Bordás Sándor-Hunčík Péter: FER (Feszültség-előrejelző rendszer)
Mečiar miniszterelnök uralmának napja fennen ragyogott, amikor a Márai Sándor Alapítvány a dunaszerdahelyi Nap Kiadó gondozásában angol, szlovák és magyar nyelven megjelentette az Ellenpróbák című kötetet, mely a szlovák-magyar viszonyt vizsgálta szociológia és etnopszichológiai módszerekkel. A könyv, melyről annak idején a Népszabadság hosszú, elismerő kritikát közölt, egy kutatócsoport munkájának eredményeit összegezte. A csoportot Hunčík Péter pszichiáter és Bordás Sándor pszichológus vezette.
Az akkor igen elvadult szlovákiai körülmények között a szerzők igen gazdag tapasztalati elemzés nyomán jutottak arra a sarastrói gondolatra, miszerint az etnikai és nemzeti viszályokat övező irracionalizmus csak héj, amely az ész és a szív erőinek helyes alkalmazása révén eltávolítható. Mihelyt tiszta a látás, megnyílik az út a bizalom, az őszinteség, az együttműködés, a tisztességes kommunikáció előtt, a nemzeti konfliktust felváltja a nemzeti harmónia.
Elbeszélt történelem – A rendszerváltás évei Tóth Károly
Tóth Károly 1989-ben az első szóvivője, majd első elnöke volt a szlovákiai magyarság 1945 utáni első politikai szervezetének, a Független Magyar Kezdeményezésnek, amely egy nappal a prágai tüntetés után, 1989. november 18-án alakult meg Vágsellyén. A Fórum Társadalomtudományi Intézet "Elbeszélt történelem - A rendszerváltás évei 1989--1992" programja keretében készült beszélgetés megjelentetésével a tíz évvel ezelőtti eseményekre emlékezik.
Zeman László: Ludmann Ottó
Miután 1929. június 26-án betöltötte (s “vivide transgressus est”) kilencvenedik életévét, az egyházkerületi Kollégium három ízben (per triennium) megválasztott kiváló és tudós rektorának, tizenöt éven át (per lustra tria) főgimnáziumi igazgatójának s ugyanott ötvenhárom évig a görög, valamint a német nyelv tanárának tiszteletére és emlékezetéül tanítványai az ősi Kollégium nagytermének előterében emléktáblát avattak
Lanstyák István: Az 1999. évi kisebbségi nyelvtörvény (1)
A Szlovák Köztársaság Alkotmánya (2) 6. cikkelyének első bekezdése a szlovák nyelvet államnyelvvé tette Szlovákiában (korábban csupán hivatalos nyelv volt); ugyanazon cikkely második bekezdése szerint “[a]z államnyelvtől eltérő nyelvek használatát a hivatalos érintkezésben törvény szabályozza”. Ez a pont különösen az 1995. október 15-én jóváhagyott és 1996. január 1-jétől hatályos 270/1995. sz. törvény, az ún. államnyelvtörvény bevezetése miatt vált fontossá (teljesebb nevén Törvény a Szlovák Köztársaság államnyelvéről). Az államnyelvtörvény ugyanis hatályon kívül helyezte az 1990. évi nyelvtörvényt, melynek rendelkezései a kisebbségi nyelveknek a hivatali szférában való használatát is érintették, s ugyanakkor leszögezte, hogy a kisebbségi nyelvhasználatot nem szabályozza. Ezzel olyan jogi vákuum keletkezett, amely visszaélések sorozatára teremtett lehetőséget. A törvény ugyanis a nyelvhasználat számos színterén a szlovák nyelv használatát írja elő (pl. a közszolgálati szervek alkalmazottainak hivatalos érintkezése; jogszabályok, határozatok és egyéb közokiratok közzététele; anyakönyvek, jegyzőkönyvek vezetése; statisztikák, nyilvántartások készítése; stb.; pedagógiai dokumentáció vezetése; árumegjelölések; társulások, egyletek, politikai pártok alapszabályai; az egészségügyi intézmények ügyvitele), más színtereken pedig megengedőleg említi a kisebbségi nyelvek használatának lehetőségét is (pl. községek és városok megjelölése; községi és városi krónikák vezetése; oktatás; rádió- és tévéműsorok sugárzása; az egészségügyi személyzet és a betegek érintkezése; tájékoztató feliratok elhelyezése). Ebből következően azokról a színterekről, amelyeken a törvény a kisebbségi nyelvek használatának lehetőségét nem említi, de amelyeken ezeket korábban használták, az 1998-ig uralmon lévő nacionalista kormányzat igyekezett - az államnyelvtörvényre hivatkozva - a magyar nyelvet kiszorítani; ezek közül a legnagyobb visszhangja a pedagógiai dokumentáció egynyelvűsítésének volt. Ezenkívül vannak dokumentálható példáink az államnyelvtörvényre való hamis hivatkozásra is.
Terebessy S. Aranka: Középső-Zemplén népességfejlődése a dualizmus korában
A népességre és a népesedésre vonatkozó ismeretek nélkülözhetetlenségét, társadalmi és gazdasági jelentőségét a múltban is, ma is az adja meg, hogy a népesség nem pusztán biológiai lények összessége, s a népesedés sem csupán biológiai tények és folyamatok mechanizmusa.
Szesztay Ádám: A hivatalos szlovák-magyar kapcsolatok élénkülése 1956-1957-ben
A magyarországi levéltárak viszonylag bőséges anyagot őriznek a hivatalos, közvetlen szlovák-magyar kapcsolatépítésről 1956-ból és 1957-ből. Ennek alapján próbáljuk meg rekonstruálni e diplomáciatörténeti eseményeket. Ebben az időszakban a szlovák-magyar kapcsolatok különleges jelentősége abban rejlett, hogy a két lázadó országot - Lengyelországot és Magyarországot - Csehszlovákia, s azon belül is Szlovákia választotta el egymástól.