejèí sze­rint az eu­ró­pai ál­la­mok két do­mi­náns geo­po­li­ti­kai ten­gely sze­rint tá­jé­ko­zód­nak, ame­lyek meg­ha­tá­roz­zák a bir­to­kuk­ban lé­vő te­rü­let je­len­tő­sé­gét. Ezen ten­ge­lyek men­tén ter­ve­zik a fon­tos vas­úti és köz­úti fo­lyo­só­kat, va­la­mint a gáz- és olaj­ve­ze­té­ke­ket. A vizs­gált ál­la­mok kö­zül egy­ér­tel­mű­en Len­gyel­or­szág van a leg­ked­ve­zőbb hely­zet­ben, utá­na Magyaroszág kö­vet­ke­zik, és a geo­po­li­ti­kai fon­tos­sá­gi sor­rend leg­vé­gén Szlo­vá­kia és Cseh­or­szág ta­lál­ha­tó. Eb­ből egy­ér­tel­mű, hogy Cseh­or­szág és Szlo­vá­kia geo­po­li­ti­kai hely­ze­te csak a szlo­vá­kok és cse­hek szá­má­ra je­len­tős, és Né­met­or­szág lo­ká­lis ér­de­ke­it le­szá­mít­va ez utób­bi ál­la­mok nem tar­toz­nak a nagy­ha­tal­mak élet­be­vá­gó­an fon­tos ér­dek­te­rü­le­tei kö­zé. Ezt a föl­té­te­le­zést tá­maszt­ják alá az 1938-, az 1948- és az 1968-as ese­mé­nyek is, ami­kor egyet­len más nagy­ha­ta­lom sem avat­ko­zott be az épp ak­kor e tér­ség­ben ér­de­kelt nagy­ha­ta­lom ér­de­ke­i­be.
Meg­en­ged­het­jük ma­gunk­nak azt az ál­lí­tást, hogy Szlo­vá­kia po­zí­ci­ó­ja ked­ve­zőbb, mi­vel te­rü­le­tén ha­lad át a Ba­rát­ság kő­olaj-táv­ve­ze­ték, és raj­ta fog át­ha­lad­ni az új Yamal kő­olaj-táv­ve­ze­ték je­len­tős ré­sze is, ame­lyet az orosz Gazprom tár­sa­ság épít ab­ból a cél­ból, hogy ki­ke­rül­je az Uk­raj­nán ke­resz­tül ve­ze­tő olaj­szál­lí­tást.
A vi­seg­rá­di né­gyek geo­po­li­ti­kai hely­ze­tét meg­ha­tá­ro­zó to­váb­bi té­nye­ző a ka­to­nai erő mint az or­szá­gok ha­tal­mi hely­ze­te meg­íté­lé­sé­nek leg­ré­gibb, klas­­szi­kus szem­pont­ja. Ez ugyan­is azon ke­vés té­nye­ző kö­zé tar­to­zik, ame­lyek ab­szo­lút mér­ték­ben szám­sze­rű­sít­he­tők és nyil­vá­no­sak. A fegy­ve­res erőt ki­fe­je­ző ada­tok­ból nyil­ván­va­ló, hogy egyet­len kö­zép-eu­ró­pai or­szág­nak sin­cse­nek olyan cél­jai, hogy ka­to­na­i­lag meg­erő­söd­ve biz­to­sít­son ma­gá­nak te­kin­télyt.
A nyu­godt lég­kört és a fegy­ve­res ös­­sze­tű­zés­sel va­ló fe­nye­ge­tés hi­á­nyát jel­zi a ha­gyo­má­nyos fegy­ve­rek szá­má­nak és a ka­to­na­ság lét­szá­má­nak csök­ken­té­se is. Ezek a té­nyek a szó­ban for­gó ál­la­mok gaz­da­sá­gi ere­jé­ből is kö­vet­kez­nek és ter­mé­sze­te­sen ös­­sze­függ­nek a fegy­ve­res erők át­épí­té­sé­vel is, amely ezek­ben az or­szá­gok­ban a NA­TO-tag­ság­gal já­ró kö­te­le­zett­sé­gek­kel össz­hang­ban fo­lyik.
Mint már em­lí­tet­tük, a vi­seg­rá­di szer­ző­dés ál­la­mai nem­zet­kö­zi té­ren a NATO-ba va­ló be­lé­pé­sük­kel nyer­tek bi­zo­nyos je­len­tő­sé­get. A ka­to­na­i­lag gyön­gébb ál­la­mok ese­té­ben el­ső lá­tás­ra tel­je­sen jo­gos­nak és és­­sze­rű­nek tű­nik kol­lek­tív vé­del­mi szer­ző­dés­sel meg­ol­da­ni biz­ton­sá­guk kér­dé­sét. Ilyen meg­ol­dás­nak lát­szik Cseh­or­szág, Len­gyel­or­szág, Ma­gyar­or­szág és Szlo­vá­kia NATO-ba va­ló be­lé­pé­se is. Más­részt azon­ban tu­da­to­sí­ta­nunk kell, hogy amely or­szá­gok csu­pán ke­vés esz­köz­zel já­rul­nak hoz­zá a kol­lek­tív biz­ton­ság rend­sze­ré­hez, nem iga­zán vár­hat­ják el a töb­bi­ek­től, hogy azok ér­de­kel­ve le­gye­nek az ő biz­ton­sá­gu­kat il­le­tő­en.
No­ha az „egy min­den­ki­ért, min­den­ki egyért” elv kel­le­me­sen vissz­hang­zik egy kö­zép-eu­ró­pai lel­ké­ben, ám a vi­lág­po­li­ti­ká­ban nem jel­sza­vak alap­ján dön­te­nek. Az igaz­ság az, hogy a NA­TO sza­bály­za­ta nem tar­tal­maz sem­mi­fé­le ma­gá­tól ér­te­tő­dő vé­del­mi ga­ran­ci­át. A há­bo­rú­ba va­ló be­lé­pés­ről az egyes tag­ál­lam­ok jog­rend­sze­re alap­ján dön­te­nek, és nem a NA­TO köz­pont­já­ban. Ter­mé­sze­te­sen ma­ga a NA­TO-tag­ság is nagy­mér­ték­ben csök­ken­ti egy har­ma­dik ál­lam ré­szé­ről tör­té­nő ka­to­nai tá­ma­dás koc­ká­za­tát.
Je­len­leg azon­ban pa­ra­dox mó­don épp a NA­TO-tag­ság szol­gál­hat az egyes tag­or­szág­ok el­le­ni ag­res­­szió ürü­gyé­ül. A NA­TO-t még min­dig fő­ként az USA je­len­ti, mely­nek po­li­ti­ká­ját a vi­lág or­szá­ga­i­nak több­sé­ge nem tart­ja el­fo­gad­ha­tó­nak. Ezért vál­nak a NA­TO tagoszágai ter­ro­ris­ta tá­ma­dá­sok cél­pont­já­vá.
Kö­zép-Eu­ró­pá­nak mint geo­po­li­ti­kai szem­pont­ból vi­szony­lag je­len­ték­te­len tér­ség­nek meg­van a le­he­tő­sé­ge, hogy mi­ni­má­lis ka­to­nai ki­adá­sok­kal is biz­ton­sá­gos­sá vál­jék. Min­den je­len­tő­sebb tá­ma­dás­nak fon­to­sabb és meg­kö­ze­lít­he­tőbb geo­po­li­ti­kai tér­ség vol­na a cél­pont­ja.
Bár a nem­zet­kö­zi po­li­ti­ka te­rü­le­tén nincs a V4 cso­por­to­su­lás­nak na­gyobb be­fo­lyá­sa, két­ség­te­len, hogy sa­ját föld­raj­zi tér­sé­gé­ben nagy stra­té­gi­ai je­len­tő­sé­ge van, hi­szen a kö­zép- és ke­let-eu­ró­pai ré­gió kulcs­fon­tos­sá­gú or­szá­ga­it kö­ti ös­­sze. Föld­raj­zi szem­pont­ból ez a te­rü­let lé­nye­gé­ben fon­tos ka­to­nai stra­té­gi­ai tér­ség­nek is fel­fog­ha­tó, mi­vel kom­pakt át­me­ne­ti öve­ze­tet ké­pez úgy Eu­ró­pa és az Orosz Fö­de­rá­ció, mint a Bal­ti­kum és a Bal­kán irá­nyá­ba. Eb­ből adó­dik a V4 mint mul­ti­la­te­rá­lis tér­ség geo­po­li­ti­kai po­zí­ci­ó­ja is. A ha­té­kony multilateralizmus ugyan­is a sta­bil nem­zet­kö­zi rend­szer alap­ja, amely vi­szont a nem­zet­kö­zi kö­zös­ség szi­lárd­sá­gá­nak a biz­to­sí­té­ka.
A geo­po­li­ti­kai po­zí­ció szem­pont­já­ból tel­je­sen más di­men­zi­ót je­lent az Eu­ró­pai Unió (EU) ke­re­tei kö­zött fo­lyó in­teg­rá­ci­ós, egye­sü­lé­si fo­lya­mat, mint a NA­TO ka­to­nai jel­le­gű szö­vet­sé­gé­ben va­ló tag­ság. Az EU mint fő­ként gaz­da­sá­gi szer­ző­dés az egyes tag­ál­lam­ok pi­a­cá­nak vé­del­mét kell, hogy szol­gál­ja az olyan glo­bá­lis tár­sa­sá­gok nyo­má­sá­val szem­ben, amely­nek a részt ve­vő ál­la­mok sa­ját ere­jük­ből kép­te­le­nek el­len­áll­ni. Az EU fel­ada­ta az egyes ál­la­mok mű­kö­dé­si és fenn­tar­tá­si költ­sé­ge­i­nek a mi­ni­ma­li­zá­lá­sa. Más­részt azon­ban épp ez a költ­ség­csök­ken­tés, amely az egyes ál­la­mok egy­sé­ge­sü­lé­sé­hez ve­ze­tett, tű­nik prob­le­ma­ti­kus­nak. Az unifikálás ugyan­is a ha­gyo­má­nyos eu­ró­pai kü­lönb­sé­gek és sok­szí­nű­ség vis­­sza­szo­ru­lá­sá­hoz és el­tű­né­sé­hez ve­zet­het.
Az EU-ba va­ló be­lé­pés leg­vi­ta­tot­tabb geo­po­li­ti­kai vo­nat­ko­zá­sa te­hát vi­lá­gos. Még ha az EU ke­re­tei kö­zött fo­lyó egy­sé­ge­sü­lés a globalizáció kul­tu­rál­tabb for­má­ját je­lent­het­né is, sok bi­zony­ta­lan­ság fű­ző­dik hoz­zá. Az EU-nak egy­elő­re nincs a sa­ját fej­lő­dé­sé­re vo­nat­ko­zó vi­lá­gos el­mé­le­ti kon­cep­ci­ó­ja, ezért sen­ki sem tud­ja, hogy mi­lyen irány­ban fog to­vább­ha­lad­ni a meg­hir­de­tett egy­sé­ge­sü­lé­si fo­lya­mat.
A vi­seg­rá­di cso­port geo­po­li­ti­kai hely­ze­té­nek meg­erő­sö­dé­sé­hez egy olyan bo­nyo­lult föld­raj­zi és po­li­ti­kai tér­ség­ben, ami­lyen az EU, föl­tét­le­nül szük­sé­ges egy a szo­ká­sos­tól in­ten­zí­vebb és ki­ter­jed­tebb együtt­mű­kö­dés az egyes or­szá­gok kö­zött. E té­ren lé­nye­gé­ben na­gyon jó ered­mé­nye­ink van­nak. Ös­­sze­ha­son­lí­tás­képp: a szer­ző­dés mind a négy tag­ál­la­ma már a szlo­vák el­nök­ség ide­jén tag­já­vá vált az EU-nak. Ered­mé­nye­sen zá­rul­tak a csat­la­ko­zá­si tár­gya­lá­sok, si­ke­rült az egyes or­szá­gok Eu­ró­pai Uni­ó­ba va­ló be­lé­pé­sé­ről dön­tő nép­sza­va­zá­si fo­lya­ma­tot egy­faj­ta ko­or­di­nált, fo­ko­za­tos le­bo­nyo­lí­tás, ún. kasz­kád­sza­bá­lyo­zás sze­rint meg­szer­vez­ni. Szlo­vá­kia szá­má­ra ese­mé­nyek­ben gaz­dag volt az em­lí­tett idő­szak ab­ból a szem­pont­ból is, hogy a prá­gai NA­TO-csú­cson, a V4-beli part­ne­re­ink tá­mo­ga­tá­sá­nak is kö­szön­he­tő­en, meg­hí­vást kap­tunk az Észak-at­lan­ti Szer­ző­dés Szer­ve­ze­té­nek tag­jai kö­zé.
Kö­zös ha­té­kony­sá­gunk szem­pont­já­ból az Eu­ró­pai Uni­ó­ba va­ló be­lé­pés után is kulcs­fon­tos­sá­gú a vi­seg­rá­di szer­ző­dés ke­re­tei kö­zött fo­lyó még szo­ro­sabb együtt­mű­kö­dés. Or­szá­ga­ink be­lé­pé­sé­vel az Eu­ró­pai Uni­ó­ba és a NATO-ba az 1991-ben el­fo­ga­dott nyi­lat­ko­zat cél­ki­tű­zé­sei tel­je­sül­tek. Ke­res­ni kell azon­ban to­vább­ra is az olyan meg­ol­dá­so­kat, ame­lyek nem je­len­te­nek és nem is je­lent­het­nek a NATO-val és az EU-val szem­ben kon­ku­ren­ci­át, ha­nem ezek­nek a geo­po­li­ti­ka­i­lag je­len­tős szer­ve­ze­ti ke­re­tek­nek a ki­egé­szí­té­sét je­len­tik.
Az EU-ba va­ló be­lé­pés ki­hí­vást je­len­tett a V4 or­szá­gai szá­má­ra po­li­ti­kai rend­sze­rük szem­pont­já­ból is, ami­nek a lé­nye­ge a de­mok­rá­cia ál­ta­lá­no­san el­fo­ga­dott in­téz­mé­nye­i­nek a meg­erő­sí­té­se volt a szó­ban for­gó or­szá­gok al­kot­má­nyos rend­sze­ré­ben. Elena Døízová, a nyitrai Kons­tan­tin Egye­tem Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ka­rá­nak ok­ta­tó­ja már 2002-ben he­lye­sen fel­té­te­lez­te, hogy „az EU-hoz va­ló adap­tá­ció kez­de­ti idő­sza­ká­ban olyan el­ső­ren­dű fel­ada­tok meg­ol­dá­sa vá­lik fon­tos­sá, mint ami­lyen az in­téz­mé­nyi rend­szer ki­épí­té­sé­nek a be­fe­je­zé­se, az új in­téz­mé­nyek mű­kö­dé­sét érin­tő ta­pasz­ta­la­tok hi­á­nyá­nak át­hi­da­lá­sa és az al­kot­má­nyos és jo­gi sza­bá­lyo­zás hi­á­nyos­sá­gai” (Døízová 2002, 381).
A V4 cso­por­to­su­lás geo­po­li­ti­kai je­len­tő­sé­ge a ben­ne részt ve­vő ta­gok szá­má­ban és a tag­ság to­váb­bi bő­ví­té­sé­nek el­uta­sí­tá­sá­ban is meg­nyil­vá­nul. Sok szó esett ar­ról, hogy mi­lyen jel­le­gű le­gyen majd a vi­seg­rá­di cso­port, ha már mind­egyik tag­or­szá­ga az Eu­ró­pai Unió tag­ja lesz. Ar­ra a kö­vet­kez­te­tés­re ju­tot­tak, hogy meg kell őriz­ni a szer­ve­zet je­len­le­gi fel­épí­té­sét és tag­sá­gát, ami ter­mé­sze­te­sen nem zár­ja ki a más, kí­vül­ál­ló or­szá­gok­kal va­ló együtt­mű­kö­dést. Pél­dá­ul a Be­ne­lux ál­la­mok­kal már je­len­leg is gyü­möl­csö­ző a kap­cso­lat, ill. az Észa­ki Ta­nác­­csal va­ló együtt­mű­kö­dés­nek szin­tén na­gyon jók az ered­mé­nyei. Ter­mé­sze­te­sen más kí­vül­ál­ló ál­la­mok­kal is szorosabra fűz­het­jük kap­cso­la­ta­in­kat és ér­de­künk­ben is áll az ilyen együtt­mű­kö­dés.
A vi­seg­rá­di cso­port leg­na­gyobb elő­nye ab­ban mu­tat­ko­zik, hogy to­vább­ra is a szer­ző­dés ere­de­ti or­szá­ga­i­ra kor­lá­to­zó­dik. Más cso­por­to­su­lá­sok, ame­lyek szin­tén az 1990-es évek ele­jén ala­kul­tak, és a kö­zép-eu­ró­pai együtt­mű­kö­dést tűz­ték ki cé­lul, egy­faj­ta föld­raj­zi meg­ha­tá­ro­zat­lan­ság­ra, part­ta­lan­ság­ra fi­zet­tek rá.
Pél­da­ként szol­gál­hat er­re az 1991-es Al­pok–Ad­ria együtt­mű­kö­dé­si szer­ző­dés, amely 1991-ben előbb Hexagonálévá, majd egy év­vel ké­sőbb Bécs­ben Kö­zép-eu­ró­pai Kez­de­mé­nye­zés­sé ala­kult át. A CEFTA-hoz ha­son­ló­an, amely ere­de­ti­leg mint a vi­seg­rá­di cso­port gaz­da­sá­gi szer­ve­ze­te ala­kult meg 1992-ben, a Kö­zép-eu­ró­pai Kez­de­mé­nye­zés is ki­bő­vült az egy­ko­ri szov­jet blokk töb­bi ke­let-eu­ró­pai or­szá­ga­i­val.
A Kö­zép-eu­ró­pai Kez­de­mé­nye­zés a bal­ká­ni konf­lik­tus prob­lé­má­in fe­nek­lett meg, a CEFTA mint in­teg­rá­ci­ós szer­ve­zet vi­szont az erő­sebb kö­zép-eu­ró­pai or­szá­gok gyor­sabb gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­se mi­att nem vált be. Az utób­bi or­szá­gok egy­ér­tel­mű­en az Eu­ró­pai Unió fe­lé ori­en­tá­lód­tak, nem pe­dig a gaz­da­sá­gi­lag le­ma­ra­dó ke­let-eu­ró­pai volt kom­mu­nis­ta or­szá­gok­kal va­ló együtt­mű­kö­dés bő­ví­té­se irá­nyá­ban. Kü­lön kér­dést ké­pez­nek a kö­zép-eu­ró­pai or­szá­gok el­nö­ke­i­nek kö­tet­len ta­lál­ko­zá­sai, ame­lye­ken Né­met­or­szág­tól Uk­raj­ná­ig az ös­­szes ál­lam­fő részt vesz. Ezen ta­lál­ko­zók po­li­ti­kai je­len­tő­sé­gét csök­ken­ti a köz­tár­sa­sá­gi el­nö­kök el­té­rő ha­tás­kö­re a szó­ban fo­gó or­szá­gok po­li­ti­kai rend­sze­ré­ben.
A je­len­le­gi Eu­ró­pa megnövekedett biz­ton­sá­gi koc­ká­za­tai kö­ze­pet­te a V4 or­szá­gok egyik leg­fon­to­sabb geo­po­li­ti­kai fel­ada­ta az együtt­mű­kö­dés és az Eu­ró­pai Unió kö­zös kül- és biz­ton­ság­po­li­ti­ká­já­nak, a ki­bő­ví­tett Eu­ró­pa ter­vé­nek meg­va­ló­sí­tá­sa. Az új szom­széd­sá­gi po­li­ti­ka cél­ja a ba­rá­ti or­szá­gok gyű­rű­jé­nek ki­ala­kí­tá­sa az Eu­ró­pai Unió kö­rül, mely­nek tel­je­sen meg­fe­lel a V4 Uk­raj­ná­val szem­be­ni vi­szo­nyu­lá­sa. Fő­ként Ma­gyar­or­szág tá­mo­gat­ta a V4 Uk­raj­ná­val va­ló együtt­mű­kö­dé­sét, mert – úgy, mint mi is – tu­da­tá­ban volt an­nak, hogy a V4 kö­zül há­rom or­szág­nak kö­zös ha­tá­ra van Uk­raj­ná­val. Kö­zös ér­de­künk te­hát, hogy or­szá­ga­ink uni­ós csat­la­ko­zá­sá­val ne ala­kul­jon ki új vá­lasz­tó­vo­nal kö­zöt­tünk. A vi­seg­rá­di cso­port – össz­hang­ban az Eu­ró­pa kö­rü­li új, szé­le­sebb biz­ton­sá­gi öve­zet ki­ala­kí­tá­sá­nak stra­té­gi­á­já­val – úgy te­kint dé­li és ke­le­ti szom­szé­da­i­ra mint az Eu­ró­pai Uni­ó­val föld­raj­zi­lag és stra­té­gi­a­i­lag ösz­­sze­kap­csolt tér­ség­re, el­ső­ren­dű ér­de­ke fű­ző­dik te­hát ezen te­rü­le­tek és az itt ta­lál­ha­tó ál­la­mok, úgy­mint: Fehéroroszország, Uk­raj­na, az Orosz Fö­de­rá­ció és a Bal­kán sta­bi­li­tá­sá­hoz. A V4 ta­pasz­ta­la­ta­i­nak ha­té­ko­nyabb ér­vé­nye­sí­té­se szük­sé­ges eb­ben a tér­ség­ben, fő­ként pe­dig a bal­ká­ni ál­la­mok sta­bi­li­zá­lá­sá­ban (az EU se­gít­sé­gé­vel). A V4-nek a még min­dig bi­zony­ta­lan bal­ká­ni tér­ség­ben kü­lö­nö­sen az interetnikus fe­szült­sé­gek és a val­lá­si tü­rel­met­len­ség csil­la­pí­tá­sa ér­de­ké­ben kell hat­nia. Amint azt Ivan Dubnièka meg­fo­gal­maz­ta: „a szél­ső­sé­ges etnocentrizmus és val­lá­si tü­rel­met­len­ség min­dig is je­len vol­tak Eu­ró­pa tör­té­ne­té­ben. Er­ről a tény­ről nem sza­bad meg­fe­led­kez­ni” (Dubnièka 2005, 191–195).
Fog­lal­koz­nunk kell az­zal a kér­dés­sel is, hogy mi vár­ha­tó a V4 tö­mö­rü­lés jö­vő­je szem­pont­já­ból, mi­ben rej­lik mű­kö­dé­sé­nek je­len­tő­sé­ge és ho­za­dé­ka. A V4 or­szá­ga­it a kö­zel­múl­tig az euroatlanti szer­ve­ze­tek­be va­ló be­lé­pés egye­sí­tet­te. A vi­seg­rá­di szer­ző­dés­ben meg­fo­gal­ma­zott cél­ki­tű­zé­sek má­ra meg­va­ló­sul­tak. No­ha Václav Klaus, cseh köz­tár­sa­sá­gi el­nök úgy gon­dol­ja, hogy a vi­seg­rá­di cso­port az együtt­mű­kö­dés ér­tel­mé­nek két­ség­beesett ke­re­sé­se el­le­né­re sem ta­lál­ja azt, az együtt­mű­kö­dés­ben részt ve­vő or­szá­gok kor­mány­fői nem ér­te­nek egyet ez­zel a vé­le­mén­­nyel. A Cseh Köz­tár­sa­ság el­nö­ke a V4 egyik leg­han­go­sabb bí­rá­ló­ja, és so­ha­sem tit­kol­ta kü­lön­vé­le­mény­ét a tö­mö­rü­lés­sel szem­ben, amely­nek az ál­ta­la kép­vi­selt or­szág is tag­ja. Köz­is­mer­tek azon né­ze­tei, mi­sze­rint a V4 csu­pán a ka­pi­ta­liz­mus mes­ter­sé­ges tá­kol­má­nya, és hogy egy olyan cso­por­to­su­lás­ról van szó, amely­be a kö­rül­mé­nyek vé­let­len össz­já­té­ka foly­tán a Cseh Köz­tár­sa­ság is be­le­tar­to­zik. Ezen vi­ta­irat tár­gyi­la­gos­sá­gá­nak ér­de­ké­ben ter­mé­sze­te­sen az ál­ta­la meg­fo­gal­ma­zott fenn­tar­tá­so­kat is idéz­nünk kell.
Václav Klaus sok­szor hal­lat­ta azon vé­le­mé­nyét, hogy nem lát­ja ér­tel­mét a V4 lé­té­nek az EU-ba va­ló be­lé­pés előt­ti vagy az azt kö­ve­tő idő­szak­ban. Azt ál­lí­tot­ta és ál­lít­ja ma is, hogy nem lát sem­mi­fé­le át­tö­rést a V4 po­li­ti­ká­já­ban az EU-csatlakozás előtt és után. Sze­rin­te nincs itt sem­mi­fé­le kü­lönb­ség, és nem tart­ja fon­tos­nak az erő­sza­kolt ha­mis ki­ált­vá­nyo­kat sem, még ha kor­mány­fők­től szár­maz­nak is. Jó­nak tart­ja ugyan, ha a kor­mány­fők és az el­nö­kök kö­zös ál­lás­fog­la­lást ala­kí­ta­nak ki, de an­nak tisz­tes­sé­ges be­is­me­ré­sét is el­vár­ja tő­lük, hogy az együtt­mű­kö­dés ér­tel­mé­nek ke­re­sé­se hi­á­ba­va­ló. A cseh ál­lam­fő sze­rint az új­ság­írók­nak is­mer­ni­ük kel­le­ne a V4 zá­ró­nyi­lat­ko­za­ta­it és azo­kat ös­­sze kel­le­ne vet­ni­ük a va­ló­sá­gos ered­mé­nyek­kel, ame­lye­ket az egyes or­szá­gok el­ér­tek. En­nek alap­ján meg­ál­la­pít­hat­nák, hogy tény­leg fon­tos dol­gok­ról van-e szó vagy sem. Klaus a V4-nél több­re ér­té­ke­li az Sz4-et, az­az Cseh­or­szág­nak a szom­szé­da­i­val va­ló kap­cso­la­ta­it. Ab­ban sem hisz, hogy az uni­ós csat­la­ko­zás után a V4 ha­son­ló ala­pon mű­köd­het­ne, mint a Be­ne­lux ál­la­mok.
Nem ér­tünk egyet a cseh el­nök né­ze­te­i­vel, azonban min­den­ki­nek ma­gá­nak kell vé­le­ményt al­kot­nia. A V4 tö­mö­rü­lés kö­rül­be­lül 65 mil­lió pol­gárt egye­sít, en­nél­fog­va nem­zet­kö­zi té­ren is meg­ha­tá­ro­zó erőt kép­vi­sel­het. A V4 fent em­lí­tett idő­sze­rű fel­ada­ta­i­hoz hoz­zá­fűz­he­tünk még egyet, ez pe­dig a ben­ne részt ve­vő or­szá­gok eu­ró­pai uni­ós tag­sá­gá­nak ha­té­ko­nyab­bá és a töb­bi­ek­kel egyen­jo­gú­vá té­te­lé­nek fel­ada­ta. Min­den el­len­té­tes ál­lí­tás­sal szem­ben meg­ál­la­pít­ha­tó ugyan­is, hogy még ma, két év­vel az Eu­ró­pai Uni­ó­ba va­ló be­lé­pés után sem va­gyunk egyen­jo­gú, a „ré­gi­ek­kel” egyen­lő elő­nyö­ket él­ve­ző ta­gok. A V4 kö­zös­sé­gé­nek terv­sze­rű dip­lo­má­ci­ai nyo­mást kell gya­ko­rol­nia az Eu­ró­pai Uni­ó­ra, hogy meg­szün­tes­se az újon­nan csat­la­ko­zott ál­la­mok mun­ka­vál­la­ló­it érin­tő kor­lá­to­zá­so­kat. A mun­ka­erő sza­bad moz­gá­sá­ra vo­nat­ko­zó át­me­ne­ti rend­sza­bály­ok alap­szer­ke­ze­te, ame­lyet a 2+3+2 éves kulcs sze­rint bí­rál­nak fölül, két kü­lön­bö­ző ál­lam­cso­por­tot ered­mé­nyez a tag­sá­gon be­lül, ame­lyek kö­zül az egyik ked­ve­zőt­le­nebb hely­zet­ben van. Tu­da­tá­ban va­gyunk an­nak a tény­nek, hogy az em­lí­tett ren­del­ke­zé­sek az egyez­te­tő tár­gya­lá­so­kon fo­gal­ma­zód­tak meg, és ré­szét ké­pe­zik a csat­la­ko­zá­si szer­ző­dé­sek­nek. Az el­telt idő­szak azon­ban nyil­ván­va­ló­vá tet­te, hogy nincs ok a ko­ráb­bi tag­ál­lam­ok­ba irá­nyu­ló szak­kép­zett vagy szak­kép­zet­len mun­ka­erő tö­me­ges be­ván­dor­lá­sá­tól va­ló fé­le­lem­re. Ép­pen ezen a te­rü­le­ten lá­tunk nagy le­he­tő­sé­get a vi­seg­rá­di tö­mö­rü­lés ér­dek­ér­vé­nye­sí­tő te­vé­keny­sé­ge szá­má­ra.
Ál­lás­pon­tunk­ból egy­ér­tel­mű­en kö­vet­ke­zik a V4 cso­port fenn­tar­tá­sá­nak és to­váb­bi mű­kö­dé­sé­nek szük­sé­ges­sé­ge, amely­re azon­ban ki­ha­tás­sal van a ben­ne részt ve­vő or­szá­gok köl­csö­nös ös­­sze­tar­tá­sa és együtt­mű­kö­dé­se is. Az együtt­mű­kö­dés fel­ada­ta­it pon­to­san meg kell ha­tá­roz­ni, mi­köz­ben az Eu­ró­pai Uni­ót érin­tő leg­fon­to­sabb kér­dé­sek­re kell össz­pon­to­sí­ta­ni, mert csak ez­ál­tal biz­to­sít­ha­tó, hogy a V4 cso­port­já­nak erős és egy­sé­ges be­fo­lyá­sát Brüs­­szel­ben is fi­gye­lem­be ve­gyék a stra­té­gi­ai dön­té­sek meg­ho­za­ta­la­kor.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Azud, J. – Kulašík, P. 1997. Pramene k štúdiu politických vied a medzinárodných vzahov. Banská Bystrica, FPVMV UMB.
Baar, V. – Rumpel, P. – Šindler, P. 1996. Politická geografie. Ostrava, Ostravská univerzita.
Bujnová, Helena – Gaba¾, Andrej 2005. Metamorfózy moderných dejín. Po druhej svetovej vojne. Nitra, Enig­ma.
Èurda, J. 1992. Úvod do geopolitiky. Bratislava, VVPŠ.
Døízová, Elena. 2002. K niektorým otázkam politického systému SR. In Budil, I. – Škanderová, I. – Jatschová, J. (ed.): Transformace èeské a slovenské spoleènosti na prahu nového milénia a její úloha v souèasném globálním svìtì. Sborník vybraných pøíspìvkù 21. svìtového kongresu Spoleènosti pro vìdy a umìní v Plzni. Plzeò, Západoèeská univerzita v Plzni Fa­kul­ta humanitních studií.
Dubnièka, Ivan 2005. Obèianska spoloènos a náboženský etnocentrizmus. In Gbúrová, M. (ed.): Formovanie európskej obèianskej spoloènosti. Zborník z konferencie. Prešov, Prešovská univerzita Filozofická fa­kul­ta.
Duleba, Ale­xan­der 2002. Koniec súèasnej strednej Európy? Ukrajina a Slovensko po prvej vlne rozširovania NA­TO. Bratislava, Inštitút pre verejné otázky.
Hnízdo, Boøek 1995. Mezinárodní perspektivy politických regiónù. Praha, ISE.
Ivanièka, K. 1997. Základy synergetiky. Banská Bystrica, FPVMV UMB.
Krejèí, Oskar 2000. Geo­po­li­ti­ka støedoevropského prostoru. Praha, Ekopress.
Krejèí, Oskar 2001. Mezinárodní po­li­ti­ka. Praha, Ekopress.
Mackinder, Halford J. 1919. Democratic Ideals and Reality: A Study in the Politics of Reconstruction. New York, Hen­ry Holt.
Vykoukal, Jiøí et al. 2003. Vi­seg­rád. Možnosti a me­ze støedoevropské spolupráce. Praha, Dokoøán.
Volner, Štefan 2004. Geo­po­li­ti­ka. Me­to­do­ló­gia, zdroje, prax, his­tó­ria. Zvolen, Bratia Sabovci.

(For­dí­tot­ta Szentandrási Ti­bor)