Elbeszélt történelem. Szabó Rezső

– Mi tör­tént a Cse­ma­dok­ban a no­vem­be­ri ese­mé­nyek ha­tá­sá­ra?

– Köz­ben telt az idő, és de­cem­ber 6-ra, a sztrájk­bi­zott­ság ja­vas­la­tá­ra, Sidó Zo­li, ő volt az el­nök, ös­­sze­hív­ta a Cse­ma­dok el­nök­sé­gé­nek az ülé­sét. A Cse­ma­dok el­nök­sé­gi ülé­sé­ről, de­cem­ber 6-ról a Végh Laciéknál egé­szen biz­to­san meg­van a jegy­ző­könyv. Az el­nök­ség a mun­ka­bi­zott­sá­gok jó­vá­ha­gyá­sá­val és ko­op­tá­lá­sá­val fog­lal­ko­zott, mert utá­na kez­dő­dik a köz­pon­ti bi­zott­ság ülé­se, ak­ció­prog­ram-ja­vas­lat, vi­ta, je­lö­lés, javaslóbi­zottság je­len­té­se, zár­szó. Ez volt az el­nök­sé­gi ülé­sen is. Na­gyon gyor­san le­folyt az el­nök­sé­gi ülés, hisz már a köz­pon­ti bi­zott­ság is er­re a nap­ra volt ösz­­sze­hív­va. Az el­nök­sé­gen én nem vol­tam ott, de úgy tu­dom, hogy Bár­dos Ga­bi volt az, aki fel­ve­tet­te, hogy a köz­pon­ti bi­zott­ság ülé­sé­re meg kel­le­ne hív­ni a Do­bos La­cit és Sza­bó Re­zsőt. Efe­lől né­mi vi­ta volt, mond­ván, hogy no jó, de ők még nem Cse­ma­dok-ta­gok. őket a köz­pon­ti bi­zott­ság kell, hogy re­ha­bi­li­tál­ja, majd pe­dig ko­op­tál­ja, és ak­kor le­het meg­hív­ni, szó­val ez most még ko­rai. Úgy tu­dom, hogy Gyurcsík Iván mond­ta, hogy kel­le­ne ne­kik szól­ni te­le­fo­non, le­gye­nek ké­szen ar­ra, hogy ha a köz­pon­ti bi­zott­ság ko­op­tál­ta őket, ak­kor jöj­je­nek el a köz­pon­ti bi­zott­ság ülé­sé­re. A Do­bos La­cit el is ér­ték a Ma­dách­ban, en­gem nem ér­tek el, nem vol­tam ott épp ak­kor a KORT-ban, csak ké­sőbb jöt­tem, és ak­kor már el­ér­tek, ami­kor a köz­pon­ti bi­zott­ság már ko­op­tált. A Do­bos La­ci fel­ké­szült volt, te­hát amint hív­ták, át­ment, és már részt is vett. Én ak­kor ér­kez­tem, ami­kor már a vi­ta folyt az ülé­sen. Le­ül­tem, Do­bos La­ci fent ült már az emel­vé­nyen, mert mun­ka­bi­zott­sá­got vá­lasz­tot­tak, s a Do­bost is a mun­ka­bi­zott­ság­ba be­vá­lasz­tot­ták. Ez va­la­hogy már, ami­kor én meg­ér­kez­tem, ez így a dé­li órák­ban tör­tént, 12 kö­rül. Le­ül­tem, nem tu­dom, ki­nek volt ak­kor a fel­szó­la­lá­sa, s azon­nal je­lent­kez­tem a vi­tá­ra. A Sidó Zo­li mond­ta, hogy be­so­rol­nak, én azt mond­tam, hogy nem, azon­nal fel aka­rok szó­lal­ni, okom van rá, hogy azon­nal fel­szó­lal­jak. Hogy jó, ebéd után én le­szek az el­ső. Nem, én most aka­rok be­szél­ni. Ugyan­is a Tóth Gé­za, aki­vel én kap­cso­lat­ban áll­tam, mond­ta, hogy Hrivnák, a kor­mány ak­ko­ri el­nö­ke, dél­után Prá­gá­ba megy. Te­hát tud­tam, hogy Hrivnák megy. S amit én el akar­tam mon­da­ni, azt azon­nal el kel­lett mon­da­nom, te­hát ra­gasz­kod­tam hoz­zá. Nem va­gyok tel­je­sen biz­tos ben­ne, azt hi­szem, hogy egé­szen odá­ig ment a do­log, hogy én azt mond­tam, hogy sza­vaz­zák meg, hogy az ebéd előtt én be­szél­hes­sek. Zo­li azt mond­ta, jó, ak­kor gye­re. Ki­men­tem. Amit én hal­lot­tam még a köz­pon­ti bi­zott­ság ülé­sé­ből, az előt­tem lé­vő fel­szó­la­ló nem tu­dom pon­to­san ki volt, meg ot­tan sut­tog­va mond­ták ne­kem, kér­dez­tem, hogy mi­ről van szó. Hát, hogy a múlt­ban mi volt a jó, mi volt a rossz. Hát én el­in­dul­tam a nagy­te­rem­ből, a te­rem há­tul­já­ból a szék­sor­ok kö­zött az el­nök­ség fe­lé, a pul­pi­tus fe­lé. És a pul­pi­tus fö­lött ott a nagy­te­rem­ben ilyen osz­lop­sze­rű van, ott ló­gott Husák, mint min­den te­rem­ben, és én úgy szem­be­néz­ve ve­le men­tem. Oda­men­tem, a kép elég ma­ga­san volt. Volt ott egy sza­bad szék az el­nök­sé­gi asz­tal­nál, fog­tam a szé­ket, oda­tet­tem, fel­áll­tam a szék­re, le­akasz­tot­tam a Husák-képet, és be­tet­tem a pul­pi­tus alá. Döb­bent né­ma csend. Ezt megint csak nem tu­dom, ki mond­ta ne­kem, hogy a ke­ze­met is le­po­rol­tam, majd oda­lép­tem a pul­pi­tus­hoz, és az­zal kezd­tem, hogy en­­nyit a múlt­ról. Be­szél­jünk a jö­vő­ről. Az al­kot­mány­tör­vény a 144-es elő­ír­ja, hogy kép­vi­sel­ve le­gyünk a vá­lasz­tott szer­vek­ben, a kor­mány­ban, a vég­re­haj­tó szer­vek­ben és így to­vább, és én azt ja­vas­lom, hogy vá­las­­szunk egy bi­zott­sá­got, ja­vas­la­tot is te­szek a bi­zott­ság­ra, Gaál Sán­dor, ő az SZLKP KB tag­ja volt, Nagym­egy­eren volt ak­kor az EFSZ igaz­ga­tó­ja, Sidó Zol­tán, ő volt az el­nök, Do­bos Lász­ló, ke­let­ről Vajányi Lász­ló és én. Tet­tem ma­gam­ra is ja­vas­la­tot. Azon­nal men­jünk el a kor­mány­el­nök­ség­re, és a ko­rány­el­nök­kel tár­gyal­junk ar­ról, hogy nem­ze­ti­sé­gi mi­nisz­tert aka­runk. Men­jünk el a par­la­ment el­nö­ké­hez Schus­ter­hoz, és tár­gyal­junk ar­ról, hogy egy ál­ta­lunk ki­vá­lasz­tott al­el­nö­köt aka­runk a par­la­ment­be. Ez a két hely ez­előtt is meg­volt, most is meg­il­let ben­nün­ket. Én er­re ké­rem, hogy sza­vaz­zunk. Az ülést Fónod Zo­li ve­zet­te. A Fónod Zo­li ezt meg­sza­vaz­tat­ta, és mi öten már­is me­gyünk a kor­mány­el­nök­ség­be. Itt egy pil­la­nat­ra meg­sza­kí­ta­nám a tör­té­ne­tet, csak az ér­de­kes­ség ked­vé­ért. Ez pe­dig az, hogy itt vi­ta min­den­ből, min­den­ről, elég­gé tö­mö­ren, de mon­dom, ez meg­van, és er­ről a jegy­ző­könyv­ben a kö­vet­ke­ző van: „Sza­bó Re­zső: A Cse­ma­dok jö­vő­je az, hogy fel­vál­lal­ja a ki­sebb­sé­gi ér­dek­vé­del­met, ös­­sze­fog­ja a ma­gya­ro­kat párt­ál­lás­ra va­ló te­kin­tet nél­kül. Ja­vas­lom, hogy a Cse­ma­dok el­nö­ke, és Gaál Sán­dor KB tag azon­nal hív­ja fel te­le­fo­non az SZNT el­nö­két, il­let­ve a kor­mány el­nö­két, és kér­je a Cse­ma­dok kép­vi­se­lő­i­nek fo­ga­dá­sát az új kor­mány ala­kí­tá­sá­ra va­ló te­kin­tet­tel, hi­vat­koz­va a Cse­ma­dok kö­zel szá­zez­res tag­sá­gá­ra, és a csak­nem há­rom­ne­gyed mil­li­ó­nyi ma­gyar nem­ze­ti­sé­gi ki­sebb­ség­re.” Biz­tos tu­dom, hogy nem azt mond­tam, hogy te­le­fo­non hív­juk fel, ha­nem azt, hogy men­jünk oda azon­nal. Még egy ér­de­kes­ség, ami jel­lem­ző ar­ra az idő­szak­ra. Más­nap az Új Szó­ban a Cse­ma­dok Köz­pon­ti Bi­zott­sá­gá­nak ez a vi­tat­ha­tat­la­nul fon­tos ülé­sé­ről egy­flekk­nyi anyag je­lent meg, amely egyet­len, Luk­ács Ti­bor, ve­ze­tő tit­kár ál­tal elő­ter­jesz­tett ak­ció­prog­ram-ja­vas­lat stb. A Cse­ma­dok most ér­vé­nyes alap­sza­bály­za­tát ér­vény­te­le­ní­te­ni kell, mond­ja Ta­kács And­rás, majd pe­dig, szó­ról-szó­ra idé­zem, a vi­ta köz­ben el­hang­zott egy in­dít­vány, hogy „a Cse­ma­dok Köz­pon­ti Bi­zott­sá­gá­nak kül­dött­sé­ge Sidó Zol­tán el­nök ve­ze­té­sé­vel ta­nács­koz­zon Pavol Hrivnákkal, az SZSZK kor­má­nyá­nak el­nö­ké­vel, és te­gyen ja­vas­la­tot a most ala­ku­ló­ban lé­vő kor­mány ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű tag­já­nak a sze­mé­lyé­re.” Min­den­ki meg­van ne­vez­ve, hogy ki mit mon­dott, de ak­kor még az Új Szó úgy vél­te, Sza­bó Re­zső­nek a ne­vét azért jobb lesz nem ki­ír­ni az új­ság­ban. Volt egy ilyen ti­la­lom. Ez a bi­zott­ság azu­tán mond­ván, hogy nem az ebéd most az ér­de­kes, el­in­dult Hrivnák mi­nisz­ter­el­nök­höz. Én köz­ben Gaál Sán­dor­nak mond­tam, hogy Sán­dor, ha oda­érünk a be­já­rat­hoz, ahol csend­őrök van­nak, te elő­hú­zod a köz­pon­ti bi­zott­sá­gi tag­sá­gi iga­zol­vá­nyo­dat, be­mu­ta­tod ne­kik, ezek sza­lu­tál­nak, s te azt mon­dod ne­kik, hogy súdruhovia idú so mnou.1 És me­gyünk. Tud­tam, hogy hol van az el­nö­ki iro­da, hisz ’68-ból tud­tam, hogy sem­mi nem vál­to­zott meg, úgy­hogy egye­ne­sen men­tünk fel az el­ső eme­let­re, ma is ott van a mi­nisz­ter­el­nök­nek az iro­dá­ja, men­tünk vé­gig a fo­lyo­són, be az elő­szo­bá­ba. Köz­ben, úgy lát­szik, hogy lent­ről már mond­ták, hogy men­nek fel va­la­kik, mert ott olyan meg­le­pet­ten fo­gad­tak ben­nün­ket, és ha jól tu­dom, én vol­tam az, aki azt mond­tam, hogy azon­nal tár­gyal­ni aka­runk a mi­nisz­ter­el­nök úr­ral. Igen? Kik, mik, ho­gyan? Mon­dom je­lent­sék be, hogy itt van egy kül­dött­ség, ülé­se­zik a Cse­ma­dok Köz­pon­ti Bi­zott­sá­ga, 300 fa­lu­nak a kül­döt­tei van­nak ott – a köz­pon­ti bi­zott­ság­nak ak­kor 100 tag­ja volt –, akik ma dél­után ha­za­u­taz­nak, és a Cse­ma­dok-gyű­lé­se­ken el­mond­ják a tör­tén­te­ket, és er­ről fo­gunk mi tár­gyal­ni a mi­nisz­ter­el­nök­kel. De hogy a mi­nisz­ter­el­nök el­uta­zik. Je­lent­sék be, és a mi­nisz­ter­el­nök dönt­se el, hogy fo­gad-e ben­nün­ket. Hát ezek mond­ták, hogy nagy­gyű­lés, 300 em­ber, fa­luk­ról, egész Szlo­vá­ki­á­ból. A mi­nisz­ter­el­nök azon­nal azt mond­ta, hogy en­ged­jék be őket. Be­men­tünk. Gaál Sa­nyi ugyan­ezt, ami­ket én mond­tam, el­mond­ta új­ra, is­mer­ték egy­mást, és mond­ta, hogy a köz­pon­ti bi­zott­ság ülé­se­zik, és úgy dön­töt­tünk, hogy úgy, mint ’68-ban, mi­nisz­ter kell és al­el­nök kell, akit a Cse­ma­dok ja­va­sol, úgy, mint ’68-ban. Hrivnák azt mond­ta, hogy ő Prá­gá­ba megy, ősze­rin­te nem nem­ze­ti­sé­gi mi­nisz­ter, mert ah­hoz egy újabb tör­vény kell, amel­­lyel mi­nisz­té­ri­u­mot is lé­te­sít, ha­nem a jár­ha­tóbb út az, hogy a kor­mány al­el­nö­ke, mert eh­hez nem kell, nincs tár­cá­ról se szó stb., szó­val ez a jár­ha­tóbb út. Mond­tuk, hogy oké, ad­juk meg a ja­vas­la­tot te­le­fo­non Prá­gá­ba, meg­ad­ta a te­le­fon­szá­mot, kit ja­va­sol a Cse­ma­dok a kor­mány al­el­nök­ének. Kö­szön­jük, men­tünk a Schus­ter­hez. Úgy lát­szik, in­nen már ér­te­sí­tet­ték Schus­tert, a Hrivnákék­tól, mert a tit­kár­sá­gon már úgy vár­tak ben­nün­ket, hogy igen, az el­nök elv­társ vár ben­nün­ket. Tu­dom, hogy hogy mű­kö­dik ez, hogy be­csen­get­nek, ő pe­dig el­in­dul. El­ve­zet­tek ben­nün­ket a fo­ga­dó­te­rem­be, mi ott meg­áll­tunk, a má­sik ol­da­lon jött Schus­ter az­zal, hogy: „Sze­re­tet­tel üd­vöz­löm az elv­tár­sa­kat! Kö­szö­nöm, hogy el­jöt­tek hoz­zám. Mecen­zéfre Stósz fe­lől fújt a szél, és Zo­li bá­csi, Fábry Zo­li bá­csi biz­ta­tott en­gem ar­ra, hogy ír­jak.” Nem ez­zel a ma­gyar­ság­gal mond­ta, jó­val tör­tebb ma­gyar­ság­gal, de ez volt a lé­nye­ge. Fog­lal­ja­nak he­lyet. Majd pe­dig: „Prepáète, že ïalej už budem rozprá­va po sloven­sky,2 ugyan­is job­ban ki­fe­je­zem ma­ga­mat, önök va­la­men­­nyi­en biz­to­san ér­te­nek szlo­vá­kul, ne­kem kön­­nyebb. Ér­tek min­dent ma­gya­rul, ha akar­nak, önök be­szél­het­nek, mond­hat­ják a ma­gu­két ma­gya­rul, de én in­kább szlo­vá­kul vá­la­szol­nék rá.” El­mond­tuk ne­ki, hogy mi­ről van szó. Ter­mé­sze­te­sen, igen. Van ott ugyan egy ma­gyar al­el­nö­künk. Ak­kor al­el­nök volt, a par­la­ment al­el­nö­ke volt Nagy Káz­mér, aki mi­nisz­ter ko­rá­ban a párt­köz­pont­ban a Cse­ma­dok ülé­se­in nyi­lat­ko­zott. Meg­ér­tem, hogy vál­to­zás­ra van szük­ség, ké­szít­sék elő a ja­vas­la­tot, a ter­vet, és lesz plé­num­ülé­sünk, jö­vő hét­re ezt ter­jes­­szék elő. Tíz nap múl­va ezt ter­jes­­szék elő. Ez volt a fo­ga­dás ered­mé­nye, és men­tünk. Er­re a mo­men­tum­ra majd vis­­sza­té­rek, de most pil­la­nat­nyi­lag, az al­el­nö­ki funk­ci­ó­ra vo­nat­ko­zó­lag foly­tat­nám, hogy a köz­pon­ti bi­zott­ság ülé­sén, meg­van az anyag, úgy­hogy nem fo­gom el­mon­da­ni az egé­szet. De még ér­de­kes­ség­nek ta­lán azt, hogy Ta­kács Ban­di kér­te, hogy mond­jon le az egész el­nök­ség, és vá­las­­szon új el­nök­sé­get. Az el­nök­ség le­mon­dott, új el­nök­sé­get vá­lasz­tot­tak. Köz­ben Luk­ács Ti­bor el­mond­ta a ma­ga be­szé­dét, hogy a Cse­ma­dok ve­ze­tői, ugyan­úgy, mint a „har­minc­hár­mak”, kü­lön­bö­ző do­ku­men­tu­mok­kal for­dul­tak a párt­köz­pont­hoz. Ta­kács And­rás vád­ló sza­va­i­val kap­cso­lat­ban ki­fej­tet­te, hogy nem ér­zi, hogy ő ter­ro­ri­zál­ta vol­na a mun­ka­tár­sa­it, szó­val ilyen be­szé­det tar­tott. Ez­után Sidó Zol­tán mél­tat­ta a ve­ze­tő tit­kár mun­ká­ját, ki­je­len­tet­te, hogy be­csü­let­sér­tés nem tör­tént, sőt, in­do­kol­ta az el­nök­ség ál­lás­pont­ját, és így to­vább, és így to­vább. Majd pe­dig meg­tár­gya­lás­ra ke­rült a Cse­ma­dok elő­ké­szí­tett prog­ram­ja, prog­ram­nyi­lat­ko­za­ta, ame­lyet el­ve­tet­tek a köz­pon­ti bi­zott­ság több fel­szó­la­ló ja­vas­la­tá­ra, mert egy ma­gát men­te­ge­tő nyi­lat­ko­zat volt, ami­vel nem vol­tunk meg­elé­ged­ve. Hát ilye­nek vol­tak ben­ne, hogy a párt­köz­pont­ban kér­ni kell a köz­pon­ti bi­zott­ság párt­cso­port­já­nak a meg­szün­te­té­sét. El­kép­ze­lé­se­in­ket és te­vé­keny­sé­gü­ket to­vább­ra is a Nem­ze­ti Front egyen­ran­gú tag­szer­ve­ze­te­ként akar­juk meg­va­ló­sí­ta­ni.

– Ah­hoz ké­pest, hogy ez már leg­alább két–há­rom hét­tel az el­ső ese­mé­nyek után tör­tént, azért ez egy elég gyá­va meg­nyi­lat­ko­zás volt.

– Kér­jük az SZSZK kor­má­nyát, hogy a Szlo­vák Terv­hi­va­tal­nak ad­ja fel­ada­tul, hogy biz­to­sít­sa az anya­gi­a­kat, és így to­vább. Hát ezt a köz­pon­ti bi­zott­ság le­tö­röl­te az asz­tal­ról, és ott mind­járt, mon­dom, meg le­het ta­lál­ni Végh Laciéknál, ki­dol­goz­ta a ma­ga prog­ram­nyi­lat­ko­za­tát, amely­ben hát már nem ilyen hang van, ha­nem a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek egyé­ni és kol­lek­tív jo­ga­i­nak al­kot­má­nyos biz­to­sí­tá­sa. Az al­kot­má­nyos jo­gok alap­ján lét­re­hoz­ni az ön­ren­del­ke­zés meg­fe­le­lő nép­kép­vi­se­le­ti szer­ve­it és vég­re­haj­tó szer­ve­it. Szó­val az ere­de­ti, még a „har­minc­hár­mak” kö­ve­te­lé­se, pár­be­szé­dek a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek jo­ga­i­nak biz­to­sí­tá­sá­ra a hel­sin­ki zá­ró­ok­mány és a bé­csi utó­ta­lál­ko­zó do­ku­men­tu­ma­i­nak szel­le­mé­ben. A tár­sa­da­lom­ban vég­be­ment de­mok­ra­ti­zá­ló­dá­si fo­lya­ma­tot kö­vet­ve és a Cse­ma­dok meg­úju­lá­sát szem előtt tart­va el­zár­kó­zunk a sztá­li­nis­ta és neosztálin­ista struk­tú­rák­tól, ezért a bel­ső szer­ve­ze­ti élet­ben sza­kí­tunk a de­mok­ra­ti­kus cent­ra­liz­mus el­vé­vel, en­nek az ér­de­ké­ben, és így to­vább, szó­val egy a kor szel­le­mé­nek és kö­ve­tel­mé­nye­i­nek már meg­fe­le­lő do­ku­men­tu­mot fo­gad­tunk el.

– Mi­lyen arány­ban? Ez­zel min­den­ki egyet­ér­tett? Vagy volt az úgy­ne­ve­zett ke­mény mag, amely el­uta­sí­tot­ta ezt?

– Sen­ki nem mert már így fel­szó­lal­ni el­le­ne. Köz­ben úgy em­lék­szem, hogy a prog­ram­nyi­lat­ko­zat előtt már le­zaj­lott az új el­nök­ség meg­vá­lasz­tá­sa, amely elég egy­ér­tel­mű­en ad­ta tud­tá­ra azok­nak is, akik­nek ta­lán va­la­mi két­sé­ge­ik vol­tak még, hogy itt új­ra va­la­mi egé­szen más kez­dő­dik el. Csak az ér­de­kes­ség ked­vé­ért, az el­nök­ség­be kik let­tek be­vá­laszt­va. Kol­lár Pé­ter, a je­lö­lő­bi­zott­ság el­nö­ke is­mer­tet­te a Cse­ma­dok új el­nök­sé­gé­nek ös­­sze­té­tel­ét, és a csúcs­ve­ze­tő­ket. A nyolc­van ér­vé­nyes sza­va­zat alap­ján Bár­dos Gá­bor 72 sza­va­zat. ő volt az, aki tit­kár­ként – mint el­mond­tam – úgy nyom­ta a dol­go­kat. Bauer Győ­ző 69, Boda Fe­renc, ő a szep­si já­rá­si tit­kár, 49 sza­va­zat, Bö­ször­mé­nyi Ist­ván 48 sza­va­zat, Do­bos Lász­ló 80 sza­va­zat, 80-ból 80, Duray Mik­lós 66 sza­va­zat, nem is­mer­ték őt, húsz év telt el. Fónod Zol­tán 72 sza­va­zat, Gaál Sán­dor 78 sza­va­zat, Gör­föl Je­nő 52 sza­va­zat, Gyime­si Györ­gy 72, Kol­lár Pé­ter 68, Kvar­da Jó­zsef 68, Merva Ló­ránt 67, Mé­zes Ru­dolf 58, Neszméri Sán­dor 72, Presin­szky La­jos 50, Sidó Zol­tán 78, Sza­bó Re­zső 75, Szil­vássy Jó­zsef 66, Var­ga Sán­dor 70, Lacza Ti­ha­mér 56. ők let­tek a KB el­nök­sé­gé­nek új tag­jai. Fónod Zol­tán ja­va­sol­ta, hogy a ve­ze­tő funk­ci­ók­ba töb­bes je­lö­lés le­gyen. A KB a ja­vas­lat is­mer­te­té­se után ezt el­ve­tet­te. A töb­bes ja­vas­la­tot. El­nök­nek, tisz­te­let­be­li el­nök­nek meg­vá­lasz­tot­ták Do­bos Lász­lót, el­nök­nek Sidó Zol­tánt, ve­ze­tő tit­kár­nak Neszméri Sán­dort, tit­kár­nak Bár­dos Gá­bort és Gyurcsík Iván­t, a KB társ­el­nök­ének Sza­bó Re­zsőt. A KB tag­jai ezt sza­va­zás­sal, nyil­vá­nos sza­va­zás­sal jó­vá­hagy­ták. Az ülés Gál Sán­dor zár­sza­vá­val ért vé­get. Ez volt, és mon­dom, itt ér­de­ke­sek a prog­ram­nyi­lat­ko­zat­ok, hogy mi lett el­fo­gad­va, mi nem lett el­fo­gad­va. Kü­lön­ben az új prog­ram­nyi­lat­ko­zat meg­je­lent az Új Szó­ban is, még­hoz­zá az Új Szó, nincs rá­ír­va, fel­té­te­lez­he­tő­en 7-i szá­má­ban, tel­jes egé­szé­ben. Szó­val itt már min­dent le­hoz­tak.

– Az ön ál­tal fel­so­rolt név­sor­ból az de­rült ki, hogy az úgy­ne­ve­zett dog­ma­ti­ku­sok tel­je­sen hát­tér­be szo­rul­tak. Ki­ke­rül­tek az új el­nök­ség­ből, ve­ze­tés­ből.

– Igen. Leg­alább­is mind­azok, akik­ről ak­kor már tud­hat­tuk, hogy dog­ma­ti­ku­sak. Azok ki­ke­rül­tek. Ez egy ki­csit ös­­sze­füg­gött az­zal is, hogy a ’68-as ta­pasz­ta­la­tunk is az volt, hogy nem le­het fél­mun­kát vé­gez­ni. Ha­nem ha, ak­kor tény­leg ala­po­sabb tisz­to­ga­tást. A hely­zet­nek meg­fe­le­lő, és el­bír­ha­tó mó­don. Ezt nem vé­let­le­nül mon­dom. Mert ké­sőbb ki­de­rült, hogy Sidó Zol­tán, aki tel­jes mér­ték­ben al­kal­maz­ko­dott et­től kezd­ve az új do­log­hoz, so­kak sze­mé­ben szál­ka volt, és sok til­ta­ko­zást kap­tunk ar­ra, hogy ha a Cse­ma­dok át akar ala­kul­ni, ak­kor nem le­het meg­tar­ta­ni a ré­gi csúcs­ve­ze­tő­ket. Le­ve­le­ket kap­tunk stb., stb., de ez még egy ké­sőb­bi idő­pont, majd ar­ról még szó lesz.

– Még egy kér­dés ere­jé­ig csak vis­­sza­tér­nék Schus­ter­hoz és Hrivnákhoz, hisz ők vol­tak ak­kor a két leg­főbb köz­jo­gi mél­tó­ság Szlo­vá­ki­á­ban. És ha mind a ket­ten, hát ahogy em­lí­tet­te, hogy Schus­ter öröm­mel és sok sze­re­tet­tel, öröm­mel fo­gad­ta önö­ket.

– Ezt mond­ta leg­alább­is.

– Igen, és Hrivnák is fo­gad­ta a kül­dött­sé­get.

– Hrivnák nem mert nem fo­gad­ni ben­nün­ket.

– Ez nagy do­log volt azért ak­kor.

– De ek­kor olyan volt a hely­zet.

– Te­hát ez a po­li­ti­kai hely­zet kö­vet­kez­mé­nye?

– Vál­tot­ták le sor­ban az em­be­re­ket, gyár­igaz­ga­tó­kat, és így to­vább, szó­val sen­ki egy pil­la­na­tig sem érez­het­te ma­gát biz­ton­ság­ban. És ezt Hrivnák na­gyon jól tud­ta. És azt, hogy 300 fa­lu­ba hol­nap vi­szik a hírt. őne­ki fon­tos volt, hogy olyan hírt vi­gye­nek, hogy Hrivnák fo­gad­ta, be­le­egye­zett, igent mon­dott min­den­re. Nem aka­rom se Hrivnákot, se Schus­tert meg­bán­ta­ni, de a ’68-as ta­pasz­ta­la­ta­ik ne­kik is meg­vol­tak, te­hát ab­ban a tu­dat­ban ígér­tek meg min­dent, hogy jó.

– Jól jön az még.

– Majd az­tán. Ha még­se úgy lesz, ki­söp­rünk ben­ne­te­ket. Úgy, mint ’68-ban. Nincs vesz­te­ni­va­lónk, mert vagy jól jön egy­szer még, hogy mi ilyen stram­mok vol­tunk, vagy pe­dig kény­szer ha­tá­sá­ra csi­nál­tuk, és majd jön új­ra az, hogy egész­sé­ges mag, s mind­azok­nak, akik így lép­tek fel, úgy­is majd men­ni kell, ha vis­­sza­áll a ré­gi rend. Te­hát ők úgy vol­tak ve­le, hogy nincs vesz­te­ni­va­ló­juk.

– Te­hát ez a játsz­ma még min­dig két­esé­lyes volt.

– Na­gyon is két­esé­lyes volt. Na­gyon-na­gyon két­esé­lyes volt. A két­esé­lyes­ség­re egy ér­de­kes mo­men­tu­mot. Én ké­sőbb a kor­mány épü­le­té­be ke­rül­tem ta­nács­adó­ként. Èíèc­sel, a ké­sőb­bi mi­nisz­ter­el­nök­kel, az át­me­ne­ti idő­szak mi­nisz­ter­el­nö­ké­vel Kolode­jből is­mer­tük egy­mást az al­kot­mány kap­csán, amit fel­ele­ve­ní­tet­tünk. Èíè tit­kár­sá­gá­nak, a kor­mány­el­nök­ség tit­kár­sá­gá­nak ve­ze­tő­je Krá­lik Gyu­ri volt, egy jo­gász, kas­sai szár­ma­zá­sú, ma­gya­rul, né­me­tül jól be­szé­lő, egy ilyen bo­hém lel­kü­le­tű em­ber. Kül­ügyi szol­gá­lat­ba ment, nagy­kö­vet volt stb. ’68-ban őt is me­nesz­tet­ték, s jól is­mer­tük egy­mást. A Lúènicá­nak az egyik meg­ala­pí­tó­ja volt Koša La­ci­val együt­t. Jó­ban vol­tunk. Hát ő volt a kor­mány­hi­va­tal fő­nö­ke. Né­hány­szor, nem tu­dom hány­szor, meg­tör­tént, hogy hár­mas­ban ebé­del­tünk, Èíè, Krá­lik Gyu­ri és én. A sza­kács­nő ma­gya­rul per­fekt be­szélt, és na­gyon ara­nyos as­­szony volt. Hát itt olyan be­szél­ge­té­sek vol­tak, hogy nem az or­szág meg ez, meg az, ha­nem a pil­la­nat­nyi hely­zet­ről. S a Krá­lik Gyu­ri mond­ta Èíènek, hogy add vis­­sza a párt­tag­köny­ve­det. Ne tartsd már to­vább. De­cem­ber 12-én ala­kult meg az új kor­mány, hát ez ja­nu­ár má­so­dik fe­lé­ben, feb­ru­ár ele­jén győz­köd­te őt, meg én is a Gyu­ri mel­lé áll­va mond­tam, hogy bi­zony itt az ide­je. A fe­le­let az volt, hogy hát ti tud­já­tok leg­job­ban, meg én is, hogy a párt min­den­ki­nek min­dent meg­bo­csát. De a tag­ja­i­nak, hogy hát­ba tá­mad­ták, so­ha. Nem le­het tud­ni. Még ak­kor is két­esé­lyes­nek ítél­te meg ő a hely­ze­tet. És ő in­for­mált em­ber kel­lett, hogy le­gyen, mert kor­mány­el­nök. Te­hát még ja­nu­ár vé­ge vagy feb­ru­ár ele­je ez, ek­kor is még so­kan két­esé­lyes­nek lát­ták. Nem­csak Hrivnák de­cem­ber­ben, ha­nem ja­nu­ár vé­ge, feb­ru­ár ele­jén még Èíè is. Úgy­hogy ez a két­esé­lyes­ség ez so­ká­ig fenn­állt. Megint elő­re­fu­tot­tunk az idő­ben, úgy­hogy tér­jünk csak vis­­sza oda, hogy be­fe­je­ző­dött a köz­pon­ti bi­zott­ság ülé­se. Két je­lölt volt a kor­mány ma­gyar tag­ja­i­ra, ami­ben azon­nal kel­lett dön­te­ni a köz­pon­ti bi­zott­ság­nak, Merva Ló­ránt és Var­ga Sán­dor. Mi Var­ga Sán­dort tá­mo­gat­tuk.

– Mi­nisz­ter­el­nök-he­lyet­te­si tiszt­ség­re.

– A mi­nisz­ter­el­nök-he­lyet­te­si tiszt­ség­re. Ab­szo­lút több­sé­get ka­pott Var­ga Sán­dor, amit je­len­tet­tünk is. Jó­vá­hagy­tuk a ha­tá­ro­za­tot, a prog­ra­mot, az új el­nök­sé­get, társ­el­nö­ki funk­ci­ót, ami azt je­len­tet­te, hogy én is el­nök va­gyok, és ket­ten kell, hogy meg­be­szél­jük a dol­go­kat. Il­let­ve tisz­te­let­be­li el­nök Do­bos La­ci, te­hát egy át­me­ne­ti idő­re kvá­zi egy ilyen tri­um­vi­rá­tus ke­rült a Cse­ma­dok élé­re, és Neszméri Sán­dor mint új fő­tit­kár. Luk­ács Ti­bort, az ot­ta­ni vé­de­ke­zé­se, meg az elő­ter­jesz­tett prog­ram­ja­vas­la­tok stb. alap­ján le­vál­tot­ta a köz­pon­ti bi­zott­ság, és Neszméri Sán­dort vá­lasz­tot­ták meg. Do­bos La­ci el­mond­ta, hogy ös­­sze akar­ja hív­ni a „har­minc­hár­mak­ból”, aki könnyen és gyor­san el­ér­he­tő, meg az FMK-sokat egy kö­zös meg­be­szé­lés­re. Még­hoz­zá azt kép­ze­li, hogy így meg­egyez­he­tünk va­la­mi kö­zös ügy­ben, és meg kel­le­ne ala­kí­ta­ni a Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gya­rok Fó­ru­mát. És hogy ő 24-re stb. te­le­fo­non a tit­kár­ság­gal ezt ös­­sze­ho­zat­ja a nagy­te­rem­be, ott ta­lál­ko­zunk. Hát így is lett, hogy ös­­sze­hív­ták. No most pon­to­san a név­sort, va­ló­szí­nű­leg a Laciéknál meg­lesz, nem tu­dom a pon­tos név­sort, de so­kan vol­tunk ott. Előt­te a já­rá­si tit­kár­sá­gi szo­bá­ban, szem­ben a nagy­te­rem­mel volt, most ott a ma­gyar köny­ves­bolt van, ott ta­lál­koz­tunk. Az FMK-ból Nagy La­ci, Tóth Kar­csi, nem tu­dom pon­to­san, hogy kik, ta­lán Öllös La­ci is, akik oda a kis­te­rem­be be­men­tünk, és hogy tu­laj­don­kép­pen mi­ről lesz szó. A töb­bi­ek, töb­ben vol­tak az FMK-sok, tí­zen–ti­zen­ket­ten, azok a nagy­te­rem­be men­tek már, meg a „har­minc­hár­mak”, meg a Cse­ma­do­ko­sok, szó­val a nagy­te­rem­be. Ilyen U alak­ban elő­ké­szí­tett asz­tal volt, szó­val nem egy nagy asz­tal. Nem tu­dom, ki szer­vez­te így, hogy ilyen U alak­ban le­gyen, de a le­ülés az úgy volt, hogy ezen az ol­da­lon a fi­a­ta­lok, emez ol­da­lon pe­dig a „har­minc­hár­mak”. S itt a kis­te­rem­ben volt egy olyan ja­vas­lat, s nem tu­dom, hogy ezt La­ci ja­va­sol­ta-e, azt hi­szem, a La­ci, hogy az ülést ve­zes­se a Sza­bó Re­zső. Szó­val én ül­tem egye­dül az U be­tű­nek azon a szem­ben lé­vő szá­rán, itt a fi­a­ta­lok, ott pe­dig a ke­vés­bé fi­a­ta­lok. A Do­bos La­ci ad­ta elő az el­kép­ze­lé­se­it, hogy szük­ség len­ne eb­ben az új hely­zet­ben egy Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Fó­rum­ra, amely po­li­ti­kai szerv len­ne az át­ala­ku­lás so­rán stb. Nem pár­tot mon­dott. Egy ilyen po­li­ti­kai kép­ződ­ményt, ame­lyet itt most Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Fó­rum né­ven meg­szer­keszt­het­nénk vagy jó­vá­hagy­hat­nánk. En­nek egy prog­ram­nyi­lat­ko­za­tát is ki­osz­tot­ták. A prog­ram­nyi­lat­ko­za­tot a „har­minc­hár­mak” somor­jai fő­nö­ke, Zal­abai Zsi­ga ké­szí­tet­te el. Ez ott ki­osz­tás­ra ke­rült, mi­lyen dá­tu­mot mond­tam?

– No­vem­ber 24.

– Nem, nem. Bo­csá­nat, vis­­sza az egész, de­cem­ber 9.

– Te­hát a köz­pon­ti bi­zott­sá­gi ülés után. A Cse­ma­dok Köz­pon­ti Bi­zott­sá­gi ülé­se után.

– A köz­pon­ti bi­zott­sá­gi ülés után, per­sze, hisz a köz­pon­ti bi­zott­sá­gi ülés is 6-án volt. Vis­­sza az egész, te­hát nem no­vem­ber, ha­nem de­cem­ber 9-én – ide is van ír­va – ke­rült ez az egész meg­vi­ta­tás­ra. A Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Fó­rum prog­ram­nyi­lat­ko­za­tát Zal­abai Zsi­ga dol­goz­ta ki, és ké­szí­tet­te elő. Ez ki­osz­tás­ra ke­rült, min­den­ki el­ol­vas­ta, és eb­ben na­gyon egy­sé­ges, nem fo­gom is­mer­tet­ni, mert meg­van, eb­ben na­gyon egy­sé­ges volt. Na most, ahogy én on­nan né­zem a két asz­tal­sort, ak­kor a jobb ol­da­lon ül­tek az öre­gek, és a bal ol­da­lon ül­tek a fi­a­ta­lok, de na­gyon egy­sé­ges volt, hogy ez­zel a prog­ram­nyi­lat­ko­zat­tal sen­ki sem ér­tett egyet. Ak­kor se, ami­kor én egy be­tol­dást is­mer­tet­tem, amit kéz­zel ír­tam be­le. Ez a be­tol­dás úgy szólt, hogy ahogy az a Nyil­vá­nos­ság az Erő­szak El­len, és a Pol­gá­ri Fó­rum prog­ram­nyi­lat­ko­za­tá­ban meg­ta­lál­ha­tó.

– Mi­ért nem ér­tet­tek egyet ez­zel a nyi­lat­ko­zat­tal?

– Én több ilyen be­szú­rást is csi­nál­tam kéz­zel ide a vi­ta alap­ján. A „har­minc­hár­mak­nak” ez ke­vés volt, a fi­a­ta­lok­nak ez túl sok volt. A „harmichár­mak” ke­vés­nek tar­tot­ták azt a jog­kört, amit a prog­ram­nyi­lat­ko­zat alap­ján a Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Fó­rum el­fog­lalt vol­na, a fi­a­ta­lok pe­dig túl sok­nak tar­tot­ták egy ilyen egy­sé­ges po­li­ti­kai fó­rum lét­re­jöt­tét, szó­val el­ve­tet­ték egy­ér­tel­mű­en, és hogy úgy mond­jam, na­gyon ha­tá­ro­zot­tan. A vi­tát, nem is, az egy­más le­hur­ro­gá­sa volt, ha itt mon­dott va­la­ki va­la­mit, azt azok le­hur­rog­ták, ha ott mon­dott va­la­ki, ezek le­hur­rog­ták. Rö­vi­de­sen ki­sült, hogy itt sem­mi­fé­le kö­zös do­log­ra sor nem ke­rül­het. Ab­ba­hagy­tam a be­tol­dá­so­kat, hogy komp­ro­mis­­szum jöj­jön lét­re, lát­tam, hogy sem­mi ilyen­re sor nem ke­rül, ezért gyor­san el­ké­szí­tet­tem egy hat­so­ros nyi­lat­ko­za­tot. Ugyan­is tud­tam, már ek­kor volt kap­cso­la­tom le­fe­lé is, a Cse­ma­dok já­rá­si tit­ká­ra­i­val stb., akik pon­to­san tud­ták, hogy lent mi a köz­han­gu­lat. És lent a köz­han­gu­lat az volt, hogy mond­ja­tok már va­la­mit, nyug­tas­sa­tok már meg ben­nün­ket, hogy ott fönt rend van, hogy ott fönt nem mar­já­tok egy­mást stb. Ez va­la­mi­kor 92–93-ban volt, hogy egy új pol­gár­mes­ter azt mond­ta ne­kem, hogy: „Ide­hall­gass Re­zső! Hát csi­nál­ja­tok már ott fent ren­det. Hát én las­san már több mint egy éve pol­gár­mes­ter va­gyok. En­gem még sen­ki nem hí­vott, és nem mond­ta meg, hogy mit csi­nál­jak. Én­ne­kem nincs ho­va men­nem, hogy mond­ják meg, hogy hogy dönt­sek, hát ez így nem megy. Hát ez­előtt ha én be­men­tem a Fer­enczei elv­társ­hoz, pon­to­san tud­tam, hogy mit igen, mit nem. Ki­jöt­tek hoz­zánk a já­rás­ról, és pon­to­san meg­mond­ták, hogy mit kell most a jö­vő hó­nap­ban csi­nál­ni. Hát én­hoz­zám sen­ki se jön, sen­ki se mond­ja meg.” Szó­val hi­he­tet­len nagy volt az át­ala­ku­lás, és még a múlt­nak a ha­gyo­má­nya, a múlt­nak a mód­sze­rei az em­be­rek­ben még mé­lyen él­tek, sőt, még él­nek is. És nem tud­ták, hogy azért van a kép­vi­se­lő­tes­tü­let, meg a fa­lu­ban a nagy­gyű­lés, hogy dönt­sé­tek el, hogy mit kell csi­nál­ni. Ezt sen­ki töb­bet nem mond­ja meg. Meg­kap­já­tok a tör­vé­nye­ket, és a töb­bi a ti dol­go­tok.

– A be­ideg­ző­dés.

– A be­ideg­ző­dés az na­gyon ne­héz. Tud­va, hogy kint mi a hely­zet, én hat­so­ros, most már nem prog­ra­mot, ha­nem a saj­tó szá­má­ra egy nyi­lat­ko­za­tot ké­szí­tet­tem el, amely így hang­zik: „A Füg­get­len Ma­gyar Kez­de­mé­nye­zés, a Ma­gyar Di­ák­szö­vet­ség, a Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gya­rok Fó­ru­ma, a »harminchár­mak« és a meg­úju­ló Cse­ma­dok ezen­nel ki­nyil­vá­nít­ja, hogy – őriz­ve szel­le­mi­sé­gé­nek a sa­já­tos­sá­ga­it – a jö­vő­ben min­den alap­ve­tő ki­sebb­ség­vé­del­mi kér­dés­ben (al­kot­mány­ügy, is­ko­la­ügy, a kul­tu­rá­lis élet in­téz­mény­rend­sze­re, kép­vi­se­le­ti ügyek) köz­meg­egye­zés alap­ján kö­zös plat­for­mot kép­vi­sel.” Te­hát pró­bál­tam azt a leg­na­gyobb kö­zös ne­ve­zőt, ame­lyet min­den­ki, szel­le­mi­sé­gé­nek sa­já­tos­sá­gát meg­őriz­ve, el­fo­gad­hat. Mert azért a vi­tá­ból az ki­sült, hogy ami a ma­gyar ügyet il­le­ti, te­hát en­nek kvá­zi a vé­del­mét, azt va­la­men­­nyi­en, a Di­ák­szö­vet­ség, az FMK, a „harmichár­mak”, te­hát a Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gya­rok Fó­ru­ma, és a meg­újult Cse­ma­dok, ezek­ben azo­no­sak tu­dunk len­ni. Te­hát ezt ter­jesz­tet­tem elő, amit hát nem sza­vaz­tunk meg, de ami­vel mond­tam, hogy ha va­la­ki­nek va­la­mi be­tol­dá­sa, ki­hagy­ni­va­ló­ja van, de én fon­tos­nak lá­tom, hogy egy nyi­lat­ko­za­tot ad­junk ki.

– Egy­sé­ges nyi­lat­ko­za­tot.

– Egy egy­sé­ges nyi­lat­ko­za­tot, amit nem vi­tat­tak, hogy ez fon­tos, de vé­gül is sen­ki nem ír­ta alá. Szó­val el­fo­gad­ták a nyi­lat­ko­za­tot, de alá­írás­ra nem ke­rült sor. Úgy­hogy ez a kez­de­mé­nye­zés, a ma­gya­rok, a Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gya­rok Fó­ru­ma, Do­bos La­ci kez­de­mé­nye­zé­sé­re, vagy ha úgy tet­szik, a Cse­ma­dok, Do­bos La­ci kez­de­mé­nye­zé­se, így nem ta­lált meg­hall­ga­tás­ra, nem ta­lált meg­ér­tés­re. Amit én saj­ná­la­tos­nak tar­tok, de amit bi­zo­nyos szem­pont­ból meg is ér­tek. Mert itt pél­dá­ul az van, hogy al­kot­mány­ügy, is­ko­la­ügy, kul­tu­rá­lis élet in­téz­mény­rend­sze­re, s az utol­só, kép­vi­se­le­ti ügyek. Kö­zös meg­egye­zés alap­ján kö­zös plat­for­mot kép­vi­sel­nek. Nem tu­dom, hogy ek­kor már meg­volt vagy nem volt meg, és ha meg­volt, az FMK ott lé­vő em­be­rei tud­tak-e ró­la vagy nem tud­tak, hogy ké­sőbb a prá­gai par­la­ment­ben jó­vá­ha­gyott al­kot­mány­mó­do­sí­tás, amely sze­rint vá­lasz­tá­sok ki­írá­sa nél­kül a le­mon­dott kép­vi­se­lők he­lyé­re új kép­vi­se­lő­ket ko­op­tál­nak, még­hoz­zá a Pol­gá­ri Fó­rum, il­let­ve a VPN3 ja­vas­la­ta alap­ján. Te­hát nin­cse­nek vá­lasz­tá­sok. S ar­ról, hogy kit ja­va­sol­nak kép­vi­se­lő­nek, két he­lyen dön­te­nek: Prá­gá­ban a Pol­gá­ri Fó­rum, Po­zsony­ban a Nyil­vá­nos­ság az Erő­szak El­len. Amel­­lyel, nem ta­lá­lok hir­te­len jobb ki­fe­je­zést, szim­bi­ó­zis­ban élt az FMK. Te­hát nem fo­gad­ha­tott el va­la­mi mást. Ha tud­tak ró­la, tud­tak ró­la, ha nem tud­tak ró­la, ak­kor is érez­ték, vol­tak an­­nyi­ra fej­let­tek, hogy ők nem fo­gad­hat­nak el va­la­mit, hogy nem a VPN, az FMK-n ke­resz­tül a Cse­ma­dok, meg a Pol­gá­ri Fó­rum, meg a di­á­kok, meg kis­csi­bék, meg a tyú­kok, meg a stb. Szó­val ma már ezt tu­dom. Ak­kor nyil­ván nem tud­hat­tam, mert ak­kor még azt se tud­tam, hogy a kép­vi­se­lő­há­zat így töl­tik majd fel, és így to­vább. Te­hát ez a kez­de­mé­nye­zés, ezt ma is mon­dom, hogy saj­ná­la­to­san így vég­ző­dött. Vég­ződ­he­tett vol­na egy nor­má­lis vi­ta ke­re­té­ben, s nem egy le­hur­ro­gá­sok lég­kör­ében, úgy is, hogy igen, lesz egy kö­zös nyi­lat­ko­zat, ami ar­ra vo­nat­ko­zik csak­, hogy, de er­re már nem. De ilyen nor­má­lis be­szél­ge­tés­re saj­nos nem ke­rült sor, ha­nem in­kább ez. Ha ed­dig azt mond­hat­nám, hogy en­nek a fó­rum­nak az ös­­sze­hí­vá­sa előtt egy­más­tól füg­get­len cso­por­to­su­lá­sok lé­tez­tek, ak­kor en­nek a fó­rum­nak az ered­mé­nye­ként, ne­ga­tív ered­mé­nye­ként, azt mond­hat­nám, hogy et­től kezd­ve egy­más­sal szem­be­ke­rült, és szem­ben ál­ló cso­por­to­su­lá­sok lé­tez­tek. Úgy­hogy ez a fó­rum nem ho­zott meg­ol­dást, ha­nem mes­­szebb vit­te egy­más­tól az em­be­re­ket, mind a „har­minc­hár­mak”, mind a Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Fó­rum kép­vi­se­lő­it, meg a Cse­ma­dok társ­el­nök­ét. Itt a mun­dér be­csü­le­te azt kö­ve­tel­né, hogy egy­ér­tel­mű­en mond­jam ki, hogy a fi­a­ta­lok el­uta­sí­tó, vagy mit tu­dom én mi­lyen ma­ga­tar­tá­sa kö­vet­kez­té­ben. Ha ezt a be­szél­ge­tést ak­kor es­te csi­nál­juk, vagy más­nap reg­gel, ak­kor biz­tos, hogy ezt a zá­ra­dé­kot hoz­zá­tet­tem vol­na. Ma, ta­pasz­ta­la­ta­im alap­ján, meg ami­re rá­jöt­tem, ezt a zá­ra­dé­kot nem te­szem hoz­zá, de ak­kor biz­tos, hogy hoz­zá­tet­tem vol­na, mert úgy lát­tam, úgy érez­tem, és úgy men­tem ki ak­kor ab­ból a te­rem­ből.

– Én még két szem­pon­tot vet­nék itt föl. Az egyik az, ahogy ön is em­lí­tet­te, hogy va­ló­ban ez egy ge­ne­rá­ci­ós el­len­tét is, hi­szen az úgy­ne­ve­zett fi­a­ta­lok ak­kor 40 éve­sek vol­tak, az asz­tal má­sik szár­nyán ülők pe­dig, hát, in­kább 60. Te­hát ez le­he­tett az egyik, mert hát az FMK-sok kö­zött vol­tak egé­szen fi­a­ta­lok, a Tóth Kar­csi és má­sok, akik épp­hogy csak be­fe­jez­ték az egye­te­met. Te­hát ők még negy­ven, sőt, ők kö­ze­lebb vol­tak a har­minc­hoz, mint a negy­ven­hez. Te­hát le­he­tett itt egy nem­ze­dé­ki el­len­tét is. És le­he­tett egy má­sik szem­pont, hogy a fi­a­ta­lok túl­nyo­mó több­sé­ge nem volt so­ha, nem volt párt­tag. Te­hát le­het, hogy ők úgy is gon­dol­kod­tak, hogy mi, akik „tisz­tán jö­vünk”, ál­lunk szem­ben az­zal a nem­ze­dék­kel, akik azért va­la­mi­kor, ki hosz­­szabb, ki rö­vi­debb ide­ig a kom­mu­nis­ta párt tag­ja volt, azt az ide­o­ló­gi­át val­lot­ta. Te­hát le­he­tett itt az el­uta­sí­tás­ban vagy az el­len­tét­ben va­la­mi ilyes­fé­le is, nem?

– Il­di­kó, mu­ta­tom, jegy­ze­te­ket ké­szí­tek a be­szél­ge­tés­re. Azért mu­ta­tom, hogy mi­vel foly­tat­tam vol­na, tes­sék csak el­ol­vas­ni, hogy mit írok itt.

– „Ge­ne­rá­ció­vál­tás, ami a funk­ci­ó­ban lévő…”

– Igen. Te­hát ezen a nyo­mon men­nek az én gon­do­la­ta­im is. Most már, vagy ke­vés­sel azu­tán, hogy így, ahogy le­ül­tünk, hisz nem vé­let­le­nül. Nem azt mond­tam, hogy az egyik ol­da­lon az FMK-sok, ha­nem a fi­a­ta­lok. Be­le­ért­ve a Di­ák­szö­vet­sé­get és így to­vább. Hát igen, itt egy ge­ne­rá­ció­vál­tás­ról is szó volt, mint ahogy ’68-ban is ge­ne­rá­ció­vál­tás­ról is szó volt. A Lőrinczék, Fábryék stb. he­lyé­re az ak­kor még fi­a­ta­lok, Dobosék, Sza­bó Rezsőék, Duray Mik­lósék, Var­ga Sán­dorék, so­rol­hat­nám. Per­sze, a ge­ne­rá­ció­vál­tás is ben­ne van eb­ben. Még va­la­mi más is ben­ne van. A jobb ol­da­lon ülők, te­hát az idő­sebb ge­ne­rá­ció, és a fi­a­tal ge­ne­rá­ció. De emitt még azt is hoz­zá­ten­ném, hogy a még funk­ci­ó­ban lé­vők. Sidó Zoliék, és így to­vább, par­la­men­ti kép­vi­se­lők. Sidó Zo­li és má­sok, a még funk­ci­ó­ban lé­vők, meg a múlt­tal na­gyon ösz­­sze­fo­nó­dot­tak. Mi, Do­bos La­ci és ez a csa­pat, ez azok­ból állt egy­részt, aki­ket 1970-ben ki­zár­tak a párt­ból, min­den­ből, el­né­mí­tot­tak, eg­zisz­ten­ci­á­lis ve­szély­be so­dor­tak, az élet pe­re­mé­re tol­tak, de vol­tak ott olya­nok is, akik nem vol­tak az élet pe­re­mé­re szo­rít­va. Akik to­vább is, most is funk­ci­ó­ban ma­rad­tak, kép­vi­se­lő, Új Szó-szer­kesz­tő, és így to­vább. Akik mi­ni­mum a vét­len­sé­gü­ket akar­ták bi­zo­nyí­ta­ni, az­zal, hogy oda­áll­tunk új­ra az el­sők kö­zött az új irány­zat­hoz, leg­alább meg­ma­rad­ni akar­tak, hogy ne ke­rül­je­nek az ut­cá­ra. Ez is ott ült azon az ol­da­lon. Ezt érez­tem én ott a vi­tá­ból, hogy eme­zek, a má­sik ol­da­lon ülők pe­dig tisz­ták, ko­ruk­nál fog­va is. Bár olyan han­go­kat üt­nek meg, és olyan in­du­la­to­kat hoz­nak fel­szín­re, ame­lyek egy ki­csit ijesz­tő­ek is. Majd ké­sőbb egy pont­nál Tóth Kar­csi­val kap­cso­lat­ban mon­dom el, hogy meg­ijed­tem, de ez egy ké­sőb­bi idő­pont, ami­kor tár­gyal­tunk. ők az FMK, én pe­dig a Cse­ma­dok ne­vé­ben, és ijed­ten hall­gat­tam, hogy te jó is­ten, ha ez az em­ber húsz év­vel ez­előtt részt vett vol­na az egész­sé­ges mag­ban, és mond­juk ide­o­ló­gi­ai párt­tit­kár lett vol­na, ak­kor a jó is­ten ment­sen meg tő­le.

– A túl­zott ra­di­ka­liz­mu­sá­tól, ugye?

– A túl­zott ra­di­ka­liz­mu­sá­tól. Szó­val ezen az ol­da­lon érez­tem ezt a túl­zott ra­di­ka­liz­must, ami más­ban is meg­nyil­vá­nult, hisz a VPN vá­lasz­tá­si bu­ká­sá­hoz nagy mér­ték­ben az já­rult hoz­zá, hogy va­la­ki­nek ak­kor el kel­lett vé­gez­ni a „pisz­kos mun­kát”. Ki kel­lett cse­rél­ni a szö­vet­ke­ze­ti el­nö­köt, az ál­la­mi bir­to­ki igaz­ga­tót, a gyár­igaz­ga­tót, a já­rá­si nem­ze­ti bi­zott­sá­gi el­nö­köt, szó­val min­den­kit, aki ha­tal­mi po­zí­ci­ó­ban volt. Vi­szont aki ezt el­vé­gez­te, azt azu­tán a bos­­szú­ál­lás nem en­ged­te vis­­sza még egy­szer a funk­ci­ó­ba, de ez már egy ké­sőb­bi do­log, de en­nek a kap­csán ezt ta­lán itt he­lyes volt el­mon­da­ni. Ami­re nem­csak ak­kor döb­ben­tem rá, az­óta is érett ez ben­nem, hogy a rend­szer­vál­tást vég­re­haj­ta­ni azt nem le­he­tett tel­je­sen, va­la­mi­fé­le já­ték­sza­bály­ok be­tar­tá­sá­val, és a kom­mu­nis­ta párt sze­re­pét egy rö­vid át­me­ne­ti idő­szak­ban nem ve­he­tik át pár­tok so­kan, akik egy­más­sal már­is harc­ba ke­rül­nek a kö­vet­ke­ző vá­lasz­tá­sok mi­att. Ilyen­kor egy párt, te­hát Prá­gá­ban egy, és itt egy kel­lett, hogy azt mond­ja, hogy kép­vi­se­lő ez lesz, ez lesz, és ez lesz. Egy­sze­rű­en a po­li­ti­ka­tu­do­mány sem en­ged meg mást. Szó­val ezt azu­tán tu­da­to­sí­tot­tam, mint ezek­kel a kér­dé­sek­kel fog­lal­ko­zó em­ber, hogy ’68-ban is, ha egy ra­di­ká­lis for­du­lat le­he­tett vol­na, ak­kor an­nak kel­lett vol­na len­ni, de a nem­zet­kö­zi hely­zet sem en­ge­dett meg ak­kor egy ra­di­ká­lis for­du­la­tot. És az a bi­zo­nyos több­párt­rend­szer, amit a de­mok­rá­cia fel­té­te­lez, az csak egy át­me­ne­ti idő­szak után kö­vet­kez­he­tik be. Chur­chill­nek, akit én na­gyon tisz­te­lek mint po­li­ti­kust, köz­szá­jon fo­rog az a mon­dá­sa, hogy a de­mok­rá­cia az egy na­gyon rossz rend­szer, de jobb ná­la ninc­s. Ke­vés­bé is­mert egy má­sik, még szar­kasz­ti­ku­sabb meg­fo­gal­ma­zá­sa, ahol azt mond­ja, hogy a de­mok­rá­ci­á­nak van egy nagy hi­bá­ja. Be­ve­zet­ni csak dik­ta­tú­rá­val le­het. És eb­ben na­gyon sok az igaz­ság. Egy át­me­ne­ti idő­szak­ban szük­ség­sze­rű, hogy ez be­kö­vet­kez­zen, vi­szont a fran­cia for­ra­da­lom az, amely fi­gyel­mez­te­ti a for­ra­dal­má­ro­kat, hogy kö­vet­ni fogsz a vér­pa­don. Ha nem is szó­ról-szó­ra, de a kö­vet­ke­ző vá­lasz­tá­so­kon ez vis­­sza­üt. Ma­gyar­or­szá­gon egy ki­csit más volt a hely­zet, ott a kerekasz­tal nem két párt kö­zött folyt, ha­nem sok párt kö­zött. Szó­val az ott egy ki­csit más hely­zet, de azért ott is ez visz­­sza­ütött, lásd a má­so­dik vá­lasz­tá­sok­nak az ered­mé­nyét.

– Igen, itt a VPN bu­ká­sa, úgy­mond bu­ká­sa vagy ha­nyat­lá­sa után ezt úgy is jel­le­mez­ték, hogy a for­ra­da­lom meget­te a sa­ját gyer­me­ke­it.

– Igen. Mert a fran­cia for­ra­da­lom­tól jön ez a ki­fe­je­zés, hogy meget­te a sa­ját gyer­me­ke­it. Nos, köz­ben az idő te­lik, de­cem­ber 12-én meg­ala­kult az új kor­mány, de­cem­ber 14-én a Cse­ma­dok, amely ed­dig még úgy ér­zi, hogy hogy nincs más ma­gyar „ha­ta­lom”, meg­kül­di a kor­mány el­nö­ké­nek, már Èíènek a ja­vas­la­tát. Èíèc­sel én tár­gyal­tam, már mint kor­mány­el­nök­kel: Na zák­lade nášho rozhovoru a v zmysle ústavného zákona 144/68,4 a Cse­ma­dok el­nök­sé­ge a de­cem­ber 13-i ülé­sén olyan dön­tést ho­zott, hogy min­iszter­he­lyette­si…

– Mi­nisz­ter­he­lyet­te­si?
– Mi­nisz­ter­he­lyet­te­si. Meg­ala­kult a kor­mány. Meg­van­nak a mi­nisz­te­rek. És mi, úgy, mint ’68-ban, azt akar­tuk, hogy a mi­nisz­té­ri­u­mok­ban he­lyet­te­si funk­ci­ók­ban ma­gya­rok le­gye­nek. A kö­vet­ke­ző szak­em­be­re­ket ja­va­sol­juk. Te­hát nem a kö­vet­ke­ző ma­gya­ro­kat, a kö­vet­ke­ző szak­em­be­re­ket. És itt jön a fel­so­ro­lás, hogy ki­ket ja­vas­lunk. Pénz­ügy­mi­nisz­té­ri­um: Papp Jó­zsef, a kom­mu­ná­lis üze­mek já­rá­si igaz­ga­tó­ja.” Én eze­ket az em­be­re­ket is­mer­tem, akik a kom­mu­ná­lis üze­mek­ben stb. vol­tak. Szó­val itt is lát­szik ez, hogy hon­nan az is­me­ret­sé­gi kör. A kul­tusz­mi­nisz­té­ri­um­ba zaslúžilý umelec La­jos Gren­del, Vyda­vate¾st­vo Ma­dách, Bratisla­va.5 Az er­dő- és víz­gaz­dál­ko­dá­si mi­nisz­té­ri­um­ba Szol­gai Já­nos kan­di­dá­tust, a Víz­gaz­da­sá­gi Ku­ta­tó­in­té­zet szak­dol­go­zó­ját, a Ke­res­ke­del­mi Mi­nisz­té­ri­um­ba Merva Ló­rán­tot, a Sloven­ská odborová rada6 il­le­té­kes dol­go­zó­ját. Min­dig ott van, hogy KSÈ7, szó­val párt­tag vagy pár­ton kí­vü­li. Min­is­ter­st­vo vnú­tra a živ­ot­ného prostre­di­a, oblas národ­ných výborov: Jozef Kvar­da, Úrad vlády8, KSÈ tag. A živ­ot­né prostredie rész­re dr. Richard Pomichal, redak­cia Új Szó9 ek­kor, bez pol­i­tick­ej prís­lušnos­ti10, és így to­vább.

– Hány sze­mélyt ja­va­sol­tak?

– Min­den mi­nisz­té­ri­um­ba. Min­is­ter­st­vo po¾no­hospodárst­va: inžinier Ladislav Nagy, predse­da JRD Zlat­ná na Ostrove.11 Nagy La­ci, őne­ki volt a leg­jobb szö­vet­ke­ze­te. És még ide még egyet. Má­ria Virá­gov­á, Zväz pra­cov­níkov po¾no­hospodárst­va a potrav­inárske­ho priemys­lu, bez pol­i­tick­ej prís­lušnos­ti.12 Ipa­ri mi­nisz­ter­nek: Ing. Ladislav Sza­kál, Stro­j­mont Košice13, bez pol­i­tick­ej prís­lušnos­ti. Min­is­ter­st­vo spravodlivosti: dr. Šte­fan Mede, predse­da sená­tu Kra­jského súdu, Košice, bez pol­i­tick­ej prís­lušnos­ti14, Min­is­ter­st­vo škol­st­va a mládeže: PhDr. Ladislav Nagy, Ústav infor­má­cie a prognózy škol­st­va SSR15, bez pol­i­tick­ej prís­lušnos­ti. Itt még nincs a ne­ve előtt az A. be­tű, te­hát még nem A. Nagy Lász­ló. Min­is­ter­st­vo výs­tavby: Vavrinec Per­lický OSP Galan­ta16, vagy inžinier Le­ven­te Var­ga, Výbor ¾udovej kon­troly17, ing. Šte­fan Harna CSc., VŠE, Bratislava18, bez pol­i­tick­ej prís­lušnos­ti. Min­is­ter­st­vo zdravot­níct­va: dr. Fran­tišek Bauer, Nové Zámky19, a kór­ház­ból. Ez, aki fel akart szó­lal­ni a fó­ru­mon, aki­ről már szó volt. Komisia pre pláno­vanie: ing. Kolo­man Vin­ce, predse­da ZSL KNV, Bratisla­va.20 ő volt a KNV-nek az az al­el­nö­ke, aki­hez a KORT tar­to­zott. V tých­to návrhoch sme vychádza­li z toho, že21, és így to­vább, meg­van a Végh La­ci­nál. Azért ér­de­kes ez a do­ku­men­tum, hogy már le­zaj­lott az az ös­­sze­tű­zés, amit mon­dot­tam. A Cse­ma­dok úgy érez­te, hogy lép­ni kell. És lé­pett. Te­hát elő­ter­jesz­tet­te a ma­ga anya­ga­it. Ez volt de­cem­ber 14-én ja­vas­lat a mi­nisz­ter­he­lyet­te­sek­re. Majd pe­dig de­cem­ber 18-án, le­het lát­ni, hogy nem aludt a Cse­ma­dok, szin­te ál­lan­dó per­ma­nen­ci­á­ban volt, újabb el­nök­sé­gi ülés­re ke­rült sor de­cem­ber 18-án, amit in­kább azért vá­lasz­tot­tam ki, hogy azt mu­tas­sa, hogy a Cse­ma­dok, be­le­ért­ve en­ge­met is, még min­dig úgy érez­te, hogy lép­ni kell, moz­gat­ni kell a dol­go­kat. An­nak el­le­né­re, hogy ek­kor már a párt­ala­ku­la­tok nem is csak emb­ri­o­ná­lis for­má­ban, leg­alább­is az OF22 és a VPN már lé­te­zett, és tár­gya­lá­so­kat foly­tat­nak. Mi úgy érez­tük, hogy to­vább kell lép­ni, szó­val nem le­het áll­ni és vár­ni, mert ami­kor a tár­sa­da­lom moz­gás­ban van, bi­zo­nyí­tot­ta ’68, ak­kor le­het lép­ni. Ha egy­szer meg­me­re­ved­nek a struk­tú­rák, vé­ge. Nem tud­juk to­vább ér­vé­nye­sí­te­ni azt, amit fon­tos­nak tar­tunk. Mi­vel fog­lal­ko­zott a de­cem­ber 18-i el­nök­sé­gi ülés? Meg­bíz­za a KB-tit­kár­sá­got, hogy a Fábry Na­pok vi­tá­já­ban részt ve­vők ál­tal be­nyúj­tott igé­nyek fi­gye­lem­be vé­te­lé­vel a meg­fe­le­lő fó­ru­mo­kon kez­de­mé­nyez­ze a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos­ság in­téz­mé­nyes meg­te­rem­té­sét. En­nek ér­de­ké­ben mun­ka­cso­por­tot kér fel egy el­vi je­len­tő­sé­gű do­ku­men­tum ki­dol­go­zá­sá­hoz, a tu­do­má­nyos élet, a ma­gyar tu­do­má­nyos élet meg­te­rem­té­sé­re. Ja­va­sol­ja, hogy a meg­vál­to­zott kö­rül­mé­nyek kö­zött a KB tit­kár­sá­ga hoz­za lét­re a jo­gá­szok fó­ru­mát, amely ki­dol­goz­za a konk­rét te­vé­keny­sé­gi for­má­kat, be­le­ért­ve a jo­gi do­ku­men­tu­mok ma­gyar nyel­vű ki­adá­sát is. Le­tet­tem az asz­tal­ra, amit a KORT-ban ki­ad­tam a KNV szá­má­ra, a köz­sé­gek szá­má­ra, és azt mond­tam, hogy ez a jo­gi cso­port dol­goz­za fel, és for­dít­sa le ma­gyar nyelv­re mind­azo­kat a jog­sza­bá­lyo­kat, amit min­den ma­gyar­nak is­mer­nie kel­le­ne. És ad­juk ki ezt ma­gyar nyel­ven. Dol­goz­za ki a jo­gi ne­ve­lés és a pro­pa­gan­da új kon­cep­ci­ó­ját. De olyan is be­le­ke­rült eb­be a ha­tá­ro­zat­ba, amit kü­lön ki aka­rok emel­ni. A Cse­ma­dok, mint olyan, ja­va­sol­ja, az Új Szó fej­léc­ében a lap új­sze­rű meg­ha­tá­ro­zá­sát. Hát ki­nek len­ne ez dol­ga, ha nem a Cse­ma­dok­nak, hogy meg­ha­tá­roz­za, hogy az Új Szó­nak a fej­léc­ében mi le­gyen, ahe­lyett, hogy a Kom­mu­nis­ta Párt na­pi­lap­ja. Ki ha­tá­roz­za ezt meg? Ta­lán bi­zony a szer­kesz­tő? No nem. Azért va­la­hol van minden­nek ha­tá­ra. Ez a Cse­ma­dok­nak a dol­ga. Az el­nök­ség tu­do­má­sul ve­szi a pe­da­gó­gus­fó­rum ös­­sze­hí­vá­sát 1989. de­cem­ber vé­gé­re. Hát ta­lán bíz­zuk a pe­da­gó­gu­sok­ra az ilyen ko­moly dol­got, hogy mi le­gyen ve­lük? Hát nyil­ván, hogy ez a Cse­ma­dok­nak a dol­ga. Az el­nök­ség csat­la­ko­zik azok­hoz a vé­le­mé­nyek­hez, ame­lyek a Bős–Nagy­ma­ro­si Víz­lép­cső­rend­szer mun­ká­la­ta­i­nak fel­füg­gesz­té­sét kö­ve­te­lik. Nyil­ván­va­ló. Meg­bíz­za az el­nök­ség a KB tit­kár­sá­gát, hogy le­vél­ben fog­lal­jon ál­lást a Thália önál­ló­su­lá­sa mel­lett, és küld­je azt meg az SZK kul­tu­rá­lis mi­nisz­te­ré­nek. Szó­val, hogy úgy mond­jam, nem aludt a Cse­ma­dok el­nök­sé­ge.

– Min­den ak­tu­á­lis kér­dés­ben ál­lást fog­lal­tak.

– Min­den kér­dés­ben. Sőt mi több, még a Cse­ma­dok kér­dé­sé­ben is. Igaz, hogy az utol­só ha­tá­ro­za­ti pont, de ott van, hogy kom­mü­ni­két ki­ad­ni, és a kom­mü­ni­ké tér­jen ki új­ra az alap­szer­ve­ze­tek önál­ló­su­lá­sá­nak hang­sú­lyo­zás­ára, és az újon­nan ala­ku­ló szer­ve­ző­dé­sek­re az egyen­lő­ség, a köl­csö­nös tisz­te­le­ten ala­pu­ló vi­szo­nyu­lás fon­tos­sá­gá­ra. Az utol­só pont: „Jó­vá­hagy­ja az 1990. éves költ­ség­ve­té­si terv ér­té­ke­lé­sét, és meg­bíz­za a kö­vet­ke­ző – stb. –, és meg­ha­tá­roz­za a ve­ze­tő tit­kár fi­ze­té­sét 5 500 ko­ro­nás ös­­szeg­ben, és a tit­ká­rok fi­ze­té­sét 4 500 ko­ro­nás ös­­szeg­ben.” Va­gyis, igaz, hogy a vé­gén, de azért fog­lal­ko­zik az­zal is, ami a dol­ga. Hát ez volt ak­kor a hely­zet. És úgy lát­tuk, és at­tól fél­tünk, hogy ne­hogy va­la­mi­ről, most nem a Cse­ma­dok, ha­nem a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ér­de­ke­it érin­tő fon­tos kér­dé­sek­ről, ne­hogy va­la­mi­ről le­kés­sünk. Míg az előb­bi­e­ket na­gyon iro­ni­ku­san mond­tam, ezt most na­gyon ko­mo­lyan gon­do­lom, hogy ez élt ben­nünk, ben­nem, so­kunk­ban, hogy mond­juk én­ná­lam, aki be­já­ra­tos vol­tam a szer­kesz­tő­sé­gek­be, a Nap szer­kesz­tő­sé­gé­vel is kap­cso­lat­ban vol­tam, Hunèík Pé­ter en­gem kért meg ar­ra, hogy az in­du­ló na­pi­lap­ban, a Nap­ba, az el­ső szám­ba ír­jam meg a ve­zér­cik­ket. Az uno­ka­hú­gom, a Ba­bi – Né­meth Ilo­na –, ek­kor a szer­kesz­tő­ség­ben a mű­sza­ki szer­kesz­tő volt. S ak­kor a mű­sza­ki szer­kesz­tő, meg a fő­szer­kesz­tő, meg min­den­ki egy szo­bá­ban ül­ve főz­ték a dol­go­kat, és én oda be­já­ra­tos vol­tam. En­nek el­le­né­re nem mond­tam ak­kor itt a Cse­ma­dok társ­el­nö­ke­ként, hogy gye­re­kek, hát ne vic­cel­jünk. Hát a Cse­ma­dok az már va­la­mi egé­szen más. Nem ’68-ban va­gyunk, hogy a párt­köz­pont­ban, mi, mint a Nem­ze­ti Front tag­jai küld­het­jük a ja­vas­la­ta­in­kat. Itt va­la­mi át­ala­ku­ló­ban van. Én is fél­tem, hogy va­la­mi­ről le ne kés­sünk, és úgy mond­tam és in­téz­tem a dol­go­kat. Odá­ig me­nő­en, hogy de­cem­ber 27-én még a mi­nisz­ter­el­nök­nek írt a Cse­ma­dok mint olyan egy le­ve­let, amely­ben az van, hogy: „Fi­gye­lem­mel ol­vas­tuk az új szö­vet­sé­gi kor­mány prog­ram­nyi­lat­ko­za­tát, amely je­len­tős lé­pés a de­mok­ra­ti­kus jog­ál­lam lét­re­ho­zá­sá­ra, az em­be­ri jo­gok biz­to­sí­tá­sá­ra, és a ha­té­kony gaz­da­ság ki­épí­té­se irá­nyá­ba. Tá­mo­gat­juk a szö­vet­sé­gi kor­mány fen­ti cél el­éré­sét szol­gá­ló in­téz­ke­dé­se­it, és en­nek tá­mo­ga­tá­sá­ra szó­lít­juk fel szö­vet­sé­günk tag­sá­gát.” Há­ló­za­tunk volt. Te­hát tény­leg, ha mi va­la­mit így el­dön­töt­tünk, ak­kor az na­po­kon be­lül öt­száz, négy­száz fa­lu­ban tag­gyű­lé­se­ken, ve­ze­tő­sé­gi gyű­lé­se­ken nyil­vá­nos­ság­ra ke­rült. „Te­kin­tet­tel ar­ra, hogy a prog­ram­nyi­lat­ko­zat vi­tá­ja kap­csán tag­sá­gunk kö­ré­ben fel­me­rül­tek kér­dé­sek, ja­vas­la­tok, ész­re­vé­te­lek, ezek lé­nye­gét kö­te­les­sé­günk­nek tart­juk ez­úton ön­höz to­váb­bí­ta­ni.”

– 2003. má­jus 13-án foly­tat­juk a be­szél­ge­tést Sza­bó Re­zső­vel. 1990. ele­jén tar­tunk.

– 1989. vé­gén tar­tunk, és 1989. de­cem­ber 13-án ülé­se­zett a Cse­ma­dok el­nök­sé­ge, ahol én be­szá­mol­tam ar­ról, hogy, ol­va­som a jegy­ző­köny­vet: „A KB társ­el­nö­ke tá­jé­koz­tat­ta az el­nök­sé­get an­nak a lá­to­ga­tás­nak a ki­me­ne­te­lé­ről, ame­lyet Ru­dolf Schus­ter­ről, az SZNT el­nö­ké­nél tett a Cse­ma­dok KB ve­ze­tő­sé­ge. En­nek ered­mé­nye­kép­pen az SZNT el­nö­ke tá­mo­gat­ja az SZNT mel­lett egy a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek ügye­i­vel fog­lal­ko­zó szak­em­be­rek­ből ál­ló bi­zott­ság lét­re­ho­zá­sát.” Más­nap az Új Szó­ban er­ről egy hír je­lent meg. A cí­me: A Cse­ma­dok a köz­meg­egye­zést ke­re­si Ru­dolf Schus­ter­ral, az SZNT el­nö­ké­vel tár­gyalt. A hír így hang­zik: „A Cse­ma­dok Köz­pon­ti Bi­zott­sá­ga le­vél­ben for­dult a Nyil­vá­nos­ság az Erő­szak El­len moz­ga­lom­hoz, amely­ben az or­szá­gos ko­or­di­ná­ci­ós bi­zott­sá­gok tá­jé­koz­tat­ták a Rend­kí­vü­li Köz­pon­ti Bi­zott­ság ülé­sén szü­le­tett ha­tá­ro­zat­ról. A le­ve­let dr. Sza­bó Re­zső, a Cse­ma­dok KB társ­el­nö­ke ad­ta át Ján Buda­j­nak, és a Nyil­vá­nos­ság az Erő­szak El­len moz­ga­lom ügy­vi­vő­jét tá­jé­koz­tat­ta a Szlo­vák Nem­ze­ti Ta­nács el­nök­sé­gé­vel foly­ta­tott tár­gya­lá­sok­ról. Az in­for­má­ci­ót meg­hall­gat­va Ján Budaj a pol­gá­ri moz­ga­lom ne­vé­ben tá­mo­ga­tá­sá­ról biz­to­sí­tot­ta a leg­fel­sőbb szlo­vá­ki­ai tör­vény­ho­zó tes­tü­let­tel foly­ta­tott tár­gya­lá­sa­i­kat. Meg­bíz­ta Szi­ge­ti Lász­lót, hogy a Nyil­vá­nos­ság az Erő­szak El­len kép­vi­se­lő­je­ként dr. Sza­bó Re­zső­vel és Bár­dos Gá­bor­ral, a Cse­ma­dok KB tit­ká­rá­val együtt tár­gyal­ja­nak az SZNT el­nö­ké­vel a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar­sá­got érin­tő kér­dé­sek­ről. Ru­dolf Schus­ter, az SZNT el­nö­ke öröm­mel fo­gad­ta a nem­ze­ti ki­sebb­sé­ge­ket érin­tő kö­zös plat­form ki­ala­kí­tá­sát, ame­lyet az SZNT el­nök­sé­ge mes­­sze­me­nő­en res­pek­tál­ni fog sa­ját in­téz­ke­dé­sei so­rán.” Itt, úgy em­lék­szem, és azt hi­szem, az em­lé­ke­ze­tem nem csal, hogy a Schus­ter­ral va­ló tár­gya­lás so­rán egy ér­de­kes mo­men­tum­ra ke­rült sor. Szi­ge­ti Lász­ló be­je­len­tet­te, hogy a moz­ga­lom, már­mint a Nyil­vá­nos­ság az Erő­szak El­len meg­tár­gyal­ta azt a kér­dést, hogy ki le­gyen a Szlo­vák Nem­ze­ti Ta­nács ma­gyar al­el­nö­ke, és dön­tést ho­zott eb­ben. És a par­la­ment al­el­nök­ének Ko­vács Lász­lót, a somor­jai gim­ná­zi­um ta­ná­rát ja­va­sol­ják. Schus­ter ezt tu­do­má­sul vet­te. Mi is tu­do­má­sul vet­tük, tu­da­to­sít­va, hogy hát nem a Cse­ma­dok el­nök­sé­ge tesz ja­vas­la­tot a sze­mély­re, mint ahogy tör­tént ez mond­juk a kor­mány al­el­nök­ének az ese­té­ben, te­hát tu­do­má­sul vet­tük. Egy ké­sőb­bi hír sze­rint, ne­kem va­la­ki azt mond­ta, hogy nem volt sem­mi olyan dön­tés, hogy Ko­vács Lász­ló le­gyen, il­let­ve ez pil­la­nat­nyi­lag szü­le­tett dön­tés volt, anél­kül, hogy Ko­vács Lász­ló­val er­ről ele­ve tár­gyal­tak vol­na. Ez­után lá­to­gat­ták meg az FMK ré­szé­ről Ko­vács Lász­lót, és aján­lot­ták fel ne­ki, hogy le­gyen a par­la­ment al­el­nö­ke. Amit Ko­vács Lász­ló el­uta­sí­tott, mond­ván, hogy ő er­re kép­te­len, és nem vál­lal­ja el, sem­mi ilyen ta­pasz­ta­la­ta ninc­s, és sze­rin­te oda egy jo­gász kel­le­ne. Mind­járt ja­vas­la­tot is tett a jo­gász sze­mé­lyé­re, mert tár­gyal­tak, hogy ak­kor ki le­gyen az. S azt mond­ta, hogy van egy jo­gász, aki pil­la­nat­nyi­lag mun­ka­nél­kü­li, mert egy szö­vet­ke­zet­nek volt a jo­gá­sza, de már nin­csen ott, s úgy hív­ják, hogy Zász­lós Gá­bor. Ek­kor men­tek el Zász­lós Gá­bor után, aki­vel, a hí­rek sze­rint, amit én kap­tam, már elő­ző­leg tár­gya­lá­so­kat foly­tat­tak, hogy le­gyen a Dunasz­er­da­he­lyi já­rás fő­nö­ke, amit ő el­uta­sí­tott. S ak­kor új­ra fel­ke­res­ték őt, hogy le­gyen a par­la­ment al­el­nö­ke. S né­mi vi­ta és gon­dol­ko­dás után ő eb­be be­le­ment. Hang­sú­lyo­zom, ezt az in­for­má­ci­ót, vagy ezt a hírt jó­val ké­sőbb kap­tam, de meg­bíz­ha­tó em­be­rek mond­ták ezt ne­kem. Így volt, nem így volt, nem tu­dom el­bí­rál­ni, de tény, hogy Zász­lós Gá­bor­ból lett azu­tán a par­la­ment al­el­nö­ke, én pe­dig ek­kor let­tem a par­la­ment el­nök­sé­gé­nek a tag­ja. En­­nyit er­ről a hír­ről mint ér­de­kes­ség­ről, és mint ar­ra a kor­ra, vagy azok­ra a na­pok­ra jel­lem­ző do­log­ról.

– Eze­ket a par­la­men­ti tiszt­sé­ge­ket be­töl­tő sze­mé­lye­ket ti­tu­lál­ták úgy, hogy ko­op­tál­ták őket? Te­hát nem meg­vá­lasz­tot­ták, ha­nem be­vet­ték őket azok he­lyé­be, akik le­mond­tak a kép­vi­se­lői man­dá­tu­muk­ról?

– Igen, ők vol­tak ezek a bi­zo­nyos ko­op­tál­tak. Én nem ek­kor let­tem az el­nök­ség tag­ja. Én már a vá­lasz­tá­sok után let­tem a par­la­ment el­nök­sé­gé­nek a tag­ja, ahol az Együtt­élés szí­ne­i­ben in­dul­tam mint kép­vi­se­lő­je­lölt. És an­nak el­le­né­re, hogy a je­lö­lő­lis­ta ele­jén vol­tam, te­hát ha már az Együtt­élés be­jut, ak­kor biz­tos be­fu­tó­ként, nagy meg­le­pe­té­sem­re az ak­ko­ri vá­lasz­tá­so­kon egész Szlo­vá­ki­á­ban én kap­tam a leg­több kört a ne­vem előt­t. Ha­son­ló­kép­pen, mint ahogy most Duka Zó­lyo­mi Ár­pád szin­tén szlo­vá­ki­ai mé­ret­ben kap­ta a leg­több kört.

– An­­nyit még ta­lán hoz­zá kel­le­ne ten­ni, hogy ez az ál­la­pot, ha nem té­ve­dek, ’90 jú­ni­u­sá­ig, te­hát az el­ső vá­lasz­tá­sig tar­tott, ugye? Te­hát a ko­op­tált kép­vi­se­lők, akik ül­tek a szlo­vák par­la­ment­ben, és ez az egye­sek tá­vo­zá­sa és má­sok ér­ke­zé­se, ez a moz­gás, ez kö­rül­be­lül az el­ső vá­lasz­tá­so­kig tar­tott, az el­ső de­mok­ra­ti­kus vá­lasz­tá­so­kig tar­tott?

– Igen. Ez az el­ső vá­lasz­tá­so­kig tar­tott. De­cem­ber vé­gén vagy ja­nu­ár ele­jén, in­kább de­cem­ber vé­gén, ami­kor az al­kot­mány­vál­to­zás­ról szó volt, és tö­röl­ték a párt ve­ze­tő sze­re­pét, és át­ala­kí­tot­ták azt a pa­ra­gra­fust, azt a cik­kelyt, ha jól em­lék­szem, a 6. cik­kelyt, amely ad­dig a Nem­ze­ti Front­ról szólt, és a nem ott lé­vő tö­meg­szer­ve­ze­tek­ről, itt ke­rült be­le az al­kot­mány­ba, hogy a Nem­ze­ti Front­ban pár­tok és tö­meg­szer­ve­ze­tek van­nak. Te­hát töb­bes szám­ban. Te­hát itt ju­tott ki­fe­je­zés­re az al­kot­mány­ban az, amit utá­na, ha jól em­lék­szem, ja­nu­ár­ban egy újabb tör­vény sza­bá­lyo­zott, a pár­tok ala­kí­tá­sá­ról. Itt há­rom do­log­ról volt szó, ami na­gyon fon­tos volt ab­ban az idő­ben. Az egyik volt a gyü­le­ke­zé­si sza­bad­ság, hisz a di­á­ko­kat Prá­gá­ban azért ver­het­ték, mert gyü­le­ke­zé­si sza­bad­ság tör­vény sze­rint nem lé­te­zett, csak a párt ál­tal meg­szer­ve­zett ma­ni­fesz­tá­ci­ók lé­tez­tek. A má­so­dik volt a tár­su­lá­si sza­bad­ság, ezen be­lül a pár­tok ala­pí­tá­sá­nak a le­he­tő­sé­ge. Ez az al­kot­mány 6. cik­ke­lyé­re tá­masz­kod­va ke­rül­he­tett a par­la­ment elé. Ab­ban az idő­ben egye­se­ket a kép­vi­se­lők kö­zül fel­kér­tek, hogy mond­ja­nak le a kép­vi­se­lői man­dá­tu­muk­ról, má­so­kat meg­ijesz­tet­tek, hogy mond­ja­nak le. És az így meg­üre­se­dett he­lyek­re ke­rül­tek megint csak a tör­vény ér­tel­mé­ben azok az em­be­rek, aki­ket vagy a Nyil­vá­nos­ság az Erő­szak El­len, vagy pe­dig Prá­gá­ban a Pol­gá­ri Fó­rum ja­va­solt kép­vi­se­lő­nek. Ez el­en­ged­he­tet­le­nül szük­sé­ges volt, csak így le­he­tett ez a for­ra­da­lom, ahogy ak­kor mond­tuk, bár­so­nyos, hogy tör­vé­nye­sen, bár, mond­juk egy kis erő­szak­kal ke­rült er­re sor. Azt hi­szem, er­ről már be­szél­tünk is, hogy en­nek a ter­mé­sze­tes kö­vet­kez­mé­nye lett azu­tán, hogy Szlo­vá­ki­á­ban a Nyil­vá­nos­ság az Erő­szak El­len a két és fél éves vá­lasz­tá­si idő­szak után na­gyon-na­gyon ke­vés sza­va­za­tot ka­pott. De eb­ben az idő­ben, mon­dom, ha bár­so­nyos­sá akar­ták ten­ni a for­ra­dal­mat, csak tör­vé­nyes úton le­he­tett, a tör­vé­nyes út­hoz pe­dig szük­ség volt egy bi­zo­nyos erő­szak­ra is. Er­re a té­má­ra még majd vis­­sza­té­rünk egy más kér­dés kap­csán. A kö­vet­ke­ző a sor­rend­ben a Cse­ma­dok Köz­pon­ti Bi­zott­sá­ga el­nök­sé­gé­nek a le­ve­le a mi­nisz­ter­el­nök­höz. A szlo­vák mi­nisz­ter­el­nök­höz. Ez a le­vél író­dott, il­let­ve jó­vá­hagy­ta az el­nök­ség 1989. de­cem­ber 27-én. Mi­ért ír­tuk ezt a le­ve­let? De­cem­ber 27-re már több nyi­lat­ko­zat meg­je­lent, meg­ala­kult a cseh­szlo­vák kor­mány, meg­je­lent a kor­mány­nyi­lat­ko­zat. Duray Mik­lós, bár ab­ba a kor­mány­ba meg volt hí­va be­szél­ge­tés­re, il­let­ve majd­nem úgy, hogy kor­mány­tag lesz, nem ke­rült be a kor­mány­ba. És több ilyen nyug­ta­la­ní­tó hír is volt a nem­ze­ti­sé­gi kér­dés­sel kap­cso­lat­ban, amely ar­ra kész­te­tett ben­nün­ket, hogy le­ve­let kell ír­nunk.

– Mi­ért érez­ték azt, hogy nyug­ta­la­ní­tó? At­tól fél­tek eset­leg, hogy mond­juk el­in­dul egy szlo­vák na­ci­o­na­lis­ta hul­lám és tel­je­sen hát­tér­be szo­rít­ja a ma­gya­ro­kat? Te­hát, hogy nem si­ke­rül ugyan­olyan jo­go­kat a vál­to­zás után el­ér­ni­ük a ma­gya­rok szá­má­ra, mint amit pont a vál­to­zás­nak kö­szön­he­tő­en el­ér­nek a szlo­vá­kok szá­má­ra?

– Nem ez volt az in­dí­tó­ok. Bár lát­tuk, hogy kez­dőd­nek bi­zo­nyos szél­ső­sé­ges, ’68-hoz ha­son­ló, ma­gyar­el­le­nes meg­nyil­vá­nu­lá­sok. De itt mi ki­mon­dot­tan a kor­mány­prog­ram­ban, a kor­mány­prog­ram­ból in­dul­tunk ki. Ak­kor úgy érez­tük, hogy a kor­mány­prog­ram nem nyújt biz­to­sí­té­kot azok­nak a jo­gok­nak a gya­kor­la­ti va­ló­ra vál­tá­sá­ra, ame­lyek már 1968-ban a 144-es szá­mú al­kot­mány­tör­vény­be be­ke­rül­tek. Er­ről szól el­ső­sor­ban a le­vél. Így hang­zik: „Tisz­telt Mi­nisz­ter­el­nök Úr! Fi­gye­lem­mel ol­vas­tuk az új szö­vet­sé­gi kor­mány prog­ram­nyi­lat­ko­za­tát, amely je­len­tős lé­pés a de­mok­ra­ti­kus jog­ál­lam lét­re­ho­zá­sá­ra, az em­be­ri jo­gok biz­to­sí­tá­sa, és a ha­té­kony gaz­da­ság ki­épí­té­se irá­nyá­ba. Te­hát ezt po­zi­tí­van ves­­szük. Tá­mo­gat­juk a szö­vet­sé­gi kor­mány fen­ti cé­lok el­éré­sét szol­gá­ló in­téz­ke­dé­se­it, és en­nek tá­mo­ga­tá­sá­ra szó­lít­juk fel szö­vet­sé­günk tag­sá­gát is. Te­kin­tet­tel ar­ra, hogy a prog­ram­nyi­lat­ko­zat vi­tá­ja kap­csán tag­sá­gunk kö­ré­ben fel­me­rül­tek kér­dé­sek, ja­vas­la­tok, ész­re­vé­te­lek, ezek lé­nye­gét kö­te­les­sé­günk­nek tart­juk ez­úton Ön­höz to­váb­bí­ta­ni. Ja­va­sol­juk a szö­vet­sé­gi kor­mány­nak: 1. Kez­de­mé­nyez­ze egy szak­em­be­rek­ből ál­ló cseh­szlo­vák–ma­gyar ve­gyes bi­zott­ság lét­re­ho­zá­sát a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok és a ma­gyar­or­szá­gi szlo­vá­kok II. vi­lág­há­bo­rút köz­vet­le­nül kö­ve­tő tör­té­nel­mé­nek (1945–1949) tu­do­má­nyos vizs­gá­la­tá­ra. 2. Ja­va­sol­juk a vizs­gá­lat ered­mé­nyét is­me­ret­ter­jesz­tő for­má­ban, azo­nos szö­veg­gel és azo­nos idő­ben te­gye köz­zé mind­két ál­lam an­nak ér­de­ké­ben, hogy a kö­zö­sen át­élt tör­té­ne­lem tor­zu­lá­sok nél­kül ke­rül­jön mind­két or­szág nép­ének köz­tu­da­tá­ba.” Ez az azo­nos szö­veg­gel és azo­nos idő­ben azért ke­rült eb­be a meg­fo­gal­ma­zás­ba, mert va­la­mi­kor meg­je­lent Zvara tör­té­nész­nek egy köny­ve a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gek kér­dés­ről, de csak ma­gya­rul. Eb­ben a ki­te­le­pí­tést, a res­zlo­vak­izá­ciót, a de­por­tá­lást is nyil­vá­nos­ság­ra hoz­ta a Zvara, mond­hat­nám, hogy szin­te elítélő­leg. De csak ma­gya­rul je­lent meg a könyv. Mi szor­gal­maz­tuk, hogy je­len­jen meg ez szlo­vá­kul is, hogy a ve­gyes la­kos­sá­gú te­rü­le­te­ken élő szlo­vá­kok is is­mer­ked­je­nek meg a tör­té­ne­lem ez­zel a ré­szé­vel. Más­fél évet ké­sett a könyv meg­je­len­te­té­se, de nem azo­nos a két könyv. A szlo­vák­ban ezek a ré­szek majd­nem, hogy ki­ma­rad­tak, és föl­erő­sí­tet­ték azo­kat a ré­sze­ket, ame­lyek a ma­gyar­ság „bű­nös­sé­gét” tár­gyal­ják. Mint­egy be­ve­ze­tő­ként ah­hoz, hogy ter­mé­sze­tes, hogy ezek után Szlo­vá­kia, il­let­ve Cseh­szlo­vá­kia ilyen és ilyen lé­pé­sek­hez fo­lya­mo­dott. Ezért hang­sú­lyoz­zuk, hogy azo­nos idő­ben és azo­nos szö­veg­gel. A 3. pont így hang­zik: „A bi­zott­ság mun­ká­já­nak ered­mé­nyei alap­ján ja­va­sol­juk a nem­ze­ti ki­sebb­sé­ge­ket hát­rá­nyo­san meg­kü­lön­böz­te­tő jog­sza­bály­ok ha­tá­lyon kí­vül he­lye­zé­sét, a kas­sai kor­mány­prog­ram 8. pont­já­nak kol­lek­tív bű­nös­ség el­vét tar­tal­ma­zó ré­szé­nek er­köl­csi el­íté­lé­sét.” Nem mond­juk ki eb­ben a pont­ban sem Tri­a­nont, sem a beneši dek­ré­tu­mo­kat, de a hát­rá­nyo­san meg­kü­lön­böz­te­tő jog­sza­bály­ok ha­tá­lyon kí­vül he­lye­zé­se mö­gött ez van. De eb­ben az idő­ben még sem ná­lunk, sem Ma­gyar­or­szá­gon ez a fo­ga­lom, hogy Tri­a­non, és ez a fo­ga­lom, hogy beneši dek­ré­tu­mok, nem fo­rog­tak köz­ké­zen és köz­szá­jon, te­hát nem ne­vez­tük ne­vén a gye­re­ket, bár a lé­nye­get érin­tő­en a kér­dést fel­ve­tet­tük. 4. pont: „A ve­gyes bi­zott­ság ja­vas­la­ta alap­ján mó­do­sít­sák a kö­zös tör­té­ne­lem ok­ta­tá­sát, dol­goz­zák át a tör­té­ne­lem-tan­köny­ve­ket úgy, hogy a nem­ze­tek köz­ti bi­za­lom, és köl­csö­nös kö­ze­le­dést szol­gál­ják. A ja­va­solt in­téz­ke­dé­sek meg­té­te­le vé­le­mé­nyünk sze­rint nagy­mér­ték­ben hoz­zá­já­rul­na a tör­té­ne­lem fo­lya­mán ki­ala­kult tu­da­ti fer­dü­lé­sek, elő­í­té­le­tek fo­ko­za­tos fel­szá­mo­lá­sá­hoz. An­nak ér­de­ké­ben, hogy ne is­mét­lőd­hes­se­nek meg mind­azok a hi­bák, bű­nök, ame­lyek ed­di­gi kö­zös tör­té­nel­münk­be elő­for­dul­tak, szük­sé­ges­nek tart­juk, hogy a ró­lunk-nél­kü­lünk el­vet egy­szer és min­den­kor­ra ki­ik­tas­suk Cseh­szlo­vá­kia nem­ze­tei és nem­ze­ti ki­sebb­sé­gei kö­zöt­ti kap­cso­lat­ból. Tag­sá­gunk kö­ré­ben vis­­sza­tet­szést kel­tett, hogy a Pol­gá­ri Fó­rum 1989. de­cem­ber 6-án el­hang­zott, a szö­vet­sé­gi kor­mány ös­­sze­té­te­lé­re tett ja­vas­la­ta el­le­né­re, amely­ben a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek kér­dé­sé­vel fog­lal­ko­zó szö­vet­sé­gi mi­nisz­té­ri­um lét­re­ho­zá­sa is sze­re­pelt, a szö­vet­sé­gi kor­mány­ban ez a szerv nem jött lét­re. Vé­le­mé­nyünk sze­rint a szö­vet­sé­gi kor­mány prog­ram­nyi­lat­ko­za­ta a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek­kel kap­cso­lat­ban hi­á­nyos, nem ad meg­fe­le­lő biz­to­sí­té­kot a jo­gok sza­bá­lyo­zá­sá­ra és ér­vé­nye­sí­té­sé­re. Ezért ja­va­sol­juk, hogy vizs­gál­ják felül a prog­ram­nyi­lat­ko­zat­ban a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek­kel kap­cso­lat­ban köz­zé­tett ál­lás­pont­ju­kat a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek igé­nye­i­nek fi­gye­lem­be vé­te­lé­vel. Vé­le­mé­nyünk sze­rint e kér­dés meg­fe­le­lő ke­ze­lé­sé­nek a Pol­gá­ri Fó­rum ere­de­ti ja­vas­la­tá­val össz­hang­ban el­en­ged­he­tet­len fel­té­te­le egy fe­le­lős, a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek­kel és et­ni­kai cso­por­tok hely­ze­té­vel fog­lal­ko­zó szö­vet­sé­gi mi­nisz­té­ri­um lét­re­ho­zá­sa.” A Cse­ma­dok KB el­nök­sé­ge ne­vé­ben tisz­te­let­tel, ír­tam alá ezt a le­ve­let, ame­ly, bár bi­zo­nyos na­i­vi­tás­ról ta­nús­ko­dik. Ugyan­is mind­ezek, ami­ket ott fel­ve­tünk, pél­dá­ul a tör­té­ne­lem, kö­zös tör­té­nel­mi könyv és így to­vább, na­iv­ság volt ak­kor úgy kép­zel­ni, hogy ezt egy kor­mány­nyi­lat­ko­zat­tal he­tek vagy hó­na­pok alatt meg le­het ol­da­ni. Vi­szont tar­tal­má­ban én mind­má­ig a meg­fo­gal­ma­zott cé­lo­kat ma is tá­mo­gat­nám, és ma is he­lyes­nek tar­tom.
– Mi­ért a szö­vet­sé­gi kor­mány­nak ír­ták ezt a le­ve­let? Hi­szen volt szlo­vák kor­mány is, ugye?

– Volt szlo­vák kor­mány is, de még eb­ben az idő­ben is a szö­vet­sé­gi kor­mány, hisz az al­kot­mány­tör­vény, ame­lyet 1968-ban a par­la­ment el­fo­ga­dott, ma­xi­má­lis jo­go­kat biz­to­sí­tott Szlo­vá­ki­á­nak, de még­is a szö­vet­sé­gi kor­mány volt az, amely a ha­tal­mat a va­ló­ság­ban Szlo­vá­ki­á­ban is gya­ko­rol­ta. Egy­részt. Más­részt, az egész meg­úju­lá­si fo­lya­mat Prá­gá­ból in­dult el, itt csak csat­la­koz­tunk hoz­zá. És úgy vol­tunk ve­le, hogy itt, Po­zsony­ban ek­kor már meg­volt a biz­tos he­lye a mi­nisz­ter­el­nök-he­lyet­tes­nek, Var­ga Sán­dor sze­mé­lyé­ben. Tud­tuk már, hogy a par­la­ment­ben lesz egy al­el­nök Zász­lós Gá­bor sze­mé­lyé­ben. Te­hát, hogy úgy mond­jam, itt, Szlo­vá­ki­á­ban, a ha­tal­mon be­lül érez­tük ma­gun­kat, s úgy vol­tunk ve­le, hogy itt ter­mé­sze­te­sen sor ke­rül majd mind­ezek­re, ame­lye­ket a prá­gai kor­mány fe­lé ké­rés­ként, ja­vas­lat­ként, kö­ve­te­lés­ként fel­vá­zol­tunk. S úgy gon­dol­tuk, ha ott ez po­zi­tív vissz­hang­ra ta­lál, job­ban meg­kön­­nyí­ti itt Szlo­vá­ki­á­ban en­nek a fo­lya­mat­nak a szlo­vá­ki­ai el­in­dí­tá­sát. Ez volt az oka, de egy ké­sőb­bi idő­pont­ban a szlo­vák kor­mány el­nö­ké­nek is ír­tunk le­ve­let, hisz majd el­ju­tunk oda.

– A Cse­ma­dok el­nök­sé­ge 1990. ja­nu­ár 5–6-án Szen­cen ülé­se­zett, ahol azt a kér­dést vi­tat­ták meg, hogy a Cse­ma­dok ma­rad­jon-e meg tár­sa­dal­mi ci­vil szer­ve­zet­nek vagy vál­jon-e párt­tá.

– Azt hi­szem, hogy ér­de­kes a je­len­lé­ti ív. Je­len vol­tak: Bár­dos Gá­bor, Bauer Győ­ző, Do­bos Lász­ló, Duray Mik­lós, Gör­föl Je­nő, Gyime­si Györ­gy, Kolár Pé­ter, Kvar­da Jó­zsef, Lacza Ti­ha­mér, Merva Ló­ránt, Mé­zes Ru­dolf, Neszméri Sán­dor, Presin­szky La­jos, Sidó Zol­tán, Sza­bó Re­zső, Szil­vássy Jó­zsef, Var­ga Sán­dor, Várady Ágo­ta, ő volt a tit­kár­ság ve­ze­tő­je, és ő ve­zet­te a jegy­ző­köny­vet. Iga­zol­tan tá­vol: Boda Pál, Fónod Zol­tán, Gál Sán­dor. Meg­hí­vot­tak: Gyurcsík Iván, Duna­jszky Gé­za, Gyurcsis Im­re, Hornyák Ist­ván. Az ülést Sidó Zol­tán, a KB el­nö­ke nyi­tot­ta meg, és ve­zet­te. Be­ve­ze­tő­jé­ben ja­va­sol­ja, hogy az ülés a kö­vet­ke­ző na­pi­ren­di pon­tok sze­rint va­ló­sul­jon meg: 1. A ha­tá­ro­za­tok tel­je­sí­té­sé­nek el­len­őr­zé­se, 2. A já­rá­si kon­fe­ren­ci­ák és az or­szá­gos köz­gyű­lés le­bo­nyo­lí­tá­sá­nak szer­ve­zé­si ja­vas­la­ta, 3. A Cse­ma­dok jö­vő­je, 4. Egyéb. A szen­ci ülé­sen ké­szült, ös­­sze­sen négy ol­da­las jegy­ző­könyv har­ma­dik ol­da­lán 6 sor „fogla­ja ös­­sze” azt a ké­ső éj­je­li órá­kig tar­tó, majd más­nap is foly­ta­tó­dó vi­tát, ami a Cse­ma­dok sor­sá­ról szólt: „A Cse­ma­dok jö­vő­be­ni fel­ada­ta­i­val kap­cso­lat­ban a vi­tá­ban Gyurcsík Iván, Var­ga Sán­dor, Szil­vássy Jó­zsef, Bár­dos Gá­bor, Duray Mik­lós, Bauer Győ­ző, Kvar­da Jó­zsef, Gör­föl Je­nő, Do­bos Lász­ló, Sidó Zol­tán, Gyime­si Györ­gy, Sza­bó Re­zső, Neszméri Sán­dor fej­tet­ték ki a vé­le­mé­nyü­ket. Az el­nök­ség dön­tő több­sé­ge amel­lett fog­lalt ál­lást, hogy a Cse­ma­dok ér­dek­vé­del­mi, kul­tu­rá­lis, tár­sa­dal­mi szer­ve­zet le­gyen a jö­vő­ben is.”

– Más ok­mány nincs a szen­ci ülés­ről ?

– Ninc­s. En­­nyit tar­tal­maz a jegy­ző­könyv a Cse­ma­dok el­nök­sé­gé­nek ar­ról az ülé­sé­ről, ame­lyen szer­ve­zet az 1949-es évi meg­ala­ku­lá­sa óta az el­nök­ség elő­ször dönt­he­tett sza­ba­don ar­ról, hogy a Cse­ma­dok­nak hol a he­lye, mi a sze­re­pe és mik a fel­ada­tai, mi­vel és ho­gyan szol­gál­hat­ja a leg­job­ban a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ér­de­ke­it, meg­ma­ra­dá­sát. Ed­dig a szer­ve­zet, csak a kom­mu­nis­ta párt ál­tal le­ra­kott sí­ne­ken mo­zog­ha­tott. A Cse­ma­dok 1968. már­ci­u­si be­ad­vá­nyá­ban is csak a párt ak­ció­prog­ram­já­ra hi­vat­koz­va fo­gal­maz­hat­ta meg ja­vas­la­ta­it, szün­te­le­nül azt hang­sú­lyoz­va, hogy a nem­ze­ti­sé­gek jo­ga­i­nak az al­kot­mány­ba fog­la­lá­sa elő­se­gí­ti a párt meg­úju­lá­sát.

– A jegy­ző­könyv sze­rint a vi­tá­ban szin­te mind­nyá­jan fel­szó­lal­tak, akik je­len vol­tak.

– Igen. Eh­hez még hoz­zá kell ten­nem, hogy akik itt fel­szó­lal­tak, azok nem csak egy­szer szó­lal­tak fel. Egy na­gyon élénk, iga­zi vi­ta ala­kult ki, amely­nek ke­re­té­ben szin­te min­den­ki elő­ször úgy ös­­sze­fog­lal­va el­mond­ta a vé­le­mé­nyét, és azu­tán vi­tá­ba szállt a töb­bi­ek­kel. És a vi­ta csak úgy sor­já­zott. Én úgy em­lék­szem, hogy a vi­ta a Cse­ma­dok jö­vő­jé­ről az el­ső nap dél­után­ján kez­dő­dött. A Cse­ma­dok­nak Szen­cen van, vagy leg­alább­is ak­kor volt egy üdü­lő­há­za, ahol há­ló­szo­bák is vol­tak, kony­ha is volt, ott ét­kez­het­tünk is és alud­hat­tunk is. Te­hát ad­va vol­tak a fel­té­te­lek a kér­dés ala­pos elem­zé­sé­re. Volt időnk bő­ven, sen­ki sem si­et­te­tet ben­nün­ket. A jegy­ző­könyv­be fog­lalt egyet­len mon­dat meg­szü­le­té­sét, mi­sze­rint „az el­nök­ség dön­tő több­sé­ge amel­lett fog­lalt ál­lást, hogy a Cse­ma­dok ér­dek­vé­del­mi, kul­tu­rá­lis, tár­sa­dal­mi szer­ve­zet le­gyen a jö­vő­ben is”, több mint tíz órás vi­ta előz­te meg. Per­sze tisz­tá­ban vol­tunk az­zal, hogy az ilyen nagy hor­de­re­jű kér­dés­ben „dön­té­sünk” csak ja­vas­lat, csak az el­ső lép­cső, mert ez a ja­vas­lat ak­kor vá­lik dön­tés­sé, ha a Cse­ma­dok Köz­pon­ti Bi­zott­sá­ga is egyet­ért ve­le, majd pe­dig a Cse­ma­dok leg­fel­sőbb szer­ve, a kül­dött­gyű­lés a rend­kí­vü­li ülé­sén jó­vá­hagy­ja. De ez volt az a dön­tő két nap, ame­lyen a Cse­ma­dok jö­vő­jé­nek, lé­té­nek a kér­dé­sé­ben az el­nök­ség vé­gül is túl­nyo­mó több­ség­gel ál­lást fog­lalt, le­tet­te a ga­rast. Fon­tos volt ez a dön­tés, mert ek­kor még elég­gé élt az em­be­rek­ben az a be­ideg­zett­ség, mely sze­rint, ha egy­szer a köz­pont­ban va­la­mi­ről dön­töt­tek, azt már nem na­gyon il­lik két­ség­be von­ni. A leg­több em­ber­ben élt ez a tu­dat. És – tu­dat alatt – ta­lán egy ki­csit a fe­le­lős­ség­től va­ló men­te­sü­lés – ők dön­töt­ték el, ők tud­ják, úgy jó ahogy ők akar­ják, te­hát ez­zel már alig for­dul va­la­ki szem­be. Ilyen szem­pont­ból ak­kor az el­ső dön­tés meg­ha­tá­ro­zó volt.

– Mi­lyen volt va­ló­já­ban a vi­ta?

– Hogy mi­lyen volt va­ló­já­ban ez a hos­­szú vi­ta, azt 13 év után nem tu­dom pon­to­san fel­idéz­ni. Nem is vol­tam bent ál­lan­dó­an, meg mint mond­tam, a jegy­ze­te­im­nek csak egy ré­szét ta­lál­tam meg. Ab­ban is biz­tos va­gyok, hogy a vi­ta min­den részt­ve­vő­je más­ként em­lék­szik az ott el­hang­zot­tak­ra. Ezért is­mét vis­­sza­tér­nék ah­hoz a mód­szer­hez, hogy ne a 2003-as Sza­bó Re­zső mond­ja el most azt, hogy mit mon­dott és mit gon­dolt ő 1990-ben, ha­nem le­he­tő­leg az 1990-es Sza­bó Re­zsőt szó­lal­tas­sam meg en­nek a be­szél­ge­tés­nek a so­rán is. Te­hát is­mét azt a mód­szert kö­ve­tem, amit ed­dig is kö­vet­tem, hogy az adott kor­ból szár­ma­zó írás­be­li do­ku­men­tu­mok­kal ele­ve­ní­tem fel, az ak­ko­ri gon­do­la­ta­i­mat. Itt van a ke­zem­ben a Nő cí­mű he­ti­lap 1990. ja­nu­ár 3-i szá­ma. Eb­ből sze­ret­ném fel­ol­vas­ni azt az in­ter­jút, ame­lyet Gyurkovics Ró­za ké­szí­tett ve­lem 1989. de­cem­ber 11-én.
– Bo­csá­nat, még mi­e­lőtt idéz­né ezt az írást. Ki­ben me­rült föl, vagy ho­gyan me­rült fel az a gon­do­lat, hogy eset­leg po­li­ti­kai párt­tá vál­jon a Cse­ma­dok? Vagy töb­ben is fel­hoz­ták ezt? Vagy ez csak egy volt a le­he­tő­sé­gek kö­zül?

– Nem. Ez nem egy fel­me­rült gon­do­lat volt, ha­nem a tár­sa­da­lom­ban no­vem­ber 17-e után be­állt alap­ve­tő vál­to­zás­ra kel­lett re­a­gál­ni. Az el­nök­ség­nek ja­vas­la­tot kel­lett ki­dol­goz­nia a Cse­ma­dok jö­vő­jé­re vo­nat­ko­zó­lag. Eh­hez az kel­lett, hogy elő­ször is egy­más kö­zött tisz­táz­zuk, ho­gyan to­vább. A Szö­vet­sé­gi Nem­zet­gyű­lés 1989. de­cem­be­ré­ben tö­röl­te az al­kot­mány 4. cik­ke­lyét, amely tör­vény­be ik­tat­ta a kom­mu­nis­ta párt ve­ze­tő sze­re­pét a tár­sa­da­lom­ban. Tö­röl­te az al­kot­mány 6. cik­ke­lyét is, amely meg­ha­tá­roz­ta, hogy a pár­tok és az ún. ön­kén­tes szer­ve­ze­tek csak a Nem­ze­ti Front ke­re­té­ben fejt­he­tik ki te­vé­keny­sé­gü­ket és a Nem­ze­ti Front ve­ze­tő ere­je a Cseh­szlo­vá­kia Kom­mu­nis­ta Párt­ja. A par­la­men­ti bi­zott­sá­gok ez­zel egy idő­ben meg­kezd­ték azok­nak a tör­vény­ja­vas­lat­ok­nak a vi­tá­ját, ame­lyek a gyü­le­ke­zé­si és a tár­su­lá­si tör­vé­nyek­ről szól­tak. Az utób­bi tör­vény a pol­gá­ri tár­su­lá­sok ala­pí­tá­sát, s azok mű­kö­dé­sét sza­bá­lyoz­ta. Az ed­dig a Nem­ze­ti Front­ba tö­mö­rült tár­sa­dal­mi szer­ve­ze­tek­nek, el kel­lett dön­te­ni­ük, hogy meg­szün­te­tik a te­vé­keny­sé­gü­ket, vagy pol­gá­ri tár­su­lás­ként foly­tat­ják-e azt, a pol­gá­ri tár­su­lá­sok­nak a tör­vény­ben pon­to­san meg­ha­tá­ro­zott alap­el­vei sze­rint, vagy eset­leg po­li­ti­kai párt­tá kí­ván­nak-e ala­kul­ni. A po­li­ti­kai párt és a pol­gá­ri tár­su­lás más-más ka­te­gó­ria, két kü­lön­bö­ző, egy­más­tól cél­ja­i­ban, fel­épí­té­sé­ben, fi­nan­szí­ro­zá­sá­ban stb. na­gyon el­té­rő szer­ve­zet. A pol­gá­ri tár­su­lá­so­kat az ál­lam, ha­son­ló­an mint a múlt­ban a Nem­ze­ti Front­ban tö­mö­rült ún. ön­kén­tes szer­ve­ze­te­ket, szub­ven­ci­ó­val tá­mo­gat­ja. Ezt a szub­ven­ci­ót csak a pol­gá­ri tár­su­lás alap­sza­bá­lyá­ban meg­ha­tá­ro­zott cé­lok­ra le­het fel­hasz­nál­ni. A párt az párt. Gaz­dál­ko­dá­sá­ról, anya­gi tá­mo­ga­tá­sá­ról to­váb­bi tör­vény in­téz­ke­dik. A pol­gá­ri tár­su­lás a ma­ga anya­gi esz­kö­ze­i­ből nem tá­mo­gat­hat sem­mi­lyen pár­tot. A pol­gá­ri tár­su­lás­nak tag­dí­jat fi­ze­tő tag­jai van­nak stb. A párt egé­szen más tí­pu­sú szer­ve­zet, kü­lön ka­te­gó­ria. Szó­val nem le­het ös­­sze­mos­ni a ket­tőt. Va­gyis a tör­vény­ja­vas­lat­ok is­me­re­té­ben tud­tuk, hogy nincs har­ma­dik út. A tá­jé­ko­zot­tab­bak – ezek is­me­re­té­ben – a vi­ta el­ső per­cé­től tud­ták, hogy ab­ban a kér­dés­ben, hogy a Cse­ma­dok pol­gá­ri tár­su­lás­ként foly­tas­sa-e a mun­ká­ját, vagy ala­kul­jon-e át párt­tá, az el­nök­ség­nek itt Szen­cen és most azon­nal, ha­tá­ro­zot­tan és egy­ér­tel­mű­en ál­lást kell fog­lal­nia. Ezt kö­ve­tő­en en­nek az ál­lás­fog­la­lás­nak az alap­ján kell ki­dol­goz­ni majd vagy a pol­gá­ri tár­su­lás új alap­sza­bályt, vagy ha párt­tá akar vál­ni, ak­kor a párt alap­sza­bály­za­tát. Akár az egyi­ket, akár a má­si­kat a bel­ügy­mi­nisz­té­ri­um­ba kell be­nyúj­ta­ni be­jegy­zés­re. Vis­­sza­tér­ve a kér­dés­re: nem ar­ra kell fe­le­le­tet ta­lál­nunk, hogy ki­ben me­rült fel az a gon­do­lat, hogy a Cse­ma­dok párt­tá vál­jon vagy pol­gá­ri tár­sa­ság­gá. A meg­vál­toz­ta­tott al­kot­mány alap­ján be­állt tár­sa­dal­mi váll­tozá­sok kö­ve­tel­ték meg azt, hogy fel­mér­jük, mi a tag­sá­gunk és a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság szem­pont­já­ból a leg­cél­ra­ve­ze­tőbb. Csak zá­ró­jel­ben je­gyez­ném meg, hogy a „hat­van­nyol­ca­sok” már megint az össz­mag­yarság fo­ga­lom­kör­ében kezd­tek gon­dol­kod­ni, mint­ha nem tud­ták vol­na, hogy vál­to­zó­ban van a vi­lág, s hol­nap­tól az egy párt he­lyé­re pár­tok lép­nek, s ve­szik át a ha­tal­mat. De tud­tuk, hogy hol­na­pig nem vár­ha­tunk. A Cse­ma­dok­nak a jö­vő­jé­ről ma kell dön­tést hoz­nunk. Ma már egy­ér­tel­mű, hogy he­lye­sen dön­töt­tünk, hogy a Cse­ma­do­kot, cél­ját és mun­ka­for­má­it meg­őriz­ve, pol­gá­ri tár­su­lás­ként je­gyez­tet­tük be. De ott és ak­kor, ta­pasz­ta­la­tok hi­á­nyá­ban, a pol­gá­ri tár­sa­da­lom já­ték­sza­bá­lya­i­nak a hi­á­nyos is­me­re­té­ben nem volt kön­­nyű fel­mér­ni a vár­ha­tó vál­to­zá­sok­ra adan­dó he­lyes vá­laszt. Akik a párt­tá vá­lás mel­lett ér­vel­tek, azok egy 80 ez­res tö­meg­párt ví­zi­ó­ját, a par­la­ment­be ju­tá­si kü­szöb biz­tos át­lé­pé­sét lát­ták ma­guk előt­t. Mind a két né­zet val­ló­it egyet­len szán­dék ve­zet­te, op­ti­má­lis fel­té­te­le­ket biz­to­sí­ta­ni ah­hoz, hogy a szü­lő­föl­dün­kön meg­ma­rad­has­sunk em­ber­nek, meg­ma­rad­has­sunk ma­gyar­nak. Az al­kot­mány mó­do­sí­tás le­he­tő­vé tet­te a pár­tok szer­ve­zé­sét, a gyü­le­ke­zé­si és a pol­gá­ri tár­su­lá­sok­ról szó­ló tör­vény biz­to­sí­tot­ta a le­he­tő­sé­ge­ket a de­mok­ra­ti­kus rend­szer ki­bon­ta­ko­zá­sá­hoz.

– Ezek na­gyon fon­tos tör­vé­nyek vol­tak, hi­szen ép­pen azt a za­va­ros hely­ze­tet szün­tet­ték meg, ame­lyet a kom­mu­nis­ta párt és a Nem­ze­ti Front ös­­sze­mo­só­dá­sa idé­zett elő. Ugye?

– Az al­kot­mány­mó­do­sí­tás, Václav Havel köz­tár­sa­sá­gi el­nök­ké vá­lasz­tá­sa, és ez a két tör­vény aka­dá­lyoz­ta meg a vis­­sza­ren­de­ző­dés le­he­tő­sé­gét. Ak­kor, gya­kor­la­ti­lag még hat hó­na­pig, a vá­lasz­tá­so­kig, min­den na­gyon la­bi­lis volt. De ezek a tör­vé­nyek már le­he­tet­len­né tet­ték azt, hogy va­la­kit fe­le­lős­ség­re von­ja­nak azért, hogy kul­cso­kat csör­ge­tett. Ez a két tör­vény gya­kor­la­ti­lag már le­he­tet­len­né tet­te az egy­párt­rend­szer vis­­sza­ál­lí­tá­sát. Egy to­váb­bi tör­vény ki­mond­ta, hogy a par­la­men­tek­ben és a nem­ze­ti bi­zott­sá­gok­ban meg­üre­se­dett he­lyek­re kép­vi­se­lő­ket csak a Pol­gá­ri Fó­rum és a Nyil­vá­nos­ság az Erő­szak El­len po­li­ti­kai moz­gal­mak ja­va­sol­hat­nak. Ezek­ből a dön­tő fon­tos­sá­gú vál­to­zá­sok­ból in­dult ki a Cse­ma­dok, ez tet­te szük­sé­ges­sé a szen­ci gyű­lés ös­­sze­hí­vá­sát.

– Em­lí­tet­te, hogy 1989. de­cem­ber 11-én Gyurkovics Ró­za ké­szí­tett Ön­nel egy in­ter­jút, azt sze­ret­né mint kor­do­ku­men­tu­mot fel­ol­vas­ni. Tes­sék, hall­ga­tom.

– Cí­me: Be­szél­ge­tés dr.Szabó Re­zső­vel, a Cse­ma­dok KB társ­el­nö­ké­vel.
Gy. R.: Ön de­cem­ber ha­to­di­ka óta a Cse­ma­dok KB társ­el­nö­ke. Ké­rem, vá­zol­ja fel, mi tör­tént a Cse­ma­dok­ban, most eb­ben a po­li­ti­kai hely­zet­ben!
Sz. R.: On­nan kel­le­ne kez­de­ni, hogy a di­á­kok­nak, az ő for­ra­dal­mi­sá­guk­nak és óri­á­si hi­tük­nek kö­szön­he­tő­en az egész tár­sa­da­lom meg­moz­dult. Hi­he­tet­len tem­pó­ban ala­kult át az egész or­szág, azt hi­szem, hogy Kö­zép-Eu­ró­pá­ban, de Eu­ró­pá­ban sem akad er­re pél­da, akár Len­gyel­or­szág­ra, akár Ma­gyar­or­szág­ra vagy Ju­go­szlá­vi­á­ra gon­do­lok Ilyen üte­mű és en­­nyi­re meg­ráz­kód­ta­tás nél­kü­li for­ra­da­lom­ra ta­lán még a vi­lág­tör­té­ne­lem­ben sincs pél­da. En­nek az egyik ve­tü­le­te az, ami a Cse­ma­dok­ban le­ját­szó­dott. Nos, míg az előb­bi­ek­ben a gyor­sa­ság­ról kel­lett be­szél­nem, most a las­sú­ság­ról kell szól­nom. A Cse­ma­dok­nak sze­rin­tem min­den le­he­tő­sé­ge meg lett vol­na, hogy ez­előtt egy-két hó­nap­pal – ha no­vem­ber 17-ét ves­­szük köz­pon­ti dá­tum­nak – fel­mér­je a hely­ze­tet, s azt a bi­zo­nyos re­ha­bi­li­tá­ci­ót meg­ejt­se. A re­ha­bi­li­tá­ció nem csak azért fon­tos, mert em­be­rek­nek – köz­tük ne­kem is – vis­­sza­ad­ja a kö­zös­ség előtt a be­csü­le­tét, ha­nem el­ső­sor­ban azért, hogy min­ket új­ra be­kap­csol­jon ab­ba a vér­ke­rin­gés­be, amely­ből húsz évig ki vol­tunk re­keszt­ve. Ez alatt a húsz év alatt mi sok ta­pasz­ta­lat­ra tet­tünk szert, mert kí­vül vol­tunk a moz­gás­te­re­ken. Mó­dunk és le­he­tő­sé­günk nyílt nem­zet­kö­zi szin­ten is – köny­vek­ből, fo­lyó­irat­ok­ból – fel­töl­tőd­ni, kö­vet­ni a kor ese­mé­nye­it, kö­vet­ni a tár­sa­dal­mi szer­vez­ke­dés és moz­gás kor­nak meg­fe­le­lő új for­má­it, te­hát volt a tar­so­lyunk­ban olyas­mi, ami­vel gaz­da­gít­hat­tuk az éle­tün­ket. Min­den hét, ami ki­ma­radt, vesz­te­ség, így az utol­só pil­la­na­tok­ban, sőt azt is mond­ha­tom, az utol­só pil­la­nat­ban ke­rül­tünk is­mét ab­ba a hely­zet­be, hogy szól­hat­tunk. Ezért kö­ve­tel­tem ki ma­gam­nak a köz­pon­ti bi­zott­ság rend­kí­vü­li ülé­sén, hogy még ebéd előtt szót kap­jak, s ja­vas­la­tot te­hes­sek ar­ra, hogy kül­dött­ség men­jen a szlo­vák kor­mány el­nö­ké­hez és a Szlo­vák Nem­ze­ti Ta­nács el­nö­ké­hez, hogy – él­ve az 1968-as 144-es szá­mú Al­kot­mány­tör­vény biz­to­sí­tot­ta jo­gunk­kal – ja­vas­la­to­kat te­gyünk ne­kik nem­ze­ti ki­sebb­sé­günk to­váb­bi sor­sá­val kap­cso­lat­ban. Ez a tör­vény húsz évig Csip­ke­ró­zsi­ka-ál­mot aludt, leg­főbb ide­je volt már fel­éb­resz­te­ni. Ezt tet­tük meg de­cem­ber ha­to­di­kán dé­li fél egy és két óra kö­zött. Ha egy órát ké­sünk, már nem tu­dunk ta­lál­koz­ni Hrivnák mi­nisz­ter­el­nök­kel, mert dél­után Prá­gá­ba uta­zott, s ott a ko­or­di­ná­ci­ós bi­zott­sá­got tá­jé­koz­tat­ta a Cse­ma­dok­nak tett ígé­re­té­ről. Ha csak egy fél­órát is kés­tünk vol­na, nem tu­dunk al­kot­má­nyos jo­ga­ink­nak ér­vényt sze­rez­ni. Ezért mon­dom, hogy az utol­só pil­la­nat­ban esz­mélt a Cse­ma­dok. En­nek a ta­lál­ko­zás­nak kö­szön­he­tő­en az­nap a Cse­ma­dok egész köz­pon­ti bi­zott­sá­ga tár­gyal­hat­ta meg, hogy kit ajánl a Szlo­vák Szo­ci­a­lis­ta Köz­tár­sa­ság kor­má­nyá­ba, és tény­leg az egész köz­pon­ti bi­zott­ság fog­lal­ha­tott ál­lást, hogy az SZNT ke­re­té­ben új­ra le­gyen egy olyan bi­zott­ság, mely a nem­ze­ti­sé­gek kép­vi­se­lő­it fog­lal­ja ma­gá­ban, s ezek a kép­vi­se­lők a ki­sebb­sé­gek ne­vé­ben nyi­lat­koz­has­sa­nak, ja­vas­la­to­kat te­hes­se­nek. Most itt tar­tunk, er­ről van szó.
Gy. R.: Mi lesz a jö­vő­ben a leg­fon­to­sabb dol­ga a Cse­ma­dok­nak? Meg­vál­to­zik-e mun­ká­já­nak a lé­nye­ge, fel­vál­lal­ja-e po­li­ti­kai kép­vi­se­le­tün­ket is? Vagy az is le­het, hogy párt­tá vá­lik?
Sz. R.: Nem hi­szem, hogy hi­va­tott len­nék egy sze­mély­ben er­re a kér­dés­re vá­la­szol­ni, mi­vel ezek­ről még sem az el­nök­ség, sem a köz­pon­ti bi­zott­ság nem ta­nács­ko­zott. Nem ala­kí­tot­tunk ki még kö­zös ál­lás­pon­tot.
Gy. R.: Fo­gal­maz­zunk ak­kor így: Ön sze­rint mi a jö­vő út­ja, mi­lyen szer­ve­zet­té kell vál­nia a Cse­ma­dok­nak?
Sz. R.: A pil­la­nat­nyi hely­zet­ből ki­in­dul­va: a Cse­ma­dok­nak fel kell mér­nie azt, hogy az or­szág­ban kü­lön­bö­ző pár­tok ala­kul­nak, így Szlo­vá­ki­á­ban is. Ezek a pár­tok ér­dek­kép­vi­se­le­ti és vi­lág­né­ze­ti ala­pon to­bo­roz­zák majd a tag­sá­gu­kat. Ahogy a hely­zet mu­tat­ja, már ala­kul a pa­raszt­párt. Bi­zo­nyá­ra olyan prog­ra­mot hir­det majd meg, mely alap­ve­tő ér­de­ke lesz Szlo­vá­kia dél­vi­dé­ke pa­raszt­sá­gá­nak is, te­hát en­nek a pa­raszt­ság­nak ott is he­lye lesz, hisz ott hal­lat­hat­ja majd a hang­ját ér­de­kei vé­del­mé­ben. De azt is mu­tat­ja a mai hely­zet, hogy ala­ku­ló­ban van egy ka­to­li­kus nép­párt, mely ide­o­ló­gi­ai-val­lá­si ala­po­kon hív­ja ma­gá­hoz tag­ja­it. Nyil­ván­va­ló, hogy Dél-Szlo­vá­kia nagy­szá­mú ka­to­li­kus val­lá­sú nem­ze­ti­sé­gi ál­lam­pol­gá­ra fog e párt­hoz csat­la­koz­ni. Ki­lá­tás­ban van egy szo­ci­ál­de­mok­ra­ta párt is. És ha meg­ma­rad, ha egé­szen át tud ala­kul­ni a kom­mu­nis­ta párt – mely­nek óri­á­si ha­gyo­má­nyai van­nak Dél-Szlo­vá­ki­á­ban még az el­ső köz­tár­sa­ság ide­jé­ből –, nyil­ván ott is sok ma­gyar kép­vi­sel­te­ti majd ma­gát. So­rol­hat­nánk a töb­bit is. Fel­té­te­le­zem, hogy a Nyil­vá­nos­ság az Erő­szak El­len is előbb utóbb párt­tá szer­ve­ző­dik. En­nek a ma­gyar szár­nya, a Füg­get­len Ma­gyar Kez­de­mé­nye­zés na­gyon hasz­nos és éb­resz­tő mun­kát vég­zett Dél-Szlo­vá­ki­á­ban. So­ra­i­ba a leg­ak­tí­vabb és leg­agi­li­sabb em­be­rek tar­toz­nak, s tar­toz­hat­nak a jö­vő­ben is. Ezek az em­be­rek majd azon a vo­na­lon ke­re­sik ér­de­ke­ik kép­vi­se­le­tét, ame­lyik párt­hoz csat­la­koz­nak. Hogy hol van a Cse­ma­dok he­lye e ská­lán a ma­ga csak­nem száz­ezer em­ber­ből ál­ló tag­sá­gá­val? Teg­nap egy nyi­lat­ko­za­tot fo­gal­maz­tunk, me­lyet min­den­ki alá­ír, ha egyet­ért ve­le, va­gyis a Di­ák­szö­vet­ség, a Füg­get­len Ma­gyar Kez­de­mé­nye­zés, a Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gya­rok Fó­ru­ma és a Cse­ma­dok. (Meg­sza­kít­va a fel­ol­va­sást, meg kell mon­da­nom, hogy ezt a nyi­lat­ko­za­tot egye­dül csak én ír­tam alá a Cse­ma­dok ne­vé­ben.) Ez a nyi­lat­ko­zat egyet­len kér­dés­re vo­nat­ko­zik, mi­vel a köz­pont­tól tá­vo­labb bi­zo­nyos za­va­rok ke­let­kez­tek, hogy ho­va tar­to­zunk. Ki­mond­juk ben­ne, hogy va­la­men­­nyi szer­ve­zet ar­cát, irány­vo­na­lát meg­tart­va, azo­nos vé­le­mé­nyen van egyet­len kér­dés­ben: a ki­sebb­ség jo­gi hely­ze­tét il­le­tő­en. Mind­an­­nyi­an a ki­sebb­ség tel­jes egyen­jo­gú­sí­tá­sát kép­vi­se­lik, mind az al­kot­mány­ban, a kép­vi­se­le­ti kér­dé­sek­ben, a tör­vé­nyek­ben, a he­lyi szer­vek­ben va­ló rész­vé­tel­ben, mind az is­ko­la­ügy­ben, a kul­tú­rá­ban, te­hát a ki­sebb­ség éle­té­nek min­den olyan te­rü­le­tén, amely tel­jes egyen­jo­gú­sí­tá­sá­hoz és fenn­ma­ra­dá­sá­hoz fel­tét­le­nül szük­sé­ges. Úgy kép­ze­lem hát, hogy a jö­vő­ben az egyes pár­to­kon be­lül meg­ala­kul­nak a ma­gyar ki­sebb­ség ta­go­za­tai, úgy mint az el­ső köz­tár­sa­ság­ban a de­mok­ra­ti­kus pár­tok ese­té­ben volt, s e ta­go­zat a kö­zös gon­dok in­té­zé­se mel­let a ki­sebb­sé­gi gon­dok in­té­zé­sé­vel is fog­lal­ko­zik, egy­ség­re jut­va a töb­bi párt ma­gyar ta­go­za­tá­val e kér­dés­ben. A Cse­ma­dok itt ta­lál­hat­ná meg a he­lyét, le­het­ne az a tö­meg­alap, amely ezt tá­mo­gat­ja, te­hát a nép­mű­vé­szet mel­lett, s mind­azon túl, amit ed­dig is vég­zett – és azt meg kell a jö­vő­ben is tar­ta­ni, sőt fo­koz­ni kell! –, fel­vál­lal egy ko­or­di­ná­ci­ós, tö­meg­moz­ga­tó sze­re­pet.
Gy. R.: Ma­rad­na te­hát a Cse­ma­dok tö­meg­szer­ve­zet­nek, moz­ga­lom­nak, de po­li­ti­kai mun­kát is vé­gez­ne.
Sz. R.: Igen, egy sok­kal szé­le­sebb kö­rű po­li­ti­kai-ér­dek­vé­del­mi moz­ga­lom­nak lát­nám szí­ve­sen. De új­ra hang­sú­lyo­zom, ez az én egyé­ni, sze­mé­lyes vé­le­mé­nyem. Kö­rül­be­lül eze­ket a gon­do­la­to­kat ve­tet­tem fel a köz­pon­ti bi­zott­ság de­cem­be­ri ülé­sén is, de saj­nos, er­ről vi­ta nem volt. Er­ről kell majd vi­tat­koz­nunk a kö­zel­jö­vő­ben, hogy ki­ala­kít­suk a kö­zös ál­lás­pon­tot.
Gy. R.: Jó mun­kát kí­vá­nok, és kö­szö­nöm a be­szél­ge­tést.

– Kö­szö­nöm a fel­ol­va­sást. Mag­nó­ra vet­tem. Ezt a be­szél­ge­tést Gyurkovics Ró­za ké­szí­tet­te. Meg­je­lent a Nő­nek az 1990. ja­nu­ár 3-i szá­má­ban, de a szer­ző alul fel­tün­tet­te a be­szél­ge­tés nap­ját, amely 1989. de­cem­ber 11.

– Hang­sú­lyoz­ni sze­ret­ném, hogy er­re a be­szél­ge­tés­re mind­járt a kez­det kez­de­tén ke­rült sor, ak­kor, ami­kor még Husák volt a köz­tár­sa­sá­gi el­nök, aki­nek a ké­pét a Cse­ma­dok ta­nács­ter­mé­ben a köz­pon­ti bi­zott­ság 1989. de­cem­ber 6-i rend­kí­vü­li ülé­sén, a kö­zel száz részt­ve­vő sze­me lát­tá­ra le­akasz­tot­tam a fal­ról, be­tet­tem a zon­go­ra mö­gé, le­po­rol­tam a ke­ze­met, s azu­tán kezd­tem el a fel­szó­la­lá­so­mat. De van még egy tö­re­dék do­ku­men­tu­mom is. A pa­pír és a tin­ta mu­tat­ja, hogy nem most ké­szült. Ez ös­­sze­sen há­rom kéz­zel írt ol­dal, amit rész­ben ma­gam­nak vá­zol­tam fel, mint a vi­ta­in­dí­tó fel­szó­la­lá­so­mat, ami­ben el­mon­dom, hogy én hogy kép­ze­lem el a jö­vőt. Más­részt jegy­ze­tel­tem bi­zo­nyos fel­szó­la­lá­so­kat is. Nem mind­et. Tö­re­dék. Biz­tos több ol­da­la is volt, en­­nyi ma­radt meg be­lől. Le­het, hogy még elő­ke­rül be­lő­le pár ol­dal a pa­pír­ja­im kö­zül. Az el­ső ol­dal te­te­jén két mon­dat van: Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt, Ma­gyar Nem­ze­ti Párt. Va­ló­szí­nű a múlt­ra vo­nat­ko­zik, az el­ső köz­tár­sa­ság­ra. Ez­zel kezd­tem, majd a tör­vény­ja­vas­lat alap­ján is­mer­tet­tem, hogy a Nem­ze­ti Front­ba tö­mö­rült ed­di­gi tár­sa­dal­mi szer­ve­ze­tek­nek, köz­tük a Cse­ma­dok­nak is, ho­gyan kell vagy párt­tá, vagy pol­gá­ri tár­su­lás­sá ala­kul­nia.
– Ho­vá ké­szült az a fel­szó­la­lás? Hol hang­zott el?

– Szen­cen. Szen­cről be­szé­lünk foly­ton. A Nő­ben meg­je­lent be­szél­ge­tést csak azért ol­vas­tam fel, hogy do­ku­men­tál­jam, mi­lyen gon­do­lat­kör­ben él­tem, mi­lyen né­ze­tet kép­vi­sel­het­tem Szen­cen. A Nő­ben foly­ta­tott be­szél­ge­tés és a szen­ci meg­be­szé­lés kö­zött majd egy hó­nap telt el, ez­alatt sok min­den tisz­tá­zó­dott a tár­sa­da­lom­ban. A saj­tó­ban fel­vá­zol­ták a va­ló­szí­nű mo­del­le­ket: a) szö­vet­sé­gi kép­vi­se­let, te­hát Prá­gá­ban, etnore­gionális pár­tok és kor­po­rá­ci­ók, b) ide­o­ló­gi­ák: szoc­dem, de­mok­ra­ta stb. Azt ja­va­sol­tam, s eb­ben meg is egyez­tünk, hogy elő­ször ki-ki mond­ja el, hogy sze­rin­te Szlo­vá­ki­á­ban mi­lyen pár­tok ala­ku­lá­sa el­kép­zel­he­tő, s ezen be­lül ná­lunk mi vár­ha­tó. A be­ve­ze­tőm­ben ar­ról be­szél­tem, hogy sze­rin­tem rö­vid időn be­lül na­gyon sok párt fog­ja be­je­gyez­tet­ni ma­gát. Ha mi nem­ze­ti ala­pon kez­de­nénk pár­tot szer­vez­ni, ak­kor fenn­áll­hat az ir­re­den­tiz­mus vád­ja. Ha meg ré­teg­ala­pon, ak­kor szá­mol­nunk kell, az­zal hogy a pa­raszt­ság, az ipa­ro­sok a mun­kál­ta­tók, a mun­ka­vál­la­lók stb. ér­de­kei má­sok. Ha ide­o­ló­gi­ák men­tén, ak­kor megint szá­mol­nunk kell az egy­há­zak­kal, a kü­lön­bö­ző ide­o­ló­gi­ák­kal. A ré­teg­ala­pon a leg­fon­to­sabb­nak a pa­raszt­sá­got tar­tom. A jegy­ze­te­im alap­ján el­ső­ként Var­ga Sán­dor szólt, akit a Cse­ma­dok KB kor­mány­tag­nak ja­va­solt, s ek­kor már ta­lán mi­nisz­ter­el­nök he­lyet­tes volt. „Nem va­gyok a nem­ze­ti alap mel­lett. Ki­sebb­sé­gi egy­ség­párt kell, de nem na­ci­o­na­lis­ta ala­pon.” Azt hi­szem, ez is a Var­ga Sán­dor még. Sző­ke: „Ke­mény ver­ti­ká­lis struk­tú­rák­ra van szük­ség úgy, hogy nem ad he­lyet köz­tes szer­ve­ze­tek­nek. A köz­tes struk­tú­rák és kor­po­rá­ci­ók csak ar­ra va­lók, hogy a tag­sá­gu­kat a pár­tok mel­lé so­ra­koz­tas­sák a vá­lasz­tá­so­kon.” Neszméri: „Szlo­vá­ki­á­ban ke­resz­tény­de­mok­ra­ta, ag­rár, li­be­rá­lis és kom­mu­nis­ta párt­tal le­het szá­mol­ni.” Kolár: „Ra­ci­o­ná­lis, és nem a nem­ze­ti ala­pon szer­ve­ző­dő párt mel­lett va­gyok. A re­gi­o­ná­lis át­ren­de­ző­dés, a ve­gyes csa­lá­dok – stb. – mi­att.” Do­bos: „Név és prog­ram. A név le­gyen von­zó és egy­ér­tel­mű. A prog­ram­ban sze­rin­tem a gaz­da­sá­gi és a szo­ci­á­lis cé­lok meg­fo­gal­ma­zá­sa az el­sőd­le­ges. Irány­za­tok: öku­me­ni­kus vo­nal ke­resz­tény ala­pon, pol­gá­ri de­mok­ra­ta vo­nal, FMK, a fa­lu­si és a vá­ro­si la­kos­ság, a pa­raszt­ság és a mun­ká­sok el­té­rő igé­nyei. A kul­tú­ra, a könyv- és lap­ki­adás, az is­ko­la­há­ló­zat. Lé­tez­het-e olyan párt, ame­lyik mind­ezt fel tud­ja vál­lal­ni? Pó­tol­hat­ja-e párt a Cse­ma­do­kot? El­kép­zel­he­tő-e az új rend­szer­ben egy nyolc­van ez­res tö­meg­párt?” Bauer Győ­ző: „A Cse­ma­dok ma­rad­jon meg és tő­le füg­get­le­nül le­gyen egy ki­sebb­sé­gi, mag­yar–német–ukrán–­cigány–lengyel párt. Te­hát a Cse­ma­dok ed­di­gi cél­ját és mun­ka­for­má­it meg­tart­va ala­kul­jon át pol­gá­ri tár­su­lás­sá.” Kvar­da: „A Cse­ma­dok ala­kul­jon át párt­tá. Ha­tal­mas tag­sá­gá­val biz­tos győz­tes.” Gör­föl: csat­la­ko­zik az előt­te szó­ló­hoz. Do­bos: „A Cse­ma­dok ma­rad­jon meg Cse­ma­dok­nak, ki­dom­bo­rít­va tár­sa­dal­mi sze­rep­vál­la­lá­sát. Ezt fo­gal­maz­zuk meg a Cse­ma­dok prog­ram­ja­ként.” Gyime­si: „Ha nem le­szünk párt, le­csök­ke­nik a Cse­ma­dok sze­re­pe, és tag­jai nagy ré­sze ott hagy­ja. El­fo­gad­ha­tat­lan­nak tar­tom, hogy más pár­tok ke­re­té­ben lét­re­ho­zott ma­gyar szek­ci­ó­ban gon­dol­kod­junk, mint ahogy azt a Nő­ben Sza­bó Re­zső fel­ve­tet­te. Én amel­let va­gyok, hogy a ma­gyar nem­ze­ti­ség párt­ja le­gyen a Cse­ma­dok.” Bauer Győ­ző: Vi­tá­ba száll ve­le. Neszméri: „Ne szek­ci­ós, és ne ki­sebb­sé­gi ala­pon, ha­nem egy cseh párt­hoz csat­la­koz­va, vagy pe­dig eset­leg egy sem­le­ges ma­gyar pár­tot kel­le­ne lét­re­hoz­ni, oly­at, amely­hez azu­tán csat­la­koz­hat­ná­nak a len­gye­lek, né­me­tek – stb. –, de fon­tos­nak tar­tom, hogy le­gyen sa­ját gaz­da­sá­gi prog­ram­ja is.” Még itt a har­ma­dik lap al­ján egy meg­jegy­zés: „El­vi sí­kon nincs komp­ro­mis­­szum.” Tu­dom, hogy tö­re­dé­kes az, amit el­mond­tam, de tu­da­to­san nem kom­men­tál­tam, ha­nem azt ol­vas­tam fel, amit ak­kor Szen­cen le­je­gyez­tem. Ezek a jegy­ze­tek ak­kor ar­ra ké­szül­tek, hogy az el­hang­zot­tak­ra tud­jak re­a­gál­ni. Sa­ját hoz­zá­szó­lá­sa­i­mat nem je­gyez­tem, de úgy em­lék­szem, hogy több­ször is el­mond­tam a vé­le­mé­nye­met a fel­me­rült kér­dé­sek­ben. A jegy­ze­te­im­ből csak en­­nyit ta­lál­tam meg. Szen­cen min­den­ki ki­fejt­het­te a vé­le­mé­nyét. Le­het, hogy egye­sek hoz­zá­szó­lá­sát az élénk és hos­­szú vi­ta so­rán ros­­szul ér­tet­tem. Az eszem­be se ju­tott, hogy nem ké­szül egy rész­le­tes jegy­ző­könyv. Ar­ra tö­re­ked­tem, hogy fel­idéz­zem a két nap lé­nye­gét és han­gu­la­tát. A lé­nyeg az volt, hogy a Cse­ma­dok ne le­gyen párt. Em­lé­ke­ze­tem sze­rint a párt­tá vá­lás mel­lett szól­tak: Gyime­si, Kvar­da, Presin­szky, ta­lán még Sidó (aki na­gyon ke­ve­set be­szélt), Mács. A Cse­ma­dok párt­tá ala­kí­tá­sa el­len, na­gyon ha­tá­ro­zot­tan állt ki Bauer Győ­ző és Do­bos Lász­ló, Lacza Ti­ha­mér, Mé­zes Ru­dolf. Ab­ban is egyet­ér­tett min­den­ki, hogy a Cse­ma­dok prog­ram­já­ban fon­tos he­lyet kap­jon az ér­dek­vé­de­lem ak­kor is, ha nem ala­kul át párt­tá. Én is ha­son­ló­kép­pen ér­vel­tem, eh­hez a cso­port­hoz tar­toz­tam. Aki­ket nem em­lí­tet­tem név sze­rint, a vi­ta so­rán hol ide, hol oda haj­lot­tak szó­val nem volt egy­ér­tel­mű a vi­tá­ban az ál­lás­pont­juk. Azt hi­szem, hogy ép­pen ezek, akik se ide, se oda, ha­nem olyan ki­vá­ró ál­lás­pon­ton vol­tak, nem ér­tet­ték meg, hogy mi­ről van szó, vagy nem vol­tak kel­lő­kép­pen tá­jé­ko­zot­tak vagy nem lát­tak an­­nyi­ra se a jö­vő­be, mint mi. Mi se lát­tuk per­sze a jö­vőt tisz­tán. Szó­val ők olyan köz­tes dol­go­kat mond­tak. Kü­lön fe­je­ze­tet ké­pez Duray Mik­lós sze­re­pe eb­ben a vi­tá­ban, aki szin­tén el­le­ne volt an­nak, hogy a Cse­ma­dok­ból párt le­gyen, de egé­szen más meg­gon­do­lás­ból. ő nem is fel­szó­lalt, ha­nem elő­adást tar­tott. El­mond­ta, hogy vé­gig­jár­ta Dél-Szlo­vá­ki­át. Azért jött el­kés­ve az ülés­re, mert teg­nap még, Lo­son­con, Fü­le­ken, Ri­ma­szom­bat­ban sok em­ber­rel ta­lál­ko­zott. Eze­ken a gyű­lé­se­ken, ahogy mond­ta, ő in­kább kér­de­zett, mint be­szélt és szon­dáz­ta, hogy mi­lyen az em­be­rek kö­zött a han­gu­lat, mi az em­be­rek vé­le­mé­nye. Be­szé­de alap­ján úgy tűnt, hogy az egy­éves ame­ri­kai ta­nul­mány­út­ja után ő lát kö­zü­lünk a leg­tisz­táb­ban, ő tud­ja a leg­job­ban, hogy egy de­mok­ra­ti­kus tár­sa­da­lom­ban ho­gyan ala­kul­nak ki és ho­gyan mű­köd­nek a po­li­ti­kai és a pol­gá­ri struk­tú­rák. Sze­rin­te Dél-Szlo­vá­ki­á­ban egyet­ér­tés van ab­ban, hogy az FMK-val kö­zö­sen kell in­dí­ta­ni a vá­lasz­tá­sok­ra egy olyan pár­tot, egy olyan po­li­ti­kai moz­gal­mat, amely si­ke­res le­het a vá­lasz­tá­so­kon, amely biz­to­san be­ke­rül a par­la­ment­be. Er­re vo­nat­ko­zó­an tár­gya­lá­so­kat akar foly­tat­ni az il­le­té­ke­sek­kel. Sze­rin­te el­ső­sor­ban nem is az FMK-val, ha­nem Buda­jékkal kell er­re vo­nat­ko­zó­lag meg­egyez­ni. És en­nek a meg­be­szé­lés­nek az alap­ján le­het majd meg­szer­vez­ni egy olyan ma­gyar pár­tot, amely­be be kell von­ni a töb­bi nem­ze­ti­sé­get, el­ső­sor­ban is az uk­rá­no­kat, a ru­szi­no­kat, a len­gye­le­ket, meg a né­me­te­ket. Va­gyis egy ilyen kö­zös pár­tot, kell ala­pí­ta­ni, ame­lyet Együtt­élés­nek le­het­ne ne­vez­ni. Ami je­len­ti egy­részt azt az együtt­élést, hogy a nem­ze­ti­sé­gek mint olya­nok él­nek együt­t, de együtt­élést je­lent a nem­ze­tek­kel is. Te­hát ez a név fe­jez­né ki a leg­job­ban azt a pár­tot, amely­nek esé­lye van a par­la­ment­be va­ló be­ke­rü­lés­re. Ami a Cse­ma­do­kot il­le­ti, sem­mi eset­re se akar­juk párt­tá ala­kí­ta­ni, mert a Cse­ma­dok egy olyan sztá­li­nis­ta struk­tú­ra, ame­lyet a le­he­tő leg­gyor­sab­ban fel kell szá­mol­ni. A Cse­ma­dok­nak nincs he­lye a jö­vő tár­sa­dal­má­ban. Bom­ba­ként rob­bant Duray vé­le­mé­nye. Min­den­ki til­ta­ko­zott el­le­ne. A to­váb­bi­ak­ban, ta­lán Duray vad ki­je­len­té­sé­nek a ha­tá­sá­ra is a vi­ta egy­ér­tel­mű­en ar­ra irá­nyult, hogy a Cse­ma­dok­nak, mint pol­gá­ri tár­su­lás­nak, mi­lyen ala­po­kon kell majd mű­köd­nie. Ha­to­di­kán dél­után egy óra kö­rül ke­rült sor a sza­va­zás­ra. Mint a jegy­ző­könyv­ben is ol­vas­ha­tó a je­len­le­vők több­sé­ge ar­ra sza­va­zott, hogy az el­nök­ség ja­va­sol­ja a Köz­pon­ti Bi­zott­ság­nak, s a KB jó­vá­ha­gyá­sa alap­ján a rend­kí­vü­li kül­dött­gyű­lés­nek, hogy a Cse­ma­do­kot pol­gá­ri tár­su­lat­ként je­gyez­ze be a Bel­ügy­mi­nisz­té­ri­um. Ez volt Szenc má­ig érő ho­za­dé­ka. De még egy fon­tos dol­got sze­ret­nék eh­hez hoz­zá­ten­ni: egy jó han­gu­lat­ban el­fo­gyasz­tott ebéd után va­la­men­­nyi­en, a párt­tá ala­ku­lást el­len­zők és az azt igény­lők, a jól vég­zett mun­ka tu­da­tá­ban bú­csúz­tunk egy­más­tól, s a köz­pon­ti bi­zott­ság ülé­sén az el­nök­ség egyet­len tag­ja sem szó­lalt fel a Cse­ma­dok pol­gá­ri tár­su­lás­sá vá­lá­sa el­len.

(A be­szél­ge­tést Nagy Il­di­kó ké­szí­tet­te 2003-ban.)