Szemle

A mai Szlovákiához tartozó nógrádi régió 1918 előtt a történelmi Magyarország szerves része volt, és a történelmi Nógrád vármegye északi részét képezte. Gazdasági, politikai és kulturális fejlődését - a helyi adottságok figyelembevételével - Magyarország, ill. az Osztrák-Magyar Monarchia törvényhozása, a nemzetközi gazdasági életbe való beilleszkedése befolyásolta. Magyarország 1848-1919 között iparosodó agrárország volt, s mivel a lakosság jelentős többsége a mezőgazdaságból élt, a termelés korszerűsítése, a termelés növekedése érdekében a magyar kormány jelentős anyagi támogatásokkal segítette a fejlődését.

A parlamenti választások után politikailag nagyon mozgalmas időszak következett Csehszlovákiában, amelynek egyik jellemzője volt, hogy minden párt igyekezett szervezettségét megerősíteni, társadalmi bázisát növelni. Több pártban szakadás következett be és új pártok is alakultak. A legnagyobb változáson a szociáldemokrata pártok estek át, amelyek az elkövetkező egy-két évben gyakorlatilag kettészakadtak. A balszárnyaik megalakították a Csehszlovákia Kommunista Pártját (CSKP) és csatlakoztak a III. Internacionáléhoz. A CSKP befolyása az elkövetkező időszakban nagyon jelentős volt a magyarlakta vidékeken. (105) A szakadás következtében a parlamenti erőviszonyok is változtak. A kisgazdapárt első kongresszusát csak a parlamenti választások után tartotta meg 1920. május 24-én Komáromban, ahol felvette az Országos Magyar Kisgazda Földmíves és Kisiparos Párt nevet, jelezve ezzel a megcélzott társadalmi bázis bővülését. Szent-Ivány Józsefet választották elnökké.

Egy este a Jóistennek nagy ötlete támadt. “Megteremtettem a napot és a holdat, már csak embert kell teremtenem.” Fogta az agyagot, embert formált, betette a sütőbe, de elaludt, s mire felébredt, az ember feketére égett. “Hát ezt bizony nagyon megsütöttem, néger embert teremtettem!” Gyorsan gyúrt egy másik emberalakot, betette a sütőbe. De izgalmában, nehogy nagyon megsüljön, túl gyorsan kiszedte. “Nahát, ez még nem kész, mint a túró, olyan fehér! De kár, de kár, fehér embert alkottam!” Nekigyürkőzött harmadszorra is. Most már nagyon vigyázott, nem aludt el, nem sietett, csak a sütőt figyelte. S amikor kinyitotta, mit lát! Szép embert teremtett! Se nem fekete, se nem fehér, a roma sikerült neki a legjobban!

Ötven év óta ez az első őszinte megemlékezés a magyar tanítási nyelvű iskolák újraindulásáról. A kerek ötven év ösztönzi e megemlékezést - de miért csak a kerek évfordulók alkalmából jut eszünkbe visszapillantani múltunk eme fejezetére? Hasznos volna évről évre tudományos értekezletet tartanunk magyar iskoláink történetéről, jelenéről és jövőjéről, hiszen e területen még mindig nagyon sok a fehér folt, az ötven évvel ezelőtti események sok részletét még ma sem ismerjük. Ezek helytörténeti témák is egyben, de még nincsenek feldogozva a magyar pedagógusok elbocsátásának történetei sem. A második világháború után ugyanis négy hullámban bocsátották el ideológiai okokból a szlovákiai magyar pedagógusokat: a magyar iskolák megszüntetése alkalmából, az ötvenes évek elején a burzsoá nacionalizmus vádjával, néhány évvel később a vallásellenes ideológiai hadjárat alkalmából, valamint az 1968 utáni tisztogatás idején. Érdekes volna részleteiben megismerni a jövőnk érdekében is, miért nem jöttek létre a magyar gimnáziumokkal egy időben megfelelő számban magyar szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek.