Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 240 p. /Nostra Tempora, 27/
A jelenlegi társadalmi környezetben rengeteg szó esik a „Nyugat” válságáról, bár meglehetősen vegyes a kép, ki mit ért a kifejezés alatt. Gyakori vitatéma a liberális demokrácia sorsa, a nyugat-európai államok önreflexiója és fejlődési íve, az Európai Unió gazdasági kilátásai, de a hagyományos szövetségesi lánc megbomlása is átgondolásra készteti azokat, akik a Nyugat jövőjéről és lehetőségeiről gondolkodnak. Évtizedek óta nem volt ekkora üresség és tanácstalanság az európai értékek, a nyugati világnézet alapkövei terén, kiújultak az unión belüli érték- és ideológiaalapú harcok. Ezért minden korábbinál aktuálisak a kapcsolódó kérdések is. Vajon lehet-e egységes identitása az európai kontinensnek, kialakulhat-e egy egységes európai polgári társadalom, vagy épp egy európai közösség? A jelenlegi közegben egyáltalán mit jelent európainak lenni?
Öllös László Európai identitás című kötete aktuális mondanivalóval bír, többek között a fenti kérdésekre keresi a válaszokat. Egy új európai identitás nyomában jár, annak alapelemeit és megteremtésének lehetőségeit összegzi. A szerző tudatosítja az európai érték- és identitásválságot, értelmezése szerint egy európai identitás megteremtése alapfeltétele annak, hogy Európa a versenyképesség és a társadalom terén is megőrizze vezető szerepét – a jelenlegi körülmények között ugyanis egyre inkább lemarad. Öllös ugyanakkor nem akar ítélkezni és győztest hirdetni az ideológiák közötti küzdelemben, sőt, értelmezésében a pluralizmus és a verseny az európai kultúrkör egyik megtartandó erénye. Gondolatmenetében egy olyan szerkezet kialakítására törekszik, melyben minden eszmeáramlat megtalálja a maga helyét és kiaknázhatja az erősségeit. Nem rombolni akar, hanem a meglévő hagyományokra építeni.
A közös, kontinentális identitás megteremtésének egyik kulcsfontosságú problémája a nemzeti és európai identitás összeegyeztethetőségében rejlik. A szerző álláspontja ezen a téren a kisebbségi ethoszból indul ki, hiszen a többnemzetiség abszolút érték, a többnemzetiségű államok történetéből európai szempontból is fontos tanulságokat vonhatunk le.
Öllös gondolatmenetében több alaptézist is azonosíthatunk. A könyvet olvasó politikai elemző számára az egyik legtanulságosabb részt az Európai Unióval kapcsolatos problémák azonosítása képezi. A szerző részletesen végigvezeti, milyen módon jutott el az intézmény a jelenlegi identitásválságába. A gyakorlatban hasznos, ugyanakkor döntéshozatali legitimitási problémákkal küszködő intézmény az elmúlt évtizedek sikertörténetét követően nem tudott megfelelően reagálni az új kor kihívásaira, ami pedig még fontosabb, megszűnt az önreflexióra való képessége. Az uniós értékek normatív értelmezése magával hozta a bírálatok elhalását, a nyilvános vita leépülését és több alapvető kérdés tabutémává minősítését. Az európai föderáció intézményes keretei megteltek bizonyos tartalommal, a mélyebb integrációra való szándék elhalása azonban nyilvánvaló kudarchoz vezetett – ismeri fel Öllös. Az unióval kapcsolatos gondolatmenetek logikája szerint a szerveződés előtt így két út áll a „rendszeren belül”: a leépülés vagy a szűkítés. A szerző ugyanakkor egy harmadik opciót tart kívánatosnak: az európai identitás újrafelfedezését, ami nemcsak szellemi kapaszkodót jelent, hanem gyakorlati implikációkkal is bír.
A kötet hangsúlyos részét teszi ki a nemzeti és az uniós identitások összeegyeztethetőségének kérdése. A téma hangsúlyozása nem véletlen: Öllös a kisebbségek jogállásának kezelése terén a szlovák, tágabb értelemben a közép-európai államok identitásának mesterséges és természetes kialakítását is figyelemmel követte, le tudja vonni a megfelelő tanulságokat. A nacionalizmus és a lokális ellenségképzés ellehetetlenítette a multietnikus államok kiépítését a régióban, a nemzetileg feldarabolt európai államok pedig ugyanúgy képtelenek egy politikailag egységes közösség kialakítására uniós szinten. A nemzeti sérelmek hálójában elvész a szolidaritás, ahogy nem épülhet ki a bizalom sem abban, hogy más nemzetállamok képviselői a mi érdekeinket is legalább olyan jól képesek megjeleníteni, mint választott parlamentereink.
Öllös a problémák azonosításán túl sugall megoldásokat is. Ideális világképében az európai kultúrából merítve egyszerre lehet megőrizni és elmélyíteni a nemzethez való ragaszkodást és kialakítani egy olyan nemzetek feletti állandót, ami az uniót hosszú távon nem az egyes országok csataterévé, hanem az eszmei és gyakorlati véleménycsere központjává teszi. A megoldás egyben a nemzeti kisebbségek helyzetének rendezését is új alapokra helyezi. Öllös nem a nemzetállamok felszámolását szorgalmazza, mint ahogy azt a globalizáció kapcsán több gondolkodó megfogalmazta, hanem a nemzeti identitás továbbfejlesztését látja üdvösnek. Az Európai Unió az új politikai kultúra kiépítésével léphet ki a jelenlegi technokrata szerepéből, és megnyílhat az út egy egységesen cselekvő és gondolkodó entitás kialakítása előtt.
Az Európai identitás összességében azokat az olvasókat tudja a leginkább megszólítani, akik friss, aktuális reflexiókkal teli, mégis jellegzetesen szlovákiai magyar gondolkodói perspektívából szeretnék megközelíteni az Európai Unió identitásproblémáit. Lehetővé teszi, hogy a helyi tapasztalatainkból kiindulva azonosuljunk a rendszerszintű gondokkal, egyben felvázol egy elgondolkodtató jövőképet egy olyan integrált közösségről, amilyennek az Európai Uniót a rendszerváltás után is képzelhettük – csak épp nem felelt meg a prekoncepcióknak. A hasonló, alapjában véve optimista elmélkedések pedig különösen fontosak abban az időszakban, mikor egyre hangosabban hallhatóak az unió, a „Nyugat” válságát hirdető hangok.