Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919–1936. (Simon Attila)

A kö­zép-eu­ró­pai tör­té­ne­lem­tu­dat szá­mos a tör­té­ne­lem­tu­do­mány ál­tal is él­te­tett tév­hit­től ter­helt. Ezek leg­több­jét va­la­hol, va­la­ki pa­pír­ra ve­tet­te, s az­óta tör­té­net­írók és pub­li­cis­ták so­ra ve­szi át őket min­den el­len­őr­zés nél­kül. Az ilyen tév­hi­tek el­len a leg­erő­sebb fegy­ver a tör­té­nel­mi for­rá­sok fel­hasz­ná­lá­sa. Már amen­­nyi­ben ezek a for­rá­sok a szak­ma és a köz­vé­le­mény ren­del­ke­zé­sé­re áll­nak.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség tör­té­ne­té­vel kap­cso­lat­ban nem­csak a szlo­vák de a ma­gyar szak­ma és köz­vé­le­mény is szá­mos ilyen tév­hi­tet él­tet. En­nek a leg­főbb oka tör­té­nel­münk fel­dol­go­zat­lan­sá­ga. Tör­té­net­írá­sunk ugyan­is né­hány je­len­tős egyé­ni tel­je­sít­mé­nyen kí­vül (lásd pl. Vad­ker­ty Ka­ta­lin, Popé­ly Gyu­la mun­kás­sá­gát) nem mu­tat­ha­tott fel je­len­tő­sebb ered­ményt, mi­köz­ben fő­leg a Tri­a­non óta el­telt idő­szak szisz­te­ma­ti­kus meg­kö­ze­lí­té­sé­nek hi­á­nya a leg­in­kább fá­jó. Nem­ze­ti kö­zös­sé­günk több mint nyolc év­ti­ze­des tör­té­ne­té­nek fel­dol­go­zat­lan­sá­ga el­ső­sor­ban a szlo­vá­ki­ai ma­gyar in­téz­mény­rend­szer ki­a­la­ku­lat­lan­sá­gá­ra ve­zet­he­tő visz­­sza, amely hely­zet egy­aránt jel­le­mez­te ki­sebb­sé­gi lé­tünk mind­két nagy pe­ri­ó­du­sát: a két há­bo­rú kö­zöt­ti idő­sza­kot, és a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú óta el­telt pe­ri­ó­dust is. A két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti idő­szak­ban nem­csak az in­téz­mé­nyi hát­tér hi­ány­zott. Ak­kor az anya­or­szág­tól va­ló el­sza­kí­tott­ság még ál­ta­lá­nos­nak mond­ha­tó ide­ig­le­nes ér­zé­se nem is igé­nyel­te a ki­zá­ró­lag szak­mai jel­le­gű meg­kö­ze­lí­tést, s az ek­kor szü­le­tett tör­té­ne­ti mun­kák in­kább a re­ví­zi­ós cé­lok mel­lett vagy el­len fog­lal­tak ál­lást. A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után, fő­leg a hon­ta­lan­ság éve­i­nek ke­se­rű ta­pasz­ta­la­ta­i­nak a bir­to­ká­ban az egy­re in­kább a per­ma­nens ki­sebb­sé­gi lét­re be­ren­dez­ke­dő szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság szá­má­ra vi­szont már a ki­épü­lő párt­ál­lam nem en­ged­te a tör­té­nel­mi ön­vizs­gá­la­tot, s ez­zel össz­hang­ban nem en­ge­dé­lyez­te sem­mi­fé­le au­to­nóm in­téz­mény­rend­szer ki­épí­té­sét. A ma­gyar nyel­vű fel­ső­ok­ta­tás és ma­gyar tu­do­má­nyos mű­he­lyek hi­á­nya mi­att nem is le­he­tett szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos­ság­ról be­szél­ni (nem von­va két­ség­be a ki­emel­ke­dő egyé­ni tel­je­sít­mé­nye­ket). A meg­fe­le­lő in­téz­mé­nyek hi­á­nya még a rend­szer­vál­tást kö­ve­tő­en is bé­ní­tó­an ha­tott tu­do­má­nyos­sá­gunk­ra. Ez az ál­la­pot nap­ja­ink­ban már sze­ren­csé­re vál­to­zó­ban van, las­san ki­ala­kul­nak a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos­ság mű­he­lyei (lásd a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­ze­tet, ill. a Mer­curius Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­cso­port mun­ká­ját). Ezek és a ki­épü­lő­ben lé­vő ma­gyar egye­tem és a nyi­trai kar pe­dig vár­ha­tó­an nem­csak a szak­em­ber­kép­zés­ben hoz­nak mi­nő­sé­gi vál­to­zást, ha­nem fel­pezs­dí­tik a je­len­leg még tet­szhalot­ti ál­la­pot­ban lé­vő ho­ni tu­do­má­nyos dis­kur­zust is.

Mind­ezt an­nak ap­ro­pó­ján kí­ván­tam el­mon­da­ni, hogy a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság tör­té­ne­té­nek for­rá­sa­it be­mu­ta­tó so­ro­za­tot in­dí­tott Fontes His­to­ri­ae Hun­garo­rum cím­mel, amely­nek el­ső ki­ad­vá­nya­ként az Or­szá­gos Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt tör­té­ne­té­nek do­ku­men­tu­mai je­len­tek meg An­gyal Bé­la vá­lo­ga­tá­sá­ban.
A for­rás­kö­tet ös­­sze­ál­lí­tó­já­nak, An­gyal Bé­lá­nak a ne­ve nem cseng is­me­ret­le­nül a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos élet­ben. An­gyal Bé­la élet­pá­lyá­ja az egyes tu­do­mány­te­rü­le­tek kö­zöt­ti át­jár­ha­tó­sá­got bi­zo­nyít­ja, amely­hez ter­mé­sze­te­sen a nagy­fo­kú el­szánt­ság és a tu­do­mány irán­ti el­kö­te­le­zett­ség szük­sé­gel­te­tik. A most meg­je­lent kö­tet szer­ve­sen il­lesz­ke­dik a szer­ző ed­di­gi mun­ká­sá­gá­ba, hi­szen An­gyal sa­ját szű­kebb pát­ri­á­ja, Gúta tör­té­ne­té­nek fel­dol­go­zá­sa mel­lett el­ső­sor­ban a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti szloven­szkói ma­gyar párt­tör­té­net ku­ta­tá­sá­val fog­lal­ko­zik. Az ezt a kor­sza­kot meg­cél­zó több éves ku­ta­tó­mun­ka ered­mé­nye­ként An­gyal Bé­la a je­len for­rás­ki­ad­vány előtt már „né­hány rész­ta­nul­mányt és egy ös­­sze­fog­la­ló mun­kát” is le­tett az asz­tal­ra. A szer­ző ál­tal a té­má­ban a szlo­vák, cseh és ma­gyar le­vél­tá­rak­ban foly­ta­tott ku­ta­tó­mun­ka tu­laj­don­kép­pen ter­mé­sze­tes mó­don ve­ze­tett a je­len ki­ad­vány­hoz, hi­szen An­gyal ter­mé­szet­tu­do­má­nyos mű­velt­sé­gét nem meg­ta­gad­va az ap­ró­lé­kos és gon­dos ku­ta­tó­mun­ka hí­ve, aki min­den egyes for­rás­anya­got gon­do­san fény­má­solt és el­rak­tá­ro­zott. Az így ös­­sze­gyűj­tött több ezer ol­dal­nyi do­ku­men­tum va­ló­szí­nű­leg a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság két há­bo­rú kö­zöt­ti tör­té­ne­té­nek je­len­le­gi leg­tel­je­sebb le­vél­tá­ri anya­gát al­kot­ja. Eb­ből vá­lo­ga­tott most a szer­ző, s ta­lán nem vé­let­le­nül az Or­szá­gos Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt­tal (OKSZP) kap­cso­la­tos do­ku­men­tu­mo­kat gyűj­töt­te kö­tet­be. An­gyal ugyan­is már az Ér­dek­vé­de­lem és ön­szer­ve­ző­dés. Fe­je­ze­tek a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar párt­po­li­ti­ka tör­té­ne­té­ből 1918–1938 (Galánta–Dunaszerdahely, Fórum Intézet–Lilium Aurum, 2002.) c. mo­nog­rá­fi­á­já­ban is el­ső­sor­ban a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta párt te­vé­keny­sé­gé­nek be­mu­ta­tá­sá­ra ala­poz­ta a kor ma­gyar párt­po­li­ti­ka fel­vá­zo­lá­sát, nem tit­kol­va, hogy el­ső­sor­ban Szül­lő Gé­zá­ban, az OKSZP el­nö­ké­ben lát­ja a kor ki­emel­ke­dő szlo­vá­ki­ai ma­gyar po­li­ti­ku­sát.

Per­sze ezt a vá­lasz­tást több más té­nye­ző is be­fo­lyá­sol­hat­ta, pél­dá­ul az egyes pár­tok tör­té­ne­té­hez ren­del­ke­zés­re ál­ló for­rás­anyag men­­nyi­sé­ge. Hi­szen – s a kor­szak ku­ta­tó­i­nak ez ta­lán az egyik leg­na­gyobb bá­na­ta – sem az 1936-ban meg­ala­kult Egye­sült Ma­gyar Párt, sem pe­dig előd­párt­jai (az OKSZP és a Ma­gyar Nem­ze­ti Párt) irat­tá­ra nem ma­radt fenn. Ér­de­mes len­ne per­sze utá­na­jár­ni, va­jon tel­je­sen meg­sem­mi­sült-e ez az ér­té­kes anyag, vagy va­la­me­lyik pin­ce vagy pad­lás mé­lyén rej­tő­zik, s eset­leg még elő­ke­rül­het. An­gyal Bé­la va­ló­szí­nű­sí­ti, hogy a ma­gyar pár­tok irat­anya­ga a má­so­dik vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő ma­gyar­ül­dö­zé­sek ide­jén sem­mi­sült meg. Ha a pár­tok irat­tá­ra Szlo­vá­kia te­rü­le­tén volt, ab­ban az eset­ben ez va­ló­szí­nű­sít­he­tő is. De el le­het ját­sza­ni a gon­do­lat­tal, hogy az el­ső bé­csi dön­tést kö­ve­tő­en az Egye­sült Ma­gyar Párt anya­gai eset­leg Bu­da­pest­re ke­rül­het­tek, s eb­ben az eset­ben ta­lán nem is olyan le­he­tet­len, hogy do­bo­zok­ban vár­ják a ku­ta­tó­kat. Min­den­eset­re An­gyal Bé­la tel­je­sít­mé­nye (s itt nem­csak a je­len kö­tet­re, ha­nem a ko­ráb­bi mo­nog­rá­fi­á­ra is gon­do­lok) iga­zán at­tól vá­lik ér­té­kes­sé, hogy ne­ki nem egy ren­de­zett le­vél­tá­ri fond­ból kel­lett ki­vá­lo­gat­ni for­rá­sa­it, ha­nem a Kár­pát-me­den­ce kü­lön­bö­ző hely­szí­ne­in lé­vő le­vél­tá­rak­ból ös­­sze­gyűj­te­nie. De mi­lyen anyag­ból is ku­tat­ha­tó je­len­leg az Or­szá­gos Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt és a ko­ra­be­li szloven­szkói ma­gyar po­li­ti­ka? Meg­le­pő mó­don a leg­in­kább a ko­ra­be­li rend­őr­ség gon­dos mun­ká­já­nak le­he­tünk há­lá­sak. A po­zso­nyi Rend­őr-igaz­ga­tó­ság je­len­té­sei ugyan­is meg­le­pő rész­le­tes­ség­gel kö­ve­tik vé­gig a ma­gyar pár­tok te­vé­keny­sé­gét, a pár­ton be­lü­li vi­tá­kat, sze­mé­lyes el­len­té­te­ket, s tar­tal­maz­nak olyan ér­té­kes in­for­má­ci­ó­kat, ame­lyek a saj­tón ke­resz­tül nem lát­tak vol­na nap­vi­lá­got. Ha­son­ló je­len­tő­sé­ge van a té­ma ku­ta­tá­sa szem­pont­já­ból a prá­gai ma­gyar kö­vet­ség mun­ka­tár­sa­i­nak Bu­da­pest­re kül­dött je­len­té­se­i­nek és a Ma­gyar Or­szá­gos Le­vél­tár más le­vél­tá­ri anya­ga­i­nak is.
A do­ku­men­tum­kö­te­tek ös­­sze­ál­lí­tói több szem­pont alap­ján ren­dez­he­tik el a kö­te­te­tek anya­ga­it. An­gyal Bé­la a kro­no­ló­gi­ai elv alap­ján szer­kesz­tet­te ös­­sze a do­ku­men­tu­mo­kat, no­ha amint azt ő is meg­je­gyez­te be­ve­ze­tő írá­sá­ban „át­te­kint­ve az évek sze­rint cso­por­to­sí­tott for­rá­so­kat, nyil­ván­va­ló az arány­ta­lan­ság”. Ez azon­ban nem a szer­kesz­tő hi­bá­ja, ha­nem a fel­lel­he­tő for­rás­do­ku­men­tu­mok jel­le­gé­ből, il­let­ve a ko­ra­be­li párt­tör­té­né­sek rit­mu­sá­ból adó­dik, hi­szen a párt­szer­ve­zés, ill. a par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok, a pár­ton be­lü­li ve­ze­tő­cse­rék idő­sza­ka ter­mé­sze­tes mó­don gaz­da­gabb, mint a „köz­tes” évek anya­ga. A kro­no­lo­gi­kus elv egy párt­tör­té­ne­ti szem­pon­tú for­rás­anyag ese­té­ben lo­gi­kus és jó vá­lasz­tás­nak tű­nik, jól nyo­mon kö­vet­he­tő­vé te­szi a párt éle­té­nek ese­mé­nye­it, a párt­po­li­ti­kai pri­o­ri­tá­sok­ban be­kö­vet­ke­ző vál­to­zá­so­kat stb.

A leg­több do­ku­men­tum (szám­sze­rű­en 29), a kö­tet anya­gá­nak egy­har­ma­da a párt­szer­ve­zés, prog­ram­al­ko­tás, út­ke­re­sés éve­i­ből, 1919–1920-ból szár­ma­zik. Az ide tar­to­zó do­ku­men­tu­mok egy je­len­tős ré­szét a párt­szer­ve­zés­sel kap­cso­la­tos anya­gok al­kot­ják, de több do­ku­men­tum fog­lal­ko­zik – no­ha ezek nem kap­cso­lód­nak a párt szo­ro­san vett tör­té­ne­té­hez – a Fel­vi­dék, el­ső­sor­ban Po­zsony cseh­szlo­vák meg­szál­lá­sá­val is. 1921-től kez­dő­dő­en egy­re ke­ve­sebb az anyag, 1921-ből még 11, 1922-ből már csak 4, 1923-ból pe­dig 6 do­ku­men­tum ke­rült a kö­tet­be. Vál­to­zik az anya­gok tar­tal­ma is, no­ha az OKSZP párt­éle­te to­vább­ra is meg­ha­tá­ro­zó, egy­re több do­ku­men­tum fog­lal­ko­zik a kis­gaz­dák­hoz fű­ző­dő vi­szon­­nyal. Az 1924-es (7 do­ku­men­tum), 1925-ös (11 do­ku­men­tum) és 1926-os évek (7 do­ku­men­tum) is­mét gaz­da­gon rep­re­zen­tál­tak for­rás­anyag­ból, ame­lyek­nek két egy­más­sal is ös­­sze­füg­gő té­má­ját a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta pár­ton be­lü­li sza­ka­dás és a ma­gyar po­li­ti­kai egy­ség meg­te­rem­té­sé­nek kí­sér­le­te al­kot­ja. A két je­len­tős ma­gyar párt (az OKSZP és a Ma­gyar Nem­ze­ti Párt) kö­zöt­ti csa­tá­ro­zá­sok, kö­ze­le­dé­si kí­sér­le­tek, ill. az ezek mö­gött meg­hú­zó­dó bu­da­pes­ti szán­dé­kok meg­ér­té­se ter­mé­sze­te­sen csak a Szent-Iván­y-fé­le párt do­ku­men­tu­ma­i­nak is­me­re­té­ben le­het­sé­ges. No­ha a je­len ös­­sze­ál­lí­tás­ba ezek nem ke­rül­het­tek be, An­gyal a ko­ra­be­li saj­tó­köz­lé­sek, ill. kö­ve­ti je­len­té­sek se­gít­sé­gé­vel eze­ket a szem­pon­to­kat is igyek­szik meg­szó­lal­tat­ni, sőt Szent-Ivány Jó­zsef egyik hely­zet­je­len­té­se is be­ke­rült a kö­tet­be. A do­ku­men­tu­mok vá­lo­ga­tá­sa – s ez az anyag ös­­sze­ál­lí­tó­ját di­csé­ri – a fel­so­rolt té­mák több­szem­pon­tú meg­kö­ze­lí­té­sét te­szik le­he­tő­vé: a prá­gai kö­ve­ti je­len­té­sek, a szlo­vá­ki­ai ma­gyar saj­tó és a po­zso­nyi rend­őri be­szá­mo­lók más-más szem­szög­ből de ha­son­ló kö­vet­kez­te­té­se­ket von­nak le az ese­mé­nyek­kel kap­cso­lat­ban. A rend­őri je­len­té­sek sok­szor olyan el­ké­pesz­tő tá­jé­ko­zott­ság­ról árul­kod­nak, hogy az ol­va­só­ban rög­tön fel­me­rül az es­he­tő­ség, hogy az in­for­má­to­ro­kat eset­leg a szlo­vá­ki­ai ma­gyar po­li­ti­ka leg­ma­ga­sabb kö­re­i­ben kell ke­res­ni. 1927-től 1931-ig csu­pán évi 1-2 do­ku­men­tum ke­rült a kö­tet­be, ame­lyek rész­ben az OKSZP bel­ső vi­szo­nya­i­val rész­ben pe­dig a két nagy párt egy­más­hoz fű­ző­dő kap­cso­la­tá­val fog­lal­koz­nak. 7 do­ku­men­tum da­tál­ha­tó vi­szont 1932-re, amely a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta pár­ton be­lü­li sze­mély­cse­rék éve volt. Ek­kor vál­tot­ta fel a párt­el­nö­ki tiszt­ség­ben Szül­lő Gé­zát a bu­da­pes­ti kor­mány­zat ál­tal tá­mo­ga­tott, de a szlo­vá­ki­ai ma­gyar po­li­ti­ká­ban még vi­szony­lag is­me­ret­len Es­ter­házy Já­nos. Az 1935-ös és 1936-os év­ből is­mét az át­la­gos­tól na­gyobb szá­mú do­ku­men­tum ke­rült a kö­tet­be Az 1935-ös anya­gok kö­zül több a cseh­szlo­vá­ki­ai köz­tár­sa­sá­gi el­nö­ki vá­lasz­tá­sok­kal, il­let­ve a ma­gyar pár­tok ez­zel kap­cso­la­tos po­li­ti­ká­já­val hoz­ha­tó kap­cso­lat­ba, míg az 1936-os anya­gok ter­mé­sze­te­sen a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta pár­ton be­lül a párt­egye­sí­tés­sel kap­cso­lat­ban ki­bon­ta­ko­zott vi­ták tük­rei.
A do­ku­men­tu­mok tar­tal­mát vizs­gál­va el­mond­ha­tó, hogy ér­de­kes és iz­gal­mas anya­got ál­lí­tott ös­­sze a szer­ző. A kö­zölt do­ku­men­tu­mok alap­ján a leg­tel­je­sebb kép a pár­ton be­lü­li sze­mé­lyi vi­ták­ról és bel­ső har­cok­ról ala­kul­hat ki ben­nünk. Ez­zel szem­ben vi­szony­lag ke­ve­seb­bet tu­dunk meg a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta párt­nak az or­szá­gos po­li­ti­ká­ban be­töl­tött sze­re­pé­ről, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a párt par­la­men­ti mun­ká­já­ra. A le­kö­zölt párt­prog­ram­ok nem pó­tol­ják ezt a hi­ányt, hi­szen (mint nap­ja­ink­ban is lát­juk) egy-­e­gy párt prog­ram­ja nem min­dig áll össz­hang­ban a na­pi po­li­ti­ká­ban, par­la­men­ti tör­vé­nyek meg­sza­va­zá­sa kap­csán el­fog­lalt po­zí­ci­ó­já­val. No­ha el­kép­zel­he­tő, hogy a par­la­men­ti anya­gok egy eset­le­ges kü­lön kö­tet anya­gát fog­ják ké­pez­ni, ezt min­den­kép­pen il­lett vol­na je­lez­ni az ol­va­só fe­lé.

A kö­tet meg­fe­lel a for­rás­köz­lé­sek­kel szem­ben tá­masz­tott ál­ta­lá­nos szak­mai kö­ve­tel­mé­nyek­nek, no­ha recen­zen­si sze­re­pün­ket be­tölt­ve ki­fo­gá­sol­ni­va­lót is ta­lál­ha­tunk a kö­tet­ben. Fel­te­he­tő­en épp a le­vél­tá­ri for­rá­sok szű­kös vol­ta in­do­kol­ta azt, hogy a kö­tet­ben le­kö­zölt 109 do­ku­men­tum na­gyob­bik fe­lét a ko­ra­be­li saj­tó­ban meg­je­lent pub­li­ká­ci­ók te­szik ki, míg a le­vél­tá­ri és kéz­irat­tá­ri for­rá­sok szá­ma csu­pán 52. A do­ku­men­tu­mok ere­de­tét vizs­gál­va fel­tűn­het az, hogy míg a hú­szas évek­ből szár­ma­zók kö­zött je­len­tő­sen na­gyobb arány­ban ta­lál­ha­tók a saj­tó­ból, el­ső­sor­ban a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta párt­lap­ból, a Nép­aka­rat­ból és a Ko­má­ro­mi La­pok­ból át­vett do­ku­men­tu­mok, ad­dig a 30-as évek anya­ga már jó­részt le­vél­tá­ri for­rá­sok­ból épül fel. A saj­tó­anya­gok ilyen ará­nyú be­vá­lo­ga­tá­sa nem te­kint­he­tő sze­ren­csés meg­ol­dás­nak, hi­szen ezek for­rás­ér­té­ke ko­ránt­sem egyen­lő a le­vél­tá­ri for­rás­anyag­oké­val. En­nek el­le­né­re An­gyal dön­té­se még­is ért­he­tő: ő ugyan­is az OKSZP mű­kö­dé­sén, a pár­ton be­lü­li vál­to­zá­sok és tö­rés­vo­na­la­kon a ko­ra­be­li „szloven­szkói ma­gyar po­li­ti­kai éle­tet” is igye­ke­zett meg­je­le­ní­te­ni, amely cél­ki­tű­zés a le­vél­tá­ri for­rá­sok kor­lá­to­zott vol­ta mi­att a saj­tó­anya­gok beeme­lé­se nél­kül va­ló­szí­nű­leg le­he­tet­len lett vol­na. No­ha a mód­sze­re­ket az ered­mé­nyek nem mi­nő­sí­tik, az, hogy szer­zőnk­nek a kö­zölt do­ku­men­tu­mo­kon ke­resz­tül si­ke­rült plasz­ti­kus ké­pet nyúj­ta­nia a ko­ra­be­li ma­gyar párt­po­li­ti­ká­ról, iga­zol­ja a vá­lo­ga­tás el­ve­it. Az 52 da­rab le­vél­tá­ri vagy kéz­irat­tá­ri for­rás ér­té­két vi­szont nagy­ban nö­ve­li, hogy szin­te ki­zá­ró­lag pri­mer for­rá­sok­ról, va­gyis el­ső íz­ben pub­li­kált és kö­zölt do­ku­men­tu­mok­ról van szó.

A for­rás­anyag­ok hi­te­les­sé­gé­hez szi­go­rú­an ra­gasz­ko­dó szer­kesz­tők ma­nap­ság már ra­gasz­kod­nak a do­ku­men­tu­mok ere­de­ti nyel­vű köz­lé­sé­hez. An­gyal Bé­la más utat vá­lasz­tott, csu­pán ma­gyar nyel­ven, fel­te­he­tő­leg sa­ját for­dí­tá­sá­ban köz­li a szlo­vák és cseh nyel­vű anya­go­kat is. Ez a meg­ol­dás két­ség­kí­vül le­egy­sze­rű­sí­ti a szer­kesz­tői mun­kát, s hely­meg­ta­ka­rí­tás­hoz ve­zet, szak­mai szem­pont­ból azon­ban min­den bi­zon­­nyal sze­ren­csé­sebb lett vol­na a do­ku­men­tu­mok ere­de­ti nyel­vű köz­lé­se is, ame­lyet a ma­gyar for­dí­tás kö­vet­he­tett vol­na. Szin­tén vi­tá­ra ad­hat okot az a meg­ol­dás, amely sze­rint a szer­ző a do­ku­men­tum elé ke­rü­lő regesz­tum mel­lett a do­ku­men­tu­mok­hoz még egy kü­lön kom­men­tárt is fűz. Ez nem csu­pán azért le­het vi­ta tár­gya, mi­vel a szer­ző így né­hány al­ka­lom­mal ön­ma­gát is­mét­li, ha­nem azért is, mi­vel a kom­men­tá­rok szö­ve­gén oly­kor a szer­zői szub­jek­ti­vi­tás is át­üt. A kom­men­tárt azért is fö­lös­le­ges­nek tart­juk, mi­vel a szö­ve­gek­hez ren­delt láb­jegy­ze­tek ele­gen­dő te­ret ad­nak a meg­ér­tés­hez szük­sé­ges in­for­má­ci­ók ­köz­lé­sé­hez.

Na­gyon hasz­nos se­géd­esz­köz vi­szont az ol­va­só szá­má­ra a kö­tet vé­gén el­he­lye­zett Név­ma­gya­rá­za­tok és név­mu­ta­tók, no­ha a cím kis­sé meg­té­vesz­tő, hi­szen az ol­dal­szám­ok meg­je­lö­lé­se hi­á­nyá­ban mu­ta­tó­ról szó sinc­s. A több mint fél­ezer fel­so­rolt sze­mély kö­zött ugyan ta­lál­ni szlo­vák va­la­mint ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­ku­so­kat is, a jegy­zék, amely már ön­ma­gá­ban is kü­lön ér­té­ke a kö­tet­nek azon­ban így is a nyu­god­tan ne­vez­he­tő a két há­bo­rú kö­zöt­ti ma­gyar po­li­ti­ka ed­di­gi leg­tel­je­sebb po­li­ti­kus­lis­tá­já­nak. Per­sze a ke­ve­sebb ta­lán több lett vol­na, va­gyis ta­lán nem lett vol­na szük­sé­ges a szö­ve­gek­ben elő­for­du­ló va­la­men­­nyi sze­mély­név ma­gya­rá­za­tá­ra. II. Rá­kó­czi Fe­renc ne­vét pél­dá­ul min­den­ki is­me­ri, Pataky Anc­siról (?) vi­szont csak an­­nyit kö­zöl a szer­ző, hogy „ér­sek­új­vá­ri le­ány”, aki ta­lán nem volt olyan je­len­tős sze­mé­lyi­ség, hogy be­ke­rül­jön a jegy­zék­be. Jó meg­ol­dás­nak te­kint­he­tő vi­szont az, hogy An­gyal a név­jegy­zék­ben a szö­ve­gek­ben ta­lál­ha­tó ma­gyar név­vál­to­zat­ban köz­li a szlo­vák sze­mé­lyi­sé­gek ne­vét, zá­ró­jel­ben azon­ban fel­tün­te­ti a szlo­vák név­vál­to­za­tot is.

A kö­tet szer­kesz­tő­jét és kor­rek­to­ra­it di­csé­ri, hogy a szö­veg­ben ke­vés hi­bát si­ke­rült fel­fe­dez­nünk, no­ha kö­zü­lük egy-ket­tő bosz­­szan­tó: A 23. ol­dal 1. láb­jegy­zet­ében pél­dá­ul té­ve­sen köz­lik An­gyal Bé­la mo­nog­rá­fi­á­já­nak cí­mét; a 318. ol­da­lon ta­lál­ha­tó kom­men­tár­ban pe­dig egy ka­pi­tá­lis he­lyes­írá­si hi­ba („boly­kot­­tyá­nak” a boj­kott­já­nak szó­alak he­lyett) ta­lál­ha­tó.
A Do­ku­men­tu­mok az Or­szá­gos Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt Tör­té­ne­té­hez 1919 –1936 cí­mű for­rás­kö­tet el­ol­va­sá­sa után ki­ala­kult össz­kép meg­le­he­tő­sen po­zi­tív. Az íz­lé­ses kül­csín ér­té­kes tar­tal­mat rejt, ami után csak re­mél­het­jük, hogy a foly­ta­tás sem ma­rad el, és An­gyal Bé­la az ál­ta­la is jel­zett több ezer ol­dal­nyi fény­má­solt anyag­ból újabb vá­lo­ga­tá­so­kat ké­szít, ame­lyek a je­len­le­gi kö­tet tar­tal­mát nem­csak ki­egé­szí­tik, ha­nem ár­nyal­tab­bá is te­he­tik. A je­len for­rás­kö­tet meg­je­le­né­se azon­ban már ön­ma­gá­ban is ese­mény­szám­ba megy, hi­szen a Fontes so­ro­zat el­in­dí­tá­sát nyu­god­tan ne­vez­het­jük for­du­ló­pont­nak a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tör­té­net­írás szem­pont­já­ból. Mint ahogy a so­ro­zat szer­kesz­tő­je, Var­ga Sán­dor is jel­zi, a kez­de­tét je­lent­he­ti „a té­nyek­re és ada­tok­ra épít­ke­ző múlt­fel­tá­rás­nak”. Most már tör­té­né­sze­in­ken a sor, hogy az An­gyal ál­tal meg­kez­dett mun­kát foly­tas­sák és az ál­ta­la ma­gas­ra emelt mér­cét át­ugor­ják. Hogy ez így lesz ar­ra egy­részt a so­ro­zat­szer­kesz­tő Var­ga Sán­dor szak­mai fel­ké­szült­sé­ge, más­részt a Fó­rum In­té­zet ed­dig már több­ször is bi­zo­nyí­tott igé­nyes­sé­ge le­het a biz­to­sí­ték.

Si­mon At­ti­la