Angyal Béla: A két világháború közötti csehszlovákiai magyar pártok történetének szakirodalma és forrásai
Az első csehszlovák köztársaság húsz éve alatt létezett magyar politikai pártok története, működése, fejlődése még ma is részben feltáratlan. A korszakot bemutató munkák között csupán az utóbbi évtizedekben tűntek fel levéltári kutatásokkal megalapozott, tudományos igénnyel készült tanulmányok. A korábban megjelent munkák többsége az előző publikációkra és a korabeli sajtóra támaszkodik, melyek különböző színvonalúak és gyakran befolyásolták őket a nemzeti szempontok és a kor, amelyben íródtak.
A levéltári alapkutatásoknak még a kezdetén tartunk. Számos olyan fond, állag található cseh, szlovák és magyarországi levéltárakban egyaránt, amelyeket még nem kutattak a téma szempontjából, holott olyan korabeli intézmények, szervezetek dokumentumait tartalmazzák, melyek foglalkoztak a csehszlovákiai magyar kisebbség ügyeivel, politikai pártjainak tevékenységével.
Munkámban áttekintem a téma szakirodalmát és forrásait, valamint a kutatás eddigi eredményeit. Szólók a kutatókra váró legsürgősebb feladatokról is.
1. Szakirodalom
A csehszlovákiai magyar kisebbség két világháború közötti történetének feldolgozása során az érdeklődés magyar részről elsősorban a nemzetiségi identitás megőrzésére irányuló küzdelem felé fordult, a politikatörténeti megközelítés dominált. Más területekkel, például a gazdaságtörténettel, kultúrtörténettel összehasonlítva a kisebbségi politika témaköre jelentős számú szakirodalommal rendelkezik.
A politikai pártok történetéhez kapcsolódó munkákat, megszületésük idejét tekintve, amely tény nagyban meghatározta szemléletüket, jellegüket is, négy főbb csoportra oszthatjuk.
1.1. Korabeli szakirodalom
A magyar pártok tevékenységét méltató, történetük rövidebb időszakaira vagy egyes területeken végzett munkájukra visszatekintő írások már születtek pár évvel a megalakulásuk után, a múlt század húszas éveiben. Elsősorban propagandacélokat szolgáltak ezek a kiadványok, a tagságuknak, választóiknak kívánták bemutatni az egyes pártok fejlődését, elért eredményeiket. Szerzőik a magyar pártok képviselői, munkatársai, hozzájuk közel álló újságírók voltak.
Az első ilyen munkának tekinthető az Országos Keresztényszocialista Párt főtitkára által összeállított könyvecske a magyar képviselők parlamenti munkájáról, amely 1921-ben jelent meg.1
A Keresztényszocialista naptárban – a keresztényszocialista párt 1925-ben lezajlott pártszakadása és a Nyugat-szlovenszkói Keresztényszocialista Párt megalakulása után – megjelent visszaemlékezés a párt kezdeti, impériumváltást követő időszakára ugyancsak a politikai propaganda körébe tartozik.2 Szerzője elsősorban a szakadár pártba átlépett személyek szerepét emeli ki az indulásnál.
A köztársaság létrejöttének tízedik évfordulója táján két munka jelent meg, Flachbart Ernő és Urr György tollából, amelyek igyekeztek összefoglalni a tíz év történéseit.3
Ezek az eddig felsorolt munkák rövid, sajtóban megjelent vagy brosúraszerű kiadványok leginkább a kisebbségi sérelmek feltárására összpontosítottak, a magyar pártok küzdelmét emelték ki a kisebbségi jogok terén a csehszlovák kormánnyal szemben. A pártok valós választói támogatottságáról, arról, hogy a magyarság egy jelentős része nem ezeket a pártokat támogatta, kevés szó esik. A magyar választók csaknem negyede a baloldali, elsősorban a kommunista pártot, mintegy tíz százaléka egyéb, elsősorban a kormánytámogató pártokra adta voksát a nemzetgyűlési választások során. A magyar pártokon belüli ellentétek is homályban maradtak, csupán Lelley Jenő nyugat-szlovenszkói csoportjának kiválását és bukását taglalják részletesebben mint kormánytámogató, korabeli szóhasználattal aktivista kísérletet. Az aktivista pártokat sommásan árulóknak nevezik a szerzők.4
A magyar aktivista pártok is komoly propagandatevékenységet fejtettek ki, és az általuk kiadott munkák között is akadnak, amelyek a magyar pártok történetét taglalják, természetesen aktivista szempontból. Ezekben a csehszlovák demokráciát mint a magyar kisebbség felemelkedésének zálogát emlegetik, kiemelve az általános titkos szavazati jogot és a földreformot. A magyar ellenzéki pártok, de a kommunista párt tevékenységét is sommásan elítélik.5
A propaganda céljain túllépve tudományos igényű munka is született, azonban ez nem a magyar pártokhoz kötődött, hanem a cseh politikatudományhoz. A köztársaság tizedik évfordulójára kiadott többkötetes munkában Emil Čapek terjedelmes tanulmányt közölt az ország politikai viszonyairól, bőséges statisztikai adatokkal tűzdelve.6 Részletesen foglalkozik a magyar pártokkal s választási eredményeikkel. Írásának szemlélete a hivatalos kormányvéleményeket tükrözi, a létező nemzetiségi sérelmekről, például a választókerületek aránytalan, kisebbségekre nézve hátrányos felosztására alig találunk utalást, illetve a cseh nemzeti szempontból megpróbálja magyarázni azokat.
A korabeli magyar nyelvű publikációk közül kiemelkedik a Borsody István szerkesztette Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938 című tanulmánykötet.7 Ebben Darvas János, a Prágai Magyar Hírlap munkatársa foglalja össze a húsz év magyar politikatörténetét. Erre az írásra is jellemző, hogy a magyar polgári pártok szemléletét tükrözi, a sérelmekre összpontosít és a „nemzetvédő munka” eredményeit emeli ki. A tanulmány utolsó soraiban azt elemzi, hogy Csehszlovákiában a nemzeti állam eszméjét a svájci mintájú nemzetiségi állam váltja majd fel. Az írás az Anschluss után, a müncheni tárgyalások előtt készült. A nagyhatalmak azonban 1938 őszén nem a svájci modellel, hanem Csehszlovákia feldarabolásával kívánták megoldani a nemzetiségi kérdést.
1.2. Az első bécsi döntés után
Közvetlen a bécsi döntés után több, az egész korszakot átfogó magyarországi tanulmány is született, amely értékelte az akkor lezárult időszak politikatörténetét. A szerzők úgy tekintettek a csehszlovákiai magyarság húszéves történetére, a „cseh megszállás” alatt történtekre, mint véglegesen lezárt fejezetre. Minden tanulmány az elszakított kisebbségi magyarság történetét úgy ábrázolta, mint szakadatlan küzdelmet a felszabadulásért, amelyben egységbe forrt a magyarság. A magyar pártok belső fejlődéséről, egymáshoz való viszonyáról, a pártokon belüli ellentétekről és valós választói támogatottságukról nem esik szó.8
1.3. A második világháborútól a rendszerváltásig
A második világháborút követő negyven évben elsősorban szlovák nyelvű munkák láttak napvilágot, amelyek foglalkoztak a két világháború között Csehszlovákiában létezett magyar pártokkal. A szlovák történetírás elsősorban a magyar kisebbség és vezetőinek Csehszlovákia szétverésében játszott szerepét emelte ki. A szocialista időszak szlovák, osztályszempontú történetírása a magyar burzsoázia védelmezőiként mutatta be a magyar pártokat, és a korszak feldolgozása során túlhangsúlyozta a kommunista párt két világháború közötti szerepét.9 Ugyanakkor alig tesz említést arról, hogy a magyarok lakta vidékeken jóval az országos átlag feletti támogatottsággal rendelkezett a kommunista párt.
Ebben az időszakban születnek azonban az első olyan tanulmányok, amelyek a pártok történetének feldolgozásához levéltári forrásokat is felhasználnak és a téma marxista megközelítése ellenére is értékes adatokat tartalmaznak a kutatók számára. Pavol Komora és Róbert Šavel munkáihoz elsősorban Pozsonyi Rendőr-igazgatóság iratai szolgáltak forrásul.10 A témához kapcsolódnak Juraj Kramer Budapesten végzett levéltári kutatásai és az ezek alapján írt munkái.11 Kramer elsőként mutatott rá írásaiban Tuka Béla (Vojtech) magyarországi kapcsolataira, szerepére a magyar pártok létrejöttében és a Szlovák Néppárt politikájában.
1.4. A rendszerváltástól napjainkig
A kilencvenes évek elején magyar, szlovák és cseh részről egyaránt megélénkült a korszak története és ezen belül a politikatörténete iránti érdeklődés.12 Tudományos konferenciákat rendeztek,13 és összefoglaló jellegű munkák jelentek meg a pártok két világháború közötti rendszeréről.14 A pozsonyi Kalligram Kiadó az 1990-es évek elején keletkezett tanulmányokból, a kisebbségi magyarság történetével foglalkozó írásokból jelentetett meg tanulmánykötetet, amelyben több munka foglalkozik az első Csehszlovák Köztársaság időszakával.15 A korszak egyik kilencvenes években keletkezett monografikus feldolgozása Popély Gyula munkája.16
Az ezredforduló után jelentek meg azok a munkák, elsősorban a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet köré csoportosult kutatók jóvoltából, akiknek sokrétű feltáró munkája és publikációi nyomán árnyaltabb, részletesebb kép alakult ki az első Csehszlovák Köztársaságról és a korszak magyar pártjairól.17 Több területen – mint például a gazdaságtörténet, a csehszlovákiai földreform – is születtek jelentős munkák, amelyek nagyban hozzájárulnak a magyar pártok tevékenységének, elképzeléseinek jobb megismeréséhez ezeken a területeken.18
A korábbi magyar nyelvű történelmi munkák inkább a kisebbségi sérelmek feltárására összpontosítottak. A csehszlovákiai magyar kisebbség történetének sok részlete maradt homályban, illetve különböző feltételezések láttak napvilágot. Az említett munkák feltárták a magyar politikai pártok választási eredményeit, tisztázódott, milyen súllyal rendelkeztek ezek a pártok a csehszlovák politikai életben és a magyarság körében. Ismertté váltak a kisebbségi pártok fejlődésének, a kisebbségi intézmények kiépítésének egyes mozzanatai, indítékai.
Több eddig elhanyagolt terület is feltárásra került. A magyar kisebbség történetének kutatói korábban nem szenteltek teret a Magyarországhoz fűződő viszonynak, holott a magyar pártok magatartása nem értelmezhető helyesen ezeknek a kapcsolatoknak a feltárása nélkül. A határon túli magyarság anyaországi támogatása a legutóbbi évekig tabutémának számított a magyar kisebbségekkel foglalkozó szakirodalomban. Ennek részben politikai okai voltak. A történészek attól tartottak, a magyarellenes, nacionalista körök kaphatnak újabb történelmi érveket a jelenlegi kisebbségi pártok és intézmények elleni támadásokhoz. Másrészt az anyagi támogatás kérdését mindig titkosan kezelték, a dokumentumok jelentős részét megsemmisítették, és csupán töredékes iratanyag maradt ránk, megnehezítve a téma részletes feltárását.
A rendszerváltás utáni szlovák nyelvű munkák közül kiemelkedik a két világháború közötti korszakot taglaló tanulmányokat összefoglaló kötet, amelyhez gazdag statisztikai adatgyűjteményt tartalmazó függeléket is csatoltak.19 Témánkhoz szorosan kötődik a kötetből Milan Zemkónak a nemzetiségi pártok és a kommunista párt választóiról írt munkája.20
A korszak politika- és kultúrtörténetét, társadalmi és politikai viszonyait taglalja Filep Tamás Gusztáv több írása, amelyek terjedelmes irodalmi és sajtóanyagra támaszkodva adnak képet a kisebbségi magyar társadalomról, az egyes irodalmi és politikai szereplők pályájáról, munkásságáról.21
Sziklay László irodalomtörténész, Sziklay Ferencnek, a korszak magyar kultúraszervezőjének fia önéletrajzi regényében is sok érdekes adalékot találunk a magyar pártok belső viszonyairól és a Magyarországhoz fűződő kapcsolatokról.22
2. Korabeli kiadványok, sajtó
A magyar pártok történetével foglalkozó munkák megírásakor leggyakrabban a korabeli magyar sajtóhoz fordulnak a történészek. Ez a sajtóanyag rendkívül gazdag és ennek áttekintése meghaladja ennek az írásnak a kereteit. Minden pártnak, régiónak, városnak megvoltak a sajtóorgánumai, amelyek részletesen beszámoltak a politikai, közéleti eseményekről, a helyi és az országos választásokról. A húszas években még magyar sajtóorgánumok jelentek meg az északi városokban is, amelyek értékes adatokat tartalmaznak az ottani magyar szórványok életéről.23
A demográfiai adatok és a választási eredmények feldolgozásához nélkülözhetetlenek a csehszlovák statisztikák, amelyek nagyon részletesek és jól használhatók.24
3. Levéltári források
A levéltári kutatások során hiába keresnénk akár magyarországi, akár (cseh)szlovákiai levéltárakban olyan fondokat, amelyek a kisebbségi magyar pártok iratanyagát tartalmazzák. A két világháború közötti pártoknak voltak saját irattáraik, erről vannak feljegyzések, de ezek elkallódtak, ismeretlen helyre kerültek. Ennek okait a második világháború alatti eseményekben és a csehszlovákiai magyar kisebbség története legszomorúbb korszakának, a hontalanság éveinek magyarüldözésében kereshetjük. Ebben az időben Csehszlovákiában felszámoltak minden magyar jellegű szervezetet, intézményt, vállalatot.
A kutatók kénytelenek a magyarországi és a szlovákiai levéltárakban azoknak a hivataloknak az iratanyagán átrágni magukat, amelyek a két világháború között foglalkoztak a kisebbségi ügyekkel, a politikai pártok tevékenységével. Ezekből az iratfolyamokból kell kibányászni azokat a dokumentumokat, amelyek a kisebbségi pártok tevékenységéhez kapcsolódnak.
A magyarországi hivatalok, amelyek ebben az időszakban foglalkoztak a határon túli magyarság ügyeivel, elsősorban a Miniszterelnökség, a Külügyminisztérium és a Társadalmi Egyesületek Szövetségének Központja voltak.25 Ezt a területet titkosan kezelték, a magyar revíziós törekvéseknek voltak alárendelve, tehát feltételezhető, hogy sok iratot maguk a hivatalok semmisítettek meg egy idő után. Találtam több erre utaló megjegyzést a dokumentumok között.26 Ennek ellenére ezek a források feltétlenül hitelesek és értékes forrásai a csehszlovákiai magyarság történetének. Számos korabeli csehszlovákiai magyar pártvezér által írt jelentés található közöttük. A kisebbségi politikusok közvetlenül mondják el véleményüket, nézeteiket, szólnak a problémákról és terveikről. Értékes forrás továbbá Szüllő Gézának, az Országos Keresztényszocialista Párt egykori elnökének az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában őrzött hagyatéka.27
A szlovákiai anyagból fontos forrásai a kutatásnak a csehszlovákiai rendőrségi jelentések a pozsonyi és a prágai levéltárakban.28 A magyar pártok vezetőit és tevékenységét állandó rendőrségi megfigyelés alatt tartották. A rendőrség széles körű detektívhálózattal rendelkezett, továbbá informátorai voltak a magyar pártok legfelsőbb vezető köreiből is. Terjedelmes jelentések találhatók az egyes pártok által szervezett tanácskozásokon elhangzottakról, sőt találtam jelentést autóban elhangzott beszélgetésről is. Értékelve ezeket a jelentéseket, összevetve egyéb forrásokkal, nagy részüket hitelesnek és pontosnak kell tekinteni. Ez még akkor is igaz, ha érezhető bennük a magyar pártokkal szembeni ellenszenv, és a jelentések összefoglalói gyakran túlhangsúlyozták az egyes pártok belső ellentéteit, válságait. Ezzel mintegy saját vágyaikat építették bele írásaikba.
További értékes forrásai a kutatásnak a különböző szintű hivatalok, a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium, a Belügyminisztérium, a megyei hivatalok, tartományi hivatalok, járási hivatalok korabeli iratanyaga.29 Ezek rendszeres helyzetjelentéseket tartalmaznak, melyekben elemzik a politikai légkört az általuk felügyelt területen. Gyakran tesznek említést a magyar pártok tevékenységéről.
4. Feladatok
A téma kutatóira jelentős feladatok várnak, sok területen még az alapkutatásokat sem végezték el. A korabeli gazdag magyar sajtóból csupán a szemezgetés szintjén merítettek a kutatók. Nem áll rendelkezésre a magyar nyelvű sajtó szakbibliográfiája, amely nagyban segítené a munkát.
Sürgető feladat lenne a csehszlovákiai magyarság két világháború közötti részletes kronológiájának az elkészítése. A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája30 és a második világháború utáni időszak feldolgozása31 már elkészült, összeállítása valóban hiánypótló munka lenne.
A levéltári kutatás hiányosságairól már esett szó. A különböző szintű korabeli intézmények iratanyagának és egyes régiók levéltárainak átvizsgálása bizonyára nagyban hozzájárulna a téma feltárásához, a fehér foltok eltüntetéséhez.
A feltárás, kutatás terén szükség volna a korszak egyes politikai, közéleti szereplői életpályájának a vizsgálatára. Sokuknak még születési dátuma, halálának helyszíne, körülményei sem ismertek. Ezek életútjának kutatása során értékes iratanyagokra, hagyatékokra, elveszettnek hitt dokumentumokra bukkanhatunk.32