A brünni Masaryk Egyetem Szociális Tanulmányok Kara, a prágai Károly Egyetem Humán Tudományok Karának Társadalmi Nemi Tanulmányok Tanszéke, a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészkarának Társadalmi Nem Központja, valamint a Cseh Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének Gender és Szociológia Részlege és a Nő és a Tudomány nevű Nemzeti Központja közös rendezésében került sor a cseh és szlovák feminista tanulmányok második konferenciájára 2011. november 3-án és 4-én.
Az első konferenciához kapcsolódva (amely 2005-ben volt) a 2011-es rendezvény célkitűzései között a legfontosabb a csehországi és szlovákiai feminista diskurzus és kutatás aktuális helyzetének feltérképezése volt. Ezen túl pedig teret adott a különféle feminista törekvések párbeszédének, külön figyelmet szentelve a társadalmi nem mint analitikus kategória interdiszciplináris jellegének, mivel ennek jelentése a hagyományos tudományos diszciplínák határait túllépi. Bővebben →
A nemzeti kisebbségeknek és a demokráciának, tehát a démosz uralmának kapcsolata köztudottan problematikus. E problémakör lényege abban a kérdésben foglalható össze, hogy beletartozik-e az adott kisebbség korunk démoszába, avagy sem. Már az antik demokráciában is voltak olyan társadalmi rétegek, amelyek ugyan az adott városállamban éltek, ám tagjaik nem voltak teljes jogú polgárok, azaz közügyekben nem dönthettek, nem foglalhatták el az állami hivatalok bármelyikét. Bővebben →
A kisemlék kategóriájába az út menti keresztek, képoszlopok, kis kápolnák, mezei oltárok ugyanúgy beletartoznak, mint a pellengérek, határkövek, szabadtéri szobrok, út menti haláljelek, fákon elhelyezett képek, olajnyomatok, keresztek stb., tehát azok az objektumok is, amelyek nem tartoznak a hivatalos műemlékvédelem érdeklődési körébe. A szakrális kisemlékek szervesen hozzátartoznak egy-egy település képéhez, részét képezik a helyi hagyománynak. Európa-szerte több olyan szervezet, csoportosulás is működik – elsősorban a német nyelvterületen –, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy felvállalják a kisemlékek védelmét, dokumentálását, s tömörítsék a téma iránt érdeklődő szakembereket és lelkes amatőröket. A németországi Hessen tartományban 1971-ben jött létre egy ilyen csoport a Romániából – a Bánátból – származó Karl Friedrich Azzola professzor irányításával, Felső-Ausztriában pedig 1977-ben Enns székhellyel alakult meg hasonló, a Szudéta-vidékről származó, Èeský Krumlovból kitelepített Nelli Kainzbauer vezetésével (Felső-ausztriai Kisemlékkutató Munkacsoport néven). Azért éppen ezt a két egyesületet, illetve személyt említettem, mivel ők ketten határozták el még az 1970-es években, hogy kétévenként váltakozó színhellyel – egyszer Ausztriában, egyszer pedig Németországban – nemzetközi konferenciát szerveznek, ahová meghívják az Európában e területen tevékenykedőket, illetve az ezzel a témával foglalkozó szakembereket. (Figyelemre méltó, hogy ez egykori szocialista országok közül Lengyelországban Swidnica székhellyel még 1985-ben megalakult a Keresztvédők Baráti Társasága [Bratctwo Krzyzowców],... Bővebben →
2012. szeptember 21–22-én nyolcadik alkalommal rendezte meg a TNT, a Szegedi Tudományegyetem Társadalmi Nemek Tudománya Kutatócsoportja a magyar nyelvhasználat és a hatalom, a kulturális reprezentációk és az ideológia, a nők és a feminista gondolkodás magyarországi összefüggéseit kutató konferenciáját. A konferenciasorozat a társadalmi nemi viszonyok és szexualitás szempontjából vizsgálódott, s ezúttal a maszkulinitás és a férfiuralom formáit állította vizsgálódásai középpontjába. Bővebben →
A cseh–szlovák történész vegyes bizottság évkönyvében (Československá historická ročenka 1998. Masarykova Univerzita, Brno, 1998) megjelent tanulmány szerkesztett szövege. A magyar kisebbség közéleti aktivizálódásának a hatvanas évekbeli csehszlovákiai reformfolyamat első, még szervezetlen szakaszában betöltött helyét és szerepét vizsgálva, a fő vonalakra szorítkozva is, feltétlenül szem előtt kell tartanunk azokat az összefüggéseket, illetve kölcsönhatásokat, melyek a tágabb társadalmi beágyazottságú politikai történések és a magyar kisebbségi közegben végbemenő folyamatok között kialakultak. A politikai fejlemények ugyanis felerősítették a kisebbségi közegen belüli ön- és érdekvédelmi reflexeket, ezek pedig nem maradtak visszhang nélkül a szlovákiai és országos méretű politikai mozgás forgatagában. Ebből a szempontból a kisebbségi identitásnak azok a belső, immanens vonásai érdemelnek figyelmet, melyek a reformfolyamatban politikai hatóerőre tettek szert. Az 1948 februárja utáni csehszlovákiai nemzetiségi politika vizsgálata ugyanis többnyire az ún. makropolitikai tényezőkre összpontosul, miközben figyelmen kívül marad számos kisebbségi eredetű összetevő szerepe. Az említett időkeretben szemlélt reformfolyamat olyan ösztönzéseket adott a főként az ún. nem hivatalos szférában(1) kibontakozó kisebbségi aktivitásnak, melyek nyomán később érezhetővé vált a szlovákiai magyar kisebbségnek mint bizonyos tipológiai jegyekkel rendelkező közösségnek a politikai jelenléte és hatása. Az 1961. évi népszámlálás adatai szerint a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban 533 934 magyar nemzetiségű lakos élt.(2) A „magyar nemzetiségű lakos, illetve polgár”... Bővebben →
Az idei ősz kétségkívül az 1956-os forradalommal kapcsolatos konferenciák ősze. Budapesten szinte kéthetente rendeznek hasonlót, de Londonban, Berlinben, Debrecenben és Zalaegerszegen is zajlanak vagy már zajlottak 1956-os konferenciák. Szerencsére ebből a sorból Szlovákia sem maradt ki, hiszen ha a résztvevők számát tekintve nem is, de jelentőségében vetélkedett az említett rendezvényekkel az a nemzetközi konferencia is, amelyre október 4-én a pozsonyi Egyetemi Könyvtár épületében került sor Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia címmel. A konferencia szakmai szervezői – a Fórum Kisebbségkutató Intézet, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, a Magyar Köztársaság Nagykövetsége és a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet – kitűnő programot, szakmailag színvonalas és vonzó rendezvényt készítettek elő. A konferencia értékét az is növelte, hogy Szlovákiában első ízben került sor az 1956-os magyar forradalmat érintő tudományos konferenciára. Azt, hogy egy ilyen esemény megrendezésére épp ebben az évben kerülhetett sor, nem csupán a forradalom kerek, ötvenedik évfordulója indokolta, hanem a témát érintő történeti kutatások eddigi hiánya is. Az elmúlt évben és az idén viszont örvendetes módon többen is bekapcsolódtak a magyar forradalom szlovákiai visszhangját érintő kutatómunkába, s több, a témát is érintő publikáció jelent meg a közelmúltban. Jelen konferencia legfőbb célja tehát az volt, hogy összegző képet adjon mindazokról a kutatási... Bővebben →
A Felvidék szerepe a magyar tudományosságban címet viselte az a konferencia, melyre 2005. december 8–9-én a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke rendezésében, valamint a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete társrendezésében, a nyitrai magyar felsõoktatás 45. évfordulójához kapcsolódó rendezvénysorozat részeként került sor. A konferenciát a Közép-európai Tanulmányok Kara, valamint A Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány támogatta. A rendezvény céljául a szervezõk a nyitrai magyar tanszéken folyó nyelvészeti és irodalmi kutatások bemutatását tûzték ki, a meghívott elõadók között azonban a pozsonyi magyar tanszéken és magyarországi felsõoktatási intézményekben tevékenykedõ szakemberek is jelen voltak. Az elõadásokra nyelvészeti és irodalmi szekcióban került sor. A nyelvészeti szekció elõadói a kétnyelvûség nyelvpolitikai, szociolingvisztikai és pszicholingvisztikai szempontú vizsgálatával kapcsolatos eredményeiket mutatták be és vitatták meg. Az irodalmi szekcióban a barokk költészet alakváltozatait elemzõ és a két világháború közötti magyar katolikus költészetre vonatkozó elõadások hangzottak el. A nyelvészeti és irodalmi elõadások párhuzamosan folytak öt nyelvészeti és két irodalmi témakörben. A konferencia elsõ napján a barokk költészet alakváltozatairól négy elõadást hallgathattak meg az érdeklõdõk. Kilián István Régi magyar Mária-siralmak a reneszánsz és barokk korban címû elõadásának középpontjában a dramatikus prédikációkban (azaz devóciós drámákban) és a misztériumdrámákban elõforduló Mária-siralmak álltak. Az elõadó részletesen... Bővebben →
A 18. és a 19. század fordulóján bekövetkezett változások a kulturális, az irodalmi és a művészeti élet területén az utóbbi évtizedekben újra a figyelem előterébe kerültek, s különféle szempontú kutatások tárgyát képezik. Új kutatási aspektusok jelentek meg az irodalomtörténet, de a filozófiatörténet területén is, s ez utóbbi esetében elsősorban a német klasszikus idealizmus keletkezésének lehetséges okairól van szó. A Tudósok a megismerés színterein címmel a Tessedik Sámuel Egyetem szarvasi pedagógia karán 2011 áprilisában megrendezett konferencia a romantika egy aspektusára fókuszált, mégpedig a romantikus tudományfelfogás és a tudóssztereotípiák kérdésére a 18. és a 19. században. A konferencia már a negyedik a sorban a hasonló jellegű rendezvények közül, az előzőek az irodalom, a művészetek és a tudományok intézményrendszereinek témájával, a göttingeni egyetem szerepével foglalkoztak. E három konferencia anyagából két kötet már napvilágot látott A romantika terei (Az irodalom, a művészetek és a tudományok intézményei a romantika korában. Budapest, Gondolat, 2009) és a Göttingen dimenziói (A göttingeni egyetem szerepe a szaktudományok kialakulásában. Budapest, Gondolat, 2010) címmel. Mindkét kötet összeállítója Gurka Dezső, aki a konferenciasorozat életre hívója is egyben. A romantika tereiben a szerzők a kora romantika intézményrendszerének kialakulásán és alakulásán keresztül vizsgálják az egyes tudományterületek kölcsönhatását, interdiszciplinaritását, mégpedig filozófiai, irodalmi, nyelvészeti, természettudományi,... Bővebben →
A langyos októberi hétvége, amely inkább idézte az elmúlt nyarat, mint a közelgő őszt, kitűnő háttérként szolgált a szlovákiai Galántán megrendezett nemzetközi konferenciához. Sajnos, az Európa számos országából érkező résztvevők nem sokat sejthettek a külvilág varázsából, hiszen az igényes program egy középkori kastély ablaktalan pincehelyiségeiben zajlott. Aggasztotta is a szervezőket, vajon hogy bírják majd az intenzív programot a szűkös, piros téglaboltozatú pincehelyiségben a kutatók. Ám a számos érdekes hozzászólás, az előadások utáni viták könnyed kibontakozása azt mutatta, hogy nem volt semmi ok az aggodalomra. Bővebben →
A kelet-közép-európai nemzetek néprajztudományai a 18-19. század fordulója tájékán a “népit” a “nemzetivel” azonosítva, elsősorban német hatásra, egyértelműen nemzeti tudományként határozták meg önmagukat. Ebben kimondva-kimondatlanul az is benne volt (van?), hogy az egyes nemzetek népi kultúrája bizonyos etnikus specifikumok gyűjtőmedencéjeként egyszersmind az adott etnikum nemzeti jellegének legmarkánsabb kifejezője. Ugyanígy azonosítani szokták a néphagyományt a nemzeti hagyománnyal, s mindezt a nemzettudat egyik legfontosabb pilléreként kezelik. Előadásomban - talán kissé szokatlan, talán kissé eretneknek tűnő módon - arra keresem majd a választ, hogy vajon a fentiek a népi kultúránk egyes jelenségeinek, valamint azok összességének egzakt vizsgálatával igazolhatók-e. Bővebben →
