A pozsonyi magyar tanszék (Fazekas József)

A po­zso­nyi Comenius Egye­tem Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ka­rá­nak Ma­gyar Nyelv és Iro­dal­mi Tan­szé­ke min­den bi­zon­­nyal a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság leg­ré­gibb in­téz­mé­nye. A Cseh­szlo­vá­kia meg­ala­ku­lá­sa után ala­pí­tott egye­te­men 1920-ban ma­gyar sze­mi­ná­ri­u­mot hoz­nak lét­re a cseh Vojtech Cvengroš ve­ze­té­sé­vel a Szláv In­té­zet ke­re­té­ben. A ma­gyar sze­mi­ná­ri­um az 1930/1931. aka­dé­mi­ai év­től, Pavol Bujnák egye­te­mi ta­nár­rá tör­tént ki­ne­ve­zé­sé­től önál­ló tan­szék­ként mű­kö­dik (ugyan­csak Bujnák ve­ze­ti a prá­gai Kár­oly Egye­te­men a ma­gyar fi­lo­ló­gi­ai sza­kot 1924-től, do­cens­sé tör­té­nő ki­ne­ve­zé­sé­től). Bujnák a 19. szá­za­di ma­gyar re­gény­ről és a finn­ugor ös­­sze­ha­son­lí­tó nyel­vé­szet­ből hir­det meg elő­adást, ré­gi szö­ve­gek ol­va­sá­sa cím­mel pe­dig sze­mi­ná­ri­u­mot tart. Bujnák ma­gyar tár­gyú mű­vei kö­zül ki­emel­ke­dik a Ján Arany v literatúre slovenskej [Arany Já­nos a szlo­vák iro­da­lom­ban] (Praha, 1928), a Li­te­ra­tú­ra maïar­ská na území ÈSR [A ma­gyar iro­da­lom a Cseh­szlo­vák Köz­tár­sa­ság te­rü­le­tén] (Praha, 1933), va­la­mint a Praefixa verbalia v jazykoch ugrofínskych a zvláštì v maïarskom [Az ige­kö­tők a finn­ugor nyel­vek­ben, fő­ként a ma­gyar­ban] (Praha, 1928) cí­mű. 1933-ban be­kö­vet­ke­zett ha­lá­la után a ma­gyar tan­szék ve­ze­tő­je a vi­lág­hí­rű ori­en­ta­lis­ta, Ján Bakoš, aki a nyel­vé­sze­ti elő­adá­so­kat tart­ja; az iro­dal­mi tár­gya­kat František Janèoviè, a po­zso­nyi ma­gyar ál­la­mi re­ál­gim­ná­zi­um nyu­gal­ma­zott igaz­ga­tó­ja ad­ja elő. 1948–1950 kö­zött meg­bí­zott elő­adó­ként a mo­dern ma­gyar köl­té­szet­ről tart elő­adá­so­kat Emil Boleslav Lukáè köl­tő, a ma­gyar iro­da­lom ki­vá­ló is­me­rő­je és for­dí­tó­ja. 1951-ben az egye­tem újon­nan ala­kult pe­da­gó­gi­ai ka­rán Sas An­dor ve­ze­té­sé­vel ma­gyar tan­szék nyílt, amely – az ad­di­gi­ak­tól el­té­rő­en – ma­gyar nyel­vű kép­zést biz­to­sí­tott. 1959-ben a pe­da­gó­gi­ai kar Nyitrára köl­tö­zik, a ma­gyar tan­szék a böl­csész­kar­hoz ke­rül, egye­sül az ott mű­kö­dő s im­már ma­gyar nyel­ven ok­ta­tó ma­gyar sze­mi­ná­ri­um­mal, és Sas An­dor ve­ze­té­sé­vel önál­ló­so­dik. Az­óta a tan­szék a kar egyik tan­szé­ke­ként mű­kö­dik.

A ma­gyar tan­szék (és előd­je: a ma­gyar sze­mi­ná­ri­um) ok­ta­tás­tör­té­ne­té­nek fel­dol­go­zá­sa mind­má­ig vá­rat ma­gá­ra. A tan­szék két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti tör­té­nel­mé­ről csu­pán Turczel La­jos és Csanda Sán­dor dol­go­za­ta­i­ból sze­rez­he­tünk tu­do­mást, de ugyan­csak fel­dol­go­zat­lan a tan­szék má­so­dik vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő, a tan­szék éle­tét a po­li­ti­kai ese­mé­nyek ál­tal erő­tel­je­sen be­fo­lyá­solt idő­sza­ka is. A po­zso­nyi ma­gyar tan­szék múlt­ja és je­le­ne cím­mel 2001-ben meg­ren­de­zett kon­fe­ren­cia vis­­sza­em­lé­ke­zé­sei ugyan sok min­dent fel­vil­lan­tot­tak az el­múlt negy­ven év tör­té­nel­mé­ből, de igény­lő­dik a tel­jes kép fel­vá­zo­lá­sa, nem is szól­va a tu­do­mány­tör­té­ne­ti fel­dol­go­zás­ról. En­nek kap­csán pe­dig meg­ke­rül­he­tet­len an­nak a sa­já­tos hely­zet­nek a tag­la­lá­sa, amely a ma­gyar tan­szék tu­do­mány­tör­té­ne­ti he­lyét alap­ve­tő­en meg­ha­tá­roz­ta. A két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti cseh és szlo­vák nyelv- és iro­da­lom­tu­do­mány, a struk­tu­ra­liz­mus, a prá­gai is­ko­la ha­tá­sá­ról, ered­mé­nye­i­nek al­kal­ma­zá­sá­ról van szó, s még tá­gab­ban: an­nak a mód­szer­ta­ni elv­nek a fel­is­me­ré­sé­ről, hogy a nyel­vé­sze­ti ku­ta­tás a szlo­vák–ma­gyar ös­­sze­ve­tő nyelv­tu­do­mány­ra ala­poz­va nem­csak di­dak­ti­ka­i­lag le­het gyü­möl­csö­ző, ha­nem ko­moly tu­do­má­nyos hazadéka is le­het. Itt elég, ha csak ar­ra uta­lunk, hogy 1931–1937 kö­zött Jan Mukaøovský a po­zso­nyi egye­te­men adott elő (s itt is ne­vez­ték ki egye­te­mi ta­nár­rá), Josef Koøínek ugyan­csak itt ok­ta­tott 1935–1945 kö­zött, Václav Vážny pro­fes­­szor­nak két ma­gyar ta­nít­vá­nya is volt, Arany A. Lász­ló és Si­ma Fe­renc, Zeman Lász­ló Prá­gá­ban, Vla­di­mír Skalièkánál doktorált…
Ami­kor el­ha­tá­roz­tuk, hogy a Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le Mű­hely ro­va­tá­ban a po­zso­nyi egye­tem ma­gyar tan­szék­ét be­mu­tat­juk, tu­da­tá­ban vol­tunk an­nak, idő­ben és tér­ben men­­nyi­re szer­te­ága­zó te­rü­le­tek­ről, ku­ta­tá­sok­ról szá­mol­ha­tunk be. Az itt kö­zölt, a tan­szék egy­ko­ri és je­len­le­gi ok­ta­tó­i­nak ta­nul­má­nyai (s a név­sort még bővíthettük vol­na) meg­íté­lé­sünk sze­rint jól ér­zé­kel­te­tik azt a tu­do­má­nyos szín­vo­na­lat és szel­le­mi­sé­get, amely a tan­szék több év­ti­ze­des te­vé­keny­sé­gét jel­le­mez­te (a tan­szék ok­ta­tó­i­nak vá­lo­ga­tott bib­li­og­rá­fi­á­ját hely­szű­ke mi­att kény­te­le­nek va­gyunk mel­lőz­ni).
A ma­gyar tan­szék min­dig a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság egyik leg­ran­go­sabb in­téz­mé­nye volt. Egy­ko­ri hall­ga­tói a min­den­ko­ri szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos, ok­ta­tá­si és kul­tu­rá­lis élet szin­te va­la­men­­nyi te­rü­le­tén fon­tos te­vé­keny­sé­get fej­tet­tek ki és fej­te­nek ki ma is. A tan­szék ügyét – tisz­te­let­ben tart­va az egye­te­mi au­to­nó­mi­át – a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság nem te­kin­ti, nem is te­kint­he­ti az egye­tem bel­ső ügyé­nek. A po­zso­nyi egye­tem ma­gyar tan­szé­ke a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság kö­zös ügye. Múlt­ja mind­nyá­jun­kat kö­te­lez jö­vő­jét, ok­ta­tói gár­dá­já­nak ös­­sze­té­tel­ét és tu­do­má­nyos szín­vo­na­lá­nak ala­ku­lá­sát il­le­tő­en.

Fa­ze­kas Jó­zsef