Vajda Barnabás: Egy szabad hang Kelet-Európában. A Szabad Európa Rádió tevékenységéről a hidegháború alatt. Dunaszerdahely, NAP Kiadó, 2011, 332 p. „The wind of change / Blows straight into the face of time / Like a stormwind that will ring the freedom bell / For peace of mind / Let your balalaika sing / What my guitar wants to say” (Scorpions: Wind of Change) Mondják, egy versnek – vagy épp egy dalszövegnek – nem tesz túl jót, ha konkrét célzattal keletkezik. A líra, s annak egyes válfajai már rég kinőtték a „konkrét dologról” vagy „konkrét eseményről” szólás kereteit. Mára a hangulat, a forma, s a nyelvhez fűződő viszony az, ami leginkább sajátja egy versszakokba tördelt szövegnek; ami lírává emeli a textust. A Scorpions együttes fent idézett dalának bár jócskán megvan a maga emócióvilága, keletkezésének körülményei, s az egyes – korántsem rejtett – mozzanatok mégis inkább a célzatos szövegek spektrumába terelik. Mindez persze nem változtat azon, hogy az emlegetett dal máig a valaha volt legkelendőbb sláger, amit német művész/zenekar alkotott. Bárhogy is, a világ kulturális irányvonala esetenként igen gyümölcsözően reflektál a társadalmi változásokra. Esetünkben épp ez teszi lehetővé, hogy az idézett szövegrész, s főként annak bizonyos szegmensei remek támpontokat kínáljanak... Bővebben →
Vajda Barnabás legújabb munkája bizonyos szempontból akár előző kötetének folytatásaként is felfogható, már ha e szempont alatt a (kis)rész és egész viszonyát értjük. Legutóbb a Szabad Európa Rádió történetét mesélte el,1 annak létrejöttétől egészen ’89 utáni kivonulásáig, impozáns mennyiségű, primer angolszász anyagra támaszkodva, és mindezt olyan színesen mély kitérőkkel, amelyek nem csak a hírek minőségéig, de a szerkesztőségbe befutó, legtetszetősebb hallgatói telefonok szövegének bemutatásáig terjedően.
Bővebben →
Szerencsésebb népek számára természetes, hogy közéletük nagyjairól gyakran mégéletükben, de legkésőbb röviddel halálukután életrajzot írnak. Mi lehet az oka annak,hogy nálunk nincs így? Általában nem csupán történelemi kataklizmák nehezítik KeletEurópa népeinek saját történelmük higgadt,alapos feldolgozását, s nem csupán a források (technikai) hozzáférhetetlensége és apolitikai tilalmak okolhatók, hanem maguknak az elsődleges forrásoknak a hiánya is. Ami politikusaink általában nem vezetneknaplót, nem készítenek feljegyzéseket, s levelezésük is eléggé gyér. E tekintetben a németek, de talán még az osztrákok és a csehek is jobban állnak nálunk. Igaztalan volna persze elhallgatni, hogy amagyar történettudomány is büszkélkedhetnéhány kimagasló biográfiával, példáulPölöskei Ferenc Tisza Istvánról (1985), VasZoltán pedig Horthy Miklósról írt életrajzot(1969). Mi az oka annak, hogy a 20. századegyik legmeghatározóbb magyar államférfijának, gróf Bethlen Istvánnak (1874-1946) azéletrajzi monográfiájára közel ötven évet kellett várni? Tény, Bethlen nem szívesen levelezett (,,Hetente legfeljebb egy vagy két sajátkezű levelet írt”, 302. p.), és emlékirataisem maradtak fenn, ez utóbbi persze életének 1944 utáni alakulását tekintve érthetőis. Gát Zoltán vezérkari ezredes szerint (akivele egy szobában lakott) legutolsó magyarországi napjai alatt sokat levelezett, de az isbiztos, hogy amikor 1945 márciusábanKunszentmiklós utcáin a szovjetek gépkocsiba tuszkolták, Bethlennek nem politikai hagyatékának megőrzése volt a legfontosabbgondolata. De ezzel újra a nemzeti kataklizmáknak a történettudományra tett... Bővebben →
Ez év májusában jelent meg Varga László tollából e történeti összefoglaló könyv, amely a nagymegyeri énekkari mozgalom 120 évét hivatott feldolgozni és bemutatni. A szöveg és az ehhez kapcsolódó képek, fotók barna nyomtatása kissé régies külsőt kölcsönöz a kiadványnak, ami valójában ezt a hosszú, több mint egy század munkáját átfogó „történetet” hitelessé teszi. A szerző, a történelemtanár és helytörténész Varga László 1973 óta él Nagymegyeren, 37 éve a Csemadok helyi szervezetének elnöke, a ’90-es évektől pedig a város krónikájának írója. Helytörténeti kutatásai alapul szolgáltak annak a 21 kiadványnak, melyeknek szerzője vagy társszerzője volt, s ez irányú munkásságáért idén a helytörténészek országos szervezete, a Pátria szövetség díjában részesült.
Bővebben →
A kötet a Nemzetiségi Ügyek Bécsi Munkaközössége elnevezésű csoportosulás húszéves, 1983-2003 közötti tevékenységét foglalja össze. Ezt a csoportosulást 1983-ban az Ausztriában, elsősorban Bécsben és környékén élő nemzetiségek képviselői hozták létre, a kisebbségi léttel összefüggő problémáik elméleti megvitatására és a gyakorlati intézkedések javaslatainak kidolgozására. Tevékenységében kezdetektől részt vesznek a csehek, szlovákok, szlovének, burgenlandi horvátok és a magyarok képviselői. Később csatlakoztak a romák és a bécsi lengyelek is. A szervezet képviseli a népcsoportok közös érdekeit, oly módon, hogy szem előtt tartja az egyes csoportok sajátosságait és nemzetiségi specifikumait. Két évtizedes tevékenysége során a szervezet különböző formában lépett a nyilvánosság elé. Szimpóziumokat és vitákat rendezett, valamint szakmai előadásokat tartott ahol a nemzetiségek problémáit tárgyalták meg. Ezek közül igen lényegesnek bizonyultak a népszámlálások körül kialakult problémák. Tudjuk, hogy az osztrák népszámlások összeíró ívében nem szerepel sem a nemzetiségre, sem az anyanyelvre vonatkozó kérdés. Csupán a használt nyelv [Umgangssprache) adatai alapján lehet a nemzetiségi hovatartozást a hivatalos népszámlálási statisztikákból kiolvasni. Az egyes népcsoportok ezért minden népszámlálás előtt széleskörű felvilágosító tevékenységet folytatnak, amelyben felhívják a figyelmet a használt nyelvre vonatkozó rubrika pontos kitöltésére. Az ausztriai kisebbségek, másik fontos kérdése az általános iskolai nyelvoktatás. Pontosabban a kisebbség nyelvének az oktatása az általános iskolákban. Ausztriában ugyanis nincsenek... Bővebben →
Penguin Random House LLC. Ebook. 2017, 592 p. Egy vadonatúj, rendhagyó, külsőségekben és tartalomban is formabontó életrajz jelent meg a hideg, számító bolsevik vezetőről – Vlagyimir Uljanovról, alias Leninről, akiről a későbbi szovjet állam saját magát formázta meg és követendő példaképének tekintette minden összefüggésben. Bizalmatlan, gyanakvó, makacs és higgadt. Ezekkel a jelzőkkel (is) illeti könyvének főszereplőjét a budapesti születésű, londoni újságíró, Victor Sebestyen, miután áttanulmányozta az összes hozzáférhető forrásanyagot munkájának megírásakor. A hatalmas forrásmennyiség ellenére a szerző nem vész el a részletek tömkelegében, és mindig talál egy stabil kiindulópontot, amelyet követve az életrajz a bevezetőtől kezdve az utolsó fejezetig élvezetes és izgalmas marad. A rendkívüli intellektuális képességekkel bíró fiatalember a kezdetektől fogva favorizálta a vezetői szerepkör könyörtelen igazgatási és irányítási módszereit. Lenint megszállottan érdekelte a hatalom megszerzésének és megtartásának problémaköre. Igaz, kortársai sokat kritizálták amiatt, hogy gyáva, és hogy gyakran elmenekült a felmerülő problémák elől. Az egyik fejezetben, kortárs forradalmár állítása szerint, egy demonstráció alkalmával, mikor még csak hallatszott, hogy érkeznek a tüntetést szétverő kozákok, Vlagyimir Iljics elsőként vette fel a nyúlcipőt és menekülni kezdett. Uljanov ezt azzal magyarázta, és azt többször is kihangsúlyozta, hogy az ő személye túlságosan is fontos ahhoz, hogy letartóztassák és elítéljék. Forradalmár életének minden... Bővebben →
Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához. Somorja–Komárom, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2006. /Lokális és regionális monográfiák, 5./ Megszokhattuk már, hogy a Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központjának sorozatai nem „hirtelen felindulásból” születnek, hanem felbukkanásuk után hosszú ideig és folyamatosan eredményeket mutatnak fel. A Lokális és regionális monográfiák című 2000-ben, a Kisgéresnek szentelt kötettel indult. Azóta született egy rudnai és két mátyusföldi illetőségű kiadvány, tehát amennyiben a kutatások földrajzi rendjét, azon belül is a kiegyenlítettség igényét veszszük alapul, ismét a mai szlovákiai magyar nyelvterület, Dél-Szlovákia keleti részének kellett következnie. A Nagytárkány I. cím sejteti a folytatást. A kötet a Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához szerény alcímet viseli, szerkesztője, öszszeállítója Viga Gyula. Már a tanulmányok egyszerű áttekintése is elárulja, hogy a szerkesztőnek Nagytárkány „érdekében” Királyhelmectől Budapestig, régésztől geográfusig nagyon gazdag „kínálatból” sikerült a munkába szerzőket és általuk tudományágakat bevonnia. A kicsit több mint 500 oldalas kötetet – Kopasz József polgármesteri bevezetője után – 16 tanulmány alkotja. Ahogy azt az alcím is jelzi, a néprajz és a településtörténet jelenti mind a szerkesztés, mind az egyes írások legfőbb vezérfonalát. Mindkét említett fogalom sokrétűbb azonban annál, hogy ebből egyértelműen következne egy szokványos, már-már sablonos, unalomig ismerős felépítés. A vezérfonalak mellett... Bővebben →
Praha, Machiavelli Press, 2017, 291 p. A cseh nyelven megjelent kötet egy méltatlanul mellőzött problémakörrel foglalkozik. Az Európai Unió ugyanis nemcsak nagy államokból áll, hanem egészen kicsikből is. Az ő tagsági viszonyuk ugyan gyakran eltér az úgynevezett nagyokétól, ám az unió jelenéről és jövőjéről történő gondolkodás és viták során hiba elfelejtkezni róluk. A szerző ezt a hibát igyekszik helyre ütni. A tanulmány sorolja azokat az elméleteket, amelyek megadják, mi tekinthető törpeállamnak. A szerző állítása szerint a kicsik több kérdésben jelentős szerepet játszanak az EU életében, és jó néhány döntésére is hatással vannak. De azt is hozzátehetjük, hogy a kicsiknek, az úgynevezett törpeállamoknak is lehetnek, sőt bizonyára vannak is olyan tapasztalataik, sajátos ismereteik, tudásuk, amelyek értékesek lehetnek a többiek számára. Megjegyezhetjük, hogy ez a szempont csak akkor válik fontossá, ha az Európai Unióra nem csupán a hatalom és érdekek szemüvegén keresztül tekintünk, hanem a fejlődés fő motorját jelentő ismeretekén és tudásén. A mikroállamok ugyanúgy értékes részei Európának, mint a nagyobbak. Csak azt kellene tudatosítanunk, hogy egyes átvehető és hasznosítható sajátosságok nem a nagyságtól függenek, hanem a helyiek eredeti gondolataitól, megismételhetetlen egyedi adottságaiktól. Éppen ezekre volna érdemes odafigyelnünk. Az egészen kis államok keletkezése és fennmaradása is olyan kérdés, amely minden valamivel... Bővebben →
Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20–21-i somorjai konferencia előadásai. Budapest–Nyitra–Somorja–Dunaszerdahely, Magyar Nyelvtudományi Társaság–Konstantin Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara–Fórum Kisebbségkutató Intézet–Lilium Aurum, 2005, 164 p. 2005 októberében a Fórum Kisebbségkutató Intézet adott otthont annak a kétnapos konferenciának, melyen a kisebbségi helyzetben lévő magyarság nyelvi, nyelvhasználati kérdéseiről és a regionális nyelvhasználat sajátosságairól hallhattunk előadásokat. Az előadók négy különböző ország területén élnek, hat szakmai műhelyt képviselnek, és hozzászólásaikkal a nyelvtudomány több szakterületét (kétnyelvűség, dialektológia, kontaktológia, névtan, nyelvi tervezés, pszicho- és szociolingvisztika) érintették. A konferencián elhangzott előadások írott változatát gyűjti egybe a bemutatandó kötet. A szerkesztő a kötet előszavában leírja, hogy a konferencia ötlete a nyitrai Konstantin Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén fogalmazódott meg, az ottani magyar nyelvű pedagógusképzés 45. évfordulója alkalmából, továbbá kiemeli, hogy a színvonalas rendezvény célja nemcsak a személyes konzultáció, tapasztalatcsere megteremtése volt, hanem a szakmai műhelyek közötti kapcsolat intenzívebbé tétele is. A kötet huszonegy előadás szövegét tartalmazza. Az ismertetésükre szánt keret végessége miatt a továbbiakban csupán röviden szólok az előadások tartalmáról, igyekszem inkább a szerzők gondolatébresztő megállapításait közvetíteni, hogy az érdeklődők figyelmét a konferenciakötet olvasására felkeltsem. A szlovákiai magyar szociolingvisztikai kutatások számára kíván hasznos segítséget nyújtani Gyurgyík László tanulmánya, melyben a legújabb népszámlálási adatok... Bővebben →
A nyelvföldrajztól a névföldrajzig címet viselő konferenciasorozat ötödik tudományos találkozásának Pozsony adott otthont. A helyszínt a Pozsonyi Magyar Intézet biztosította, magát a rendezvényt pedig a Comenius Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék szervezte. A kötet megjelenését a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala támogatta. A konferencia tematikájának meghatározásában döntő szerepet játszott a tanszék egyik fő kutatási iránya, a nyelvi kontaktológia. A szlovák és magyar nyelvű előadások éppen ezért az Interetnikus kapcsolatok alcímet viseli.
Bővebben →
