Konferencia a Kárpát-medencei magyar kisebbségek nyelvhasználati jogairól (Szabómihály Gizella)

Az utób­bi év­ti­zed­ben Ma­gyar­or­szá­gon mind a nyel­vé­szek, mind pe­dig a jo­gá­szok kö­ré­ben je­len­tős mér­ték­ben meg­nőtt az ér­dek­lő­dés a nyel­vi jo­gi kér­dé­sek irán­t, en­nek fő oka nyil­ván a Ma­gyar­or­szág ha­tá­ra­in túl­ra szo­rult ma­gyar ki­sebb­sé­gek hely­ze­te volt. A meg­növekedett ér­dek­lő­dést a szá­mos könyv és fo­lyó­irat­ok­ban (pl. Pro Minori­tate, Regio, Ki­sebb­ség­ku­ta­tás) meg­je­lent ta­nul­mány mel­lett kon­fe­ren­ci­ák so­ra is jel­zi. Be­szá­mo­lóm a 2005. de­cem­ber 2-án Sze­ge­den, a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem Ál­lam- és Jog­tu­do­má­nyi Ka­ra és az Európa-Tanulmányok Köz­pontja ál­tal A ma­gyar nyelv hasz­ná­la­tá­hoz va­ló jog a szom­szé­dos or­szá­gok­ban cím­mel rende­zett kon­fe­ren­ci­á­val kap­cso­la­tos. A kon­fe­ren­cia elő­adá­sai két nagy te­ma­ti­kus blokk­ra osz­lot­tak: a ma­gyar­or­szá­gi jo­gász szak­em­be­rek az anya­nyelv-hasz­ná­la­ti jog ál­ta­lá­nos és nem­zet­kö­zi kér­dé­se­i­vel fog­lal­koz­tak, a szom­szé­dos ál­la­mok­ból meg­hí­vott elő­adók pe­dig az adott ma­gyar ki­sebb­ség hely­ze­tét mu­tat­ták be.
Be­ve­ze­tő elő­adá­sá­ban a há­zi­gaz­dá­kat kép­vi­se­lő Tróc­sányi Lász­ló azt te­kin­tet­te át, ho­gyan je­le­nik meg az anya­nyelv hasz­ná­la­tá­hoz va­ló jog az egyes nem­ze­ti al­kot­má­nyok­ban. A nyelv­hasz­ná­la­ti jo­gok – amen­­nyi­ben az al­kot­mány­ban egy­ál­ta­lán szó­ba ke­rül­nek – vagy az al­kot­mány be­ve­ze­tő ren­del­ke­zé­se­i­ben, a tár­sa­dal­mi be­ren­dez­ke­dés alap­ve­tő jel­lem­zői kö­zött, vagy pe­dig az alap­jo­gok­nál sze­re­pel­nek. Az al­kot­má­nyok ab­ban is kü­lön­böz­nek, hogy kol­lek­tív vagy egyé­ni jog­ként ha­tá­roz­zák-e meg a nyel­vi jo­go­kat, ne­ve­sí­tik-e a hi­va­ta­los nyel­vet és a ki­sebb­sé­gi nyel­ve­ket, il­let­ve az utób­bi­ak­nak mi­lyen stá­tuszt tu­laj­do­ní­ta­nak. Az elő­adó Bel­gi­um, Svájc, Finn­or­szág, Ír­or­szág és Spa­nyol­or­szág al­kot­má­nyát po­zi­tív pél­da­ként, Fran­cia­or­szág­ét ne­ga­tív pél­da­ként hoz­ta fel, s a kon­fe­ren­cia egyik cél­ja­ként ép­pen an­nak vizs­gá­la­tát je­löl­te meg, mi­lyen a ma­gyar nyelv stá­tu­sza a szom­szé­dos or­szá­gok­ban.
Több nyel­vi jo­gi pub­li­ká­ció szer­ző­je, Andrássy Györ­gy (Pé­csi Tu­do­mány­egye­tem) Az anya­nyelv-hasz­ná­la­ti jog jel­le­ge cí­mű elő­adá­sá­ban egy­részt rá­mu­ta­tott ar­ra, hogy az utób­bi idő­ben a nyel­vi jog „pe­ri­fé­ri­kus kér­dés­ből nagy hor­de­re­jű kér­dés­sé vá­lik”, más­részt pe­dig ar­ra hív­ta fel a fi­gyel­met, hogy az e szem­pont­ból alap­ve­tő­nek te­kin­tett nem­zet­kö­zi do­ku­men­tu­mok­ban rög­zí­tett (em­be­ri) jo­gok uni­ver­zá­li­sak, a ki­sebb­sé­gi jo­gok pe­dig csak par­ti­ku­lá­ri­sak: egy cso­port, a ki­sebb­ség jo­ga­ként fo­gal­ma­zód­nak meg. Mi­vel a ki­sebb­sé­gi jo­gok exp­li­cit meg­fo­gal­ma­zást nyer­nek, ezért úgy tűn­het, hogy nyelv­hasz­ná­la­ti jo­gai a ki­sebb­sé­gek­nek van­nak, ho­lott sa­ját nyel­vé­nek min­den hely­zet­re ki­ter­je­dő hasz­ná­la­ta ép­pen a több­ség jo­ga, csak ép­pen ezt a nem­ze­ti al­kot­má­nyok és tör­vé­nyek imp­li­cit mó­don, a hi­va­ta­los nyelv in­téz­mé­nyén ke­resz­tül is­me­rik el. Ez­zel kap­cso­lat­ban utal­ha­tunk ar­ra, hogy az ál­ta­lá­nos em­be­ri és a par­ti­ku­lá­ris nyel­vi jo­gok, va­la­mint az exp­li­ci­ten rend­sze­rint nem meg­fo­gal­ma­zott, de tény­le­ge­sen lé­te­ző szé­les­kö­rű több­sé­gi nyel­vi jo­gok és az exp­li­ci­ten ki­fe­je­ző­dő, de va­ló­já­ban kor­lá­to­zot­tan ér­vé­nye­sü­lő ki­sebb­sé­gi nyel­vi jo­gok kö­zöt­ti el­lent­mon­dás­ra má­sok is fel­fi­gyel­tek. A nyel­vi jo­gok­nak ed­dig leg­tel­je­sebb „ka­ta­ló­gu­sa­ként” is­mert, de hi­va­ta­los erő­vel nem bí­ró UNESCO­-do­ku­men­tum­ban, a bar­ce­lo­nai nyi­lat­ko­zat­ban, ép­pen ezért a té­te­le­sen fel­so­rolt nyel­vi jo­gok ál­ta­lá­nos em­be­ri és kö­zös­sé­gi jog­ként fo­gal­ma­zód­nak meg, leg­több pont­ja ugyan­is így kez­dő­dik: „min­den nyel­vi kö­zös­ség­nek jo­ga van …”.
Ern­szt Il­di­kó (Károli Gás­pár Re­for­má­tus Egye­tem) szin­tén a nyel­vi jo­gok és a töb­bi em­be­ri jog (a szó­lás­sza­bad­ság, a diszk­ri­mi­ná­ció ti­lal­ma, a ma­gán- és csa­lá­di élet vé­del­me, val­lás­sza­bad­ság stb.) kap­cso­la­tát ele­mez­te a Nyelv­hasz­ná­la­ti jog a nem­zet­kö­zi jog­ban cí­mű elő­adá­sá­ban, de más ös­­sze­füg­gés­ben is, el­ső­sor­ban (nem­zet­kö­zi) bí­ró­sá­gi ügyek és dön­té­sek tük­ré­ben. A leg­több nem­zet­kö­zi do­ku­men­tum ér­tel­mé­ben ugyan­is a nyelv­hasz­ná­la­ti jo­gok meg­sér­té­se mi­att nem in­dít­ha­tó per, ha­nem csak va­la­mi­lyen más, té­te­le­sen rög­zí­tett jog­hoz kap­cso­ló­dó­an (mint pl. a fent em­lí­tett szó­lás­sza­bad­ság jo­ga vagy a diszk­ri­mi­ná­ció ti­lal­ma).
A fon­to­sabb eu­ró­pai do­ku­men­tu­mo­kat te­kin­tet­te át Kö­zös­sé­gi nor­mák az anya­nyelv hasz­ná­la­tá­ra cí­mű elő­adá­sá­ban Gor­dos Ár­pád (Mi­nisz­ter­el­nö­ki Hi­va­tal), így rö­vi­den jel­le­mez­te az amsz­ter­da­mi szer­ző­dést (az Eu­ró­pai Unió alap­szer­ző­dé­sét), az Eu­ró­pai Ta­nács és az EBESZ főbb do­ku­men­tu­ma­it (utób­bi ese­té­ben az em­be­ri jo­gi di­men­zi­ó­val fog­lal­ko­zó kop­pen­há­gai utó­ta­lál­ko­zó do­ku­men­tu­mát).
A má­so­dik rész­ben a Kár­pát-me­den­cei ma­gyar ki­sebb­sé­gek nyel­vi jo­gi hely­ze­tét mu­tat­ták be az aláb­bi elő­adók: Cser­nic­skó Ist­ván (Kár­pát­al­ja, II. Rá­kó­czi Fe­renc Kár­pá­talji Ma­gyar Fő­is­ko­la), Var­ga At­ti­la (Er­dély, par­la­men­ti kép­vi­se­lő), Ve­ress Emőd (Er­dély, RMDSZ Ön­kor­mány­za­ti Fő­osz­tály), Szabómi­há­ly Gi­zel­la (Szlo­vá­kia, Gram­ma Nyel­vi Iro­da), Korhecz Ta­más (Vaj­da­ság, a tar­to­má­nyi kor­mány al­el­nö­ke), Göncz Lász­ló (Szlo­vé­nia, Ma­gyar Nem­ze­ti­sé­gi Mű­ve­lő­dé­si In­té­zet), Sze­ke­res Pé­ter (Hor­vát­or­szág, Ma­gyar Ki­sebb­sé­gi Ta­ná­csok és Kép­vi­se­lők Ko­or­di­ná­ci­ó­ja), Andreas Lanyi (Auszt­ria).
Az elő­adá­sok­ból le­szűr­he­tő ta­nul­sá­go­kat az aláb­bi főbb pon­tok­ban fog­lal­hat­juk ös­­sze:
1. A tár­sa­dal­mi vál­to­zá­sok kö­vet­kez­té­ben és az eu­ró­pai szer­ve­ze­tek­hez (Eu­ró­pai Ta­nács, Eu­ró­pai Unió) va­ló csat­la­ko­zás okán ezek az or­szá­gok ar­ra kény­sze­rül­tek, hogy a ki­sebb­sé­gek jo­ga­it – be­le­ért­ve a nyelv­hasz­ná­la­ti jo­go­kat is – tör­vé­nyi szin­ten is ren­dez­zék, te­hát szin­te min­den or­szág­ban e te­rü­le­ten je­len­tős tör­vény­al­ko­tá­si fo­lya­mat zaj­lott. A ko­ráb­bi hely­zet­hez ké­pest a leg­na­gyobb el­moz­du­lás ta­lán ép­pen Ro­má­ni­á­ban volt. Az al­kot­mány­ban ugyan még min­dig nem­zet­ál­lam­ként van de­fi­ni­ál­va Ro­má­nia, a köz­igaz­ga­tá­si de­cent­ra­li­zá­ció és az új köz­igaz­ga­tá­si tör­vény azon­ban po­zi­tív vál­to­zá­so­kat ho­zott. A ma­gya­rok el­le­ni attroc­itá­sok mi­att úgy tűn­het, hogy a Vaj­da­ság­ban ne­héz a ki­sebb­sé­gek hely­ze­te, ho­lott jog­sza­bá­lyi szin­ten igen­csak elő­re­mu­ta­tó fej­lő­dés van ezen a té­ren: így azok­ban a köz­igaz­ga­tá­si egy­sé­gek­ben, ahol egy adott nem­ze­ti­ség lét­szá­ma el­éri a 15%-ot, be kell ve­zet­ni az adott ki­sebb­sé­gi nyelv hi­va­ta­los hasz­ná­la­tát, a já­rá­si szin­tű egy­sé­gek alap­sza­bá­lyuk­ban ha­tá­roz­hat­ják meg, hogy hely­ben mely nyel­vek mi­nő­sül­nek hi­va­ta­los nyelv­nek, s a vaj­da­sá­gi tar­to­má­nyi par­la­ment­ben a ma­gyar­ral együtt hat mun­ka­nyelv van. (En­nek kap­csán ér­de­mes meg­je­gyez­ni, hogy Szlo­vá­ki­á­ban a ke­rü­le­ti ön­kor­mány­zat­ok köz­gyű­lé­se­i­ben csak a szlo­vák nyelv hasz­nál­ha­tó.)
2. Több­nem­ze­ti­sé­gű ál­la­mok­ról lé­vén szó, a ki­sebb­sé­gek szá­má­ra biz­to­sí­tott jo­gok kö­re, il­let­ve a hi­va­ta­los nyelv és a töb­bi nyelv stá­tu­szá­nak sza­bá­lyo­zá­sa nagy­mér­ték­ben függ az et­ni­kai vi­szo­nyok­tól. Így pél­dá­ul Uk­raj­ná­ban az uk­rán a hi­va­ta­los nyelv, az or­szág ke­le­ti ré­sze­in és bi­zo­nyos te­rü­le­te­ken (pél­dá­ul a saj­tó­ban és a gaz­da­ság­ban) az orosz nyelv van do­mi­náns hely­zet­ben. Uk­raj­ná­ban te­hát az uk­rán nyelv­nek az oros­­szal szem­be­ni meg­erő­sí­té­se a cél, ez azon­ban hát­rá­nyo­san érin­ti a töb­bi ki­sebb­sé­get, így a ma­gyar­sá­got is. Nagy-Ju­go­szlá­via utód­ál­la­ma­i­ban, fő­leg Hor­vát­or­szág­ban vi­szont a szer­bek „okoz­nak gon­dot”. A biz­to­sí­tott nyel­vi jo­gok te­kin­te­té­ben rend­sze­rint „nagy­vo­na­lúb­bak” azok az or­szá­gok, ahol a több­ség­hez vi­szo­nyít­va a ki­sebb­sé­gek szá­ma és ará­nya ala­csony. A jo­gi sza­bá­lyo­zást néz­ve ide­á­lis­nak tűn­het a hely­zet Szlo­vé­ni­á­ban és rész­ben Auszt­ri­á­ban, pe­dig a va­ló­ság egé­szen más. Mind­két ál­lam­ban arány­lag ki­csi a ma­gyar kö­zös­ség, nyel­vük ala­csony presz­tí­zsű, s ezért az al­kot­mány és a tör­vé­nyek ál­tal biz­to­sí­tott nyel­vi jo­gok in­kább csak szim­bo­li­kus je­len­tő­sé­gű­ek, az­az a ma­gyar la­kos­ság alig-alig él ve­lük, más­részt vi­szont a köz­igaz­ga­tá­si szer­vek sem na­gyon tö­rek­sze­nek ar­ra, hogy ösz­tö­nöz­zék a ki­sebb­sé­gek ez irányú tö­rek­vé­se­it. Más or­szág­ban is szük­ség vol­na azon­ban a na­gyobb mér­té­kű ál­la­mi (el­vi és anya­gi) tá­mo­ga­tás­ra, ugyan­is pél­dá­ul Szlo­vá­ki­á­ra is ér­vé­nyes Korhecz Ta­más meg­ál­la­pí­tá­sa: a Vaj­da­ság­ban le­szok­tat­ták az em­be­re­ket ar­ról, hogy a hi­va­ta­lok­ban a ma­gyar nyel­vet hasz­nál­ják. A ki­sebb­sé­gi nyel­vi jo­gok a gya­kor­lat­ban leg­in­kább a nagy lét­szá­mú ma­gyar kö­zös­sé­gek­ben (Er­dély, Szlo­vá­kia, Kár­pát­al­ja, Vaj­da­ság) ér­vé­nye­sül­nek és ér­vé­nye­sít­he­tők, ezek a kö­zös­sé­gek ugyan­is szer­ve­zett­ség­ük kö­vet­kez­té­ben ké­pe­sek a kor­lá­to­zott ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás­ból ere­dő hát­rá­nyo­kat sa­ját erő­ből mér­sé­kel­ni, ki­egyen­lí­te­ni.
3. Szin­te min­den elő­adás­ban szó­ba ke­rült egy igen fon­tos kér­dés: a ki­sebb­ség csak ak­kor él­het nyelv­hasz­ná­la­ti jo­ga­i­val, ha en­nek a nyel­vi fel­tét­elei is meg­van­nak, pél­dá­ul a tiszt­vi­se­lők be­szé­lik az adott ki­sebb­sé­gi nyel­vet, van­nak jól kép­zett for­dí­tók, és egy­ál­ta­lán meg­fe­le­lő szín­vo­na­lú­ak a ki­sebb­sé­gi nyel­vű szö­ve­gek. Ezen a té­ren min­den­hol nagy hi­á­nyos­sá­gok mu­tat­koz­nak. Majd­nem min­den­hol prob­lé­ma van a ha­gyo­má­nyos föld­raj­zi ne­vek (hely­ne­vek) fel­tün­te­té­sé­vel, Göncz Lász­ló pél­dá­ul rá­mu­ta­tott ar­ra, hogy Szlo­vé­ni­á­ban na­gyon sok a hi­bás ma­gyar hely­ség­név­táb­la. Ro­má­ni­á­ban a tör­vé­nye­ket ma­gyar nyel­ven is meg­je­len­te­tik, a for­dí­tók vi­szont egyál­ta­lá­ban nem is­me­rik a ma­gyar jo­gi szak­nyel­vet és stí­lust, ép­pen ezért ezek a szö­ve­gek tel­je­sen al­kal­mat­la­nok ar­ra a cél­ra, ami­re szán­ták őket. Szlo­vá­ki­á­ban is ha­son­ló a hely­zet: a rend­szer­vál­to­zás után itt-ott meg­je­len­te­tett tör­vény­for­dí­tá­sok szín­vo­na­la sem sok­kal jobb, mint a Nem­ze­ti Bi­zott­sá­gok (ké­sőbb Köz­igaz­ga­tás) fo­lyó­irat­ban kö­zöl­te­ké volt, a meg­ér­tést ne­he­zí­ti to­váb­bá a nem egy­sé­ges ter­mi­no­ló­gia­hasz­ná­lat is. Lé­nye­gé­ben min­de­nütt gon­dot okoz az, hogy nincs meg­old­va a for­dí­tá­sok fi­nan­szí­ro­zá­sa, va­la­mint a tiszt­vi­se­lők nyel­vi to­vább­kép­zé­se.
A szer­ve­zők ígé­re­te sze­rint a kon­fe­ren­cia anya­gát kö­tet­ben is ki­ad­ják, s így majd egy új, bi­zo­nyá­ra hasz­nos és új in­for­má­ci­ó­kat köz­lő ki­ad­ván­­nyal gaz­da­go­dik e te­rü­let szak­iro­dal­ma.

Szabómi­há­ly Gi­zel­la