Farkas Gyöngyi: Megszállás vagy segítségnyújtás

A Csehszlovákia elleni intervenció fogadtatása Magyarországon. Pécs–Budapest, Kronosz–ÁBTL, 2019, 218 p.

Megszállás vagy segítségnyújtás? A kérdést Farkas Gyöngyi történész, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársa igyekszik megválaszolni legújabb, 2019-ben megjelent munkájában, amelyben a Csehszlovákia elleni intervenció magyarországi fogadtatásáról ír. A szerző felteszi a kérdést, hogyan fogadta a magyar lakosság a Csehszlovákia elleni intervenció hírét 1968 augusztusában, s választ keres arra, hogy megszállásnak tekintették-e, vagy egyetértettek a baráti segítségnyújtásról szóló hivatalos magyarázattal.

A szerző az elmúlt években számos, az 50-es, 60-as évek magyarországi helyzetével foglalkozó társadalomtörténeti munkát publikált, egyebek között az 50-es évekbeli kollektivizálás társadalmi fogadtatásával kapcsolatban.[1] Csehszlovákia 1968-as megszállásával kapcsolatos munkája szorosan kapcsolódik az utóbbi években a témában megjelent írásaihoz, mondhatjuk, összefoglalja azt.[2]

A kötet nagyon aktuális kérdéskört dolgozott fel, ugyanis a 2018-as évfordulók által előtérbe került prágai tavasszal kapcsolatban mindmáig számos megválaszolatlan kérdés merül fel. Ilyen egyebek közt a szerző által vizsgált terület. A szakirodalom ismeretében jól láthatóan hiánypótló könyvről van szó, ugyanis bár mind a prágai tavaszról, mind az 1968. augusztus 21-i bevonulásról keletkeztek munkák magyar szerzők szemszögéből, az intervenció fogadtatásának a magyar társadalom szempontjából eddig csekély jelenőséget tulajdonítottak.[3]

A szerző a munka megírása során döntő részben ügynökjelentéseket és nyomozati iratokat használt fel, ezek segítségével próbált hiteles képet festeni az 1960-as évek magyarországi közhangulatáról, az 1968. augusztus 21-i események megítéléséről és annak hatásáról a magyar társadalomra. Forrásai az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) munkadossziéi mellett a vizsgálati dossziékból és objektumdossziékból származnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi, valamint a Politikai Bizottság üléseinek anyagait vizsgálta és a Hadtörténeti Levéltár Magyar Néphadsereggel kapcsolatos dokumentumainak egy részét dolgozta fel. A levéltári kutatáson túl részletes sajtóvizsgálatot folytatott, a primer források mellett kiterjedt szakirodalommal dolgozott a korszakról szóló legfontosabb munkákat használva.

Bár ezek a hatalom által előállított források kevésbé árnyalt képet biztosítanak – mint ha korabeli személyes dokumentumok; naplók, levelek vizsgálatára lett volna lehetőség –, korlátozottságuk ellenére azonban már csak tömegességüknek köszönhetően is rálátást engednek a társadalom reakcióira, és segítségükkel képet alkothatunk a csehszlovákiai bevonulás magyarországi fogadtatásáról. Ennek ellenére a könyv felvezetésében a szerző hangsúlyozhatta volna e személyes források hiányát és azt is, hogy hiányukból kifolyólag a nyomozati anyagok nem adnak olyan áttekintést a korszak eseményeiről, mint ha személyes élmények alapján ismernénk meg azokat. Véleményem szerint ennek tisztázása akár már a címben/alcímben is megjelenhetne, ugyanis a Csehszlovákiai elleni intervenció fogadtatása Magyarországon 1968-ban alcím számomra a fogadtatás személyes voltát sugallja, ezek hiányában azonban mégsem alkothatunk egy teljes átfogó képet az időszakról.

A könyvnek nem célja teljes képet adni a korabeli magyar társadalom intervencióhoz való viszonyulásáról, ám a forrásokból a főbb véleménytípusok kirajzolódnak, még ha arányaikra nem lehet is következtetni. A szerző a kötetet hét fő fejezetre osztotta, melyekben elemzi a korabeli propaganda irányát, a tájékozódás lehetőségeit, majd az augusztusi események lakosság általi értékelését, beszámol az intervencióban részt vevő magyar katonák tapasztalatairól, s a lakossági tiltakozás formáiról mutat hiteles képet a nyomozati anyagok alapján, ezt mindössze kétszáz oldalba sűrítve.

A nyomozati iratok kiváló lehetőséget adnak a mikrotörténeti megközelítésre, s Farkas Gyöngyi ezt jól kihasználva mutat be számos közösséget, családot és egyént, a tiltakozásban való részvételük alapján. Elsősorban a „hátországból” figyelő magyar társadalom reakcióit veszi számba, de kitér arra is, hogy az intervencióban részt vevő magyar katonák hogyan vélekedtek a kialakult helyzetről.

Elemzi a propaganda szerepét és módszereit, és vizsgálja az eseményeket ettől eltérően értelmező hírforrások hatását, ami elengedhetetlenül szükséges, hisz a magyarországi tájékoztatás elégtelensége és egyoldalúsága miatt azok is az ún. „ellenséges” adók híreit hallgatták, akik a rendszer elkötelezett híveinek vallották magukat, az intervenciót pedig jogos vagy sajnálatos, de elkerülhetetlen lépésnek tartották. Ismerteti az MSZMP állásfoglalását az események feltétlen szükségszerűségéről, szót ejt a tájékoztatás hiányáról, arról, milyen volt a lakosság reakciója a propaganda szerint, s hogy milyen módon próbálták helyszíni tudósításokkal a lakosságban a hitelesség illúzióját kelteni.

A hivatalos megnyilatkozások ugyan pozitívnak ítélték a lakosság reakcióit a csehszlovák intervencióval kapcsolatban, de különbség volt a széles nyilvánosság, valamint a szűkebb politikai elit felé sugárzott üzenetek közt. Míg az újságcikkek és a nagygyűléseken elhangzó beszédek szerint a lakosság egyöntetűen támogatta a kormány lépéseit, s tette ezt abból az okból kifolyólag, hogy egyetértett a csehszlovákiai kérdés katonai megoldásával, addig a párt tagjainak szóló jelentések szerint támogatásukat a párthoz való bizalom miatt szerezték meg. A hivatalos propaganda felszínes híradásaival kapcsolatos ellenérzések azonban sok esetben a párt támogatói körében is megfogalmazódtak, s azt eredményezték, hogy a lakosság nagy része az „ellenséges” rádióadók híradásaiból szerezte értesüléseit. A lakosság véleményalkotását a frissen bekövetkezett helyzetről a nem megfelelő tájékoztatás kellőképp megzavarta, s ennek köszönhetően a propaganda által sugárzott, a bevonulást helyeslők és azzal egyetértők mellett kialakult az azt elítélők és a csehszlovák lakossággal együttérzők csoportja. A szerző ezekről a véleményekről, valamint Kádár János, Alexander Dubček és Nicolae Ceaușescu megítéléséről tájékoztatja az olvasót.

Megszólaltatja az intervenció résztvevőit, s szembeállítja egymással a propagandát és a tapasztalatot, s ezzel együtt bemutatja, milyen módon manipulálták a beavatkozásban részt vevő katonákat, szól a nemzeti ellenállás hatásairól, ahol kifejti azt a nézetét, hogy a csehszlovákiai magyarság látványos elhatárolódását a „szégyenteljes akciótól” minden bizonnyal attól való félelmük is befolyásolta, hogy a szlovákok etnikai alapon ítélkeznek és Csehszlovákia megszállásáért a „magyarokat” teszik felelőssé. Kérdéses azonban, hogy csupán a magyarországi források vizsgálata mellett mennyire állítható fel egy hiteles vélemény a témában. Úgy vélem, a csehszlovákiai magyarság elhatárolódásának okait csupán e források alapján képtelenség megállapítani. Egy hiteles kép felállításához mindenképp szükséges volna a másik fél forrásainak vizsgálatára is, ám mivel ez nem célja a kötetnek, ennek hiánya nem róható fel a szerzőnek.

Beszámol arról a nagyszabású propagandaeseményről, amely a magyar katonák hazatérését övezte a közel három hónapos hadműveletben való részvételt követően, amiért a hatalom elismerése mellett társadalmi megbecsülésre is számíthattak.

Kiterjedt képet ad a nyár végi eseményekkel kapcsolatos tiltakozás formáiról, ezáltal megismerkedhetünk közösségekkel, családokkal, egyéni tiltakozókkal, s részletesen megismerhetjük indíttatásukat a rendszer ellen fordulásra. Jelen kötet aligha tud bemutatni minden rendszerellenes tiltakozást, de hiteles képet ad arról, hogy a társadalom közel sem elégedett meg a propaganda által nyújtott tájékoztatással, „ellenséges” forrásokból informálódva pedig kialakította saját véleményét, és nem félt a maga módján fellépni a rendszer ellen. Megismerkedhetünk magányos tiltakozókkal, röpcédulákat gyártó és az éj leple alatt terjesztő fiatalokkal, lázadó egyetemistákkal vagy jóhiszemű kritikusokkal, akik akkor még nem is gondoltak arra, hogy szót emelni a hatalom ellen végzetes következményekkel jár majd.

Bár tény, hogy minden tiltakozás nem mutatható be kétszáz oldalnyi terjedelemben, és az esemény nem is szorosan 1968 augusztusához köthető, ennek ellenére mégis úgy vélem, érdemes lett volna egy – a többi ellenvélemény bemutatásához hasonló terjedelmű részt – szentelni Bauer Sándor 1969. január 20-i önégetésének. A magányos hős tettének kiváltó oka közvetlenül Ján Palach január 16-án történő rendszer elleni tiltakozása volt, aki a prágai tavasz eltiprása és a Varsói Szerződés csapatainak Csehszlovákiába való bevonulása ellen lázadt fel ezen módon. Bauer Sándor búcsúleveleiben is megírta, hogy tettével a szovjet megszállás ellen tiltakozik cseh társa példájára, s a nyomozati iratok is világossá teszik tette indítékát. Ebből kiindulva véleményem szerint méltó helyet kaphatott volna A tiltakozás formái. Közelképek című fejezetben, ezzel bemutatva a legelszántabb tiltakozás formáját.

A munkának nem célja sem az 1960-as évek eseményeivel foglalkozni, sem a prágai tavasz részletesebb leírásába bocsátkozni, ennek ellenére sikerült az 1968-as intervenciót a megfelelő kontextusba helyeznie, és sokoldalúan bemutatja a csehszlovák tavasz főbb vonalait. Farkas Gyöngyi írása segítséget nyújthat mind a prágai tavasz, mind az 1956-os magyarországi eseményekkel foglalkozó olvasók számára, a felhasznált források alapján ugyanis gyakran párhuzamba került a két esemény. Írása olvasmányos, a kérdésekre megadja a választ. A kötetben illusztráció gyanánt levéltári és sajtóforrások jelennek meg, mintegy alátámasztva a szerző mondandóját, a gazdag jegyzetapparátusnak köszönhetően pedig részletes magyarázatot kapunk az esetlegesen felmerülő kérdésekre.

Összességében elmondható, hogy Farkas Gyöngyi a könyv bevezetésében megfogalmazott célkitűzéseit teljesítette, s megadta a választ arra, hogy az általa vizsgált források tükrében miként is reagált a magyar társadalom 1968. augusztus 21-re. A könyv kiváló forrásként szolgálhat a téma iránt érdeklőknek, s remek kiindulási pont lehet a Csehszlovákia megszállásával foglalkozni kívánó kutatók számára.