Gaucsík István : Gazdasági szervezetépítés és érdekvédelem. A csehszlovákiai magyarság két világháború közötti gazdasági szervezetei (2. rész)
Az interjút Fazekas József készítette
A csehszlovákiai magyar gazdasági érdekvédelem területei és szervezetei
A többség konszolidáló hajlamával, a nemzetállam-építő adminisztratív, gazdaságiés kulturális inkorporációval szemben a kisebbség az öndefiníció és az önigazgatásjegyében viszonylag teljes (teljességre törekvő) etnikai alapú társadalmi struktúrát(politikai vezetés, hivatalnoki, vállalkozói réteg, szervezett parasztság és munkás-ság) próbált meg létrehozni. A szlovákiai magyarság első kisebbségtörténeti korsza-kában a társadalmi kapcsolatok és cselekvések újradefiniálásának szükségességé-vel, az önszerveződés dilemmáival és az intézményépítés nehézségeivel szembe-sült. A politikai elit „felülről” tett kísérleteket a kisebbségi társadalom megszerve-zésére. A politikum befolyásolási szféráján kívül álló kezdeményezésekkel való ta-lálkozása feszültségeket generálhatott és belső törésvonalakat teremthetett (Kán-tor 2000, 223, 227-229).
A közösségi (kényszer- vagy vállalt) szolidaritást egyik részről a kulturális hagyo-mány és az érzelmi beállítottság próbálta megalapozni, másik részről az érdekekösszekapcsolása és érvényesítése, azaz a racionális lépések sorozatai. Ez utóbbiak tehették lehetővé a „kisebbségi szervezeteken” belül az egyének személyesrészvételét, és érdekeik képviseletében, védelmében, önkéntes egyesülésüket. Aszükségletek kielégítésére és nyereségre törekvő egyéni cselekvések tehát gazdasági közösségeket is létrehozhattak, amelyek a kultúratámogatás, segélyezés, karitatív tevékenység felé való elmozdulással, saját vállalkozásukat eszköznek tekint-ve gazdálkodó csoportokká válhattak (Weber 1992, 36-38, 42-43).
* A tanulmány a Magyar Köztársaság Oktatási Minisztériumának Határon Túli Magyarok Fő-osztálya és a Márton Áron Szakkolégium 2004. évi ösztöndíjával készült. Rövidített és átdol-gozott változata megjelent a Korall című folyóirat 2004. 18. számában A csehszlovákiai ma-gyarság gazdasági szervezetei (1918-1938). Gazdasági egyesületek, szövetkezetek, ipartársulatok címmel (48-64. p.)
Általában véve a gazdasági alrendszer33 és a kisebbségi társadalom közötti szoros kapcsolatot a kulturális értékek (is) alapvetően meghatározták. A gazdaságiszerveződések céljait és stratégiáit alakították, nyereségorientált (pénzintézeti részvénytársaságok, ipari és mezőgazdasági vállalkozások) és közösségi motiváltságú-akat (a belső demokratizmusra épülő szövetkezetek, amelyek egyenlőségre törekvő, filantróp jegyekkel is rendelkező, emellett „haszonszerző” tulajdonságú szervezetekként működtek) befolyásoltak. Önérdek és erkölcsiség nem szükségszerűenkerültek egymással ellentétbe, hanem párosulhattak és kiegészíthették egymást.
Az alábbiakban a szervezet fogalmát „a racionális munkamegosztásból fakadókötelékek” (Vámosi 2002, 118) értelemben használom, tehát a gazdasági egyesületek, társulások államilag kötött rendszerben kaptak helyet, amelyek csoportokratagolódtak, társadalmi és nemzetközi erőtérben, meghatározott társadalompolitikai,gazdasági és kulturális környezetben mozogtak (Vámosi 2002, 110).34
Ha a weberi szervezetfelosztást35 kivetítjük a magyarságra, akkor néhány szigni-fikáns jegyet meg tudunk különböztetni. A „gazdasági vonatkozású” oktatásügyi,közművelődési, kulturális szervezetek gazdaságon kívüli szervezeti cselekvései mo-zaikszerűek voltak, hiszen maga a kulturális keretrendszer36 is csak töredékesen tu-dott kiépülni. A magyarság képviselete teljes mértékben hiányzott a „gazdaságsza-bályozás” felsőbb struktúráiból, tehát azokból az állami intézményekből (kormány, minisztériumok), amelyek a gazdaságpolitikát irányították, meghatározták. Az al-sóbb struktúrákban már nagyobb lehetősége adódott a részvételre, közvetve egyescsoportokon keresztül nyomást is gyakorolhatott, véleményt formálhatott (szakszer-vezetek, kamarák, iparos és kereskedelmi szövetségek, szövetkezeti központok).
A korszak kisebbségi magyar gazdasági szerveződései közül a szakmai vezetésűekkel (funkcionálisakkal), az egy-egy gazdasági területre koncentrálok csoportjával 37 (megyei-regionális gazdasági egyesületek, szövetkezeti típusok, ipartársulatok)foglalkozom.38 Ezekre, elsősorban a gazdasági egyesületekre, a politikai pártok erő-teljes intézményépítő aktivitásai hatottak. Dolgozatom tárgyát terjedelmi okoknálfogva csak erre a problémakörre szűkítem le.
Szakmai vezetésű szervezetek
A gazdaszervezkedés színterei: a megyei-regionális gazdasági egyesületek39
Az 1918 előttről áthagyományozódott szervezetek közül a gazdaközönséget meg-szervező (azonban a parasztság túlnyomó többségét kereteiken kívül hagyó) gazda-sági egyesületek a volt felső-magyarországi vármegyékben is létrejöttek. A dualizmus idején az agrárügyek második lépcsőjét alkotó egyesületek mezőgazdasági ésállattenyésztési feladatokat vállaltak fel, erőteljesen bekapcsolódtak az agrármoz-galomba, és helyi szinten jelentős közéleti súllyal rendelkeztek.
Céljaik között a gazdasági infrastruktúra (legelők, árucsarnokok karbantartása; gépállomások, szövetkezetek alapítása) fejlesztése, a termelési ágazatok támoga-tása (állattenyésztés, fajnemesítés; szőlészet, kertészet, gyümölcstermesztés) és a szakképzés előmozdítása (előadások, tanfolyamok, a legújabb módszerek éstechnikák bemutatása, a géphasználat és a háziipar segítése) egyaránt szerepelt.Szakmai munkájukkal a megye gazdasági életét is feltérképezték, a tagságot kedvezményekkel motiválták. Sokrétű propagandával és információterjesztéssel (kiállítások, vásárok, vándorgyűlések, versenyek) is foglalkoztak, amelyekkel a kormányzati intézmények és a megyék vezetőségét célozták meg. Hatékonyabb érdekképviseleti szervekké való fejlődésüket a szakigazgatásban betöltött szerény pozíciójuk, törvényileg szabályozatlan jogköreik és kedvezőtlen pénzügyi helyzetük akadályozta(Pataky 1970, 81-83).40
Szlovákiában látszatra csak az 1920-ban elfogadott közigazgatási törvény vetítette előre a gazdasági egyesületek sorsát. A magyar megyék maradványai mégnégyéves átmeneti időszakra fennmaradtak (mivel a törvény végrehajtási rendelkezése késett), de a nagyzsupaszervezet 411923. január l-jétől történt bevezetése azegyesületek jogi megszűnését vonta maga után. A megyei elöljáróság gazdasági-gazdálkodási és igazgatási jogosítványai között ugyan szerepelt a lakosság érdekeinek ilyen jellegű védelme (intézmények, üzemek létrehozása a 31. § szerint), azonban a gazdasági egyesületekre vonatkozó jogi keretet nem vették át, és nem is újították fel, mivel az állami közigazgatási központosítás és ellenőrzés, valamint a nagyobb területi-tartományi egységek kialakítása a regionális kezdeményezéseket gyengítette (Sbírka… 1920, 291-306).42 Gazdasági és erdészeti egyesületek (hospodárske a lesnícke jednoty) alakultak, amelyekben azonban -jelenlegi ismereteimszerint – a magyarság nem tudott pozíciókat szerezni.43
A régi magyar gazdasági egyesületek megszűnésének-megszüntetésének fő okaazonban politikai motívumokra vezethető vissza. A pozsonyi minisztérium számára, amely a szlovák gazdasági érdekek monopolizálására törekedett, és a szlovák tőkeszámára kedvező környezetet akart biztosítani, ezek a szervezetek megbízhatatlannak tűntek, hiszen tisztviselőkarától és tagságától nem várhatott lojalitást.
Az ellenzéki magyar politika a kezdetektől az önvédelmi tevékenység szerves részének tekintette a gazdasági egyesületek szervezeti rendszerének az átmentésétés így a helyi szintű gazdasági érdekvédelem megszilárdítását. Szilassy Béla44 egyikbeszédében a kisgazda társadalom megszervezésének két útját jelölte meg: a párt-keretek (természetesen az Országos Magyar Kisgazda-, Földmíves-, és Kisiparos Pártról van szó) kialakítását, amelyet külső, politikai támadás hívott életre, és a gazdasági egyesületek átszervezését, amelyeket belső, gazdaságpolitikai intézkedések(kényszerszolgáltatások, rekvirálások, hatósági beavatkozások stb.) váltottak ki. Azegyesületek jogellenes feloszlatása áttekinthetetlen minisztériumi és hivatali döntések között zajlott. A keletkezett űrt a kisgazdakoncepció vagy a régiek visszaállításával akarta betölteni, vagy ha ez nem lett volna lehetséges (hiszen a szlovákiai po-litikai kurzus éppen a gyülekezési jogot szűkítette45), akkor a politikai szerveződésekvállalták volna fel ezt a feladatot (Prágai Magyar Hírlap, 1923. január 31. 7-8. p.).46
A Teljhatalmú Minisztériumnak a Gömör-Nógrád Megyei Gazdasági Egyesület47 el-leni feloszlató intézkedései a magyar gazdasági érdekvédelem bázisának a megszüntetését és a vele egybekapcsolódó kisgazdapárti politikai képviselet és Szent-Ivány József48 pártépítő tevékenységének felszámolását kívánta elérni. Az 1921. ok-tóber 31-én kelt rendelet államellenes tevékenységre hivatkozva (bizonyító érveknélkül) tiltotta be az egyesületet és fiókszervezeteit.49 Az egyesület tisztikara a prágai legfelsőbb bírósághoz fordult panasszal. Az 1922. szeptember 6-i bírósági döntés a minisztériumi lépéseket törvénytelennek minősítette (Prágai Magyar Hírlap,1922. szeptember 7. 4. p.).50 A céltudatos felszámolási igyekezet gyorsan eltávolította a korábbi formális hiányosságokat. 1922. szeptember 29-én újra feloszlattákaz egyesületet, és vagyonát elkobozták. A bírói indoklás ekkor már elfogadta a minisztérium álláspontját, jogszerűnek nyilvánította a feloszlatást, mivel a nyílt politikai szerepvállalást az ország területi integritása elleni támadásnak könyvelte el.51 Gyakorlatilag azt az ernyőszervezetet szüntették így meg, amely a községi földmű-ves szövetségeket tömörítette.52
A Bars Megyei Gazdasági Egyesület – teljesen alaptalanul – a folytonosság fenntartásában bízott. Kirendeltségként való további működtetése (Nyitra vagy Hont vár-megyéhez kapcsolódva) azonban illuzórikussá vált.53 Tevékenységének (részbeni) felújítása 1929-ben új szervezeti keretek között történt. A lévai székhelyű Magyar Gazdák Szövetkezete az Alsó-Garam völgyének gazdarétegére támaszkodott. Lévánés Zselizen található raktárai takarmánybeszerzéssel, üzemanyageladással, árubeszerzéssel, vetőmagtisztítással és közvetítő kereskedelemmel foglalkoztak. Szórványos adatok jelzik a kapcsolathálók tudatos megszervezését (a Lévai Első Bankpénzügyi támogatása, a református egyházi háttér).54
A két magyar polgári párt egyesítésének időszakában kezdődött el a regionálisszinten működő gazdasági egyesületek tervszerű létrehozása. Ennek a jogi-szervezeti keretnek a kialakítására bizonyíthatóan a pártok irányítása és felügyelete alattkerült sor. Valószínűsíthető a kisgazdákra támaszkodó Magyar Nemzeti Párt határozottabb befolyása és a koncepciók kidolgozása, hiszen a szervezőmunkát lebonyo-lító, sokévi tapasztalattal rendelkező Fodor Jenő55 ennek a pártnak a vezetőségébenvolt. Az egyesületek megnevezése a régi megyei struktúrákra utalt, és így a folytonosságot jelezhette.56
Először 1935. március l-jén „politikamentes érdekvédelmi” szervként aSajóvölgyi Gazdasági Egyesület kezdte meg működését (Prágai Magyar Hírlap,1935. március 7. 10. p.). A Tornaijai, Feledi, Rozsnyói és Nagyrőcei járás tartozotthozzá, az egyesületi iroda Tornaiján volt. Nem véletlen, hogy a politikailag és gazdaságilag egyik legszervezettebb magyarlakta régióban jött létre. Fodor Jenő az alakuló közgyűlésen a következőképpen határozta meg a feladatokat: „Célunk: a nagygazda-összefogás megteremtése a Sajó és Rima völgyében, mert nem lehet előbbre való és fontosabb feladat, mint a szétszórt és magára hagyatott, de számbelileglegnagyobb kisgazdatársadalmi osztályt művelni, felépíteni és helyesen vezetni.Gazdaérdek, közös érdek. Ami érdeke a kicsinek, érdeke a nagynak. Tagjainkban nö-velni fogjuk az osztályöntudatot, de osztályharcot nem hirdetünk, mert tudjuk, hogya földművesek boldogulásától függ a más társadalmi osztályok boldogulása is” (Prágai Magyar Hírlap, 1935. február 19. 10. p.)57. Az egyesület gazdasági érdekvédelmi tevékenységet fejtett ki. A tagság továbbképzését és művelődését tanfolyamok, tanulmányi kirándulások segítségével és szaklap kiadásával próbálta biztosítani. Amezőgazdasági termelés javítására törekedett, és új értékesítési lehetőségeket kí-vánt teremteni.
A Bódvavölgyi Gazdasági Egyesület 1936. november 8-án tartotta alakuló köz-gyűlését Nagyidán. A találkozón felszólaló Fodor kiemelte, hogy az egyesületnek azérdekvédelmi tevékenységét azért kellett a gazdákra kiterjesztenie, mert a többi foglalkozási csoportnak már megvoltak a szerveik (konkrétan a kereskedőket tömö-rítő kamarákat és a grémiumokat58 említette), a Mezőgazdasági Tanács pedig álla-mi szervezetként nem képviselte őket kellőképpen. A nemzetiségi alapú egyesüléstazzal indokolta, hogy a többnyelvű adminisztráció csak megnehezítette volna a működést (érdekes, hogy az állami, országos szintű betagolódást sem zárta ki). A földműves- és gazdatanfolyamok beindítását ígérte, mivel alig volt magyar mezőgazdasági szakemberképzés. A program részletezésekor kitért a szakfolyóirat59 fontosságára, a vetés- és állatkiállításokra, valamint a versenyek szervezésére. Az egyesület elnöke Schell Péter nagyidai birtokos lett.60 A Garamvölgyi Gazdasági Egyesületmegalakítására 1937. július 4-én került sor Léván. Körzete a Lévai, Zselizi, Párká-nyi és Ipolysági járásra, illetve a Verebélyi járás Léva vonzáskörzetébe tartozó köz-ségeire terjedt ki. Az egyesület elnökévé Taubinger Árpádot választották (Bars,1937. június 27. 1. p.; Bars, 1937. július 11. 1-2. p.)61.
A tájegységi keretekben működő egyesületek egységes irányítását és vezetésétaz 1938 júliusában Ersekújvárott megalakított Dél-szlovákiai Gazdasági EgyesületekSzövetsége végezte. A gazdasági egyesületek kiépítését alulról, a falu szintjérőlkezdték. A következő lépcsőt a járási beosztás jelentette, végül a szövetség látta ela központi feladatokat, és hangolta össze a lokális és regionális kezdeményezése-ket. A vezetőség összetétele mintha a nyugat-keleti földrajzi megosztottságot oldot-ta volna fel. A szövetség elnöke Fodor Jenő, az alelnök (a Csallóközi GazdaságiEgyesület elnöke) Bartal István lett (Fodor 1940, 188, 193).62
Fodor Jenő a szlovákiai magyar gazdasági egyesületek 1935-1938 közötti tevé-kenységéről készített áttekintésében63 a kisebbségi élet szervezettségének négy„pillérét” különböztette meg: a politikait, a kulturálist, az érdekvédelmit és a gazda-ságit. A két utóbbit gyengének tartotta, szerinte fejlesztésük megkésett, mivel a po-litikai és a közművelődési-kulturális önvédelem a csehszlovák kisebbségpolitika mi-att elsőbbséget élvezett. Elképzeléseiben az érdekvédelem szorosan összefüggötta gazdasági szervezettséggel. Két fogalmat különböztetett meg. Az érdekvédelem(gazdaérdekek képviselete, felvilágosítás és jogsegély) alatt egy hosszan tartó fo-lyamatot értett, amelyet a nagy taglétszám súlya támasztott alá. Az érdekellátás fo-galma a termelő egyén, a gazda boldogulásának anyagi (szociális-vagyoni biztonság-teremtés, a gazdálkodás javítása és modernizációja) és szellemi (szakképzés, isko-láztatás) működési terepe. Hosszan kitért a gazdasági szakoktatás helyzetére, buktatóira és a fennálló akadályokra (alacsony tanulólétszám, a szülők rossz anyagihelyzete). Szerinte a tömeges oktatást „alapvető” és „továbbképző” tanfolyamokformájában az egyesületek biztosíthatnák (Fodor 1940, 187-190).64
A szövetkezeti mozgalom (szövetkezeti típusok)
A szövetkezeti élet sem bontakozott ki alapok és előzmények nélkül. A magyaror-szági szövetkezeti struktúra is ismerte a szövetkezet-szövetkezeti központ hálózatát. Az Országos Központi Hitelszövetkezet (OKH) és a Hangya egyaránt betöltötteazokat az irányító, szervező és ellenőrző szerepeket, amelyek a szövetkezeti intéz-mény belső működése során igényként megjelentek.66 A hatalomváltás után tehátnem keltett volna meglepetést az új szerkezeti elemként megjelenő Központi Szö-vetkezet kreálása, ha az nem folyamodik politikai célokat követő mozgalomépítéshez. A magyar ügyviteli nyelvű és magyar tagsággal rendelkező szövetkezeteknek tehát meg kellett találniuk a helyüket a formálódó csehszlovák szövetkezeti rendszerben.67
Szlovákiában a legnagyobb foglalkozási csoportoknak megfelelően négyfajta szövetkezeti típus alakult ki: a földműves, az iparos, a munkás, az alkalmazotti-polgári. Ezek (kereskedelmi, pénzügyi és termelői) szövetségekbe tömörültek. Fölöttük revíziós és szervezési szövetségek, valamint a bírósági felügyelet állt. A szövetségekkonföderációi az államigazgatási-felügyeleti szervekkel (minisztériumok) voltak kapcsolatban. A legnagyobb csoportot a földműves-szövetkezetek alkották, mivel azösszes szövetkezet tagságának 80-90%-a tartozott a keretei közé. Egymással párhuzamosan két szervezeti rendszer működött: a fiókjellegű és az önigazgató, deezek több esetben keveredhettek is. A szövetkezeti formákra egyszerre volt jellemző az egységesülés és a nem szövetkezeti jegyek jelenléte (a szövetkezetek pénzügyi központjai vagy a nagy felvásárló társaságok részvénytársaságokként működtek) (Fabricius – Holec – Pesek – Virsik 1995, 84-87).68
Az alábbiakban a szlovákiai magyar szövetkezeti mozgalmat egyrészt az egyes típusok szerint vizsgálom,69 másrészt a szövetkezeti központok problémáját tekintemát. Külön foglalkozom a Hanza tevékenységével, amely a magyar fogyasztási szövet-kezetek nagyobbik részét tömörítette.
A hitelszövetkezetek megoszlása mutatta a legjobban, hogy a szlovákiai és kárpátaljai területeken a múltban ez a szövetkezeti fajta eltérő fejlődési utakat járt be, kevésbé differenciálódott, és a hatalomváltás után is lényeges szerkezeti elemkéntfennmaradt. A cseh-morva-sziléziai területeken a községekben a mezőgazdasági(Raiffeisen-féle70), a városokban a polgári-iparos (Schulze-Delitzsch-féle71) szövetke-zetek fejlett struktúrája magas színvonalú szövetkezeti hagyományokra támaszko-dott. Ezek a típusok a volt felső-magyarországi területeken teljesen hiányoztak, 1918 előtt nem is tudtak gyökeret verni. A magyar hitelszövetkezetek jelentős számmal (212) voltak képviselve. Az összes szövetkezet 18,2%-a volt magyar, ezzel megelőzte mind a német, mind a rutén kisebbséget, de a szlovákság mögött elmaradt. Pénzügyi pozíciójuk megállapításához és működésük gazdaságosságához azonbanmég hiányoznak az elemzések.
A mezőgazdasági, ipari és fogyasztási szövetkezeti rendszer a magyar kisebbségtagjai számára is több lehetőséget jelenthetett, hiszen a gazdasági vállalkozások (ha nem hasonlítjuk össze a csehországival) széles és strukturált formái jöhetteklétre. Sok típus vagy teljesen hiányzott, vagy csak minimálisan volt reprezentálva. Aszlovákiai mezőgazdasági szövetkezetek 24,3%-os „részesedése” a csehországiak53,4%-ával szemben jelentős lemaradást jelzett. Az összes mezőgazdasági szövetkezet (beszerzési és eladási, termelő, valamint egyéb kategóriában) közül 12,4%(55) volt magyar, ami a többi kisebbséggel (német, rutén) szemben előnyös volt, dea szlovákok 74,7%-os többségétől nagyon elmaradt. A magyarság mérlegét rontotta, hogy főleg innovatív jellegű (gépszövetkezetek, villamossági szövetkezetek) és egy-egy mezőgazdasági területre szakosodott kategóriát (pl. keményítőgyárak, gyümölcs- és zöldségfeldolgozó, Ml. értékesítő szövetkezetek) nem tudott szervezni. Azipari szövetkezetek típusában is keveset tudott létrehozni (az összes 9,1%-át kite-vő 13 vállalkozást).
A fogyasztási szövetkezetek a szlovákiai területeken domináltak (55,8%), Cseh-országban kisebb arányt tettek ki (10,5%), így Szlovákiában agrárjellegénél fogva a kisebb községekben is jellemzők voltak. A magyarság – döntően agrárnépességű népcsoportként – éppen ezt az alapformát tudta jobban kiépíteni. 1931-ben az összes szlovákiai és kárpátaljai szövetkezet 24%-a volt magyar (293).72 A hitel-, a mezőgazdasági és az ipari szövetkezeti fajtákhoz viszonyítva ez sokkal jobb részesedésvolt. Ennek a hálózatnak az alapját a Hanza Szövetkezeti Áruközpont (és néhány társvállalkozása) vetette meg, mivel a magyar fogyasztási szövetkezetek 56,3%-át(165-öt) inkorporálta. A többi azonban vagy szövetkezeti központ nélkül működött,vagy a Központi Szövetkezet revíziós részlegéhez tartozott.
A bérlő- és telepítő, illetve a legelő- és erdőszövetkezetek (részben) az agrárreform végrehajtása során keletkeztek. A csoportba tartozó 4 magyar bérlő-telepítőés 3 erdőszövetkezet feltehetően a közigazgatási egységeknek (járás, tartomány)juttatott földeket-erdőket, illetve az állam kezelésében maradiakat bérelhette. A magyar kisebbség az építő- és lakásszövetkezetek szintjén nagyon alulreprezentáltvolt. Ez azt jelentette, hogy az építkezési lehetőségektől és a részben államilag ga-rantált kölcsönöktől elesett (Rados 1932, 769).73
A szövetkezeti központok és szövetségek kérdése alkotta a kisebbségi magyarszövetkezeti mozgalom legneuralgikusabb pontját. A magyar mezőgazdasági, ipariés hitelszövetkezetek nem rendelkeztek önálló központtal, ami az érdekérvényesí-tésüket hátráltatta és az állami kedvezményekből való részesedésüket akadályozta.A köztársaság fennállásáig ilyen nem is jött létre. Az önálló hitelszövetkezeti köz-pont hiánya azért volt súlyos, mert az itt összegyűlt tőkét nem tudták felhasználnia fogyasztási szövetkezetekben.74
Egyedül a magyar fogyasztási szövetkezetek Hanza-szervezte csoportja alakítha-tott központot. Ennek jóváhagyására a monopolhelyzetben lévő Központi Szövetke-zet anyagi válsága, üzleti forgalmának visszaesése, áruosztályának felszámolásaés az áruellátás megoldatlansága vezette. Halmozott feladatainak (a hitelszövetke-zetek pénzügyi műveleteinek lebonyolítása és a fogyasztási szövetkezetek áruval va-ló ellátása) nem tudott problémák nélkül eleget tenni. Az 1925-ben felszámolt üzle-ti részlegei helyett felvásárló központokat (Zsolna, Kassa, Késmárk, Galánta) alakí-tott ki, de ezek komoly tőkehiánnyal küszködtek, egyedül a galántai volt jövedelme-ző (Fabricius – Holec – Pesek – Virsik 1995, 100; Vavrik 1993, 10). Végül hatásköré-nek bizonyos decentralizálására kényszerült, és ez találkozott az 1920-tól felmerü-lő, de már 1923-tól a kisalföldi magyar szövetkezetek vezetői által konkrétan megfogalmazott célkitűzésekkel.
A Hanza Szövetkezeti Áruközpontot 1925. június 18-án 35 magyar szövetkezetés 19 fizikai személy alapította. A Hanza a fogyasztási szövetkezetek államfordulatelőtti szervezetére támaszkodva, a tagok és a vezetők gyakorlati tapasztalatait hasznosítva a kisebbségi magyarság legsikeresebb – és mindmáig kellőképpen mégnem vizsgált – vállalkozását teremtette meg. Az 1924-1929 közötti gazdasági kon-junktúra kedvezően befolyásolta fejlődését. Ez az időszak vetette meg annak azanyagi és technikai bázisnak az alapjait, amelyekre az 1930-as évek második felének vállalkozói tevékenysége, üzleti tevékenységének kiterjesztése és kultúratámogató, közművelődési aktivitásai épültek.75
Szervezeti rendszerét az 1930-ban alapított Hanza Hitelszövetkezet szilárdítottameg, amely az áruszövetkezet tőkegyűjtő és kölcsönnyújtó helyeként működött. A tagszövetkezeteknek állandó hitelt biztosított, és így fedezte az elszámoláskor jelentkező hiányt. Ezzel elérték a vállalkozás pénzügyi függetlenségét. Ez az alszervezet azonban, amely a fogyasztási szövetkezetek hálózatára épült, nem tölthettebe a magyar hitelszövetkezetek központjának a szerepét, hiszen szintén a Központi Szövetkezethez tartozott (Vavrik 1993, 50-53).76
Gazdasági érdekeit 1934 folyamán a Központi Szövetkezettel folytatott vitábanis meg tudta védeni. A nézeteltérés tárgyát a pénzfeleslegek, óvadékok és az ellenőri költségek csökkentése jelentette (Hanza Szövetkezeti Újság, 1935. június 15.4. p.). A történet előzménye az 1929-es megegyezésük volt, amely során a Hanzakérésére az érsekújvári ellenőrzési székhely a személyzettel együtt Galántára került.A revíziós költségek elszámolásakor a Hanza előnyt kapott, a kiadások kisebbik ré-szét kellett állnia. A Központi Szövetkezet ezt a megállapodást 1934. január 1-jeihatállyal mondta fel, nem utolsó sorban a Centrokooperatív77 nyomására, amely aszerződésben az ellenőrzési jog átruházását kifogásolta. A Központi Szövetkezet ne-hezményezte, hogy a Hanza a költségeket saját számlájára vezette, amelytől így elesett (a galántaiak kívánságát, hogy a költségeket csökkentsék, ezért sem tartottakorrektnek). A Hanza másik követelését, hogy a tőle a pozsonyi központba befolyttőkékkel rendelkezzen, szintén elutasította, hiszen pénzügyi központként jogosítványaihoz ragaszkodott. Ez a követelés minden bizonnyal a Hanza Hitelszövetkezet pozícióit akarta megszilárdítani, mivel csak a Központi Szövetkezet döntött arról, hogya pénzfeleslegek vagy a helyi hitelszövetkezetnél, vagy nála maradnak.78
A konfliktus végül kompromisszummal zárult (további adatokat nem találtam erre vonatkozóan, de valószínűleg a korábbi helyzet maradt fenn). Ez előkészítette a NUPOD-dal 1935-ben közösen létrehozott Centrum nevű felvásárlási iroda megnyitását, amely az áruközpont üzleti forgalmának növekedését nagyban elősegítette.79 Találó volt Ivánfy Géza megállapítása a szövetkezeti forma lényegéről: „A szövetkezet az egymásrautaltságuk terén öntudatra ébredt fogyasztók intézménye” (Ivánfy 1932, 140)80.
A két világháború közötti kisebbségi magyar szövetkezetek fejlődésének komplex vizsgálata még várat magára. A szövetkezeti mozgalom feltételrendszere, a rávonatkozó statisztikai adatok, a levéltári iratanyagokban és a publikációkban elrej-tett információk teljes mértékben feltérképezetlenek. Gazdálkodásuk milyensége (mennyire voltak nyereségesek vagy veszteségesek), tőkeviszonyaik alakulása és arégiókban játszott társadalmi, kulturális szerepük sem képezték kutatások tárgyát. A legjelentősebb szövetkezeti vezetők (Nagy Ferenc, Kuthy Géza, Várady Béla stb.)pályaképeiről, koncepcióiról pedig alig tudunk valamit.
Kisipar és kiskereskedelem – az ipartársulatok31
Az iparosokat és kereskedőket tömörítő ipartársulatok (amelyeket az újabb szlovákiai magyar történeti kutatások teljesen elfelejtettek) a fentiekben bemutatott szervezeti formákhoz hasonlóan az államfordulat előtti alapokra támaszkodtak.82 Cseh-szlovákiában a kisipar és a kereskedelem ezen szerveződéseinek törvényi kereteielég hosszú ideig átmenetiek voltak. Az egységes iparjog későn került bevezetésre, és ezzel együtt az új szervezeti keretek kialakítása is késett. 1918 és 1924 közöttjogi „kétvágányúság” állt fenn, hiszen a cseh országrészekben az osztrák iparrendelet, Szlovákiában a magyar törvények voltak hatályban.83
Gazdasági szervezetépítés és érdekvédelem… 35
Az egységesítést az 1924. december l-jén kihirdetett 259. sz. ipartörvény{Sbírka… 1924, 1575-1629).84 rendelte el, amely az iparfajták három fő csoport-ját különböztette meg: az ún. szabad iparágakat, a kézműipart és a hivatali enge-délyhez kötött (koncessziós) iparokat. Rögzítette az iparűzés kategóriáit, az önállóvállalkozás feltételeit (végzettség, igazolványok kiadása, gyakorlat, dijak befizetése,kérvényező eljárások stb.) és a kisüzemek működésének szabályait. Részletesen ki-tért a kisipari vállalkozás tevékenységére, bérletére, átvételére, a segédek, munká-sok és az inasok munkajogi, fizetési viszonyaira. Lehetővé tette inasiskolák alapítá-sát és fenntartását. A törvény az állami közigazgatás (iparhatóság) számára előírtaaz ipartársulatok járási vagy városi szinten való létrehozását (7. fejezet, 152. §).85Az ipartársulatoknak a közigazgatási-járási beosztáshoz kellett alkalmazkodniuk, ésa törvény által megszabott fél éven belül újra kellett alakulniuk (lehetséges voltegyesületi formát is választani). Ennek feltételét a tevékenységükhöz szükséges ak-tív vagyonállomány jelentette. A féléves határidőn túl a régi alapokon működő társu-latoknak be kellett szüntetniük, fel kellett számolniuk működésüket.86
Az ipartársulatok sokrétű társadalmi, humanitárius, gazdasági és kulturális célo-kat vállaltak fel. A tagok számára anyagi segítséget nyújtottak (pénztárak, segélyalapok), támogatták a művelődést, a szakképzést, biztosíthatták a közös kisiparitermelést, az iparengedélyek kiadásávalmegvonásával a kisipar védelmében befolyásolhatták a helyi üzleti versenyt, nyersanyagraktárakat, vásárcsarnokokat, szövetkezeti hitelintézeteket alakíthattak, ipari- és inasiskolákat, tanulóműhelyeket, szaktanfolyamokat szervezhettek. Ipari munkaközvetítéssel is foglalkozhattak.87 Na-gyon fontos jogosítványuk volt, hogy kereteiken belül az egyes iparosokat összefo-gó (legkevesebb 30 tagot számláló) szakosztályok alakulhattak, amelyek érdekvédelmi munkát (javaslatok, állásfoglalások) fejthettek ki (Sbírka… 1924,1621-1622). Hivatalosan vegyes jellegű szervezetek voltak (a megnevezésük: ve-gyes ipartársulatok), hiszen az iparágak legszélesebb spektruma a kereteik közöttösszpontosult.
A magyarlakta területek ipartársulatai a törvény intencióinak megfelelően szin-tén átalakultak. Tagságuk és a tisztviselői kar megoszlása a járások nemzetiségi viszonyait tükrözte vissza. A társulatok elnökei, választmányai, titkárai legnagyobbrészt még 1918 előtt szerezték meg igazgatásiszervezési tapasztalataikat. Az1924-es év tehát számukra nem jelentett radikálisan új kezdést. Az érdekvédelemterén abban az értelemben jelentett újrakezdést, hogy egészen újfajta gazdasági ésgazdaságpolitikai jelenségekkel, kihívásokkal szembesültek. Az országos hierarchián belül új szervezeti felépítményt kellett kialakítaniuk.88
Az ipartársulatok a magyar anyanyelvű iparosság gazdasági és nyelvhasználati érdekeinek képviseletét is felvállalták. Szinte az egész korszakon keresztülhúzódnak atervek, a javaslatok és az újra és újra megfogalmazódó követelések. A magyar kisiparos társadalom meglepő aktivitást mutatott ezen a területen. A magyar vezetésűtársulatok helyzetét több problémakör befolyásolta. Az egyik az általános jellegű, sőtállandónak mondható, a közgazdasági viszonyokból (árzuhanás, magas munkaárak,fizetésképtelenségek, sérelmes adófajták és behajtásuk stb.) eredeztethető válságérzet volt. A kortársak szerint ennek alapját a mind szervezettebb nagyipari termelésés nagykereskedelem következményei, valamint az állami befolyás(olás) növekedése alkotta. Voltak olyanok, akik a világgazdasági átrendeződés hatásainak a begyűrűződését is felfedezték, és rámutattak az ipar működési zavarainak az agrárválsággal való szoros összefüggésére.89 A Rimaszombati Járási Ipartársulat 1922. évi 13pontja például minden bizonnyal a többségi véleményt tükrözte.90 A dunaszerdahelyi ipartársulat javaslata 1931-ben a galántaiakkal közösen megfogalmazott memorandumban az alacsony kamatú, hosszú lejáratú kisipari kölcsönt sürgette, és rámutatott az iparosság hátrányos adómegkülönböztetésére is.91
A világgazdasági válság idején a vásárlóerő csökkenése a kisipari termékek el-adását vetette vissza, ami a műhelyek bezárását vonta maga után. Ebben az idő-ben többek között az adókivetések revízióját, a szociális terhek csökkentését, a nagyipari terjeszkedés (elsősorban a Bata-cég vidéki műhelyeinek) visszaszorítását ésa munkanélkülivé lett iparosok állami segélyezését szorgalmazták.92 A Párkányi Já-rási Ipartársulat 1933-ban a csődmegnyitások elhalasztását kérte. A pénzügyi, igazságügyi és kereskedelemügyi minisztériumnak eljuttatott memorandum a gazdamoratórium negatív következményeit (a gazdaadósságok behajthatatlansága), a bankhitel korlátozását, a készpénzcsökkenés következtében az áruértékesítés nehézségeit sorolta fel. A közterhek és az adók csökkentését kérték. A moratórium bevezetését, tehát az ingóságok meghagyását, a lefoglalások beszüntetését javasoltákugyanaddig, amíg a gazdamoratórium tartott, és vonatkoznia kellett a magánadós-ságokra és az adóhátralékokra is. Az általuk kidolgozott törvényjavaslat a kisegzisz-tenciák védelmét kívánta biztosítani.93
Gáspár Jenőnek, a Vágsellyei Járási Ipartársulat titkárának az 1932-es évetelemző lendületes beszámolója, kitérve a nemzetközi gazdasági viszonyokra, a kisiparosság helyzetéről festett sötét képet, túlhangsúlyozva annak rendi hivatását ésküldetéstudatát: „Kritikánk gyakorlásában nem szorítkozhatunk territorialitásra; egyállam, egy nemzet gazdasági élete a logika vas következetességével kapcsolódik azegész világ gazdasági szervezettségébe, olyan ez a gazdasági struktúra, mint egykártyavár, amelyben ha egy kártya megmozdul és kiesik: összedől az egész. Nemzetek politikai, gazdasági és szociális életének csak egy alapja lehet: az etika, azerkölcs […] E világőrületben jólmenő iparosok és kereskedők – a társadalom azonrétegének zöme, amely a humanizmus, az emberi eszmék újjászületése óta csakelőre tudta vinni a civilizáció zászlaját, mert örökös ütközőközpontja volt a társada-lom feudális, arisztokrata, minden újítástól borzongó rétege és az emberiség nincstelenjeinek, a mobnak, azaz a máról holnapra élő sötét massza között, amely tulaj-donképpen védte a polgári eszméket s minden túlkapások villámhárítójaként szerepelt s akiknek köszönhette a XX. század majdnem minden anyagi és szellemi értékét, ma lerongyolva, éhesen, réveteg tekintettel, letargikusan kóborol az elhagyottpusztán.”94 Ez a szubjektív előadásmód mégis érzékletesen jelezte azt az elhúzódóválságot, amely a kisiparos és a kiskereskedő réteget sújtotta. Úgy tűnik, hogy azagrárfoglalkozásúak mellett ez a réteg volt az időszak másik vesztese.
Volt egy olyan problémakör is, amely a magyar vezetőségű ipartársulatok számára dilemmaként vetődött fel. Ez a szervezeti csatlakozás kérdése volt aSzlovenszkoi és Podkarpatszka Ruszi Ipartársulatok és Grémiumok Országos Szö-vetségéhez, ennek legfőbb akadályát a hátrányos nemzetiségi megkülönböztetésképezte.95 1926 és 1928 között zajlottak azok a pozícióharcok, amelyek a magyaripartársulatok helyzetére is hatással voltak. Az IGOSZ létrehozását valószínűleg az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium szlovákiai részlege kezdeményezte az ipartársulati tevékenység központosításának céljából.96 Az egyoldalú állami lépések, a nyugati megyék ipartársulatainak szerveződése és a turócszentmártoni székhelyű IGOSZpreferálása ellen a kelet-szlovákiai szervezetek Kassán az Egyesült Iparosok Orszá-gos Szövetségét97 alakították meg. Legfőbb érvük a szövetségi szervezet decentra-lizálása volt, amelynek alapját az ipartársulatok megyei szövetségei alkották. Azipartársulati autonómia és önigazgatás gondolatát képviselték a kötelező belépés-sel szemben, ami szerintük az ipartörvény szellemét sértette.98 A Nyitrai Járás Ve-gyes Ipartársulatainak állásfoglalása ezt a koncepciót részleteiben fejtette ki. Há-romlépcsős rendszert javasoltak. A megyei szövetségeket (a nagymegyék területén)és a kamarai szövetségeket (az ipari és kereskedelmi kamarák területein) az ipar-társulatok hozták volna létre, amelyeket a szlovákiai és kárpátaljai központi szövet-ség egyesített volna.99 Az IGOSZ-t végül csak 40 ipartársulat alapította. Az előkészí-tő bizottság azért sürgette a járási testületek mielőbbi csatlakozását, mert az irá-nyító-döntéshozó szervek megválasztása késett, emellett a tömeges támogatást ismielőbb biztosítani akarták.100
Az ipartársulatok kompromisszumos jegyeket tartalmazó trencséni határozata(1927. április 10.), amelyet a magyar vezetésűek közül csak a komáromi és a rozs-nyói írt alá, nem sokat változtatott a helyzeten.101 Az állami támogatást élvezőIGOSZ a kötelező csatlakozást sürgette, amire később az 1930-as években is voltpélda, tehát az összes szervezet nem támogatta a szövetséget.102 Az ElOSZ-t nemtekintette partnernek, mivel az indoklás szerint magánegyesületként jogi felhatal-mazása nem volt az ipartársulatok képviseletére, és gyakorlati súllyal sem rendelkezett.103 A viták lényegét azonban nemcsak az ipartársulati rendszeren belüli pozí-ciók megszerzése alkotta, hanem felszínre kerültek a nemzetiségi ellentétek is.104
Az IGOSZ alakuló közgyűlésére csak 1928. december 9-én került sorTrencsénben. A székhely körüli vita nem dőlt el egyértelműen Turócszentmárton ja-vára, hiszen az erről való szavazáskor minimális többséget kapott. Az eddig feltér-képezett adatokból úgy tűnik, hogy a járási ipartársulatok és az IGOSZ közötti ellentétek-feszültségek 1938-ig megmaradtak.105 A magyar iparosság vezetői kivárásrarendezkedtek be, illetve egy ideig az ideiglenes tagságot választották.106 Magatartá-sukat és belépésüket az 1927. évi komáromi memorandumban foglalt követelésekteljesítéséhez kötötték. A szövetség székhelyének Pozsonyba való áttételét, a tár-sulatok pénzügyi hozzájárulásának méltányos mértékét és a szövetségi közlemé-nyek magyar nyelven való megjelentetését kérték.107
Ezek gyakorlatilag 1938-ig csak részben, kellő biztosítékok nélkül valósultakmeg. A magyar érdekeket közvetítő tervek nem kerültek elfogadásra. Ez lett a sor-sa a Losonci Járási Vegyes Ipartársulat tisztviselője, Vitovszky József által 1931-benkidolgozott, az IGOSZ felépítését megújító új szervezeti szabályzatnak és a magyartitkárság gondolatának is.108 így érthető az a távolságtartás, amivel az IGOSZ-szalszemben a magyar ipartársulatok viseltettek, bár az általános jellegű iparos akciók-ban részt vettek (tiltakozások a kormányszerveknél, a ipartörvény reformja, a sza-kipartársulatok engedélyezésének betiltása, a szövetkezetekkel szembeni állami tá-mogatás elérése, szociális támogatások kiharcolása).109
A magyar nemzetiségű iparosság összefogására, érdekeik érvényesítésére nem-csak szakmai110, hanem az ellenzéki magyar pártok részéről politikai törekvések isszülettek.111
Következtetések
A bemutatott szervezettípusok (gazdasági egyesületek, szövetkezetek, ipartár-sulatok)112 közös vonása, hogy előzményeik, működési és vezetési alapjaik az állam-fordulat előttre nyúlnak vissza. Csehszlovákia megalakulásával az új törvényi kör-nyezethez és a megváltozott gazdasági-hatalmi erőviszonyokhoz kellett alkalmaz-kodniuk. Betagolódásuk a csehszlovák gazdasági nacionalizmus kezdeti felerősö-dött szakaszában ment végbe, amikor a többségi irányítású gazdaságpolitika az egy-séges nemzeti gazdaság és intézményrendszer kialakítását tűzte ki céljául.
Integrálódásukat – amelyet körülbelül 1918-1919 és 1923-1924 közé helyez-nék – a jogszabályozás megkésése, elhúzódása és az egységesítés során felmerü-lő problémák (ipari válság, Szlovákia piacvesztései, az ágazatok elmélyülő nehézsé-gei stb.), valamint a nemzetközi gazdasági viszonyok anomáliái is nehezítették. Akét világháború között a régi struktúrák részleges továbbélésére és újak keletkezé-sére egyaránt vannak példák. A megyei gazdasági egyesületek 1923-ig – nem utol-sósorban a negatív kisebbségpolitikai gyakorlat következtében – megszűntek. Az ellenzéki magyar pártok az 1930-as évek közepétől, immár egy regionális szintű „gaz-daságpolitikai koncepció” jegyében újították fel a gazdasági egyesületek tevékeny-ségét. A magyar tagságú és ügyviteli nyelvű szövetkezetek és az ipartársulatoknagyjából egy időben kezdték meg érdekérvényesítő programjaik megvalósítását(1925-ben kezdte meg működését a Hanza, és elkezdődött a vegyes jellegű ipartársulatok létrehozása).
Mindkét szervezetfajta azonban belső deficittel küzdött. A szövetkezeti mozgal-mat regionális és típusbeli széttöredezettség (Dél-Szlovákia a központi terület; a fo-gyasztási szövetkezetek túlsúlya) és az autonóm központok hiánya jellemezte. Azipartársulatokat elhúzódó szerkezetváltási zavarok (pl. a szakipartársulatok kiválá-sa, saját tőke hiánya) sújtották. A politikum a leghangsúlyosabban a gazdarétegetmegszervező gazdasági egyesületeket támogatta, mivel egészen új felépítésüketkellett létrehozni. A szövetkezetek és az ipartársulatok keretei ezzel szemben foly-tonosságot mutattak, így esetükben (talán) kevésbé mutathatók ki a pártpolitikaszervezetépítő szándékai.
Jegyzetek
Felhasznált irodalom
A csehszlovák történelem kistükre 1932. Mukacevo-Munkács, 133-134. p.
A Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga Memoranduma a Népszövetséghez 1923. Bu-dapest.
A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 1938. Budapest, 83. p.
A Hanza szövetkezetek története különös tekintettel az 1938-1945 közötti időszakra. 3-4.p. (Kézirat a szerző tulajdonában; szerzője és keletkezési ideje ismeretlen – G. I.)
A. Gergely András 1997. Kisebbség, etnikum, regionalizmus. Budapest, MTA Politikai Tudo-mányok Intézete, 26-28. p.
A Magyar Nemzeti Párt komárommegyei szervezetének programja 1920. Komárom, 7-12. p.
Gazdasági szervezetépítés és érdekvédelem… 49
Andorka Rudolf 2003. Bevezetés a szociológiába. Budapest, Osiris, 407-408. p.
Angyal Béla 2002. Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar párt-politika történetéből 1918-1938. Galánta-Dunaszerdahely, Fórum Intézet-LiliumAurum, 31. p.
Arató Endre 1977. Tanulmányok a szlovákiai magyarok történetéből 1918-1975. Budapest,Magvető, 81-82., 97-100. p.
A szlovákiai magyar kereskedelem helyzete – kereskedelempolitikai feladataink 1938. Bars,12. sz. (1938. március 20.) 1. p.; 13. sz. (1938. március 27.) 1. p.; 14. sz.(1938. április 3.) 2. p.
Baranyai Zoltán 1934. A kisebbségi jogok védelmének kézikönyve. Bratislava-Pozsony,33-34. p.
Bars, 1937. 26. sz. (június 27.) 1. p.
Bars, 1937. 28. sz. (július 11.) 1-2. p.
Bars, 1938. 6. sz. (február 6.) 2. p.
Beluszky Pál 1998. A Felvidék városhálózata a 20. század elején. In: Frisnyák Sándor(szerk.): A Felvidék történeti földrajza. A Nyíregyházán 1998. április 1-3-án meg-tartott tudományos konferencia előadásai. Nyíregyháza, MTA SZSZB Megyei Tudo-mányos Testülete, 449. p.
Beluszky Pál 2002. A modernizáció területi differenciái a századelő Magyarországán. In:„…ahol a határ elválaszt.” Trianon és következményei a Kárpát-medencében.Balassagyarmat-Várpalota, 9-30. p.
Benczúr Jenő-Nagy Ferenc 1923. A fogyasztási szövetkezetek alapszabályai és ügyvitele.Bratislava-Pozsony.
Berecz Kálmán 1937. A kisebbségi kérdés mai állása. In: Kisebbségi problémák. A Lévai Já-rási Közművelődési Testület 1936-37. évi előadássorozatából. Levice, 14. p.
Berend T. Iván-Ránki György 1987. Európa gazdasága a 19. században (1780-1914). Buda-pest, Magvető Kiadó, 370-376., 399-411., 413. p.
Borecky, K. é. n. Utasítás fogyasztási szövetkezetek részére. Bratislava.
Borovszky Samu 1899. Magyarország vármegyéi és városai. Nyitra vármegye. Budapest,394. p.
Borovszky Samu 1904. Magyarország vármegyéi és városai. Pozsony vármegye és Pozsony.Budapest, Apolló, 332. p.
Borovszky Samu 1907. Magyarország vármegyéi és városai. Komárom vármegye. Budapest,Országos Monográfiái Társaság, 239. p.
Borovszky Samu 1911. Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye. Budapest,216. p.
Borovszky Samu é. n. Magyarország vármegyéi és városai. Esztergom vármegye. Budapest,33. p.
Borsody István (szerk.) 2002. Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938. Somorja, MéryRatio, 92-93. p.
Darái Lajos Mihály é. n. A politikai szociológia főbb kérdései. Szabadpart, 6. sz. www.kodo-lanyi.hu/szabadpart/default.htm.
Egyed István 1922. Az elszakított magyarság gazdasági védelme. Békejog és békegazdaság,1922. április-május, 7-8. füzet, 196., 197. p.
Eiler Ferenc 1997. A két világháború közötti nemzetközi kisebbségvédelem rendszere. ProMinoritate, 1997. 3-4. sz. http://www.mtaki.hu/eilerketvilhab.doc.
Esterházy János 2000. A kisebbségi kérdés. Budapest, Ister, 242. p.
Fabricius, Miroslav 1986. Hospodárske problémy Slovenska v povojnovom období1918-1920. Ekonomicky casopis, 1986. 11. sz. 1007-1008. p.
Fabricius, Miroslav 1990. Vyvoj názorov na postavenie Slovenska v predmníchovskej repub-like. Bratislava, 46-56. p.
50 Gaucsík István
Fabricius, Miroslav – Holec, Román – Pesek, Ján – Virsik, Ottó 1995. 150 rokov slovenské-ho druzstevníctva. Vilazstvá a prehry. Bratislava, Druzstevná únia SR, 89. p.
Faltus, Jozef 1961. Nostrifikácia po I. svetovej vojne ako dölezity nástroj upevnenia ceskéhofinancného kapitálu. Politická ekonomie, 1961. 1. sz. 28-37. p.
Faltus, Jozef – Prúcha, Václav 1969. Prehíad hospodárskeho vyvoja na Slovensku v rokoch1918-1945. Bratislava, 9-18. p.
Fodor Jenő 1940. Gazdasági egyesületeink a felvidéki magyarság szolgálatában. In: HangéiLászló (szerk.): Mit élt át a Felvidék? Budapest.
Fric, Milán 1932. Neuteseny hospodársky vyvoj na Slovensku a Podkarpatskej Rusi.Bratislava, 17-18. p.
Galántai József 1989. Trianon és a kisebbségvédelem. Budapest, Mecénás, 35., 89-91. p.
Garamvölgyi Magyar Gazda, 1929. 1. sz. (november 1.) 1-3. p.
Garamvölgyi Magyar Gazda, 1929. 2. sz. (december 1.) 5. p.
Garamvölgyi Magyar Gazda, 1930. 1. sz. (január 1.) 1. p.
Garamvölgyi Magyar Gazda, 1930. 2. sz. (február 1.) 9. p.
Garamvölgyi Magyar Gazda, 1930. 4. sz. (április) 1., 3. p.
Garamvölgyi Magyar Gazda, 1930. 5. sz. (május) 1-2. p.
Garamvölgyi Magyar Gazda, 1930. 6. sz. (június) 2-3., 5. p.
Garamvölgyi Magyar Gazda, 1930. 7. sz. (augusztus) 1-2. p.
Gaucsík István 2002/2003. Gazdaság és hitelszervezet – a szlovákiai magyar bankhelyzet(1918-1923). 1-2. rész. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2002. 3. sz.73-96. p., 2003. 1. sz. 65-78. p.
Gaucsík István 2004. A nosztrifikáció és a pénzügyi kérdések rendezése a csehszlovák-ma-gyar gazdasági tárgyalások tükrében (1920-1930). In: Válogatott tanulmányokSzlovákia gazdaságtörténetéhez. Komárom, Pont Kutatóintézet, 41-70. p.
Gaucsík István 2005. Magyar ipartársulatok válogatott dokumentumai 1924-1938. FórumTársadalomtudományi Szemle, 2005. 1. sz. 149-180. p.
Gazdasági egyesületek monográfiái. Az 1896-ik évi ezredéves országos kiállítás alkalmából1896. Budapest, 40-41., 161., 188., 378., 391., 415., 634. p.
Gyurgyík László 1999. Changes in the Demographic, Settlement, and Social Structure oftheHungárián Minority in (Czecho-)Slovakia between 1918-1938. Különlenyomat aTeleki László Alapítvány kiadásában. No. 13, Budapest, 38. p.
Halász Albert 1927. Felsőmagyarország lakosságának munkával való ellátása a magyar és acseh uralom alatt. Budapest, 4. p.
Halion, Ludovít 1995. Industrializácia Slovenska 1918-1938. Rozvoj alebo úpadok?Bratislava, Veda, 43., 46-47. p.
Halmosy Dénes 1983. Nemzetközi szerződések 1918-1945. A két világháború közötti kor-szak és a második világháború legfontosabb külpolitikai szerződései. Budapest,Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 89-93. p.
Hangéi László (szerk.) 1940. Mit élt át a Felvidék? Budapest, 79-93. p.
Hantos László 1986. A csehszlovákiai magyarság gazdasági helyzete a két világháború kö-zött, összehasonlítva a jelenlegi állapotokkal. Budapest, Teleki László Intézet,260/1986, 30. p.
Hantos László 2002. Gazdasági életünk húsz éve. In: Borsody István (szerk.): MagyarokCsehszlovákiában 1918-1938. Somorja, Méry Ratio, 89. p.
Hanza Szövetkezeti Újság, 1935. 12. sz. Qúnius 15.) 3-4. p.
Horváth, Stefan – Valach, Ján 1975. Penazníctvo na Slovensku do roku 1918. Bratislava, Al-fa, 86-89. p.
Ipar és Kereskedelem, 1920. 1. sz. (február 15.) 1., 4., 7. p.
Iparosok és Kereskedők Híradója, 1936. 3. sz. (június) 1-4. p.
Ivánfy Géza 1932. A szövetkezet szerepe a gazdasági életben. Magyar írás, 1932. 2. sz. (áp-rilis) 140. p.
Gazdasági szervezetépítés és érdekvédelem… 51
Jócsik Lajos 1934. Az ipari termelés változásai Szlovenszkón. Korunk, 1934. 12. sz.890-899. p.
Jócsik Lajos 1940. Idegen igában. Húsz év cseh uralom alatt. Budapest, 33., 36-40. p.
Jócsik Lajos 1944. A Közép-Dunamedence közgazdasága. Budapest, Magyar Élet, 1944,289-291. p.
Johnson, Owen 1985. Slovakia 1918-1938. Education and the making ofa nation. New York,72. p.
Judik Béla 1933. A fogyasztási szövetkezetek és propagandájuk Csehszlovákiában. Különle-nyomat a Magyar Gazdák Szemléje 1933 áprilisi füzetéből, h. n.
Kántor Zoltán 2000. Kisebbségi nemzetépftés – A romániai magyarság, mint nemzetépítő ki-sebbség. Regio, 2000. 3. sz. 223., 227-229. p.
Kardos Béla 1933. Bányászat és kohóipar Szlovákiában és Ruténiában 1911-1931. MagyarStatisztikai Szemle, 1933. 1. sz. 23-25. p.
Kardos Béla-Artner L. László 1935. A Felvidék ipari népességének alakulása a háború előttés után. Magyar Statisztikai Szemle, 1935. 10. sz. 864-878. p.
Karvas, Imrich 1933. Sjednocení vyrobnych podmínek v zemích ceskych a na Slovensku.Praha, 3-20. p.
Kovác, Dusán (ed.) Krónika Slovenska. 2. zvázok. Praha, 180. p.
Lacina, Vlastislav 1984. Hospodárska politika ceské burzoázie a vznik Ceskoslovenskérepubliky. Ceskoslovensky casopis historicky, 1984. 5. sz. 668-692. p.
Lacina, Vlastislav 1990. Formování ceskoslovenské ekonomiky 1918-1923. Praha,Academia, 11-56. p.
Lacina, Vlastislav 1990. Úloha hospodárské politiky pri vytvárenf nővé ceskoslovenské eko-nomiky (1918-1923). In: Politicky systém a státnípolitika v prvních letech Ces-koslovenské republiky (1918-1923). Praha, Historicky ústav CSAV, 65-66. p.
Lacina, Vlastislav 2000. Zlatá léta ceskoslovenského hospodárství (1918-1929). Praha,Historicky ústav AV ŐR, 177-185., 202., 210. p
Lacina, Vlastislav- Slezák, Lubomfr 1994. Státní hospodárska politika v ekonomickém vyvo-ji prvníŐSR. Praha, Historicky ústav AV ŐR.
Lipták, Lubomfr 1994. Szlovákia geopolitikai helyzete 1918 és 1938 között. In: Szlovákok azeurópai történelemben. Budapest, Közép-európai Intézet-Teleki László Alapítvány,77-78. p.
Loisch János (szerk.) 1926. A Szepesség: Emlékkönyv a „Szepesi Egyesületek Budapesten”fennállásának 50. évfordulójára. Budapest, 187-202. p.
Ludwig Aurél 1937. A magyarság gyakorlati feladatai. In: Kisebbségi problémák. A Lévai Járá-si Közművelődési Testület 1936-37. évi előadássorozatából. Levice, 124-125. p.
Magyar Diákszemle, 1930. 3-4. sz. (június-szeptember) 64. p.
Magyar Gazda, 1921. 8. sz. Qúlius 10.) 1. p.
Magyar Gazda, 1922. 10. sz. (március 5.) 1. p.
Magyar Iparos, 1922. 2. sz. (július 9.) 1-3. p.
Magyar Kisebbség, 1925. 8. sz. (április 15.) 307-310. p.
Magyar Kisebbség, 1925. 8. sz. (április 15.) 311. p.
Magyar Kisebbség, 1926. 23. sz. (december 1.) 887. p.
Magyar Statisztikai Szemle, 1923. 7-8. sz. 291., 300-301. p.
Machnyik Andor 1993. Csallóköz. Gyakorlati agrár- és iparpolitika. Pozsony, 13. p.
Martuliak, Pavol 1995. Stopátdesiat rokov slovenského druzstevníctva 1845-1995. Nitra,Agroinstitút.
Masaryk, Tomás Garrigue 1991. Demokrácia, nemzetiség. Gondolatok a kisebbségi kérdés-ről és az antiszemitizmusról. Budapest-Pozsony, 129-130., 158. p.
Mészáros Hugó 1936. Národny majetok Slovenska. Bratislava, 52., 60. p.
Národnostníobzor, 1930 ríjen, 2. füzet, 142. p.
Národnostníobzor, 1931 zári, 1. füzet, 36-41. p.
52 Gaucsík István
Národnostníobzor, 1931 prosinec, 2. füzet, 126-130. p.
Pálesch Ervin (szerk.) 1923. Cseh-Szlovák törvények és Rendeletek Gyűjteménye. Presov(Eperjes), 979., 1041., 1216. p.
Palotás Emil 2003. Kelet-Európa története a 20. század első felében. Budapest, Osiris,265-270. p.
Pataky Ernő (szerk.) 1970. A földművelésügyi szakigazgatás története 1867-1948. Buda-pest, 81-83. p.
Pénzügyi Szemle, 1919. 1. sz. (november 5.) 1. p.
Polnisch Artúr 1925. A Szepesség termelési tényezői. Levoca-Lőcse, 37-83. p.
Polyánszky Zoltán 1939. A felvidéki magyarság gazdasági helyzete. In: Csatár István-ÖlvediJános (szerk.): A visszatért Felvidék adattára. Budapest, 151-166. p.
Popély Gyula 1995. Ellenszélben. A felvidéki magyar kisebbség első évei a Csehszlovák Köz-társaságban (1918-1925). Pozsony, Kalligram, 44-47. p.
Popély Gyula 1999. Keleti Svájc? Csehszlovákia magyarságpolitikája 1918-1938. In: BárdiNándor (szerk.): Források és stratégiák. A II. összehasonlító magyar kisebbségtör-téneti szimpózium előadásai. Székelyudvarhely, 1997. augusztus 21-22. Csíksze-reda, Pro-Print Könyvkiadó, 16-17., 19-20., 24. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1922. 73. sz. (augusztus 29.) 3. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1922. 80. sz. (szeptember 6.) 4. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1922. 81. sz. (szeptember 7.) 4. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1922. 92. sz. (szeptember 21.) 5. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1923. 103. sz. (május 6.) 3-4. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1923. 5. sz. Qanuár 9.) 5. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1923. 6. sz. Qanuár 10.) 7. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1923. 5. sz. Qanuár 29.) 5. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1923. 24. sz. (január 31.) 7-8. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1923. 38. sz. (február 17.) 7. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1923. 40. sz. (február 20.) 5. p
Prágai Magyar Hírlap, 1923. 44. sz. (február 24.) 2-3. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1923. 90. sz. (április 20.) 3., 5. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1923. 176. sz. (augusztus 5.) 2. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1924. 34. sz. (február 10.) 6. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1924. 35. sz. (február 12.) 6-7. p
Prágai Magyar Hírlap, 1924. 19. sz. (január 23.) 5. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1924. 20. sz. (január 24.) 7. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1935. 30. sz. (február 5.) 1-2. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1935. 31. sz. (február 6.) 6. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1935. 42. sz. (február 19.) 10. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1935. 53. sz. (március 3.) 16. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1935. 56. sz. (március 7.) 10. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1935. 77. sz. (március 31.) 14. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1935. 80. sz. (április 4.) 5. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1935. 85. sz. (április 10.) 9. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1935. 89. sz. (április 14.) 7. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1935. 98. sz. (április 27.) 1. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1935. 99. sz. (április 28.) 1-2. p.
Prágai Magyar Hírlap, 1935. 110. sz. (május 12.) 5. p.
Prúcha, Václav 1974. Hospodárske dejiny Ceskoslovenska v 19. a 20. storocí. Bratislava,78., 84. p.
Pukkai László 1994. A Hanza Szövetkezeti Áru központ Galánta. Pozsony/Bratislava, Madách-Posonium, 62. p.
Gazdasági szervezetépítés és érdekvédelem… 53
Rados K. Béla 1932a. Cseh-Szlovákia pénzintézetei az 1913., 1920. és 1930. évben külö-nös tekintettel a magyar kisebbségre. Magyar Statisztikai Szemle, 1932. 8. sz.694-703. p.
Rados K. Béla 1932b. Magyar szövetkezetekés a szövetkezeti központok kérdése Cseh-Szlo-vákiában. Magyar Kisebbség, 1932. 24. sz. (december 16.) 769. p.
Sbírka zákonű a narízení státu ceskoslovenského 1920. Praha, 65-267., 291-306. p.
Sbírka zákonú a narízení státu ceskoslovenského. RocmlK 1924 1924. Praha, 1575-1629.P-
Schandl Károly (szerk.) 1938. A magyar szövetkezés negyven éve. Az Országos KözpontiHitel szőve kezet munkája és eredményei. Budapest.
Schubert Tódor 1940. A Lévai Takarékpénztár 75 éves története 1865-1940. Különlenyomata Magyar Takarékpénztárak és Bankok Évkönyve 1940. évfolyamából. Budapest,18-21. p.
Slovensky biograficky slovník 1989. 3. zvázok. Martin, Matica slovenská, 46. p.
Spolcovanie a shromazd’ovanie na Slovensku 1923. Bratislava, 9. p.
Statistická prírucka Republiky Ceskoslovenské 1925. 2. svazek, Praha, 156-158. p.
Szarka László 1998. Duna-táji dilemmák. Budapest, Ister, 132., 298-303. p.
Székely Pál 1936. Csehszlovákia nyugati és keleti része – számokban. Korunk, 1936. 5. sz.598. p.
Tarján Ödön 1930. A magyar kisebbség osztályrésze a csehszlovák demokráciából. Különle-nyomat a Prágai Magyar Hírlap 1930. évi 33., 35., 37., 39., 41., 43., 45. és 47.számaiból. Prága, 7-8. p.
Tarján Ödön 1934. Der Weg der Tschechoslowakei und die ungarische Minderheit. Budapest.
Taubinger István 1939. A visszatért Felvidék mai gazdasági helyzete. In: Csatár István-Ölve-di János (szerk.): A visszatért Felvidék adattára. Budapest, 261-272. p.
Teichová, Alice 1988. Wirtschaftsgeschichte der Tschechoslowakei 1918-1980. Wien-Köln-Graz, 62-68. p.
Új Szó, 2005. február 4., Gondolat (melléklet), 3. sz. 12-13. p.
Vadkerty Katalin 1993. A Csehszlovák Köztársaság gazdaságtörténete (1918-1938). In: Fe-jezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből. Pozsony, Kalligram, 175-215.
P-
Vámosi Zoltán 2002. Szociológia. Budapest, LSI Informatikai Oktatóközpont.Varga Imre 1938. A csehszlovákiai magyarság gazdasági helyzete, különös tekintettel a szö-vetkezetekre. Láthatár, 1938. 7-8. sz. 222. p.Vavrik Ferenc 1993. A felvidéki Hanza és tagszövetkezeteinek története. Budapest,
Sajtókoop Kiadó, 50. p.Verejná správa na Slovensku so zvlástnym zreteíom na správu okresnú 1930. 1. zázok.
Bratislava, 52/1. táblázat.Weber, Max 1992. Gazdaság és társadalom. A megértő szociológia alapvonalai. Budapest,
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 36-38., 42-43. p.Zadansky, Juraj 2001. Priemysel, domácka vyroba a trhové vzíahy na Zakarpatsku v rokoch
1919-1938. Historica carpatica, 2001. 31-32. sz. 89-108. p.Zsolt László 1932. A gyarmati és osztálykizsákmányolás Szlovenszkón. In: A Sarló jegyében.
Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig. A Sarló 1932-iki pozsonyi kongresz-
szusának vitaanyaga. Pozsony, 28-30. p.
54 Gaucsík István
István Gaucsík
Setting economic organisations and protection of interests
economic organisations of hungarians living in czechoslovakia between the two
World Wars (2. part)
The study discusses three such thematic parts that follow organisational andinstitutional line. In the introduction the author analyses the economic situati-on of Hungarians living in Czechoslovakia from the point of view of legal gaps,through the legal gaps in economic rights, insufficiencies of internál statesecurities and external minority protection. Later the study deals with the eco-nomic injuries included in the agenda of opposing Hungárián parties, possib-le solutions, strengthening of saved structures of „economic self-organisati-on”, and/or new structures, as well. The study introduces the impacts of theCzechoslovak economic policy (that has an immense role in establishing insti-tutes and reforming organisation of the monarchy) through opinions ofHungarians living in Slovakia, while it intends to clear somé of the contempo-rary concepts that appeared in works after 1989. Finally – applying the Weberconcept of organisation – the author tries to designate the stages of economicinterest protection of the minority and its forming organisations. The approa-ches that have been introduced up to now placed political and cultural rightprotection to the front, while when examining economic issues these were setto the background. The so-called professionally-led structures (régiónál levéleconomic associations, co-operatives, and the trade-companies that have notbeen examined in literature at all) belong to the third thematic group.
The mutual character of the introduced organisation types (economic asso-ciations, co-operatives, trade-companies) is that their antecedents, operatio-nal and leadership bases stem from the times before the change of state sys-tem. When Czechoslovakia was formed they had to adjust to the new legalenvironment and changed economic-power relations. Their adjustment tookplace in the period when the Czechoslovak economic nationalism strengthe-ned, when economic politics led by the majority set the goal of establishing auniform national economic policy and institution system.
The co-operative movement was characterised by régiónál and type-likeshabbiness (Southern Slovakia is the central territory, excess of consumptionco-operatives) and lack of autonomic centres. The trade companies were bur-dened by problems of structural changes (for example lack of capital). Politicssupported mainly economic organisations that were formed by owners, sinceentirely new structures were to be created.