Popély Árpád: A csehszlovákiai magyar kisebbség történeti kronológiája (1945. április 13-1946. december 27.)

1945

1945. április 13.

– Az SZLKP Központi Bizottsága kéri a Belügyi Megbízotti Hivatalt, hogy dolgozza ki a szlovákiai magyarok kitelepítésének tervét. A KB szerint a kitelepítésnek 1945 őszén már be is kellene fejeződnie

– Az SZLKP KB úgy dönt, hogy beszünteti a magyar és német nemzetiségű személyeknek a pártba való felvételét.

– A Magyar Párt pozsonyi Nyerges utcai székházában ülésező, a betiltott párt vezetőségi tagjaiból, a megszűnt Magyar Hírlap és Magyar Néplap baloldali publicistáiból verbuválódott kilenctagú illegális Magyar Végrehajtó Bizottság levelet intéz a „Csehszlovák Nemzeti Bizottsághoz”. (A levél címzettje feltételezhetően a Kassán megalakult csehszlovák kormány és a Szlovák Nemzeti Tanács.) A Magyar Végrehajtó Bizottság tiltakozik az ellen, hogy az új hatalom által hozott rendeletekben a szlovákiai magyarok egy szinten említtetnek a németekkel, valamint a Hlinka Gárda és Hlinka Ifjúsága tagjaival, „vagyis azokkal az elemekkel, akik ellen hat éven keresztül maguk is harcoltak”. (A bizottság tagjai valószínűleg ugyanazok, akik a pozsonyi magyar értelmiségiek április 19-i Emlékiratát is aláírták.)

1945. április közepén

– A Lévai járás területéről a Nemzetbiztonsági Testület 80 magyar családot toloncol át erőszakkal a csehszlovák-magyar határon.

1945. április 16.

– A Nemzetbiztonság Országos Főparancsnoksága 281/1945. sz. parancsával elrendeli az 1938. november 2-a után Magyarországhoz csatolt területen letelepedett ún. „anyások” és az „exponált” szlovákiai magyarok összeírását.

1945. április 19.

– Pozsonyi magyar értelmiségiek egy csoportja (nagy valószínűséggel a Magyar Végrehajtó Bizottság tagjai) Emlékirattal fordul a csehszlovák kormányhoz és a Szlovák Nemzeti Tanácshoz. Tételesen felsorolják a Tiso-féle szlovák állam idején a magyarságot ért sérelmeket, és kérik a címzetteket, hogy a szlovákiai magyarság hatéves antifasiszta magatartására való tekintettel biztosítsák az alkotmányban lefektetett jogait. Az Emlékirat aláírói: Stelczer Lajos (a Magyar Párt igazgatója), dr. Neumann Tibor ügyvéd (a pozsonyi helyi szervezet elnöke), Garzuly Ferenc (a párt gazdasági osztályának vezetője), dr. Czibók János ügyvéd (a helyi szervezet tagja), Peéry-Limbacher Rezső (a Magyar Hírlap szerkesztője), Nyárai-Nemec Miklós (a Magyar Hírlap szerkesztője), Szalatnai Rezső (tanár és publicista), Mayer Imre tanár (a Toldy-kör alelnöke), Lukovich József (a Magyar Néplap szerkesztője). Az Emlékiratot, a Magyar Végrehajtó Bizottság kísérőlevelével együtt, a Czibók János, Garzuly Ferenc, Neumann Tibor és Szalatnai Rezső összetételű küldöttség adja át Gustáv Husák belügyi és Tomá¹ Tvaro¾ek pénzügyi megbízottnak. (Az SZNT az Emlékiratot válasz nélkül hagyja.)

1945. április 20.

– Esterházy János kihallgatáson jelentkezik Gustáv Husák belügyi megbízottnál, aki őt letartóztatja, és átadja a biztonsági szerveknek. (A Memorandum, melyet Esterházy Husáknak átadott, elveszett.)

1945. április 21.

– Az SZNT kiadja 30/1945. sz. rendeletét a törvényhozó hatalomról Szlovákiában. Ennek 1. §-a értelmében a törvényhozó hatalmat Szlovákia területén az SZNT gyakorolja, összhangban a Csehszlovák Köztársaság elnökével és kormányával. Állami jellegű ügyekben a törvényhozó hatalmat a köztársaság elnöke gyakorolja, az SZNT-vel való megegyezés alapján.

1945. áprilisában

– A magyaroktól elkobozzák a tulajdonukban lévő rádiókészülékeket.

1945. május 3.

– A Nemzetbiztonsági Testület megkezdi a pozsonyi magyarok és németek kilakoltatását lakásaikból és internálásukat. A kilakoltatást indokló végzésen többek között ez áll: „Ön kétséget kizáróan magyar (német) nemzetiségű, ezért jelenléte Pozsony városában az államérdekre való tekintettel nem kívánatos.” Lakásaikat azonnali hatállyal lefoglalják, elkobozzák minden ingó vagyonukat, és a patrongyári gyűjtőtáborba, valamint a Duna túlsó partján fekvő Pozsonyligetfaluba, az elmenekült németek által üresen hagyott lakásokba, illetve a volt katonai barakktáborba internálják őket. Deportálnak sok olyan zsidót is, aki 1938 előtt magyar nemzetiségűnek vallotta magát. (Az internálótábort 1946 augusztusában számolják fel.) – Ezzel egy időben Szlovákia más térségeiben is kezdetét veszi a magyarok letartóztatása és internálása a szentgyörgyi, dunaszerdahelyi, ipolysági, korponai, érsekújvári, komáromi, párkányi, szeredi, stubnyai, késmárki, kralováni és bodrogközi internálótáborokba. (A korabeli sajtó szerint hasonló céllal működő táborok voltak még Nyitranovák, Eperjes, Varannó és Vihnyepeszerény mellett is.)

1945. május 4.

– A nyitrai székhelyű nyugat-szlovákiai területi katonai parancsnokság utasítja a dél-szlovákiai járási nemzeti bizottságokat, hogy a magyarokat és németeket „vallási, politikai vagy faji hovatartozásra való tekintet nélkül, tehát a cigányokat és a zsidókat is” – az antifasiszták kivételével – kényszerítsék arra, hogy 24 órán belül hagyják el az országot. (A parancsot lehetetlenség teljesíteni, bár akadnak nemzeti bizottságok, amelyek eszerint járnak el.)

1945. május 5.

– A kormány Edvard Bene¹ 1944. december 4-i 18/1944. sz. alkotmánydekrétuma alapján kiadja 4/1945. sz. rendeletét „a nemzeti bizottságok megválasztásáról és azok hatásköréről”. A kormányrendelet 6. §-a szerint azokban a községekben és járásokban, ahol a lakosság többsége „államilag megbízhatatlan”, nem alakulhat nemzeti bizottság. Ezeken a helyeken közigazgatási bizottságok lesznek kinevezve az „államilag megbízható” lakosság képviselőiből.

– A Belügyi Megbízotti Hivatal körlevélben utasítja a magyarlakta vidékek járási nemzeti bizottságait és járási komisszárait, hogy azonnal utasítsanak ki az országból minden olyan magyart, aki 1938. november 2-a után telepedett le a Magyarországhoz csatolt területeken. (Az említetteket május 26-tól kisebb-nagyobb csoportokban, többnyire ingóságaiktól is megfosztva teszik át a határon. Az életfenntartásukhoz szükséges eszközökből csak annyit vihetnek magukkal, amennyi az utazás alatti létfenntartáshoz szükséges. Az ún. anyásokon kívül vannak közöttük csehszlovák állampolgárok is. Az ily módon kitelepítettek pontos száma ismeretlen, Balogh Sándor 20-30 ezerre becsüli a számukat, Juraj Zvara szlovák történész szerint 1945. június 30-ig 31 780 magyar kénytelen így elhagyni Szlovákia területét.)

1945. május 6.

– Edvard Bene¹ köztársasági elnök és a csehszlovák kormány Kassáról Pozsonyba teszi át székhelyét.

1945. május 8.

– A német hadsereg feltétel nélkül leteszi a fegyvert, s ezzel Európában véget ér a II. világháború. -Jozef Tiso és a szlovák kormány az ausztriai Kremsmünsterben az amerikai hadsereg fogságába esik.

1945. május 9.

– Edvard Bene¹ köztársasági elnök pozsonyi rádióbeszédében kijelenti, hogy „a németek és magyarok túlnyomó részének el kell tőlünk mennie. Ez végérvényes elhatározásunk… Népünk már nem élhet németekkel és magyarokkal közös hazában.”

1945. május 10.

– A csehszlovák kormány elhagyja Pozsonyt, s még ugyanezen a napon Prágába repül. (Edvard Bene¹ május 12-én tér vissza a prágai várba.)

1945. május 11.

– Klement Gottwald miniszterelnök-helyettes rádióbeszédében a kormány nevében nyilatkozva kijelenti: „A németeket és magyarokat, akik olyan súlyosan vétettek nemzeteink és a köztársaság ellen, állampolgárságuktól megfosztottnak tekintjük, és szigorúan megbüntetjük. A nemzeti bizottságok ehhez máris lássanak hozzá.”

1945. május 15.

– Az SZNT kiadja 33/1945. sz. rendeletét a „fasiszta bűnösök, a megszállók, az árulók és kollaboránsok megbüntetéséről s a népbíróságok létesítéséről”. A rendelet I. részében meghatározza a bűntettnek minősülő cselekményeket, illetve az egyes bűncselekményekre kiróható büntetés mértékét. A II. részben a bűnösök megbüntetésére létrehozza Szlovákia területén a pozsonyi székhelyű Nemzeti Bíróságot (Národný súd), valamint a járási és helyi népbíróságokat, s meghatározza az egyes bíróságok jogkörét. A rendelet bűncselekménynek minősíti már azt is, ha valaki az 1938-ban Magyarországhoz csatolt területen együtt dolgozott a magyar hatóságokkal, a magyar hatóságok szolgálatában állt mint köztisztviselő, magyar politikai pártban, gazdasági, szociális vagy kulturális intézményben viselt tisztséget, vagyis bűntettnek minősít olyan cselekményeket is, amelyek elkövetésük idején semmiféle jogszabályt nem sértettek.

1945. május 16.

– A Magyar Végrehajtó Bizottság levélben kéri a Belügyi Megbízotti Hivatalt, hogy amennyiben a szlovákiai magyaroknak ell kell hagyniuk az ország területét, a Tiso-rendszer idején működött Zsidó Központ mintájára járuljon hozzá egy kivándorlási iroda felállításához.

1945. május 18.

– Az SZNT Elnökségének határozata kizárja a magyar nemzetiségű személyeket a politikai pártokból és megtiltja további felvételüket. Kivételt csupán az aktív antifasiszta harcosok kaphatnak. (Ez főleg a magyar kommunistákat érinti, hiszen a kommunista pártnak 1945 derekán 2155 magyar tagja van.) – Gustáv Husák belügyi megbízott kitiltja Szlovákia területéről az összes magyarországi sajtóterméket.

1945. május 19.

– Edvard Bene¹ köztársasági elnök kiadja 5/1945. sz. dekrétumát „az elnyomás idején végrehajtott egyes vagyonjogi ügyletek érvénytelenségéről, továbbá a németek, a magyarok, az árulók és a kollaboránsok, valamint egyes szervezetek és intézetek vagyoni értékeinek nemzeti kezeléséről”. A dekrétum 1. §-a érvénytelennek nyilvánít bármilyen vagyoni átruházást és vagyonjogi ügyletet, ha azt 1938. szeptember 29-e után, „a megszállás, nemzeti, faji vagy politikai üldözés nyomása alatt hajtották végre”. A dekrétum 2. §-a értelmében nemzeti kezelés alá kerül az „államilag megbízhatatlan” személyeknek a Csehszlovák Köztársaság területén lévő vagyona, miközben a 4. § szerint államilag megbízhatatlannak kell tekinteni többek között „a német vagy magyar nemzetiségű személyeket”.

1945. május 20-21.

– Az SZLKP első pozsonyi területi konferenciáján ©tefan Ba¹»ovanský, a párt pozsonyi területi titkára kijelenti, hogy „a magyar területeken ellenséges erők tolakodtak be az SZLKP-ba, és a magyar elvtársak a párt nemzetiségi kérdésre vonatkozó mai irányvonalának megvalósításakor nem tanúsítottak kellő éberséget és következetességet”. A konferencia szerint „ezeket a fasisztákat ki kell szállítani Magyarországra, s a párt programjának megfelelően meg kell kezdeni az övezet elszlovákosítását, a belső telepítést”. A jelenlévő magyar nemzetiségű küldöttek szerint közöttük nincsenek fasiszták, s nem szavazzák meg a magyarok kitelepítéséről és belső széttelepítéséről szóló határozatot. Többen kijelentik, hogy a konferenciának nem kommunista, hanem fasiszta jellege volt.

1945. május 21.

– Jan Masaryk csehszlovák külügyminiszter San Franciscóban kijelenti: „Csak azokra a magyarokra fognak büntetést kiróni, akik összeesküdtek a Csehszlovák Köztársaság ellen, és akik a nácik oldalán harcoltak; azok a magyarok, akik barátsággal viseltettek Csehszlovákia ügye iránt, az országban maradhatnak, és a köztársaság állampolgárainak valamennyi jogát élvezhetik.”

1945. május 23.

– A csehszlovák kormány, bízva abban, hogy a nagyhatalmak jóváhagyják a német és a magyar kisebbség egyoldalú kitoloncolását Csehszlovákiából, a belügy-, külügy- és a nemzetvédelmi miniszter alkotta bizottságot szervez a kitelepítés előkészítésére.

1945. május 24.

– A 90%-ban magyar hívőkből álló református egyház szlovák vezetésű s az államhatalom támogatását élvező kassai székhelyű ún. Szervező Bizottsága (lelkészi elnöke Ján Toma¹uµa, világi elnöke Vojtech Ozorovský [Ozorovský Béla], titkára Andrej Ma»a¹ík [Ma»a¹ík András]) „szabályrendeletek” sorát adja ki. Újjászervezi a szlovákiai egyházmegyéket (6 „magyar” és 3 „szlovák” egyházmegyét hozva létre), s élükre ideiglenes adminisztrátorokat nevez ki. A szlovákot nyilvánítja az adminisztráció nyelvévé nemcsak az állami hivatalokkal, hanem a Szervező Bizottsággal való kapcsolattartásban is. Azokba a „szlovák jellegű” gyülekezetekbe pedig, amelyekben az istentiszteletet magyarul tartják, elrendeli „a szlovák államnyelvet bíró” lelkészek helyezését. A lelkészek számára kötelezővé teszi a szlovák nyelvvizsgát, s még a segédlelkészek kinevezését is a politikai megbízhatóság és a csehszlovák állampolgárság igazolásától teszi függővé.

1945. május 25.

– Az SZNT ülésén Gustáv Husák ismerteti a Belügyi Megbízotti Hivatalnak a magyarok kitelepítésére készített tervét. A terv szerint a magyarok kitelepítése két szakaszban történik. Az első szakaszban kiutasítják az országból azokat, akik 1938 november 2-a után telepedtek le a Magyarországhoz csatolt területeken, akik vétettek a köztársaság ellen, fasiszta szervezet tagjai voltak, valamint azokat, akiket büntetőjogilag felelősségre vonnak vagy kisebb vétkekért ítélnek el. A második szakaszban kerül sor a magyar lakosság tömeges kitelepítésére és a magyarországi szlovákok repatriálására.

– Az SZNT kiadja 43/1945. sz. rendeletét „az ügyvédekre vonatkozó némely előírások megváltoztatásáról és kiegészítéséről”. A rendelet 6. §-a értelmében az ügyvédek és ügyvédjelöltek névjegyzékébe nem vehetők fel a német és magyar nemzetiségű személyek.

– Az SZNT kiadja 44/1945. sz. rendeletét „az állami és közalkalmazottak szolgálati viszonyának rendezéséről”, melynek 2. §-a értelmében az aktív antifasiszták kivételével azonnali hatállyal és a munkaviszonyból származó bárminemű jogigény nélkül el kell bocsátani állásukból a német vagy magyar nemzetiségű állami és közalkalmazottakat. A nyugalmazott német és magyar nemzetiségű állami és közalkalmazottak 1945. május 31-i hatállyal nyugdíjjogosultságukat is elveszítik. A nemzetiség megállapításánál mérvadó a származás, a családi érintkezésben használt nyelv és az 1938. október 6-a után bevallott nemzetiség.

– Az SZNT kiadja 51/1945. sz. rendeletét az egyesületek feloszlatásáról és alapításáról. A rendelet 1. §-a feloszlatottnak nyilvánít minden egyesületet és társaságot a Magyarországtól visszacsatolt területen. A 2. § ezenkívül feloszlat minden egyesületet és társaságot Szlovákia többi területén, kivéve azokat a szlovák egyesületeket és fiókszervezeteiket, amelyek listáját a rendelet melléklete tartalmazza. Ezek közé tartoznak többek között a szlovák katolikus, evangélikus, pravoszláv, görög katolikus és zsidó vallási egyesületek, a jótékonysági intézmények, temetkezési vállalatok, a Matica slovenská, a ®ivena, a Slovenská liga, a múzeumi, tudományos és művészeti egyesületek, a dalárdák, a műkedvelő színjátszó csoportok, a filatelista, turista, egyes állattenyésztő és növénytermesztő egyesületek, a tűzoltóegyeletek, sportegyesületek. A feloszlatás sorsára kerül tulajdonképpen valamennyi egyesület, amely alapszabályzatából nem világos annak szlovák nemzeti jellege, vagy tagságának túlnyomó részét magyarok és németek alkotják.

1945. május 30.

– A magyar kormány jegyzékben tiltakozik a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál a szlovákiai magyarok üldözése miatt.

1945 májusában

– Kezdetét veszi a magyar oktatási nyelvű iskolák felszámolása Szlovákiában.

1945. június 3.

– Rimaszombatban hat járás kommunista pártjának küldöttei határozatot fogadnak el, amelyben a magyar kisebbség elmarasztalása után az ország magyartalanítását követelik: „Követeljük a magyarkérdés azonnali megoldását, mivel a magyarok a történelmi próbán nem állták meg a helyüket, mert kevés kivételtől eltekintve valamennyien elfogadták a feudális urak nagyúri politikáját. Követeljük, hogy haladéktalanul kezdjék meg a szlovák földművesek áttelepítését a szegény és hegyes vidékekről Szlovákia déli területeire, a magyar nagybirtokosok, telepesek és fasiszták földjeire, akiknek nincs mit keresniük Szlovákiában! …magyarok nélküli Szlovákiát akarunk!”

– Jozef Lettrich, az SZNT elnöke hivatalosan kijelenti, hogy azok a zsidók, akik gondolkodásukkal és beszédükkel a magyarokhoz vagy a németekhez tartoznak, magyaroknak, illetve németeknek számítanak, s ezért osztozniuk kell a magyarok és németek sorsában.

. – Az SZNT kiadja 50/1945. sz. rendeletét „a vagyon nemzeti kezeléséről”, amely értelmében az „államilag megbízhatatlan” személyek Szlovákia területén található teljes vagyonát az állam lefoglalja és nemzeti kezelés alá vonja. A rendelet 4. §-a értelmében államilag megbízhatatlanoknak számítanak többek között „a német és magyar nemzetiségű személyek, amennyiben nem igazolják, hogy aktívan részt vettek a Németország vagy Magyarország elleni harcban, vagy jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy újra sikerüljön kivívni a Csehszlovák Köztársaság, valamint a szlovák és cseh nemzet szabadságát”.

– A magyar kormány tájékoztatása céljából elkészül a „Helyzetkép a szlovákiai magyarokról” című dokumentum, bemutatva azt a politikai hátteret (internálás, kitelepítés, jogfosztás), amelyben a szlovákiai magyarság él a háború befejezése óta. A dokumentum szerzői kérik az „anyaország” kormányát és pártjait, hogy védjék meg a szlovákiai magyarságot mindaddig, amíg a lakosságcsere meg nem valósulhat.

1945. június 6.

– Az SZNT kiadja 52/1945. sz. rendeletét, amely hatálytalanítja az első csehszlovák földreform során szerzett ingatlanok 1938. november 1-je után történt összes átruházását „a magyar állam által ideiglenesen megszállt területen”. Az ingatlant a hozzá tartozó élő és holt felszereléssel együtt visszaadja az 1938. november 1-jei tulajdonosának. (Bár a rendelet nem említ nemzetiséget, mégis a magyarokat sújtja, mivel az 1919. évi csehszlovák földreform során a szlovák és cseh telepeseknek juttatott ingatlanokat 1938 után többnyire magyar nemzetiségűekre ruházták át.)

1945. június 9.

– Az SZNT Elnöksége Národná obroda című hivatalos lapjának közlése szerint Délkelet-Szlovákia több mint 20 községének iskolájában még mindig magyar nyelven folyik az oktatás.

1945. június 16.

– A csehszlovák kormány ülésén elhatározzák, hogy a németek kitelepítése mellett a magyarok kitelepítésének jóváhagyását is kérni fogják a győztes nagyhatalmak potsdami konferenciájától.

– Az SZLKP elutasítja a magyar antifasisztáknak a magyar iskolák megnyitása, valamint a magyar nyelvű sajtó engedélyezése érdekében benyújtott kérelmét.

1945. június 18.

– A pozsonyi 17. gyalogezred katonái a morvaországi Pøerov vasútállomásán feltartóztatnak és legyilkolnak 270 szepességi (köztük 117 dobsinai illetőségű) német és magyar menekültet.

1945. június 19.

– Edvard Bene¹ köztársasági elnök kiadja a cseh országrészekben érvényes 16/1945. sz. dekrétumát „a náci bűnösök, az árulók és segítőik megbüntetéséről, valamint a rendkívüli népbíróságokról” (ún. „retribúciós dekrétum”), amely a „köztársaság fokozott veszélyeztetettségének” idejére visszamenőleges hatállyal bűntettnek nyilvánít olyan cselekményeket, amelyek elkövetésük idején nem sértettek törvényt. (A dekrétum 18. §-a a „köztársaság fokozott veszélyeztetettségének” időpontját 1938. május 21-től, a csehszlovák hadsereg részleges mozgósításától, egy kormányrendeletben később meghatározandó napig számítja.)

– Ugyanaznapi keltezésű az elnök 17/1945. sz. dekrétuma a Nemzeti Bíróságról. A dekrétumok értelmében a Nemzeti Bíróság és a népbíróságok határozatai ellen fellebbezési lehetőség nincs, az esetleges halálos ítéletet a bírósági döntés után két órán belül végre kell hajtani.

1945. június 21.

– Edvard Bene¹ köztársasági elnök kiadja 12/1945. sz. dekrétumát a „németek, magyarok, valamint a cseh és szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról és haladéktalan elosztásáról”. A dekrétum a földreform céljaira azonnali hatállyal és térítés nélkül előírja annak a mezőgazdasági vagyonnak az elkobzását, amely német és magyar nemzetiségű személyek, illetve a köztársaság árulóinak és ellenségeinek tulajdonában van, állampolgárságukra való tekintet nélkül. Kivételt csak azok a németek és magyarok kapnak, akik aktívan részt vettek a Csehszlovák Köztársaság egységének megőrzéséért és felszabadításáért vívott harcban. Német vagy magyar nemzetiségű személyeknek azok tekintendők, akik az 1929 óta tartott bármelyik népszámláláskor német vagy magyar nemzetiségűeknek vallották magukat, vagy pedig a németeket vagy magyarokat tömörítő nemzeti csoportok, alakulatok vagy politikai pártok tagjai lettek. Az elkobzott vagyont a Földművelésügyi Minisztérium mellett létesítendő Nemzeti Földalap kezeli és utalja ki szláv nemzetiségű személyeknek. (A dekrétum csak a cseh országrészekben lép érvénybe.)

1945. június 25. [27. ?]

– A csehszlovák hatóságok Esterházy Jánost és Csáky Mihályt átadják a szovjet katonai szerveknek.

1945. június 27.

– Az Oktatásügyi Megbízotti Hivatal illetékes osztályának a levele véglegesen elutasítja Bíró Luciánnak, a komáromi bencés gimnázium igazgatójának a magyar nyelvű tanítás tanév végéig való meghosszabbítására vonatkozó kérelmét. (Ezzel megszűnik Szlovákia utolsó magyar tanítási nyelvű iskolája is.)

– Galánta magyar lakosai levelet intéznek a galántai járási komisszárhoz, amelyben a helyi magyar iskola bezárása ellen tiltakoznak. Panaszukat azzal indokolják, hogy mivel a kisváros lakosságának legalább kétharmada magyar nemzetiségű, a politikai eseményektől függetlenül „kulturális és demokratikus” joguk van a magyar nyelvű oktatásra.

1945. június 29.

– Moszkvában csehszlovák részről Zdenìk Fierlinger miniszterelnök és Vladimír Clementis külügyi államtitkár, szovjet részről Vjacseszlav Mihajlovics Molotov külügyminiszter aláírják a Kárpátalja átadásáról szóló csehszlovák-szovjet szerződést. Ennek értelmében „Kárpátontúli Ukrajna”, összhangban lakosságának „kívánságával”, egyesül Ukrajnával, az új csehszlovák-szovjet államhatár pedig megegyezik Szlovákia és Kárpátalja 1938 előtti közigazgatási határával. Valójában azonban Kárpátalján kívül a Szovjetunióhoz csatolnak 13, közigazgatásilag korábban Szlovákiához tartozó, színtiszta magyar lakosságú községet is. Ezek a következők: Bátka, Csap, Gálocs, Kisrát, Kisszelmenc, Kistéglás, Nagyrát, Palágy, Palágykomoróc, Palló, Szürte, Tiszaásvány és Tiszasalamon.

– A szovjet katonai szervek vonatra raknak, és Budapesten, Bukarestben, Jasin keresztül Moszkvába hurcolnak tizenegy letartóztatott pozsonyi magyar értelmiségit, a Magyar Párt vezető funkcionáriusait. Az elhurcoltak a következők: Esterházy János gróf, a párt elnöke; Neumann Tibor ügyvéd, a párt pozsonyi helyi szervezetének elnöke; Csáky Mihály gróf; Jabloniczky János ügyvéd; Teszár Béla; Párkány Lajos; Böjtös József; Vircsik Károly; Szüllő Sándor; Birnbaum Frigyes és Lászlóffy Ferenc.

1945. július 3.

– Az SZNT kiadja 67/1945. sz. rendeletét „a háborús események által okozott károk bejelentéséről”. A rendelet 2. §-a értelmében a kártérítési kérelemben fel kell tüntetni többek között, hogy milyen állampolgárságú volt a kérelmező 1938. október 1-jén, valamint hogy milyen nemzetiségűnek vallotta magát 1938. október 1-jén és e napot követően. (Ezeknek az adatoknak a feltüntetése a magyar és német nemzetiségű kérelmezők számára reménytelenné teszi bármilyen kártérítés megszerzését.)

-Az SZNT kiadja 69/1945. sz. rendeletét „az államilag megbízhatatlan személyek magánalkalmazásból való elbocsátásáról”, melynek 1. §-a kimondja, hogy a munkaadó a nemzeti bizottság hozzájárulásával, tekintet nélkül egyéb törvényes és szerződéses rendelkezésekre, azonnali hatállyal megszüntetheti a munka-, szolgálati vagy tanulói viszonyt bármelyik „államilag megbízhatatlan” személlyel.

– A csehszlovák kormány és Edvard Bene¹ köztársasági elnök hivatalosan felkéri a győztes nagyhatalmakat, hogy a rövidesen összeülő potsdami konferenciájukon tűzzék napirendre a csehszlovákiai németek és magyarok kitelepítésének az ügyét.

– A Demokrata Párt központi orgánuma, a Èas újabb magyarországi területek Csehszlovákiához való csatolását követeli. Szükségesnek tartja a pozsonyi hídfő kiszélesítését egészen a Lajta vonaláig, esetleg a Fertő-tóig. Mivel a régi csehszlovák-magyar országhatár itt csupán néhány kilométernyire húzódik Pozsonytól, ennek következtében a lap szerint „Szlovákia fővárosa a nehézlövegek hatósugarában fekszik”.

1945. július 4.

– A Gustáv Husák belügyi megbízottal folytatott előző napi megbeszélés alapján a Magyar Végrehajtó Bizottság nevében Szalatnai Rezső írásos javaslatot terjeszt elő a Csehszlovákiai Magyarok Segélybizottságának a megalakítására. A javaslat szerint a Segélybizottság a Nemzetközi Vöröskereszttel, a Csehszlovák Vöröskereszttel és a Magyar Vöröskereszttel együttműködve élelmiszer-, gyógyszer- és pénzsegélyek juttatásával, továbbá orvosi ellátással segítené a magyar deportáltakat. Székhelye Pozsony, ideiglenes elnökségének az összetétele a következő: Szalatnai Rezső tanár, író; Limbacher-Peéry Rezső tanár, író; dr. Csáder Mihály orvos; dr. Czibók János ügyvéd; Fehér Ferenc szerkesztő, a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt volt területi titkára; Tankovics József tanító. Husák ígérete ellenére a Segélybizottság legalizálására nem kerül sor, illegálisan azonban megkezdi tevékenységét. Különféle adományokból származó pénzsegéllyel, ruhaneművel, élelmiszerrel, gyógyszerekkel látja el a rászorulókat, különösen az elbocsátott közalkalmazottakat, a nyugdíjuktól megfosztott idős pedagógusokat és özvegyeiket.

– Az SZNT hivatalos lapja, a Národná obroda „Szlovákiának természetes határokra van szüksége” című írásában Vladimír Clementis külügyi államtitkárra hivatkozva közli, hogy a kormány hamarosan benyújtja javaslatát Csehszlovákia határainak „kiigazítására”. A lap kiemeli, hogy az igényelt területen fekszik a magyar nehéz- és hadiipar jelentős része (Diósgyőr, Ózd, Rudabánya, Salgótarján).

– A magyar kormány jegyzéket intéz a szovjet kormányhoz, amelyben beszámol a Csehszlovákiában kiadott magyarellenes rendeletekről és a magyarok elleni attrocitásokról, s kéri Moszkva beavatkozását.

1945. július 7-8.

– Turócszentmártonban tartja I. kongresszusát a Demokrata Párt. Elnökévé Jozef Lettrichet választják.

1945. július 10.

– A csehszlovák törvénytár (Sbírka zákonù a naøízení státu èeskoslovenského) 20/1945. és 21/1945. számmal republikálja Edvard Bene¹ Londonban kiadott 1940. október 15-i 2/1940. számú és 1945. február 22-i 3/1945. számú alkotmánydekrétumait „a törvényhozó hatalom ideiglenes gyakorlásáról.” Ezek értelmében a köztársasági elnök törvényhozó hatalmat gyakorolhat mindaddig, míg meg nem alakul a Csehszlovák Köztársaság ideiglenes törvényhozó testülete. (E rendelkezések válnak az elnöki dekrétumok és alkotmánydekrétumok „alkotmányos” alapjává.)

– A Pénzügyi Megbízotti Hivatal kiadja 155/1945. Ú. v. sz. rendeletét „az állami nyugdíjak és ellátási illetmények, valamint a kegydíjak és adományok azon élvezőinek kötelező összeírásáról, akik a Magyarország és Németország által ideiglenesen megszállt területen élnek”. A rendelet 6. §-a értelmében az összeírás nem vonatkozik többek között a német és magyar nemzetiségű személyekre, mivel ők az SZNT 44/1945. sz. rendelete értelmében már elveszítették igényüket nyugdíjuk és ellátási illetményeik folyósítására.

1945. július 16.

– A Demokrata Párt központi orgánuma, a Èas kifogásolja a zsidók szlovákellenes magatartását, amely abban nyilvánul meg, hogy változatlanul magyarul és németül mernek beszélni: „A kor parancsa, hogy Szlovákiában nincs helye a magyar és német nyelvnek, az, hogy az utcákon és a nyílt helyeken nem szabad elhangoznia, s mindaz, ami ezzel összefügg, mindenkire egyformán vonatkozik. Aki erre nem hallgat, kihívja a nép haragját…”

1945. július 17.

– Edvard Bene¹ köztársasági elnök kiadja 27/1945. sz. dekrétumát „a belső telepítés egységes irányításáról”. A dekrétum a belső telepítés (kolonizáció) irányítására prágai és pozsonyi székhellyel előírja telepítési hivatalok (osídlovací úrad) létrehozását. A hivatal elnöke a kormányzatban tanácsadói jogkörrel bír, s a kormány javaslatára a köztársaság elnöke nevezi ki. A „belső telepítésnek” a dekrétum által is megfogalmazott célja „a Csehszlovák Köztársaság valamennyi térségének visszajuttatása az eredeti szláv elem birtokába”.

1945. július 17-augusztus 2.

– A három győztes nagyhatalom, a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia potsdami konferenciája a világháború utáni nemzetközi kérdések rendezéséről. Az értekezleten jóváhagyják a német lakosság kitelepítését Csehszlovákiából, Lengyelországból és Magyarországról, de egyáltalán nem történik említés a csehszlovákiai magyarok esetleges áttelepítéséről Magyarországra.

1945. július 19.

– A magyar kormány a Magyarországi Izraeliták Országos Irodájának tájékoztatása alapján felkéri a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot, járjon közbe a csehszlovák kormánynál a magyar nemzetiségű zsidók üldözésének megszüntetése érdekében.

1945. július 20.

– Edvard Bene¹ köztársasági elnök kiadja 28/1945. sz. dekrétumát „a németek, magyarok és az állam más ellenségei mezőgazdasági földjének cseh, szlovák és más szláv földművesekkel való betelepítéséről”. A dekrétum értelmében a telepítés keretében a németektől és magyaroktól, valamint a cseh és a szlovák nemzet árulóitól és ellenségeitől elkobzott mezőgazdasági vagyonból földjuttatást a cseh és a szlovák, valamint más szláv nemzet tagja kérhet, aki állami és nemzeti szempontból megbízható. (A dekrétum csak a cseh országrészekben lép hatályba.)

1945. július 25.

– Az SZNT kiadja 82/1945. sz. rendeletét „az ügyvédek és közjegyzők bírói szolgálatba való felvételéről”. A rendelet 1. §-a szerint bírói szolgálatba csak csehszlovák állampolgárságú, szláv nemzetiségű, nemzetileg és politikailag megbízható, valamint a szlovák nyelvet tökéletesen bíró ügyvéd vagy közjegyző vehető fel.

1945. július 26.

– A Národná obroda című lap nemtetszését fejezi ki amiatt, hogy valamelyik koncentrációs táborban való részvétel „karriert biztosít” a zsidóknak, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségűnek vallja magát a megmenekült zsidó. Pedig ennek a kérdésnek „perdöntőnek” kellene lennie.

1945. augusztus 2.

– Edvard Bene¹ köztársasági elnök kiadja 33/1945. sz. alkotmánydekrétumát „a német és a magyar nemzetiségű személyek csehszlovák állampolgárságának rendezéséről”. A dekrétum 1. §-a szerint: „Azok a német vagy magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárok, akik az idegen megszálló hatalom jogszabályai értelmében német vagy magyar állapolgárságot szereztek, az ilyen állampolgárság megszerzésének napján elveszítették csehszlovák állampolgárságukat. A többi német vagy magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár a dekrétum hatályba lépésének napján veszti el csehszlovák állampolgárságát.” A 2. § szerint csehszlovák állampolgárságuk csupán azoknak a németeknek és magyaroknak marad meg, „akik igazolják, hogy hűek maradtak a Csehszlovák Köztársasághoz, sosem vétettek a cseh és a szlovák nemzet ellen, vagy aktívan részt vettek a felszabadításukért vívott harcban, vagy pedig szenvedtek a náci és fasiszta terrortól”. A 3. § értelmében a csehszlovák állampolgárságukat elvesztett személyek 6 hónapon belül kérvényezhetik állampolgárságuk visszaadását. E kérvényekről saját belátása alapján a belügyminiszter dönt. (A dekrétum hatályba lépésének ideje 1945. augusztus 10.)

1945. augusztus 7.

– Rákosi Mátyás levelet intéz J. V. Sztálinhoz, melyben kéri a szovjet pártvezető támogatását a csehszlovákiai magyarok kitelepítésének megakadályozása érdekében.

1945. augusztus 10.

– Az SZLKP érsekújvári alapszervezete a párt zsolnai konferenciájához címzett kérvényében magyar nyelvű pártsajtó kiadásának és terjesztésének engedélyezését kéri a magyar kommunisták számára.

1945. augusztus 11.

– Tiltakozásul a magyarok üldözése és kiutasítása ellen, magyar diákok egy csoportja Tornalján felrobbantja a politikai rendőrség laktanyáját. Az épületben nem tartózkodik senki, így emberéletben nem esik kár. A robbantás elkövetését Hancsovszky Béla 17 éves tanuló vállalja magára. – Edvard Bene¹ köztársasági elnök 50/1945. sz. dekrétumával államosítja a filmgyártást. A dekrétum az államosított filmgyárakért, filmlaboratóriumokért, filmkölcsönzőkért és filmszínházakért kártérítést helyez kilátásba, a kártalanítandók köréből viszont kizárja az „államilag megbízhatatlan”, vagyis magyar és német nemzetiségű személyeket.

1945. augusztus 11-12.

– Zsolnán tartja országos konferenciáját az SZLKP, melyen megválasztják a párt új Központi Bizottságát és vezetőségét. Elnök: Viliam ©iroký, elnökhelyettes: Karol ©midke, főtitkár: ©tefan Ba¹»ovanský. Jóváhagyják a pártnak a Szlovák Nemzeti Tanácsba és az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe delegálandó jelöltjeinek a listáját. Major Istvánt, a kommunista párt alapító tagját és egykori szenátorát – magyar származása miatt – nem választják be a Központi Bizottságba, és nem delegálják az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe sem.

1945. augusztus 14.

– A Èas című napilap közli a Nagytapolcsányi Járási Nemzeti Bizottság vezetőjének az írását, aki szerint a zsidók „nem tisztelték” a szlovák nyelvet, mivel magyarul vagy németül beszéltek, és magyarnak vagy németnek vallották magukat: „ők voltak a szlovák nép legkegyetlenebb elnyomói.” – Ugyancsak a Èasnak nyilatkozik a Pozsonyi Nemzeti Bizottság iparügyi osztályának vezetője, aki nemtetszését fejezi ki amiatt, hogy a zsidók nem vettek részt a nemzeti ellenállásban, és sokan közülük még ma sem beszélik rendesen a szlovák nyelvet. Ezért igazolniuk kellene, hogy a korábbi népszámlálások során milyen nemzetiségűnek vallották magukat.

1945. augusztus 16.

– Csehszlovákia, a II. világháború után első ízben, ideiglenes árucsere-forgalmi egyezményt köt Magyarországgal.

1945. augusztus 18.

– Besztercebányán tartja első közgyűlését a Szlovák Partizánok Szövetsége (Zväz slovenských partizánov), amelyen egységes és kemény fellépést sürgetnek a szlovákiai „magyar fasisztákkal” szemben. Az SZNT Elnökségéhez intézett beadványukban sürgetik a magyarok mielőbbi kitelepítését, ill. a lakosságcsere megkezdését, vagyonuk elkobzását, munkatáborokba hurcolását; kifogásolják, hogy a koncentrációs táborokból hazatérő magyar zsidók visszakapják a vagyonukat. Saját érdemeikre hivatkozva az ún. belső telepítés keretén belül részt követelnek a magyarok elkobzott vagyonából. (A magyarlakta területekre betelepített ún. partizánok pontos száma ismeretlen. 1948 tavaszáig a Pozsony és Tornalja közötti magyarlakta járásokba 1640 családot telepítettek, amelyek 15 853,2 hektár és 315 kat. hold földet vehettek át.)

– Az alakulófélben levő, budapesti székhelyű „Szlovákiából Kiutasított és Elmenekült Demokrata Magyarok Tanácsa” memorandummal fordul Dálnoki Miklós Béla magyar miniszterelnökhöz. Kéri a magyar kormányt, tegye lehetővé a Szlovákiában jogfosztott, elmenekült és áttelepített magyarok részére, hogy Budapesten érdekvédelmi szervezetet alapítsanak. A Tanács Balogh István miniszterelnökségi államtitkár szóbeli jóváhagyásával kezdi meg tevékenységét. Alapító tagjainak száma 26, fő szervezője Holota János volt csehszlovák nemzetgyűlési képviselő, Érsekújvár egykori polgármestere, valamint Jócsik Lajos, a Nemzeti Parasztpárt budapesti főtitkára és országgyűlési képviselője.

1945. augusztus 23.

– Az SZNT kiadja 104/1945. sz. rendeletét „a németek, magyarok, valamint a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról és haladéktalan elosztásáról”, amely kiegészíti az SZNT 4/1945. sz. rendeletét. A jogszabály a magyar nemzetiségű lakosok esetében továbbra is meghagyja az 50 hektár alatti mezőgazdasági ingatlant, elrendeli viszont azon társaságok és jogi személyek mezőgazdasági vagyonának elkobzását, amelyek részvényeinek többségét magyar vagy német nemzetiségű személyek birtokolják.

– Az SZNT kiadja 105/1945. sz. rendeletét „a munkatáborok létrehozásáról”. A rendelet szerint a munkatáborba többek között azokat a személyeket oszthatják be, akiket az SZNT 33/1945. sz. rendelete alapján mint „fasiszta bűnöst”, „megszállót”, „árulót” és „kollaboránst” ítéltek el.

1945. augusztus 25.

– Edvard Bene¹ köztársasági elnök kiadja 47/1945. sz. alkotmánydekrétumát „az Ideiglenes Nemzetgyűlésről”. Az alkotmánydekrétum 1. cikkelye kimondja, hogy amíg az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog alapján nem alakul meg az Alkotmányozó Nemzetgyűlés, a törvényhozó hatalmat a köztársaság egész területén az Ideiglenes Nemzetgyűlés fogja gyakorolni. A 2. cikkely szerint azokban az ügyekben, amelyek Szlovákia alkotmányjogi helyzetével függnek össze, szükséges az Ideiglenes Nemzetgyűlés jelenlévő szlovákiai tagjai többségének egyetértése is.

– A kormány kiadja 48/1945. sz. rendeletét „az Ideiglenes Nemzetgyűlés megválasztásáról”, amely kimondja, hogy a képviselőket közvetve, delegátusok útján fogják választani. A kormányrendelet 6. §-a szerint azonban választók és delegátusok kizárólag cseh, szlovák vagy más szláv nemzetiségű csehszlovák állampolgárok lehetnek, a 7. § szerint ugyanez vonatkozik a képviselőkre is. A rendelkezés tehát még az állampolgárságuktól meg nem fosztott magyaroktól is megvonja az aktív és passzív választójogot. Ugyanezek a kitételek szerepelnek a kormánynak a járási és tartományi nemzeti bizottságok megválasztásáról szóló 49/1945. sz. rendeletében.

1945. augusztus 28.

– A szlovák nemzeti bizottságok besztercebányai kongresszusán megválasztják az újjáalakuló SZNT képviselőit és a 300 tagú prágai Ideiglenes Nemzetgyűlés Szlovákiát képviselő 100 tagját. Magyar és német nemzetiségű képviselőt egyik törvényhozó szervbe sem választanak.

1945 augusztusában

– A Magyar Végrehajtó Bizottság „Memorandum a Szlovenszkó területén élő nem fasiszta dolgozó magyar lakosság számára modus vivendi létesítésének érdekében” címmel emlékiratot intéz az SZNT-hez. Ebben felsorolja a csehszlovákiai magyar lakosságot sújtó törvényeket és rendelkezéseket, majd javaslatot tesz az üldözöttek érdekképviseletét ellátni hivatott szerv, a „Magyar Tanács” felállítására. E tanácsot a demokratikus magyar lakossággal egyetértésben az SZNT Elnöksége nevezné ki. Felállításával egyidejűleg felfüggesztenék a magyar lakosságot sújtó egyes rendeletek végrehajtását. A Magyar Tanácsnak a magyarságot érintő kérdésekben tanácsadó joga volna minden hatóságnál. (A memorandumot az SZNT válasz nélkül hagyja.)

1945. szeptember 2.

– A magyar kormány jegyzéket intéz a Külügyminiszterek Tanácsához a csehszlovákiai magyarság ügyében. Nemzetközi vizsgálóbizottság felállítását javasolja, amely az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió képviselőiből állna, s megvizsgálná a Magyarország és Csehszlovákia közötti vitás kérdéseket, ill. a csehszlovákiai magyarság helyzetét.

1945. szeptember 5.

– Karol Kme»ko nyitrai érsek levelet intéz az SZNT Elnökségéhez, amelyben a magyar és német lakosság tervbe vett kitelepítésével kapcsolatban egyoldalú kitoloncolás helyett kormányközi megállapodásokat javasol. Kéri, hogy az internált németek és magyarok humánus bánásmódban részesüljenek, valamint sürgősen helyezzék szabadlábra azokat, akik nem vétettek a nemzet és az állam érdekei ellen.

1945. szeptember 10.

– Az SZNT Elnökségi Hivatala kiadja 253/1945. Ú. v. sz. hirdetményét, mellyel közzéteszi a Megbízottak Testületének határozatát „a szlovákiai evangélikus egyház viszonyainak rendezéséről”. A határozat kimondja, hogy a magyar evangélikus egyházközségek és szeniorátusok önállósága megszűnik, vagyonuk átszáll a szlovák egyházközségekre, a magyar lelkészek elbocsátandók (az esetleg kivételt kapókat szlovák etnikai területre kell helyezni), s istentiszteletek rendszeresen csak az állam nyelvén tarthatók.

1945. szeptember 12.

– A magyar kormány jegyzékben hívja fel az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió kormányának figyelmét a csehszlovákiai magyar kisebbség fokozott mértékű üldözésére.

1945. szeptember 14.

– Az SZNT alakuló ülése. Elnökévé Jozef Lettrichet, a Demokrata Párt elnökét választják.

1945. szeptember 15.

– Vladimír Clementis külügyi államtitkár az SZNT ülésén kifejti, hogy a szlovákiai magyarok kérdését csak kitelepítésükkel lehet megoldani. Amint a szudétanémet-kérdésben egységes a cseh és a szlovák nemzet, éppúgy nincs nézeteltérés köztük a magyarkérdésben sem. A tervek szerint mintegy 400 ezer magyart kellene kitelepíteni, a fennmaradó 150-200 ezret pedig szét lehetne telepíteni egész Szlovákia területén.

1945. szeptember 18.

– Megalakul az új Megbízottak Testülete. Elnöke Karol ©midke (Szlovákia Kommunista Pártja), tagjai többek között: Július Viktory (pártonkívüli) belügyi megbízott, Ladislav Novomeský (SZLKP) oktatás- és népművelésügyi megbízott, Ivan ©tefánik (Demokrata Párt) igazságügyi megbízott, Martin Kvetko (DP) földművelés- és földreformügyi megbízott, Gustáv Husák (SZLKP) közlekedés- és közmunkaügyi megbízott.

1945. szeptember 19.

– Edvard Bene¹ köztársasági elnök kiadja 71/1945. sz. dekrétumát „azon személyek munkakötelezettségéről, akik elvesztették csehszlovák állampolgárságukat”. A dekrétum 1. §-a a háború és a légi bombázások okozta károk helyrehozására és a háború által szétzilált gazdasági élet felújítása érdekében elrendeli azon személyek munkakötelezettségét, akik magyar és német nemzetiségük miatt elvesztették csehszlovák állampolgárságukat. A 2. § szerint a munkakötelezettség a 14-60 év közötti férfiakra és a 15-50 év közötti nőkre vonatkozik. A közmunkások kötelesek elvégezni minden, a járási nemzeti bizottság által közérdekűnek nyilvánított munkát. Végzésük ellen fellebbezési lehetőség nincs! (A dekrétum a cseh országrészekben lépett hatályba.)

1945. szeptember 24.

– Nagytapolcsányban zsidóellenes pogromra kerül sor.

1945. szeptember 25.

– Edvard Bene¹ köztársasági elnök 81/1945. sz. dekrétuma „némely intézkedésekről az egyesületek terén” feloszlat minden német és magyar egyesületet Cseh- és Morvaország területén, és vagyonukat elkobozza.

1945 szeptemberében

– Mivel nem nyílnak meg a magyar iskolák, kezdetét veszi a magyar pedagógusok tömeges átköltözése Magyarországra. Noha a magyar elemi iskolákat törvényesen nem tiltják be, a magyar pedagógusok elbocsátásával az egész kisebbségi magyar iskolarendszer összeomlik.

1945. október 1.

– Edvard Bene¹ köztársasági elnök kiadja 88/1945. sz. dekrétumát „az általános munkakötelezettségről”. A dekrétum értelmében közmunkára lehet kötelezni minden 16-55 év közötti férfit és 18-45 év közötti nőt, akik kötelesek ott dolgozni, ahol azt a köztársaság gazdasági érdeke megköveteli. A jogszabály értelmében elsősorban a munkanélkülieket kell közmunkára kötelezni (a munkájából elbocsátott magyar lakosság szinte egységesen ebbe a kategóriába tartozik). A munka időtartama egy év, amely jelentős indoklással legfeljebb hat hónappal meghosszabítható. A rendelkezések megszegése kihágásnak minősül, s 10 000 koronáig terjedő pénzbírsággal, illetve egy évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható.

1945. október 4.

– Edvard Bene¹ köztársasági elnök kiadja 105/1945. sz. dekrétumát „a közalkalmazottak működését felülvizsgáló tisztogató bizottságokról”. A dekrétum 2. §-a szerint a közalkalmazottaknál fegyelmi vétséget jelent többek között a német vagy magyar nemzetiségűnek való jelentkezés, a németekkel vagy magyarokkal való politikai együttműködés, a szolgálaton kívüli társasági érintkezés a németekkel vagy magyarokkal, a német vagy magyar iskolákban tett vizsga, valamint gyermekeik beíratása német vagy magyar iskolába. A 3. § szerint az említett „vétségekért” a közalkalmazott akár azonnali elbocsátással is büntethető. Ugyanez vonatkozik a volt közalkalmazott nyugdíjasokra, akik nyugdíjuk megvonásával is büntethetők.

1945. október 12.

– Gustáv Husák a pozsonyi Nové slovo című lap hasábjain fejti ki álláspontját a magyarok kollektív bűnösségével és felelősségre vonásával kapcsolatban. Husák szerint a magyar és a német kisebbség „történelmi bűne” kellőképp meggyőzte a csehszlovák kormányt e kisebbségek kitelepítésének elengedhetetlen szükségességéről.

1945. október közepén

– Peéry Rezső pozsonyi tanár, író összeállítja a „Memorandum a csehszlovákiai magyarok helyzetéről” című emlékiratot, melyet Peéry és Szalatnai Rezső a prágai brit követ titkárának útján továbbítanak René Smith angol újságírónak, a brit külügyi hivatal közép-európai osztálya szakértőjének.

1945. október 18.

– A Belügyi Megbízotti Hivatal határozata szerint a magyarok csehországi közmunkáját (deportálását) össze kell hangolni Szlovákia belső telepítési, a déli magyarlakta járások kolonizációs terveivel. Ennek megkönnyítésére együttműködésre kéri a Szlovák Telepítési Hivatalt (Slovenský osídlovací úrad), és átadja neki a közmunkára kijelölt magyarok jegyzékét.

1945. október 18-21.

– Prágában tartja a háború utáni első, összességében XX. kongresszusát a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt. Vojtech Erban, pártjának a német- és a magyarkérdésben képviselt álláspontját ismertető beszámolójában kijelenti: „…nincs más megoldás, mint a németek és a magyarok kitelepítése.” A kongresszuson elfogadott határozat értelmében a párt síkraszáll a Nemzeti Front politikájának támogatása, az államosítás és a Szovjetunióval való szövetség mellett. A párt elnökévé Zdenìk Fierlinger miniszterelnököt választják.

1945. október 20.

– Edvard Bene¹ köztársasági elnök kiadja 95/1945. sz. dekrétumát „a betétkönyvek, életbiztosítások és értékpapírok bejelentéséről”, amely szerint az említett okmányok kötelező bejelentésekor fel kell tüntetni többek között birtokosuk nemzetiségét és állampolgárságát.

1945. október 22.

– A Megbízottak Testületének 129/1945. sz. rendelete szerint a földreform céljára térítés nélkül el kell kobozni azokat a mezőgazdasági ingatlanokat, amelyek tulajdonosai elhanyagolják földjük művelését vagy nem szolgáltatják be a kirótt gabonamennyiséget – nemzetiségre és állampolgárságra való tekintet nélkül. A rendelet kiemelten figyelmeztet a 33/1945. sz. elnöki alkotmánydekrétum alapján állampolgárságuktól megfosztott német és magyar nemzetiségű személyek földtulajdonának elkobzására.

– A Belügyi Megbízotti Hivatal részletes körlevelet ad ki a járási nemzeti bizottságok és a komisszárok (biztosok) számára „a csehszlovák állampolgárság 33/1945. sz. dekrétum szerinti rendezéséről”, melyet az SZNT hivatalos közlönye, az Úradný vestník 287/1945. Ú. v. szám alatt közöl.

1945. október 24.

– Edvard Bene¹ köztársasági elnök dekrétumokat ad ki „a bányák és bizonyos ipari vállalatok” (100/1945), „bizonyos élelmiszeripari vállalatok” (101/1945), „a részvénytársasági bankok” (102/1945) és „magánbiztosítók államosításáról” (103/1945). A dekrétumok értelmében nem fizetendő kártérítés többek között azért az államosított vagyonért, amely a megszállás és a náci vagy fasiszta rendszer tényleges megszűntekor a Német Birodalom, a Magyar Királyság, a német és magyar közjog szerinti jogi személyek, a német náci párt, magyar politikai pártok és egyéb szervezetek, vállalatok, intézmények stb., valamint más német és magyar jogi személyek tulajdonában volt vagy van; továbbá német vagy magyar nemzetiségű természetes személyek tulajdonában volt vagy van.

1945. október 25.

– Edvard Bene¹ köztársasági elnök kiadja 108/1945. sz. dekrétumát „az ellenséges vagyon elkobzásáról és a nemzeti újjáépítési alapokról”. A dekrétum 1. szakaszának 1. §-a szerint konfiskálni kell – ha ez még nem történt volna meg – a Csehszlovák Köztársaság javára mindazt az ingatlan és ingó vagyont, amely a német és magyar megszállás tényleges megszűntekor a Német Birodalom, a Magyar Királyság, a német és magyar közjog szerinti jogi személyek, a német náci párt, a magyar politikai pártok és egyéb szervezetek, vállalatok, intézmények stb., valamint más német és magyar jogi személyek tulajdonában volt vagy van; továbbá német vagy magyar nemzetiségű természetes személyek tulajdonában volt vagy van. A 2. szakasz előírja az elkobzott vagyon ideiglenes kezelésével és elosztásával kapcsolatos feladatok teljesítése céljából minden telepítési hivatal mellett Nemzeti Újjáépítési Alap (Fond národnej obnovy) létesítését.

– A csehszlovák hatóságok megkezdik a „közmunkára” kijelelölt szlovákiai magyarok csehországi deportálását. Az azt végrehajtó katonaság, rendőrség és csendőrség a magyar lakosság erős ellenállásába ütközik. Mivel sokan ellenszegülnek vagy elmenekülnek, ezért az akciót gyakran éjszaka, rajtaütésszerűen hajtják végre, több esetben fegyvert is használnak az ellenszegülőkkel szemben (pl. a Lévai járás Szete nevű falujában).

1945. október 27.

– Edvard Bene¹ kiadja 137/1945. sz. alkotmánydekrétumát „azon személyek őrizetbe vételéről, akiket a forradalmi időszakban államilag megbízhatatlannak tekintettek”, amely szerint az államilag megbízhatatlan személyek, tehát a németek és magyarok őrizetbe vételét a törvényben engedélyezett időtartamon túlmenően is törvényesnek kell tekinteni.

– Edvard Bene¹ ugyanezen a napon adja ki 143/1945. sz. dekrétumát, amely a büntetőeljárás során korlátozza azoknak a személyeknek a perlési jogát, akiktől a 108/1945. sz. elnöki dekrétum alapján elkobozták vagyonukat, korlátozva ezáltal a magyarok és németek perlési jogát is.

1945. október 28

. – Az Ideiglenes Nemzetgyűlés alakuló ülésén megerősítik Edvard Bene¹t köztársasági elnöki funkciójában. Az egykamarás törvényhozó testület 300 tagja közül 100 képviseli Szlovákiát, magyar és német nemzetiségű tagja egy sincs. Bene¹ ünnepi beszédében megemlíti, hogy Magyarországon bizonyos körök ismét a revízióra készülnek, ezért szerinte az európai béke megőrzésének elengedhetetlen feltétele a magyar és német kisebbség kitelepítése.

1945. október 30.

– Az Ideiglenes Nemzetgyűlés ülésén ©tefan Ba¹»ovanský, az SZLKP KB főtitkára beszédében síkraszáll amellett, hogy „a felújított Csehszlovákia szláv állam legyen és megszabaduljon irredenta német és magyar kisebbségétől”.

1945. november 6.

– Megalakul Zdenìk Fierlinger második kormánya, amely összetételében szinte kivétel nélkül megegyezik az előzővel. Csupán az időközben az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnökévé megválasztott Josef Davidot váltja fel miniszterelnök-helyettesi tisztségében Jaroslav Stránský, az új igazságügyminiszter Prokop Drtina (Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt).

1945. november 7.

– Az SZNT kiadja 130/1945. sz. rendeletét „a háborús események által okozott károk megtérítésére nyújtandó előlegről”. A rendelet 1. §-a szerint kártérítési előleget csak csehszlovák állampolgárok kaphatnak, megfosztva ezáltal a segélytől az állampolgárságukat elveszített magyarokat és németeket.

– Karol ©midke, a Megbízottak Testületének elnöke a szlovákai magyar kisebbséggel kapcsolatban azt a „demokratikus megoldást” javasolja, hogy cseréljék ki őket „a több százezer magyarországi szlovákért, akik vissza akarnak térni saját hazájukba. Ha a magyar fél makacsul és ravaszul elutasítja ezt a méltányos megoldást, amely összhangban van a nemzetek önrendelkezési elvével, akkor a demokráciaellenesség vádja minket nem érhet. Mi rendületlenül kitartunk ezen követelésünk mellett, amely kimagasló érdek, és úgy hisszük, hogy megvalósítása után nem lesz semmi ok, ami megakadályozná a baráti és jószomszédi viszonyt Magyarország és Csehszlovákia között.”

1945. november 8.

– A Szlovák Telepítési Hivatal Elnöksége arra kéri a járási rendőrparancsnokságokat, hogy záros határidőn belül küldjék át a csehországi közmunkára vitt magyar férfiak pontos személyi adatait, tüntessék fel ingó és ingatlan vagyonukat, mert „előkészítik családjaik kiszállítását Csehországba”.

1945. november 9.

– A Megbízottak Testülete elnöki hivatalának közlése szerint a Megbízottak Testülete „ragaszkodik a Nemzeti Front határozatában kifejtett állásponthoz, mely szerint politikai pártok ne szervezzenek és ne toborozzanak tagokat a magyar nemzetiségű polgárok között. Magyar nemzetiségű lakosok politikai pártban való tagságáról csupán a pártok központi titkárságai dönthetnek.”

1945. november 11.

– A magyar kormány a szlovákiai magyarok helyzetének javítása, mindenekelőtt csehországi deportálásának leállítása reményében elhatározza, hogy tárgyalásokat kezd a csehszlovák kormánnyal a lakosságcseréről.

1945. november 12.

– A Belügyi Megbízotti Hivatal kiadja 297/1945. Ú. v. sz. határozatát „a nemzeti, állami és népi demokratikus megbízhatóságról szóló igazolvány kiadásáról”, amely szerint megbízhatósági igazolvány német és magyar nemzetiségű személyek számára nem adható ki, kivéve, ha bizonyítják, hogy hűek maradtak a Csehszlovák Köztársasághoz, soha nem vétettek a cseh és a szlovák nemzet ellen, s vagy aktívan részt vettek a felszabadításukért vívott harcban, vagy szenvedtek a náci és fasiszta terror alatt, esetleg bizonyítják, hogy a köztársaság fokozott veszélyeztetettsége idején szlovák vagy cseh nemzetiségűnek vallották magukat.

1945. november 15.

– Ondrej Djuraèka, a Szlovák Telepítési Hivatal németek és magyarok kitoloncolására szervezett alosztályának elnöke a Èas napilapnak nyilatkozva kijelenti: „Éppen az elmúlt napokban mentek el az első magyar szállítmányok, számbelileg 12 000 személy Cseh- és Morvaországba, ahol földművelésre, továbbá gyári és bányamunkára lesznek beosztva… Erre a lépésre a Telepítési Hivatal azok után szánta rá magát, miután sikertelenül kísérelte meg, hogy egyezségre jusson az illetékes magyar szervekkel a magyarok kitoloncolása ügyében… és miután az itteni magyarok az elnöki dekrétum értelmében elvesztették csehszlovák állampolgárságukat, tőlünk függ, hogy hová telepítjük őket.” Djuraèka szerint tervezik még a magyarok Észak-Szlovákiába történő áttelepítését, valamint a „magyar elemektől megtisztított” területek szlovákokkal való benépesítését. (Az említett 12 000 magyart a Somorjai, Dunaszerdahelyi, Komáromi, Galántai, Vágsellyei, Nyitrai, Verebélyi, Lévai, Érsekújvári, Ógyallai és Zselízi járásból deportálták Bene¹ov, Èeské Budìjovice, Jièín, Kolín, Pardubice, Plzeò, Prága, Strakonice, Tábor, Jihlava, Moravská Ostrava, Brünn, Zlín, Olomouc, Hradec Králové, Kladno és Mladá Boleslav térségébe.)

1945. november 16.

– A Pozsonyi Nemzeti Bizottság Kerületi parancsnoksága kiadja 5612/1945. Pres. sz. hirdetményét a magyarok összeírásáról. A magyaroknak, mivel nem rendelkeznek csehszlovák állampolgársággal, tartózkodási engedélyt kell kérniük, s csak ennek birtokában tartózkodhatnak Pozsony területén.

1945. november 18.

– A Èas című lap közli Július Viktory belügyi megbízott felhívását, amelyben figyelmezteti a szlovákokat, hogy ne kössenek házasságot magyarokkal, mivel aki ezt megteszi, magyar nemzetiségű házastársával együtt ki lesz telepítve Csehszlovákiából.

1945. november 20.

– A magyar kormány jegyzéket intéz az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió budapesti képviselőihez, amelyben tájékoztatja őket a szlovákiai magyarságot ért sérelmekről, megismétli a nemzetközi vizsgálóbizottság kiküldésére irányuló kérelmét, s kéri Szlovákia magyarlakta területeinek nemzetközi ellenőrzés alá való helyezését. A jegyzékhez memorandumot is csatol a csehszlovákiai magyarságot sújtó elnöki dekrétumok és SZNT-rendeletek gyűjteményével.

1945. november 22.

– Az Ideiglenes Nemzetgyűlés ratifikálja a Kárpátalja átadását kimondó csehszlovák-szovjet szerződést. (A csehszlovák törvénytár azonban csak 1946. október 21-én közli 186/1946. számmal.)

1945. november 28.

– A belső telepítést irányító prágai székhelyű Központi Betelepítési Bizottság ülésén a szlovákiai magyarok széttelepítésének kérdésével foglalkoznak. A megfogalmazott elképzelések szerint a csehszlovákiai magyaroknak és a magyarországi szlovákoknak a reciprocitás elvei alapján történő kicserélését követően a Csehszlovákiában maradó magyarok száma oly csekély lesz, hogy minden nehézség nélkül, kis csoportokban szét lehet majd őket telepíteni az egész ország területén.

1945 őszén

– Hentz Zoltán és Lipcsey Gyula főiskolai hallgatók ötlete nyomán megalakul a magát „a Csehszlovákiában élő magyarság párt- és felekezetfölötti szervezetének” valló Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség (CSMADNÉSZ). A főként a katolikus értelmiséget (papok, tanítók, főiskolai hallgatók) tömörítő szövetség tevékenysége információk gyűjtésére, tiltakozó jegyzékek összeállítására és a külföld tájékoztatására irányul. Több memorandumot juttat el magyar politikusokhoz és papi méltóságokhoz. Különösen szoros kapcsolatot tert fenn Mindszenty József hercegprímással és Ravasz József református püspökkel. A CSMADNÉSZ legnagyobb tekintélye dr. Arany A. László, az európai hírű nyelvész és néprajzkutató. A csoport tagjai 1946-ban két illegális lapot is kiadnak: a nyugat-szlovákiai terjesztésű Gyepű Hangját (Hentz Zoltán és Lipcsey Gyula), és a kelet-szlovákiai terjesztésű Észak Szavát (Krausz Zoltán, Varró István, Hajdú László).

1945. december 3-6.

– Vladimír Clementis csehszlovák külügyi államtitkár és Gyöngyösi János magyar külügyminiszter tárgyalásokat folytat Prágában a csehszlovák-magyar lakosságcseréről. A csehszlovák javaslat értelmében a magyar kisebbség egy része paritásos lakosságcsere, másik része egyoldalú kitelepítés útján hagyná el az országot, az itthon maradottak pedig megkapnák a csehszlovák állampolgárságot, kisebbségi jogokkal azonban nem rendelkezhetnének. A magyar fél kijelenti, hogy az egyoldalú kitelepítést elutasítja, s idegenkedik a lakosságcserétől is, a jószomszédi kapcsolatok érdekében azonban hajlandó tárgyalni róla, annak feltételéül viszont azt szabja, hogy hatálytalanítsák a magyar kisebbség ellen hozott intézkedéseket. Azok a magyarok pedig, akik a lakosságcsere keretében nem települnek át Magyarországra, Csehszlovákiában maradva kapjanak kisebbségi jogokat, vagy lakóterületükkel együtt csatolják őket Magyarországhoz. Gyöngyösi szerint, ha Csehszlovákia mindenáron a csehek és szlovákok nemzeti államává akar válni, és meg akar szabadulni magyar kisebbségétől, úgy adja át őket „a hozzájuk tartozó földdel, területekkel”. A tárgyalások a merőben ellentétes nézetek miatt eredménytelenül zárulnak.

1945. december 4.

– A csehszlovák kormány leállítja a szlovákiai magyarok csehországi deportálását. A Szociálisügyi Megbízotti Hivatal december 5-i összefoglaló jelentése szerint a Szlovák Telepítési Hivatal „jóváhagyásával” 9247 magyart vittek Csehországba, köztük 4728 önálló gazdát, 4337 mezőgazdasági munkást, 35 cselédet, 3 inast és 144 háztartási alkalmazottakat. (A deportáltak nagy része a karácsony közeledtével hazaszökik. A hatóságok elrendelik visszatoloncolásukat, ennek végrehajtását viszont „a lakosságcsere várható aláírásáig” elhalasztják.)

– Vladimír Clementis külügyi államtitkár a csehszlovák kormány ülésén a lakosságcsere-tárgyalásokról beszámolva elmondja: „kijelentettem, hogy bennünket nem érdekelnek azok a szlovákok, akik nem akarnak áttelepülni Szlovákiába, viszont számolunk azzal, hogy ezek a szlovákok elmagyarosodnak, s mi ehhez a magyar kormánynak sok szerencsét kívánunk.”

1945. december 28.

– Az SZLKP kerületi és járási párttitkárai számára értekezletet tart Pozsonyban. Viliam ©iroký, a párt elnöke beszámolójában leszögezi: „Véleményünk szerint nem helyes politika, ha a német és magyar kommunisták kérdésével foglalkozunk. Hisz célunk ma nem az, hogy ezeket megnyerjük. Ezeket a kisebbségeket külföldre kell küldeni.” A magyar nemzetiségű kommunisták párttagságát illetően a következő alapelveket hirdetik meg: 1. meg kell tiltani új tagok felvételét; 2. fel kell függeszteni a magyar kommunisták „tevékenységét és összes jogait”; 3. lehetővé kell tenni számukra, hogy önként távozzanak Magyarországra.

1946

1946 eleje

– Elkészül Szalatnai Rezső pozsonyi tanár, író „A csehszlovákiai magyarok 1938 és 1945 között” című nagyszabású memoranduma. Bár az írás valószínűleg befejezetlenül maradt, azonban még így is a II. világháború utáni csehszlovákiai magyar memorandum-irodalom egyik legjelentősebb alkotása.

1946. január 7.

– Budapesten a népbíróság halálra ítéli Jaross Andort, az egykori Egyesült Magyar Párt országos elnökét, mivel Magyarország német megszállását követően a Sztójay-kormány belügyminisztereként (1944. márc.22.-aug.7.) szerepe volt a zsidó gettók létrehozásában s a magyarországi zsidók deportálásában a németországi koncentrációs táborokba.

1946. január 15.

– A Demokrata Párt Èas című napilapja szerint „Csehszlovákiának meg kell szabadulnia a magyar kisebbségtől”, s ennek a lépésnek a szükségességéről a nagyhatalmakat is meg kell győznie.

1946. január 20.

– A Nemzeti Front jóváhagyásával az SZLKP volt szociáldemokrata tagjainak egy része Pozsonyban megalakítja a Munkapártot (Strana práce). Elnöke Ivan Frlièka, tiszteletbeli elnöke Ivan Dérer. (A párt 1946. szeptember 28-án felveszi a Szlovákiai Szociáldemokrata Párt nevet.)

1946. január 30.

– Prágában kicserélik a megerősítő okiratokat, s ezzel hivatalosan is életbe lép a Kárpátalja átadásáról szóló csehszlovák-szovjet szerződés.

1946. február 6-10.

– Prágában folytatódnak a tárgyalások Vladimír Clementis és Gyöngyösi János között a csehszlovák-magyar lakosságcseréről. A magyar küldöttség – fenntartásai ellenére – elfogadja a csehszlovák fél által megfogalmazott lakosságcsere-egyezményt, de elvárja, hogy a csehszlovák hatóságok szüntessék be a kitoloncolásokat és vagyonelkobzásokat, biztosítsák az elbocsátott magyar tisztviselők, nyugdíjasok megélhetését, s a Csehszlovákiában maradó magyarok az állampolgárság mellett nemzetiségi jogokat is kapjanak.

1946. február 7.

– A Galántai Járási Nemzeti Bizottság ülésén Franti¹ek Kubaè, az Ideiglenes Nemzetgyűlés kommunista párti képviselője a szlovákiai magyarok jövőjét vázolva kijelenti: „Ha rendkívüli érdemeik alapján maradnak is magyarok Szlovákiában, azokat kiköltöztetik Csehországba vagy Közép-Szlovákiába.”

1946. február 15.

– A Megbízottak Testületének ülésén határozatot fogadnak el, amelyben megbízzák a Belügyi Megbízotti Hivatalt, hogy dolgozza ki a reszlovakizáció fő irányelveit.

– Ján Toma¹uµa, a református egyház Szervező Bizottságának lelkészi elnöke a Szervező Bizottság Kalvínske hlasy című, Kassán megjelenő havilapjában fegyelmi eljárással fenyegeti meg a Szervező Bizottsággal szembehelyezkedő Czeglédy Pál lévai és Keresztury László szomotori, valamint a körülöttük csoportosuló magyar lelkészeket. Tudtukra adja, hogy feletteseik már nem a magyarországi püspökök, hanem a Szervező Bizottság, s felszólít mindenkit, aki „nem akar alkalmazkodni a mai egyházi és állami rendhez… menjen oda, ahova húzza a szíve.”

1946. február 21.

– Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 28/1946. számmal törvényt fogad el az „állandó választói névjegyzékekről” (választási törvény). A törvény 2. §-a kimondja, hogy a választói névjegyzékekbe a 18. életévüket betöltött „cseh, szlovák vagy más szláv nemzetiségű csehszlovák állampolgárok” írhatók be, megvonva ezzel a választójogot az állampolgárságuktól meg nem fosztott németektől és magyaroktól is.

1946. február 25.

– A Megbízottak Testülete kiadja 37/1946. sz. végrehajtási utasítását „azon németek és magyarok foglalkoztatásáról, akik a köztársasági elnök 33/1945. sz. alkotmánydekrétuma értelmében elvesztették csehszlovák állampolgárságukat”. A végrehajtási utasítás alapján az állampolgárságuktól megfosztott németeket és magyarokat a külföldiek foglalkoztatásáról szóló törvények alapján sem szabad alkalmazni, hanem általános munkakötelezettségnek vannak alávetve Edvard Bene¹ 88/1945. sz. dekrétuma alapján.

1946. február 27.

– Budapesten csehszlovák részről Vladimír Clementis külügyi államtitkár, magyar részről Gyöngyösi János külügyminiszter aláírja a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt. Az egyezmény V. cikkelye felhatalmazza a csehszlovák kormányt arra, hogy annyi magyar nemzetiségű személyt telepíthet át Csehszlovákiából Magyarországra, amennyi magyarországi szlovák (és cseh) önként jelentkezik a Csehszlovákiába való áttelepülésre. A VI. cikkely biztosítja az áttelepülőket, hogy minden ingóságukat magukkal vihetik, a VII. cikkely értelmében viszont ingatlan vagyonuk átszáll arra az államra, amelyet elhagynak. A VIII. cikkelyben a magyar kormány kötelezettséget vállal arra, hogy paritáson felül átveszi az áttelepítésre kijelölt „háborús bűnösöket” (legfeljebb 1000 személyt). A X. cikkely az egyezmény végrehajtásának megkönnyítése céljából 2 csehszlovák és 2 magyar tagból álló négytagú vegyes bizottság létrehozását írja elő. Az egyezmény V. cikkelyéhez csatolt függelék úgy intézkedik, hogy az áttelepítendő magyarok számába be kell tudni azokat a személyeket is, akik már „áttétettek vagy átköltöztek” Magyarországra. (A magyar Népjóléti Minisztérium nyilvántartása szerint a lakosságcsere-egyezmény aláírásáig 38 458 személy érkezett Csehszlovákiából Magyarországra.)

– A lakosságcsere-egyezmény aláírását követően a csehszlovák küldöttség tagjai Vladimír Clementis kezdeményezésére a magyar kormánypártok vezetőivel találkoznak. Clementis kijelenti, hogy a szlovákiai magyarok szlávellenesek, s állandó veszélyt jelentenek az államra nézve, ezért felszólítja Magyarországot egy újabb egyezmény aláírására, amelyben kötelezettséget vállalna további 200 ezer magyar egyoldalú átvételére. Ellenkező esetben a csehszlovák kormány szét fogja darabolni az egységes magyar etnikai tömböt, a magyar lakosságot pedig széttelepíti az ország egész területén. A jelenlévő magyar politikusok (Gyöngyösi János, Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád, Kovács Imre, Veres Péter) egyöntetűen elutasítják a csehszlovák terveket.

1946. március 4.

– Megkezdi magyarországi tevékenységét a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság (CSÁB, Èeskoslovenská presídµovacia komisia). Elnöke Daniel Okáli, főtitkára J. Nosko vezérkari ezredes. A magyar kormánytól jogot szerez arra, hogy 6 héten keresztül szabadon propagálja a Csehszlovákiába való áttelepedés gondolatát a magyarországi szlovákok között. Propagandája során a CSÁB nemcsak a szlovákság nemzeti öntudatára, hanem gyakran Magyarország súlyos gazdasági helyzetére, valamint arra is hivatkozik, hogy Csehszlovákia a háború győztesei, Magyarország pedig a vesztesei közé tartozik. Munkatársai a toborzás folyamán 133 községben 277 népgyűlést szerveznek, 266 előadást tartanak a magyar rádióban, szétosztanak 790 ezer újságpéldányt, 490 ezer brosúrát, 540 ezer röplapot és sok ezer könyvet. (A CSÁB felmérése szerint a magyarországi szlovákok száma 477 000. A valóságtól messze elrugaszkodó adat úgy születik meg, hogy a bizottság munkatársai számára a nemzetiség meghatározásának fő kritériuma a szlovák származás és a szlovák nyelvtudás.)

1946. március 13.

– Franti¹ek Komzala szociálisügyi megbízott kiadja 751/1946 Ú.v. sz. hirdetményét, melyben közli a Megbízottak Testületének irányelveit a háborús károsultaknak nyújtandó előlegről. Az irányelvek VII. cikkelye szerint az előleg megítélésének feltétele a csehszlovák állampolgárság és a „nemzeti és politikai megbízhatóság”. Nem jár tehát előleg az állampolgárságukat elveszített magyarok és németek számára.

1946. március 22.

– A csehszlovákiai magyarok egy minden bizonnyal Szalatnat Rezső által megfogalmazott emlékiratot juttatnak el Nagy Ferenc magyar miniszterelnökhöz és Varga Bélához, az Országgyűlés elnökéhez, amelyben a lakosságcsere-egyezmény megkötése ellen tiltakoznak. Különösen az egyezmény azon rendelkezését sérelmezik, amely lehetővé teszi a csehszlovák félnek, hogy kvótán felül áttelepíthesse Magyarországra az ún. háborús bűnösöket, mivel ez a magyarok elleni perek sorozatát fogja eredményezni. (Az emlékirat szerint már eddig is 40 ezer magyar ellen indult népbírósági eljárás.) Ezért kérik a magyar Országgyűlést, hogy ne ratifikálja a szerződést, hanem kössön Csehszlovákiával egy új és elfogadhatóbb egyezményt.

1946. március 28.

– Az Ideiglenes Nemzetgyűlés az 57/1946. sz. alkotmánytörvénnyel törvényerőre emeli Edvard Bene¹ elnöki dekrétumait és alkotmánydekrétumait, mégpedig az eredeti hatállyal.

1946. március 28-31.

– Prágában tartja a háború utáni első, összességében VIII. kongresszusát Csehszlovákia Kommunista Pártja, melyen megválasztják a párt 101 tagú Központi Bizottságát és vezetőségét. Elnök: Klement Gottwald, főtitkár: Rudolf Slánský. A Központi Bizottságnak a párt megalakulása (1921) óta első ízben nincs magyar tagja.

1946. március 30.

– A kommunista párt magyar funkciunáriusai által Érsekújvárba összehívott „dél-szlovákiai antifasiszta magyarság tanácskozásának” részvevői 12 pontban fogalmazzák meg sérelmeiket.

1946 márciusában

– A budapesti Valóság című folyóirat Posoniensis álnév alatt közölni kezdi a Pozsonyból menekült Peéry Rezső író „Hét sovány esztendő gazdag termése. A szlovákiai magyarok második kisebbségi korszakának tanulságai (1938-1945)” című memorandumát. Az írás a II. világháború utáni csehszlovákiai magyar memorandumirodalom egyik legjelentősebb alkotása.

– Népösszeírást tartanak Dél-Szlovákia 25 járásában. Az összeírt 727 832 személy közül 544 444 (74,80%) jelenti magát magyar, 183 388 (25,19%) szlovák nemzetiségűnek.

1946. április 1.

– A Demokrata Párt csehszlovakista orientációjú tagjai a kommunisták támogatásával létrehozzák a Szabadságpártot (Strana slobody), elnökévé Vavro ©robárt választják.

1946. április 6.

– Csehszlovák részről Vladimír Clementis külügyi államtitkár, magyar részről Erőss János miniszterelnökségi államtitkár aláírja Prágában a két ország közötti jóvátételi egyezményt. Az egyezmény szerint a magyar fegyverszüneti egyezmény 12. pontja értelmében teljesítendő jóvátételi szállítások keretén belül Magyarország 1951. január 20-ig összesen 30 millió amerikai dollár értékben gépfelszerelést, hajókat, mezőgazdasági cikkeket és egyéb árut szállít Csehszlovákiának.

1946. április 11.

– Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 65/1946. számmal alkotmánytörvényt fogad el az Alkotmányozó Nemzetgyűlésről. Az alkotmánytörvény szerint az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog, valamint az arányos képviseleti elv alapján megválasztandó Alkotmányozó Nemzetgyűlés feladta az lesz, hogy új alkotmányt adjon a Csehszlovák Köztársaságnak. Emellett gyakorolni fogja a törvényhozó hatalmat is, miközben Szlovákiában az SZNT a kormány és az SZNT közötti megegyezés alapján továbbra is adhat ki rendeleteket. Választójoggal kizárólag a 18. életévüket betöltött cseh, szlovák vagy más szláv nemzetiségű csehszlovák állampolgárok rendelkeznek, parlamenti képviselővé pedig csupán a 21. életévüket betöltött cseh, szlovák vagy más szláv nemzetiségű csehszlovák állampolgárok választhatóak.

– Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 83/1946. számmal törvényt fogad el „a németek, magyarok, az árulók és segítőik munka- (tanulói) viszonyairól”, amelynek 1. §-a alapján megszűnik a munka- (tanulói) viszonya mindazoknak a németeknek és magyaroknak, akik Edvard Bene¹ 33/1945. sz. elnöki alkotmánydekrétuma értelmében elveszítették csehszlovák állampolgárságukat. Az 5. § szerint az érintett személyek nem tarthatnak igényt azokra a szolgáltatásokra, amely egyébként a munka- (tanulói) viszony idő előtti befejezése esetén megilletné őket. (A törvény csupán a cseh országrészekben lépett hatályba.)

– Budapesten kivégzik a népbíróság által háborús bűnösként halálra ítélt Jaross Andort.

1946. április 25.

– Az SZNT 54/1946. sz. rendelete „a lakóvédelemről” korlátozza a felmondás lehetőségét, nem védi viszont azokat a magyarokat és németeket, akik Edvard Bene¹ 33/1945. sz. elnöki alkotmánydekrétuma értelmében elvesztették csehszlovák állampolgárságukat, valamint azokat, akiket az SZNT 33/1945. sz. rendelete alapján ítéltek el.

– Párizsban négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet kezdődik, amelynek célja a Magyarországgal, Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával és Finnországgal kötendő békeszerződés előkészítése.

1946. május 6.

– A magyar kormány jegyzékben tájékoztatja a nagyhatalmak budapesti képviselőit a csehszlovák-magyar kapcsolatok alakulásáról. Kéri a nagyhatalmakat: az ENSZ alapokmányában deklarált jogok értelmében érjék el a csehszlovák kormánynál, hogy adja vissza a magyarok állampolgárságát, tegye lehetővé számukra kulturális intézmények, politikai pártok és szakszervezet alakítását, a szabad gazdasági szervezkedést, s adja vissza számukra a munkáltatói és munkavállalói szabadságot.

1946. május 8

. – Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 115/1946. számmal törvényt fogad el „a csehek és szlovákok szabadságának visszanyeréséért folytatott harccal kapcsolatban elkövetett tettek jogszerűségéről” (ún. amnesztiatörvény). A törvény 1. §-a értelmében minden olyan cselekmény, amelyet 1938. szeptember 30-a és 1945. október 28-a között a csehek és szlovákok szabadságának visszanyeréséért, valamint a megszállók és segítőtársaik elleni harcban követtek el, akkor sem törvényellenes, ha az érvényes jogszabályok szerint egyébként büntetendő lenne. (E törvényre hivatkozva mentesítik a németek és magyarok elleni attrocitások elkövetőit az esetleges felelősségre vonás alól.)

– Ján Púll, a Szlovák Nemzeti Tanács ipari és kereskedelemügyi megbízottja kiadja 1104/1946. Ú. v. sz. hirdetményét „a találmányok és az ipari szellemi tulajdon nemzeti kezeléséről”, amellyel nemzeti gondnokok felügyelete alá vonja az „államilag megbízhatatlan”, vagyis a német és a magyar nemzetiségű személyek tulajdonában lévő szabadalmakat és licenciákat.

1946. május 14.

– Az SZNT kiadja 62/1946. sz. rendeletét, „a közjegyzőség körébe eső némely intézkedésről”. A rendelet 1. §-a szerint az igazságügyi megbízott megfosztja hivataluktól többek között a német és magyar nemzetiségű közjegyzőket.

– Az SZNT kiadja 64/1946. sz. rendeletét „amely módosítja a németek, magyarok, valamint a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról és haladéktalan elosztásáról szóló rendeletet”. A rendelet I. cikkelye szerint azonnali hatállyal és kártérítés nélkül el kell kobozni a földreform céljaira minden német és magyar nemzetiségű személy mezőgazdasági vagyonát, tekintet nélkül állampolgárságukra; továbbá a szlovák és cseh nemzet, valamint a Csehszlovák Köztársaság árulóinak és ellenségeinek mezőgazdasági vagyonát, tekintet nélkül azok nemzetiségére és állampolgárságára. A rendelet már nem határozza meg a magyaroktól elkobzandó földterület nagyságát, hanem az összes mezőgazdasági ingatlanukra vonatkozik. Kivételt csupán azok a németek és magyarok kaphatnak, akik „aktívan részt vettek az antifasiszta harcban”. A munkálatok irányítására létrehozza a Konfiskációs Bizottságot (Konfi¹kaèná komisia).

1946. május 15.

– Prágában kicserélik a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt megerősítő okiratokat, mellyel az egyezmény hivatalosan életbe lép. (A csehszlovák törvénytár1946. július 27-én publikálja 145/1946. számmal.)

1946. május 16.

– Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 128/1945. számmal törvényt hagy jóvá „az elnyomás idején végrehajtott egyes vagyonjogi ügyletek érvénytelenségéről, az ezen érvénytelenségből és más, a vagyonba történt beavatkozásokból folyó követelésekről”. A törvény érvénytelennek nyilvánít bármilyen vagyoni átruházást és vagyonjogi ügyletet, ha azt 1938. szeptember 29-e után „a megszállás, nemzeti, faji vagy politikai üldözés nyomása alatt hajtották végre”. Az ilyen módon kárt szenvedettek az „államilag megbízhatatlan” személyek kivételével visszaigényelhetik vagyonukat. A törvény 5. §-a értelmében államilag megbízhatatlanoknak számítanak többek között a Német Birodalom, a Magyar Királyság, a német és magyar jogi személyek, valamint a német és magyar nemzetiségű természetes személyek.

1946. május 26.

– Parlamenti választásokat tartanak Csehszlovákiában. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 300 tagja közül 231-et választanak Cseh- és Morvaországban, 69-et Szlovákiában, a választójogától megfosztott magyar és német lakosság nem járulhat az urnákhoz. A cseh országrészekben a kommunisták, Szlovákiában a demokraták győznek A választások végeredménye Cseh- és Morvaországban: Csehszlovákia Kommunista Pártja 40,17% (93 mandátum), Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt 23,66% (55 mandátum), Csehszlovák Néppárt 20,24% (46 mandátum), Csehszlovák Szociáldemokrata Párt 15,58% (37 mandátum). Szlovákiában: Demokrata Párt 61,43% (43 mandátum), Szlovákia Kommunista Pártja 30,37% (21 mandátum), Szabadságpárt 3,37% (3 mandátum), Munkapárt 3,11% ( 2 mandátum).

1946. május 31.

– A Megbízottak Testülete kiadja a 82/1946. sz. végrehajtási utasítását „azoknak az állandó alkalmazottaknak a kártérítéséről, akik az SZNT 104/1945. és 64/1946. sz. rendeleteinek végrehajtása következtében elvesztik addigi munkahelyüket”. A végrehajtási utasítás szerint az említett rendeletek értelmében elkobzott mezőgazdasági birtokok állandó alkalmazottait kártérítésben kell részesíteni. A kártérítés azonban csak azoknak jár, akik „a Csehszlovák Köztársaság állampolgárai, szlovák, cseh vagy más szláv nemzetiségűek, és nem árulói és ellenségei a szlovák és cseh nemzetnek, illetve a csehszlovák államnak”.

1946 májusában

– A csehszlovák kormány a Párizsban ülésező Külügyminiszterek Tanácsa elé terjeszti követeléseit azzal a kéréssel, hogy azokat foglalják bele a Magyarországgal kötendő békeszerződésbe. Az első bécsi döntés érvénytelenítésén túlmenően újabb területi követelésekkel lép fel az ún. pozsonyi hídfő kiszélesítése érdekében, és szorgalmazza 200 000 csehszlovákiai magyar egyoldalú kitelepítésének a jóváhagyását.

– A Stószon élő Fábry Zoltán, a két világháború közötti csehszlovákiai magyar baloldali irodalom meghatározó személyisége a háború utáni magyarüldözések elleni tiltakozásul megírja „A vádlott megszólal” című memorandumát. A kollektív bűnösség vádjával szemben a szlovákiai magyarok egyöntetű antifasizmusát bizonyítja. A cseh és szlovák értelmiség címére intézett kiáltványt szerzője 1947-ben megküldi többek között Jan Masaryk külügyminiszternek, Vladimír Clementis külügyi államtitkárnak, Gustáv Husák közlekedés és közmunkaügyi megbízottnak, Jozef Lettrichnek, az SZNT elnökének, Ladislav Novomeský oktatás- és népművelésügyi megbízottnak, Peter Jilemnický és Emil Boleslav Lukáè szlovák írónak, ill. költőknek. A II. világháború utáni csehszlovákiai magyar memorandumirodalom legjelentősebb alkotása két évtizeden keresztül csupán sokszorosított formában terjedt, nyomtatásban először 1968-ban, Fábry Zoltán „Stószi délelőttök” című kötetében, illetve a pozsonyi Irodalmi Szemlében jelenhetett meg.

1946. június 8.

– Csehszlovákia újabb rövid lejáratú árucsere-forgalmi egyezményt köt Magyarországgal.

1946. június 10.

– Moszkvában ítéletet hirdetnek a Szovjetunióba hurcolt pozsonyi magyarok koncepciós perében. Esterházy Jánost, Neumann Tibort és Csáky Mihályt tízévi, Teszár Bélát, Böjtös Józsefet, Jabloniczky Jánost, Birnbaum Frigyest és Párkány Lajost nyolcévi, Vircsik Károlyt és Szüllő Sándort ötévi „javító munkatáborra” ítélik. (Esterházy János vádirata szerint a pártvezető „meggyőződéses fasiszta”, aki „fehérekből álló partizánosztagot szervezett a szlovák nemzeti felkelés letörésére”.)

1946. június 13.

– A csehszlovák kormány és egyes szlovák főhivatalok (Szlovák Telepítési Hivatal, Belügyi Megbízotti Hivatal, Nemzeti Újjépítési Alap, Szlovák Statisztikai Hivatal stb.) küldöttei Prágában tárgyalásokat folytatnak a reszlovakizációról. Határozatot hoznak a reszlovakizációs akció haladéktalan megkezdéséről, megfogalmazzák annak jogi alapelveit és ügyvitelét. A csehszlovák kormányt képviselő Vladimír Clementis külügyi államtitkár az akció irányításával Daniel Okáli kitelepítési főkormánybiztost bízza meg.

1946. június 16.

– Ülésezik az SZLKP KB Elnöksége. Az ülésen elfogadott határozata szerint intézkedni kell arról, hogy a Magyarországtól visszacsatolt városokat „minél hamarább magyartalanítsák, mégpedig a magyar lakosság más területekre való elköltöztetésével illetve összevonásával”.

1946. június 17.

– Július Viktory belügyi megbízott kiadja 20 000/I-IV/1-1946. sz. hirdetményét a „lakosság reszlovakizálásáról”. A hirdetmény alapján szlovák nemzetiségűnek jelentkezhetnek a szlovákiai magyarok közül: „1. azok a személyek, akik az 1930-as népszámlálás alkalmával szlovák, cseh vagy más szláv nemzetiségűnek jelentkeztek; 2. azok a személyek, akik ma ilyen nemzetiségűnek jelentkeznek és szlovák, cseh vagy más szláv származásúak, ha a) sohasem vétettek a Csehszlovák Köztársaság ellen; b) nem voltak magyar fasiszta politikai pártok vagy szervezetek funkcionáriusai; c) nem támogatták a magyarosítást.”

1946. június 17-július 1.

– A reszlovakizáció első szakasza, amely során egész Szlovákia területén 108 387 magyar család, azaz 352 038 személy kéri a szlovák nemzetiség megadását, ebből 342 942 a déli járásokban, 9096 pedig az ország többi területén. (A jelentkezők száma az akció szlovák szervezőit is meglepi, eredetileg 150-200 ezer személy átigazolásával számoltak.) A reszlovakizáció elsősorban a Dunaszerdahelyi, Komáromi és Feledi járásban ütközik erős ellenállásba, ahol a magyar lakosság mintegy egyötöde kéri „visszaszlovákosítását”, ezzel szemben a Királyhelmeci, Kékkői, Kassai, Szepsi, Nyitrai, Rozsnyói, Ipolysági, Verebélyi járások magyarjainak több mint 90%-a kéri reszlovakizálását.

1946. június 18.

– Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés alakuló ülése. Elnökévé a kommunista Antonín Zápotockýt választják. 1946. június 19. – Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés egyhangúlag újra Edvard Bene¹t választja meg köztársasági elnökké. Lemond a szociáldemokrata Zdenìk Fierlinger kormánya, Bene¹ a kommunisták választási győzelmének megfelelően Klement Gottwaldot bízza meg kormányalakítással.

1946. június 21.

– A Szlovák Telepítési Hivatal létrehozza a reszlovakizáció irányításával, végrehajtásával és ellenőrzésével megbízott Központi Reszlovakizációs Bizottságot (Ústredná reslovakizaèná komisia), elnökévé Anton Granatiert nevezi ki. A Belügyi Megbízotti Hivatal azonban a bizottság elnökét és összetételét nem hagyja jóvá, és saját hatáskörén belül új bizottságot nevez ki, elnöke: Mikulá¹ Huba.

1946. június 24.

– A Demokrata Párt szlovákiai választási győzelme miatt a Nemzeti Front szervei a központi és a szlovákiai államigazgatási szervek közötti viszony újraszabályozásáról tárgyalnak. A csehszlovák kormány és a Szlovák Nemzeti Tanács közötti ún. III. prágai egyezmény erősen korlátozza az SZNT jogköreit, messzemenő ellenőrzési és befolyásolási lehetőséget biztosítva a központi csehszlovák kormány számára. A kormányra bízza az SZNT határozati javaslatainak ellenőrzését, országos jellegű ügyekben pedig a Megbízottak Testületét alárendeli a kormánynak. A megbízottak a miniszterek végrehajtó szerveivé válnak, s a Megbízottak Testületének az SZNT általi kinevezését is a kormánynak kell megerősítenie.

1946. június 26.

– A Nyitrához közeli Gerencséren a reszlovakizációt elutasító szórólapokat terjesztenek. A szórólapok szerint a reszlovakizáció „csalás”, ezért felszólítják a helyi magyar lakosságot, hogy ne reszlovakizáljon: „Magyarok, ne jelentkezzetek! Tartsatok ki, a déli területek újból Magyarországhoz kerülnek!”

1946. június 27.

– A csehszlovák kormány átadja a magyar kormánynak azoknak a magyarországi szlovák vagy szlovák származású személyeknek a jegyzékét, akik át kívánnak települni Csehszlovákiába. A végleges lista többszöri módosítást követően 95 421 önkéntes jelentkező nevét tartalmazza.

1946. június 28.

– A magyar kormány táviratban hívja fel a Külügyminiszterek Tanácsának figyelmét a csehszlovákiai magyarok üldözésére, a reszlovakizálási kampányra és a csehszlovák hatóságok előkészületére 200 000 magyar egyoldalú kitelepítésére.

1946. június 29.

– Csehszlovákia optálási szerződést köt a Szovjetunióval a kárpátaljai szlovákok és csehek hazatelepítéséről. Az optálás feltétele, hogy a kérelmezők 1938. november 2-a előtt csehszlovák állampolgársággal rendelkezzenek, szóban és írásban bírják a szlovák, ill. a cseh nyelvet, s ilyen tanítási nyelvű iskolákat látogattak. (A csehszlovák hatóságok az áttelepülők zömét Kelet-Szlovákia magyarlakta járásaiban, a Tornaljai, Szepsi, Kassai és Királyhelmeci járásban telepítik le.)

1946. július 2.

– Edvard Bene¹ köztársasági elnök a kommunista Klement Gottwalddal az élen kinevezi az új kormányt, amelyben Csehszlovákia Kommunista Pártja 7, a Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt, a Csehszlovák Néppárt és a Demokrata Párt 4-4, Csehszlovák Szociáldemokrata Párt 3, Szlovákia Kommunista Pártja 2 miniszteri tárcát kap, további 2 tagja pártonkívüli. Tagjai többek között: Jan Masaryk (pártonkívüli) külügyminiszter, Ludvík Svoboda tábornok (pártonkívüli) nemzetvédelmi miniszter, Václav Nosek (CSKP) belügyminiszter, Prokop Drtina (CSNSZP) igazságügy-miniszter, Július Ïuri¹ (SZLKP) földművelésügyi miniszter, Jaroslav Stránský (CSNSZP) oktatás- és művelődésügyi miniszter, Vladimír Clementis (SZLKP) külügyi államtitkár.

1946. július 3.

– A Megbízottak Testületének Elnöksége 10 284/1946. sz. határozatában utasítja a konfiskációs bizottságokat, hogy haladéktalanul kobozzák el „a magyar árulók és a külföldi állampolgárságú magyarok birtokait, s állítsák össze az elkobzott birtokok jegyzékét”, mivel ez segíti a lakosságcsere keretében kitelepítésre jelöltek listájának összeállítását.

1946. július 12.

– A magyar kormány kinevezi Jócsik Lajost áttelepítési kormánybiztossá.

1946. július 14.

– A pozsonyi Partizán című hetilap közlése szerint Szlovákiában 305 magyar nemzetiségű római katolikus pap van (legtöbb a nagyszombati [205] és a rozsnyói [63] egyházmegyében), a magyar szerzetesek és apácák száma 125.

1946. július 16.

– A csehszlovák kormány ülésén döntés születik „A szlovák földművesek baráti segítsége a cseh mezőgazdaságnak” elnevezésű program megvalósításáról. Az akció során szlovák és magyar önkéntes jelentkezők ideiglenes vagy huzamos munkavállalásával számolnak a németek kitelepítése után munkaerőhiánnyal küzdő cseh országrészekben. A kormány 40-50 ezer magyar önkéntes áttelepülését reméli, ami megkönnyítené a magyarlakta területek szlovákokkal való betelepítését.

1946. július 18.

– Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elfogadja a lakásvédelemről szóló 163/1946. sz. törvényt, amelynek 9. §-a értelmében az „államilag megbízhatatlan személyekkel”, vagyis a magyarokkal és németekkel is bármikor felbontható a bérleti szerződés.

– Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés jóváhagyja a 164/1946. sz. törvényt a „háborús károsultakról, valamint a háború és a fasiszta üldöztetés áldozatairól való gondoskodásról”, amelynek 4. §-a szerint hadisegély csak a csehszlovák állampolgároknak és a csehszlovák hadseregben szolgálatot teljesítő személyeknek jár, megfosztva ezáltal a segélytől az állampolgárságukat elveszített magyarokat és németeket. A jogszabály értelmében segélyre való igény nem keletkezik a csehszlovák állampolgárság későbbi megszerzésével.

1946. július 19.

– Rozsnyón röplapokon szólítják fel a város magyar polgárait, hogy tagadják meg a reszlovakizációt, mert a reszlovakizáltakat kitoloncolják Csehországba vagy Szlovákia északi területeire.

1946. július 20.

– A Vágsellyei járás több községében a reszlovakizáció elutasítására felhívó röplapokat találnak: „Vigyázz, magyar, ígéret meg ne tántorítson, fenyegetés meg ne félemlítsen… Maradj meg magyarnak!”

1946. július 20-26.

– Klement Gottwald miniszterelnök vezetésével csehszlovák kormányküldöttség (további tagjai: Jan Masaryk külügyminiszter, Vladimír Clementis külügyi államtitkár) szovjet vezető politikusokkal (Sztálin, Molotov) tárgyal Moszkvában a Magyarországgal kötendő békeszerződésről és a békekonferenciáról. A csehszlovák delegáció ígéretet kap a szovjet féltől, hogy a béketárgyalásokon támogatni fogja Csehszlovákia „jogos kívánságait”, köztük 200 ezer magyar egyoldalú kitelepítését.

1946. július 22.

– Kassán a járási népbíróságon kezdetét veszi a kollaborálással, árulással és a köztársaság szétverésével vádolt kassai magyarok elleni perek sorozata. A tárgyalás első napján vád alá helyezett 40 kassai magyar nő közül 15-öt harminchat napi munkatáborra és teljes vagyonelkobzásra ítélnek; ketten enyhébb büntetést kapnak; 23 vádlott esetében az ítélethozatalt elhalasztják. Az elítéltek „bűne”: 1938. november 11-én magyar népviseletbe öltözve fogadták a városba bevonuló magyar honvédeket.

– A csehszlovák-magyar vegyes bizottság Ótátrafüreden meghozza 16. sz. véghatározatát, amely a lakosságcsere-egyezmény VI. cikkelyével ellentétben megfosztja a kitelepítésre jelölteket attól a lehetőségtől, hogy minden ingóságukat magukkal vigyék. (A 16. véghatározat óriási felháborodást vált ki mind a szlovákiai magyarság körében, mind Magyarországon. A magyar fél azonnal leváltja a vegyes bizottság magyar vezetőjét, Péchy Józsefet, s jelzi, hogy a lakosságcserét csak a 16. véghatározat újratárgyalása után kezdi meg.)

– Megkezdődik az önkéntes munkaerő-toborzás a munkaerőhiánnyal küzdő cseh országrészekbe. Az egy hónapig tartó toborzó akció több mint 200 000 szlovák munkavállalásával végződik, míg a magyar jelentkezők száma 1932 (más adatok szerint 1919, illetve 2154).

1946. július 26.

– A kassai járási népbíróságon Ferdinand Lendvay elnökletével megkezdődik a csehszlovákiai magyarok elleni legnagyobb tömeges per. A háborús bűnökkel vádolt 715 kassai magyar ellen felhozott legsúlyosabb vád az, hogy 1938 novembere előtt magyar pártok (az Országos Keresztényszocialista Párt, a Magyar Nemzeti Párt, az Egyesült Magyar Párt) vagy a csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga tagjai voltak, s így közvetve részt vettek Csehszlovákia szétverésében.

1946. július 29.

– Párizsban megkezdődik a békekonferencia a Magyarországgal, Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával és Finnországgal kötendő békeszerződés előkészítésére.

1946. augusztus 1.

– A Magyar Áttelepítési Kormánybizottság létrehozza a Csehszlovákiából kitelepítendő magyarok érdekvédelmét ellátó pozsonyi székhelyű Meghatalmazotti Hivatalt; vezetője Wagner Ferenc.

1946. augusztus 3.

– Csoportvezetői összejövetelt tart az illegális Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség (CSMADNÉSZ). A tanácskozáson részt vevő dunaszerdahelyi, komáromi, érsekújvári, lévai, ipolysági, losonci, rimaszombati, tornaljai, pelsőci, rozsnyói, kassai és királyhelmeci csoportvezetők kiáltványt intéznek a párizsi békekonferencián tartózkodó Gyöngyösi János magyar külügyminiszterhez. Ebben kifogásolják, hogy a békekonferencia a 650 ezres felvidéki magyarságról annak megkérdezése nélkül akar dönteni, s egyben kérik, hogy a nagyhatalmak a magyarok által lakott területek hovatartozásáról rendeljenek el népszavazást. A kiáltványt Nagy Ferenc miniszterelnöknek kézbesítik, aki azt augusztus 14-én küldi el Gyöngyösi után Párizsba.

1946. augusztus 6-7.

– A csehországi munkaerő-toborzást végrehajtó központi és szlovák hivatalok közös értekezletet tartanak Pozsonyban. Elhatározzák, hogy a szükséges munkaerő biztosítása céljából a szlovákiai magyarokkal szemben Edvard Bene¹ általános munkakötelezettségről rendelkező 88/1945. sz. elnöki dekrétumára hivatkozva kényszerítő eszközöket fognak alkalmazni.

1946. augusztus 9.

– A csehszlovák kormány 10. ülésének határozata szerint a reszlovakizációs kérelmek elbírálásánál ügyelni kell arra, hogy ne hiúsítsák meg legalább 150 000 magyar áttelepítésének lehetőségét Magyarországra. Nem kell reszlovakizálni többek között az „árulókat” és „kollaboránsokat”, az ún. „betelepítési övezetben” élőket valamint az 5 katasztrális holdnál nagyobb földvagyonnal rendelkező földműveseket, mivel ezeknek a kitelepítését tervezik.

– Anton Granatier, a Központi Reszlovakizációs Bizottság tagja levelet intéz Jozef Lettrichhez, az SZNT elnökéhez, amelyben legalább 100 000 jelentkező reszlovakizációs kérelmének az elutasítását javasolja: „Aligha lehetséges, hogy egy kézlegyintéssel megváltoztathatjuk Szlovákia nemzetiségi térképét… Lehetetlen s elfogadhatatlan, hogy az olyan kimondottan magyar járások, mint a Galántai, Vágsellyei, Királyhelmeci, Zselizi vagy Tornaljai egyszerre szlovák járásokká változzanak.” A reszlovakizált tömegek kulturális befolyásolása érdekében viszont szükségesnek tartja a szlovák nemzetiség megadását a pedagógusok és lelkészek 90%-ának, annál is inkább, mivel az államnak 2600 pedagógusa hiányzik. Javasolja a reszlovakizált pedagógusok szlovák környezetbe való áthelyezését is.

1946. augusztus 14.

– A párizsi békekonferencián Gyöngyösi János magyar külügyminiszter felszólalásával kezdetét veszi a magyar békeszerződés tervezetének a vitája. Gyöngyösi beszédében részletesen felsorolja a csehszlovákiai magyarság háború utáni sérelmeit, és felszólítja Csehszlovákiát, hogy ha „meg akarja tartani a magyarlakta területeket, ám tartsa meg a magyarokat is, és biztosítson számukra teljes emberi és polgári jogokat”. Ellenkező esetben „a magyar kormány ragaszkodni kényszerülne ahhoz az alapelvhez, miszerint a nemzetnek joga van a földhöz”.

– Kassán a járási népbíróság ítéletet hirdet a háborús bűnökkel vádolt 715 kassai magyar tömeges perében. A bíróság 194 személyt 7 naptól 2 hónapig terjedő börtönbüntetésre, ill munkatáborra, valamint teljes vagyonelkobzásra ítél; 169 vádlott esetében elhalasztja az ítélethirdetést; 253 vádlottat felment; 94 esetben pedig visszavonja a vádat.

1946. augusztus 15.

– Jan Masaryk csehszlovák külügyminiszter Gyöngyösi János beszédére reagálva a békekonferencia plénuma előtt védelmébe veszi a kitelepítés elvét, mint ami már „jól bevált”, egyúttal revizionizmussal vádolja meg Magyarországot.

– A Belügyi Megbízotti Hivatal körlevelet intéz a járási nemzeti bizottságokhoz és közigazgatási bizottságokhoz, amelyben értesíti őket a szlovákiai magyar „munkaerő átcsoportosításáról a cseh országrészekbe”. A körlevél kiemeli, hogy a magyarok ezzel lehetőséget kapnak „lojalitásuk” bizonyítására, amiért majd a többi munkással egyenlő bánásmódban részesülnek. Ugyanakkor leszögezi: „Eleve lehetetlenné kell tenni az ellenállás minden formáját… A felelőtlen, engedetlen személyekkel szemben a kíméletlen végrehajtással elrettentő példát kell statuálni”.

1946. augusztus 16.

– A Demokrata Párt májusi választási győzelme után Szlovákiában újjáalakul a Megbízottak Testülete. Elnöke a kommunista Gustáv Husák, tagjainak kétharmadát azonban a Demokrata Párt adja. Alelnöke: Rudolf Fra¹tacký (Demokrata Párt), belügyi megbízott: Mikulá¹ Ferjenèík (pártonkívüli), oktatásügyi és népjóléti megbízott: Ladislav Novomeský (SZLKP), igazságügyi megbízott: Ivan ©tefánik (DP), földművelésügyi megbízott: Martin Kvetko (DP), szociálisügyi megbízott: Jozef ©oltész (SZLKP).

1946. augusztus 19.

– A budapesti székhelyű „Szlovákiából Kiutasított és Elmenekült Demokrata Magyarok Tanácsa” táviratot intéz a párizsi békekonferencia elnökéhez, amelyben kéri a békekonferenciát, hogy mielőtt döntene a szlovákiai magyarok sorsáról, küldjön nemzetközi vizsgálóbizottságot Szlovákiába, ahol „a hitlerizmus módszereire emlékeztető” barbár módon nyomják el a magyarságot. Ha a szlovákiai magyarság nem kapja meg az ENSZ által is garantált emberi és kisebbségi jogokat, az egyetlen igazságos megoldásnak a magyarlakta területek Magyarországhoz való csatolását tekintik.

1946. augusztus 20.

– Megkezdődik a reszlovakizálásukat kérő magyar pedagógusok átigazolása. Összesen 683 pedagógus kér szlovák nemzetiséget, akik közül a Központi Reszlovakizációs Bizottság 217-nek a kérelmét fogadja el és hagyja jóvá. (A reszlovakizált pedagógusok nagy részét szlovák etnikai területre helyezik át.)

1946. augusztus 26.

– A csehszlovák kormány Wagner Ferenc pozsonyi magyar meghatalmazott útján átadja a magyar kormánynak a kitelepítésre kijelölt szlovákiai magyarok névjegyzékét, amely összesen 181 512 nevet tartalmaz. A lakosságcsere-egyezmény V. cikkelye alapján 106 398, a VIII. cikkely alapján „nagy háborús bűnösként” családtagokkal együtt 73 187, „kis háborús bűnösként” ugyancsak családtagokkal együtt 1927 a kitelepítendő személyek száma. A kitelepítés leginkább Délnyugat-Szlovákia színtiszta magyar lakosságú területeit sújtaná, a jegyzék alapján ugyanis kitelepítenék a Komáromi járás magyar lakosságának 54,1%-át, az Ógyallaié 44,5%-át, a Dunaszerdahelyié 43,1%-át, a Zselizié 40,5%-át, az Ipolyságié 38,4%-át, a Párkányi járás magyar lakosságának 36,4%-át, a Somorjai járás magyar lakosságának pedig 33,1%-át. Ennél jóval alacsonyabb a vegyes lakosságú, illetve a szlovák-magyar nyelvhatár mentén elterülő járásokból kitelepítésre jelölt magyarok száma, mivel ezeket a hatóságok asszimilációra alkalmasabbnak tekintik, pl. a Nyitrai járás magyar lakosságának csupán 3%-át, a Kékkőiének 17,1%-át, a Pozsonyiénak 21,8%-át, a Verebélyi járás magyar lakosságának pedig 21,3%-át jelölik kitelepítésre. (A háborús bűnösök névjegyzékét a magyar kormány nem fogadja el, az ennek alapján kijelölt személyek átvételének feltételéül az 1946. május 15-ig hozott jogerős ítéletet szabja.)

1946. szeptember 1.

– A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség titkos gyűlésén a szervezet egyetemi és főiskolai hallgatói és tanerői memorandumot szövegeznek Keresztury Dezső magyar vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Kérik, tegye lehetővé, hogy a cseh és szlovák egyetemkről és főiskolákról elbocsátott hallgatók tanulmányaikat magánúton végezhessék, s csonka féléveiket a magyar felsőfokú oktatási intézmények nekik beszámítsák. Egyben kérik, értesítse a párizsi békekonferenciát a szlovákiai magyar oktatásügy és kultúra áldatlan állapotáról.

1946. szeptember 3.

– A nemzetgyűlési választások eredményei alapján újjáalakul a Szlovák Nemzeti Tanács: a Demokrata Párt 63, Szlovákia Kommunista Pártja 31, a Munkapárt és a Szabadságpárt 3-3 helyet kap benne. Magyar tagja nincs. Elnöke: Jozef Lettrich (DP), alelnökei: Karol ©midke, Ivan Horváth (mindkettő SZLKP), Milan Polák és Andrej Cvinèek (mindkettő DP).

1946. szeptember 6.

– A párizsi békekonferencia Magyar Területi és Politikai Bizottságának ülésén Csehszlovákia előterjeszti Magyarországgal szembeni területi követeléseit: Pozsonytól délre, a Duna jobb partján 5 falu (Horvátjárfalu, Oroszvár, Dunacsún, Rajka, Bezenye) átadását követeli a pozsonyi hídfő megnagyobbítása céljából. Juraj Slávik washingtoni csehszlovák nagykövet érvelése szerint a 150 km2 nagyságú igényelt terület elengedhetetlenül szükséges Pozsony városának és kikötőjének fejlesztéséhez. Az 5 község nemzetiségi összetétele 1946-ban: 6688 magyar, 1831 horvát, 291 német.

1946. szeptember 10.

– A Megbízottak Testülete kiadja 109/1946. sz. végrehajtási utasítását „az állami bányászok nyugdíjának és ellátási illetményének emeléséről”. A végrehajtási utasítás 6. §-a alapján nem jár nyugdíjemelés azoknak a (német és magyar) nyugdíjas bányászoknak, akik Edvard Bene¹ 33/1945. sz. alkotmánydekrétuma értelmében elveszítették csehszlovák állampolgárságukat.

1946. szeptember 12.

– A Belügyi Megbízotti Hivatal utasításában „ajánlja”, hogy a reszlovakizáltaktól elkobzott vagyont a hivatalok igyekezzenek visszaszolgáltatni, illetve a folyamatban lévő vagyonelkobzási ügyeket szüntessék be.

1946. szeptember 16.

– A párizsi békekonferencia Magyar Területi és Politikai Bizottságának ülésén Vladimír Clementis csehszlovák külügyi államtitkár „a csehszlovákiai magyar kisebbség kérdésének végleges megoldása” érdekében követeli valamennyi csehszlovákiai magyar áttelepítését Magyarországra. Clementis szerint a mintegy félmillió magyarból 100 000 a lakosságcsere keretén belül hagyja el az országot, 200 000 lesz a reszlovakizáltak száma, a maradék 200 000-et pedig egyoldalúan telepítenék át Magyarországra.

1946. szeptember 20.

– A párizsi békekonferencia Magyar Területi és Politikai Bizottságának ülésén Bedel-Smith tábornok, az USA képviselője bejelenti, hogy kormánya nem támogatja a szlovákiai magyarság kitelepítésére beterjesztett csehszlovák javaslatot: „Számunkra a kényszeráttelepítés (transzfer) koncepciója több mint kellemetlen, elfogadhatatlan…” Ezzel szemben Andrej V. Visinszkij külügyminiszter-helyettes, a Szovjetunió képviselője támogatásáról biztosítja és igazságosnak minősíti a csehszlovák álláspontot. Értetlenségét fejezi ki amiatt, hogy Magyarország elutasítja 200 000 szlovákiai magyar befogadását.

1946. szeptember 23.

– A párizsi békekonferencia Magyar Területi és Politikai Bizottságának ülésén Nagy-Britannia képviselője csatlakozik az Egyesült Államok nyilatkozatához, és a csehszlovákiai magyarok egyoldalú kitelepítése ellen foglal állást. Jugoszlávia, Ukrajna és Belorusszia képviselői támogatják a csehszlovák javaslatot.

1946. szeptember 24.

– A Megbízottak Testületének ülésén döntés születik arról, hogy a reszlovakizációra jelentkező magyarokat, kérelmük kedvező elbírálása esetén ki lehet húzni a kitelepítésre jelölt személyek jegyzékéből. Ugyanakkor elfogadják azt az elvet is, hogy nem kell reszlovakizálni az ún. „betelepítési övezetben”, vagyis a lakosságcsere által leginkább érintett járásokban élő magyarokat, mivel ezek át lesznek telepítve Magyarországra.

1946. október 6.

– A pozsonyi Èas című napilap közli a párizsi békekonferencián tartózkodó Jan Masaryk csehszlovák külügyminiszter nyilatkozatát, aki sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nagyhatalmak nem egyeznek bele 200 000 szlovákiai magyar egyoldalú kiutasításába, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy Csehszlovákai „nem fogad el semmiféle kisebbségi statútumot, s azoknak a magyaroknak a gyermekei, akik maradni akarnak, szlovák iskolákat lesznek kötelesek látogatni”.

1946. október 8.

– A pozsonyi magyar meghatalmazott az ún. „fehér lap”-pal értesíti ki a lakosságcsere-egyezmény V. cikkelye alapján lakosságcserére kijelölt szlovákiai magyarokat kitelepítésük tényéről. A „fehér lap” tételesen felsorolja mindazokat a jogokat, melyek az egyezmény alapján az áttelepülőket megilletik, s mentesíti őket a többi magyart fenyegető vagyonelkobzás és csehországi deportálás alól.

1946. október 10.

– Martin Kvetko földművelésügyi megbízott az Alkotmányozó Nemzetgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága előtt jelentést tesz a Szlovákiában az ideig elkobzott mezőgazdasági vagyonról. A hatóságok összesen 293 000 hektár földbirtokot konfiskáltak, ebből 108 000 hektárt a magyaroktól, 56 000 hektárt a németektől, 33 000 hektárt a magyar és német társaságoktól, 95 000 hektárt pedig a „szlovák nemzet árulóitól és ellenségeitől”.

1946. október 12.

– A párizsi békekonferencia plénuma elfogadja a Magyarországgal kötendő békeszerződés tervezetét. Elutasítja a 200 000 szlovákai magyar Csehszlovákia által javasolt egyoldalú kitelepítését Magyarországra, ugyanakkor beleegyezik három dunántúli község (Horvátjárfalu, Oroszvár, Dunacsún) Csehszlovákiához történő csatolásába.

1946. október 13.

– A Csehszlovákiai Antifasiszta Magyarok Intézőbizottsága nevű illegális szervezet üzenetet intéz a magyar kormányhoz és a kormánykoalíció pártjaihoz. Ebben kifogásolja, hogy a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt a szlovákiai magyarság megkérdezése nélkül kötötték meg, továbbá rámutat arra, hogy a vegyes bizottság döntései, amelyekben a magyar fél is képviselteti magát, tovább súlyosbítják a szlovákiai magyarság helyzetét. A dokumentum aláírói: dr. Balog-Dénes Árpád ügyvéd, Kugler János, Ölveczky József, Pálenyik Ferenc és ©ok István. (A szlovákiai magyar kommunisták, földművesek és szakszervezeti tagok által alapított szervezet a későbbiekben Szlovákiai Magyar Antifasiszták Szövetsége néven szerepel.)

1946. október 25.

– Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 192/1946. számmal törvényt fogad el a kétéves (1947-1948) gazdaságfejlesztési tervről.

1946. október 26.

– Mindszenty József bíboros hercegprímás pásztorlevélben ismerteti Magyarország katolikus püspökeivel a felvidéki magyarságot sújtó jogfosztó intézkedéseket, s a csehszlovák kormány szándékát 200 000 magyar egyoldalú kitelepítésére Magyarországra. A pásztorlevél hangsúlyozza, hogy a magyarok fölött ítélkezők ugyanazok a szlovákok, akik annak idején Hitler ösztönzésére élen jártak a zsidóüldözésben, végül követeli, hogy ha a csehszlovákok nem akarják megtartani a magyar nemzetiségű polgárokat, akkor „ne akarják a területet sem megtartani… amelyet magyarok laknak”.

1946. október 31.

– Vladimír Clementis az Alkotmányozó Nemzetgyűlés Külügyi Bizottságában a szlovákiai magyarok kitelepítéséről tartott beszédében kijelenti, hogy a kérdés megoldásának kulcsa a magyar kormány kezében van, azonban ha az nem hajlandó megegyezni, „a magunk módszereit fogjuk alkalmazni”.

1946. november 4.

– A Szlovák Telepítési Hivatal közzéteszi a szlovákiai magyarok csehországi deportálásával kapcsolatos főbb irányelveket. Ezek szerint Dél-Szlovákia 23 járásából „átcsoportosítható” minden magyar nemzetiségű személy, akit Edvard Bene¹ 33/1945. sz. elnöki dekrétuma megfosztott csehszlovák állampolgárságától, s azt többé már nem is szerezheti vissza.

1946. november 5.

– Az üzemi és vállalati tanácsokra vonatkozó elnöki dekrétum némely rendelkezéseinek végrehajtására kiadott 216/1946. sz. kormányrendelet 2. és 3. §-a kimondja, hogy az üzemi tanácsokba történő választásoknál aktív és passzív választójoga csak az állandó választói névjegyzékekbe felvett csehszlovák állampolgároknak van, kizárva ezzel a választójogból az állampolgárságuktól meg nem fosztott magyarokat és németeket is.

1946. november 13.

– Az SZNT hivatalos lapja, a Národná obroda írja: „Jogunkban áll beolvasztani a magyarokat, s bármi áron nemzetállammá kovácsolni Csehszlovákiát. Minthogy a magyarok nem tarthatnak igényt kisebbségi jogokra, végső lépésként szét kell szórnunk őket Csehszlovákia különböző részeibe.”

1946. november 14.

– A CSKP KB Elnökségi ülésén megtárgyalják a szlovákiai magyarok csehországi deportálásának a kérdését. Megegyeznek abban, hogy a magyarok csehországi közmunkáját össze kell kapcsolni a szlovákiai magyarkérdés „rendezésével”, ezért egész családok áttelepítését javasolják, még ha ez ellenkezik is a munkakötelezettségről szóló elnöki dekrétummal. Megközelítőleg 50 ezer család deportálásával számolnak, miközben az első szakaszban a vagyontalan családokat szállítanák ki, mivel náluk nem várható ellenállás. Ezt követően kerülne sor a vagyonosabb kisparasztok áttelepítésére.

1946. november 19.

– A Párkányi járáshoz tartozó Köbölkút, valamint a Somorjai járáshoz tartozó Gútor és Szemet községekben kezdetét veszi a szlovákiai magyar családok csehországi deportálása. Az akció a következőképpen zajlik: A települést katonai egységek zárják körül, majd elrendelik a kijárási és csoportosulási tilalmat. Az előre elkészített listák alapján kijelölt családoknak kézbesítik a munkaszolgálatról rendelkező végzéseket. Közlik velük a magukkal vihető tárgyak és élelmiszerek jegyzékét. (Ingatlan vagyonukat elkobozzák, és szlovák telepeseknek utalják ki.) A kijelölt családokat másnap katonai teherautókon a legközelebbi vasútállomásra szállítják, ahonnan tehervagonokkal útnak indítják őket Csehország felé.

1946. november 20.

– A magyar kormány a szlovákiai magyarok csehországi deportálása miatt tiltakozó jegyzéket intéz a csehszlovák kormányhoz, és megszakítja a lakosságcsere gyakorlati megvalósításáról folytatott tárgyalásokat.

– A Èas című napilapban Mikulá¹ Ferjenèík belügyi megbízott a reszlovakizációval kapcsolatban kijelenti: „Nem elég a reszlovakizációs jelentkezést aláírni, de arra is szükség van, és meg is fogjuk követelni, hogy tanuljanak és beszéljenek is szlovákul, éljék bele magukat a szlovák viszonyok közé, mert senki se ringassa magát olyan fölösleges illúziókban, hogy itt Érsekújvárott, Léván, Komáromban a jövőben még máshogy is lehessen élni és beszélni, mint szlovák módra.”

1946. november 26.

– Károlyi Mihály levélben kéri Edvard Bene¹ köztársasági elnököt, állítsa le a magyarok csehországi deportálását: „Bízom Elnök Úr politikai bölcsességében, s abban, hogy mindent el fog követni a szlovákiai magyarság elleni fájdalmas intézkedések befejezésére.”

1946. november 29.

– Mindszenty József esztergomi hercegprímás táviratot intéz Spellman New York-i és Griffin londoni bíboros érsekekhez. Kéri a címzetteket, tegyenek meg mindent a brit külügyi szerveknél és az ENSZ-nél, hogy a nagyhatalmak kényszerítsék rá Csehszlovákiát a magyarok csehországi deportálásának leállítására.

– Mindszenty József esztergomi hercegprímás beutazási engedélyt kér Csehszlovákiába azzal a céllal, hogy a hivatalos egyházi ügyek intézése mellett közbenjárjon Edvard Bene¹ köztársasági elnöknél a szlovákiai magyarok csehországi deportálásának leállítása érdekében.

1946. december 2.

– Pozsonyban a Szlovák Nemzeti Bíróságon megkezdődik a volt Szlovák Köztársaság háborús bűnökkel vádolt vezetőinek a pere. A vádlottak: Jozef Tiso köztársasági elnök, Alexander Mach belügyminiszter és Ferdinand Ïurèanský külügyminiszter.

1946. december 10.

– Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elfogadja az esküdtbíróságokról szóló 232/1946. sz. törvényt, amely kizárja az esküdtek közül a német és magyar nemzetiségűeket, mivel 4. §-a szerint esküdt csak az lehet, aki szerepel az állandó választói névjegyzékekben.

1946. december 12.

– Václav Nosek belügyminiszter kiadja 241/1946. sz. hirdetményét „a pozsonyi Szlovák Telepítési Hivatal statútumáról”. A statútum 10. §-a szerint a Szlovák Telepítési Hivatal feladata többek között a belső telepítés egységes irányítása Szlovákiában; az újranépesítendő területek lakosságának kitelepítésére, illetve szláv lakossággal való betelepítésére vonatkozó irányelvek kidolgozása; a külföldi és a Csehszlovák Köztársaság területéről származó szlovák, cseh és más szláv lakosság letelepítésének irányítása; továbbá az, hogy elkészítse a németektől, magyaroktól, valamint a szlovák és cseh nemzet árulóitól és ellenségeitől elkobzott vagyon szétosztásának irányelveit.

1946. december 19.

– Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 255/1946. számmal törvényt fogad el „a külföldi csehszlovák hadsereg tagjairól és a nemzeti felszabadító harc néhány további résztvevőjéről”. A törvény értelmében az ellenállási harc résztvevői különféle előnyökben, kedvezményekben, segélyekben, nyugdíj-kiegészítésben stb. részesülhetnek, ez azonban nem vonatkozik a magyar és a német nemzetiségű személyekre, mivel őket a törvény kizárja a kedvezményekben részesíthetők közül.

1946. december 20.

– A Szlovák Telepítési Hivatal Edvard Bene¹ 27/1945. sz. dekrétumára hivatkozva kiadja a belső telepítés Szlovákia területére érvényes, a magyaroktól elkobzott földek és gazdaságok betelepítésére vonatkozó irányelveit. Az irányelvek szerint telepesek (kolonisták) csak valamely szláv nemzethez tartozó csehszlovák állampolgárok lehetnek, akiket a dél-szlovákiai „betelepítési övezetbe” kell irányítani. Az ún. betelepítési övezet 319 magyar községét úgy jelölik ki, hogy az ott letelepülő szlovák tömbök feldarabolják az egységes magyar etnikai területet, ellenőrizzék a legfontosabb vasúti és közúti csomópontokat, útvonalakat. A létrejövő szlovák tömböket ún. összekötő folyosókkal kötik össze.

– Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elfogadja a 252/1946. sz. törvényt, amely szerint a nagybirtokok volt alkalmazottai és azok családtagjai egyszeri külön segélyben és ellátási illetményeik kiegészítésében részesülhetnek, kivéve azokat a németeket és magyarokat, akik Edvard Bene¹ 33/1945. sz. elnöki alkotmánydekrétuma értelmében elveszítették csehszlovák állampolgárságukat.

1946. december 21.

– A csehszlovák hatóságok válasza szerint Mindszenty József esztergomi hercegprímás csak akkor kaphat beutazási engedélyt az országba, ha szigorúan tartja magát az út egyházi jellegéhez. Mindszenty ezért lemond az utazásról.

– Mindszenty József esztergomi hercegprímás a magyar katolikusok nevében kiáltványt bocsát ki a szlovákiai magyarság üldözéséről.

1946. december 28.

– Érsekújvárban megalakul az illegális Szent György Kollégium, a cseh és szlovák egytemekről, főiskolákról kitiltott érsekújvári és környékbeli fiatal magyar értelmiségiek munkaközössége. Alapító tagjai: Csicsátka Ottó, Décsy Gyula, Dikácz Kálmán, Hlavicska László, Kecskés Lajos, Luzsicza Lajos, Soóky Dezső és Szőke István. A Kollégium Menedék címmel (két számot megélt) sokszorosított, gépiratos irodalmi-művészeti lapot szerkeszt. (Tagjainak szétszóródása miatt 1947-ben a Kollégium feloszlott.)

– A Szlovák Telepítési Hivatal a belső telepítés hatékonyságát gátló lakáshiány csökkentése érdekében elrendeli, hogy a csehországi kényszerközmunkára deportált magyarok házait és gazdaságait utalják ki a belső telepeseknek.