Ballabás Dániel – Pap József (szerk.): Parlamentarizmustörténeti tanulmányok
Eger, Líceum Kiadó, 2020, 380 p. /Képviselők és főrendek a dualizmus kori Magyarországon I./ /Az Eszterházy Károly Egyetem Történettudományi Doktori Iskolájának kiadványai/
Az egri Eszterházy Károly Egyetem (2021 nyarától-őszétől viselt nevén Eszterházy Károly Katolikus Egyetem) gondozásában megjelent tanulmánykötetről elmondhatjuk, hogy hatalmas kutatómunka eredménye. Egy 2015 és 2020 között lezajlott projekt során az együttműködésben részt vevők összeállították a dualizmus idején országgyűlési képviselői vagy főrendiházi tagságot vállaló személyek archontológiáját – amit e kiadványsorozat önálló köteteként publikáltak –, jelen kötetben pedig a témához kapcsolódó (részben korábban már kiadott) tanulmányokat gyűjtötték össze. Az elvégzett munka súlyát az is jól mutatja, hogy három monográfia s több disszertáció és tanulmány is megszületett a vállalkozás eredményeként.
A szóban forgó kötetben hét szerzőtől 13 tanulmányt olvashatunk. A kiadvány elején Pap József három írása szerepel. Az elsőben a képviselő-választási eredmények regionális elemzését olvashatjuk; a másodikban a szerző arra keresi a választ, hogy a hivatalos felekezeti semlegesség időszakában léteztek-e felekezeti alapú szerveződések Magyarországon; a harmadik a városi képviselet jogi szabályozásának folyamatát tekinti át, mélyenszántó társadalomtörténeti elemzéssel egybekötve.
Gerhard Péter a Pest-Budán s Budapesten 1861 és 1918 között lezajlott választásokat elemzi, s a megválasztott képviselők vallását, társadalmi státuszát, foglalkozását kutatja. A vizsgálat végeredménye szerint a megválasztottak között sok volt a jogvégzett személy, és nagy részük az 1848–49-es eseményekben is tevékenyen részt vett. Szendrei Ákos a partiumi városok képviselőinek társadalomtörténeti áttekintésére vállalkozott, és hangsúlyozottan az elemzés lehetőségeire, valamint módszertani kérdéseire összpontosított. A Pál Judit – Vlad Popovici szerzőpáros az 1848–49-ben képviselői megbízatást vállaló erdélyi politikusok prozopográfiai elemzését végezte el, feltérképezve későbbi pályafutásukat is, s rámutatnak arra, hogy a képviseleti intézmények szempontjából mintegy két évtizedes átmenetről lehet beszélni, amelynek végpontja a modern parlamentarizmus lett.
A következő egységben Ballabás Dániel írásai szerepelnek, szám szerint három. Az elsőben egy eddig alig kutatott témát, a dualizmus kori magyar főnemesség társadalomtörténetét veszi górcső alá. Szekfű Gyula Három nemzedék című munkájától kezdve áttekinti a vonatkozó irodalmat, s arra keresi a választ, hogy az egyes időszakokban kiket tekintettek főnemeseknek. A második tanulmány hasonló témát érint: ennek megállapításai szerint a főrendiház 1885. évi reformja sem hozott létre egy zárt főnemesi társadalmi réteget, abból ki-, de abba bekerülni is lehetett. A harmadik írás az örökös jogon főrendiházzá taggá vált személyek vizsgálatát nyújtja.
Ezt követően Tóth-Barbalics Veronika szintén három közleményét olvashatja az érdeklődő. Ezek ugyancsak a főrendiház működésébe engednek bepillantást, széles körű társadalomtörténeti áttekintést is nyújtva. Az indigenák (azaz a honfiúsított személyek), az élethossziglan kinevezett és az élethossziglan választott felsőházi tagok „kollektív életrajza” révén mutatja be a szerző a korabeli országgyűlések egy-egy jelentős csoportját. A kötetet Ballabás Dániel írása zárja; a szerző szintén az 1885. évi változásokat alapul véve mutatja be, hogy a főrendiházi reformot követően már a földadó is feltételévé vált az örökös főrendiházi tagságnak.
Habár a fenti áttekintés meglehetősen vázlatos, talán láthatóvá válik belőle az, hogy a dualizmus korának parlamentarizmustörténete számos új eredménnyel szolgálhat. A téma az elmúlt évtizedekben sok kutató érdeklődését felkeltette már, ám jelen kötet is bizonyítékot szolgáltathat arra, hogy bőven akadnak megválaszolatlan kérdések, valamint hogy eddig kevesebb figyelemre méltatott források bevonásával és új vizsgálati szempontok alkalmazásával mind a kutatható témák, mind az elért eredmények köre jelentős mértékben bővíthető. A szóban forgó kiadvány néhány elméleti jellegű tanulmány mellett főként társadalomtörténeti kutatásokon alapuló írásokat tartalmaz, s több kisebb-nagyobb csoport (budapesti képviselők, főrendi házi tagok) „kollektív életrajzát” is megismerhetjük. Az érdekes kérdéseket boncolgató tanulmányok azonban vélhetően nehezebb olvasmányok lesznek a nem szakemberek számára, hiszen a szövegeket számos táblázat és grafikon gazdagítja. Ennek ellenére is azt mondhatjuk, hogy a fentebb ismertetett kötet sok új eredménnyel gazdagítja a történetírást, hiszen csak kevés olyan történeti munkával találkozhatunk, amelyek mélyfúrásokkal vizsgálják a dualizmus korának magyarországi parlamentarizmusát. Mindehhez természetesen olyan módszertani újítások is szükségeltettek, amelyek a régebbi korok történetírói számára még nem voltak adottak. És remélhetőleg e folyamat nem áll meg ezen a ponton, hanem még számos hasonló kiadvány fogja részleteiben is elemezni a parlamentarizmus kérdéseit.
Bodnár Krisztián