Aligha tűnik kétségesnek, hogy napjainkban a migrációkutatások rendkívüli fellendülésének lehetünk tanúi, különös tekintettel a kényszermigráció jelenségére. A 2015-ben kicsúcsosodó migrációs, ill. migrációpolitikai válság nyomán Európa-szerte tematikus konferenciákról szerezhetnek tudomást az érdeklődők, folyamatosan szaporodik a publikációk száma, új kutatási projektek és együttműködések indultak el. Megfelelő a tudománytörténeti pillanat tehát ahhoz, hogy a társadalommal foglalkozó tudományok kutatói – akik a zágrábi konferencia esetében a szociológia, kulturális antropológia, politológia, demográfia, statisztika és társadalomföldrajz területéről érkeztek – összegezzék, vagy legalábbis megosszák egymás között eddigi tudásukat, meglátásaikat, amely Délkelet-Európában mind a múlt, mind a jelen szempontjából fontos feladat. A balkáni térség története eleve rendkívül mozgalmas a népességmozgások tekintetében, napjainkban pedig a menedékkeresők és irreguláris migránsok egyik legfőbb Európába vezető útvonala is erre halad át. Minden adott volt tehát a horvát fővárosban 2016. november 10. és 11-én tartott konferenciához, amelyet a Zágrábi Egyetem Etnológia és Kulturális Antropológia Tanszéke szervezett együtt az ugyancsak a Száva-parti városban székelő Migráció és Etnikai Tanulmányok Intézetével. Kilenc szekcióban összesen 37 előadás hangzott el angol nyelven 51 előadó részvételével. Érdekes adalék, hogy a kutatók származási helye alapján világosan kitűnt, hogy a balkáni országok jelenségeit – habár a felhívás valóban nemzetközi volt – a régióbeli szakemberek vizsgálják leginkább, ennek megfelelően a résztvevők... Bővebben →
A magyar hatóságok 1941 nyarán mintegy 20 000 zsidót utasítottak ki Magyarországról, s deportáltak Kőrösmezőn keresztül az ukrajnai hadműveleti területekre. A rendelkezést azzal indokolták, hogy a Lengyelország és Ukrajna egy részének elfoglalása után a korábban Magyarországra menekült zsidók visszatérhetnek hazájukba, hiszen azt a német és magyar hadsereg „felszabadította”. A „hontalan” zsidók között többen voltak magyar állampolgársági igazolvánnyal rendelkező személyek, akik már évtizedek óta vagy még korábban telepedtek le Magyarországra, illetve olyanok is, akik a zsidóüldözés elől Szlovákiából menekültek át Magyarországra. A marhavagonokba zsúfolt embereket Kőrösmezőre szállították, ahol átadták őket az SS-nek. Augusztus 27–28-án, valamint október 12–13-án a deportáltak nagy részét különböző helyeken (Kamenyec Podolszkijban) bestiális módon legyilkolták. Bővebben →
Az utóbbi évtizedben Magyarországon mind a nyelvészek, mind pedig a jogászok körében jelentős mértékben megnőtt az érdeklődés a nyelvi jogi kérdések iránt, ennek fő oka nyilván a Magyarország határain túlra szorult magyar kisebbségek helyzete volt. A megnövekedett érdeklődést a számos könyv és folyóiratokban (pl. Pro Minoritate, Regio, Kisebbségkutatás) megjelent tanulmány mellett konferenciák sora is jelzi. Beszámolóm a 2005. december 2-án Szegeden, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara és az Európa-Tanulmányok Központja által A magyar nyelv használatához való jog a szomszédos országokban címmel rendezett konferenciával kapcsolatos. A konferencia előadásai két nagy tematikus blokkra oszlottak: a magyarországi jogász szakemberek az anyanyelv-használati jog általános és nemzetközi kérdéseivel foglalkoztak, a szomszédos államokból meghívott előadók pedig az adott magyar kisebbség helyzetét mutatták be. Bevezető előadásában a házigazdákat képviselő Trócsányi László azt tekintette át, hogyan jelenik meg az anyanyelv használatához való jog az egyes nemzeti alkotmányokban. A nyelvhasználati jogok – amennyiben az alkotmányban egyáltalán szóba kerülnek – vagy az alkotmány bevezető rendelkezéseiben, a társadalmi berendezkedés alapvető jellemzői között, vagy pedig az alapjogoknál szerepelnek. Az alkotmányok abban is különböznek, hogy kollektív vagy egyéni jogként határozzák-e meg a nyelvi jogokat, nevesítik-e a hivatalos nyelvet és a kisebbségi nyelveket, illetve az utóbbiaknak milyen státuszt tulajdonítanak. Az előadó... Bővebben →
Zsuzsa kikosarazott Egy világhírû magyar származású amerikai nyelvész, akihez már évtizedes barátság fûzött, és akivel tõlünk telhetõen segítettük is egymás kutatásait Amerikában, illetve Magyarországon, Gál Zsuzsa (Susan Gal) engem 1995-ben váratlanul kikosarazott. Zsuzsát a burgenlandi Felsõõrben végzett kutatásai tették világhírûvé, 1979-ben megjelent Language Shift címû könyve máig a nyelvcsere klasszikus leírásának számít, amit minden valamire való nyelvészetbe bevezetõ tankönyvben idéznek azóta is. Történt, hogy épp annak a kutatásnak a megszervezésével foglalatoskodtam, aminek eredményeit A magyar nyelv a Kárpát-medencében a XX. század végén címû könyvsorozatban közöljük (eddig Csernicskó 1998, Göncz 1999 és Lanstyák 2000 jelentek meg), s kézenfekvõnek tartottam, hogy Felsõõrben folytassunk egy utóvizsgálatot, nézzük meg, mi változott Gál 1974-es terepvizsgálata után 20 évvel, miben váltak be jóslatai s miben nem, úgy folytatódott/alakult-e a felsõõri nyelvcsere, ahogy õ megjósolta. Megkértem hát Zsuzsát, adja meg néhány 1974-es adatközlõje nevét s lakcímét, hadd keressük fel õket 20 év után. Zsuzsa kerek perec elutasította kérésemet, mondhatni kikosarazott, ami engem nagyon meglepett. Arra hivatkozott, hogy az adatközlõinek tett ígérete meg az amerikai kutatási etikai szabályok kérésem teljesítését lehetetlenné teszik. Én úgy gondoltam, hogy bõven vagyok már Gál Zsuzsával olyan jóban, hogy erre a kicsinységre nyugodtan megkérhetem, s õ nyilván segít is nekem, talán még... Bővebben →
A Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum, a Szlovákiai Magyar írók Társasága, a Szlovákiai Magyar Professzorok Klubja és a Fórum Kisebbségkutató Intézet szervezésében 2004. december 15-én Somorján került megrendezésre a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Találkozó gazdasági szekciójának konferenciája Dél-Szlovákia gazdaságifejlődése és a határon átnyúló kapcsolatok címmel a Fórum Kisebbségkutató Intézetben. A konferencia programját a tavaszi párkányi értelmiségi találkozón megfogalmazódott igények alapján állították össze, fokozott figyelmet szentelve Szlovákiaeurópai uniós tagságából származó lehetőségekre és a szlovák-magyar határ menti régiók együttműködésének megerősítésére. Emellett a találkozó lehetőséget nyújtott a gazdasági értelmiségiek kötetlen szakmai eszmecseréjére, a területfejlesztéssel kapcsolatos aktualitások, problémák megvitatására. A találkozó nyitóelőadását Rechnitzer János, a Magyar Tudományos AkadémiaRegionális Kutatások Központja Nyugat-magyarországi Tudományos Intézeténekigazgatója tartotta meg a Határon átnyúló gazdasági kapcsolatok – a régiók Európája címmel. Rechnitzer János felvázolta a Bécs-Pozsony-Győr régió területfejlesztésistratégiáját, amely fejlesztési elképzelések jelentősen befolyásolják már a közeljövőben a nyugat-szlovákiai magyarság társadalmi-gazdasági környezetét. A második előadóként Zászlós Gábor, a TriGránit Office Rt. szlovákiai elnök-vezérigazgatója szólalt fel, aki a magyarországi tőke szlovákiai szerepét, jelenléténekmértékét és ezen tőkének a két ország kapcsolatára gyakorolt hatását elemezte.Többek közt beszélt arról, hogy miként járult hozzá a magyarországi tőke Szlovákiaés Magyarország kapcsolatának erősítéséhez (a Szlovákiába 2004. június 30-igeszközölt külföldi beruházások, országok szerinti listáján Magyarország az előkelő5. helyen szerepel 22,6... Bővebben →
Egy megjegyzéssel kell kezdenem mondandómat: a vájtfülű és figyelmes hallgatónak/olvasónak feltűnhet, hogy hasonló címen, hasonló gondolatokat fejtegettem már ugyanitt szűk négy esztendeje, az (akkor még) Fórum Társadalomtudományi Intézet által rendezett Ezredforduló c. konferencián (a szöveg a hasoncímű kötetben később meg is jelent: Liszka 2001). Akkor (mint, ahogy most is) időhiány miatt a lehetséges kérdéseknek csak egy kis töredékét tudtam legalább érinteni. Most megint a teljesség igénye nélkül, a megszabott időkeretben a problematikához kapcsolódó más szempontokat vetek föl. Mondandómat két kérdéskör köré csoportosítom: 1. Mi a szerepe a néprajznak a 21. században és Európában?, 2. Milyen helye és szerepe lehet a magyar népi kultúrának európai kontextusban? Vegyük hát sorjában: mi is tehát a szerepe a néprajztudománynak a 21. században és Európában? Több mint száz esztendeje, még a 19. század végén Herman Ottó egy nagyhatású parlamenti beszédében azt dörögte, hogy a népi kultúra értékeinek megmentése terén a tizenkettedik órában vagyunk. Ha nem cselekszünk gyorsan, akkor kincsek tűnhetnek el végérvényesen. Igaza volt persze (de ugyanilyen igaza lett volna száz esztendővel korábban, illetve ugyanennyivel később is), jajkiáltásával mégis zsákutcába vezette a magyar néprajztudományt (csak zárójelben jegyzem meg, nem volt ez persze magyar jelenség, az akkori Európa összes népe szorgosan verte félre a harangot).... Bővebben →
2004. október 6-án könyvkiállítás és konferencia helyszíne volt Tornalja. A köztudatba a magyar tudomány napjaként bevonult november 3-a annak a tudományaink történetében valóban legjelentősebb fordulópontnak az évfordulója, hogy Széchenyi István az 1825-ös országgyűlésen ezen a napon ajánlotta fel birtokai éves jövedelmét egy „tudós társaság”, azaz a Magyar Tudományos Akadémia létrehozására. A tudományos intézmények, műhelyek a magyar nyelvterület minden részén megünneplik valamilyen formában ezt az évfordulót. A tornaljai Magyar Tudomány Ünnepe rendezvény megvalósításához három intézmény alkalmi összefogására volt szükség: a helyi Kulturális Antropológiai Műhely (KAM) mellett a Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Szlovákiai Magyar Írók Társasága voltak a konferencia és kiállítás rendezői. A tornaljai Városi Könyvtárban Magyar tudományos könyvkiadás Szlovákiában 1918-tól napjainkig címmel rendezett kamarakiállítás a legutóbbi kb. 86 év könyvterméséből egyetlen fontos kritérium: a tudományosság szempontjából válogatott. A bemutatott könyvek egy része a Fórum Intézet, somorjai részlegének, a Bibliotheca Hungaricának a gyűjteményéből került a kiállításra. A legfrissebb könyvtermés egy részéből, a Lilium Aurum Kiadónál megjelent munkákból a kiadó (és igazgatója, Hodossy Gyula) révén vásárolhatott is a közönség. Megnyitó beszédében Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke hangsúlyozta az értelmiség kisebbségi helyzetben különösen iránymutató szerepét, melynek egyik fontos, bizonyos szempontból megnyugtató jele a tudományos írásbeliség és annak többek között... Bővebben →
“Visszatérő történelem” (Fiatal történészek és doktoranduszok konferenciéja (I.rész)) Csehszlovákia 1918-as megalakulását nemcsak lelkesedés, hanem kétségek is kísérték. Az új állam irányítói előtt ugyanis számos megoldásra váró feladat állt, amelyek közül az egyik legsürgősebb az iskolaügy rendezése volt. Szlovákiában az iskolák csehszlovák igazgatás alá való helyezése jelentette a legnagyobb feladatot. Itt ugyanis másként kellett eljárni, mint a cseh országrészben, ahol változtatás nélkül lehetett átmenteni az előző iskolarendszert, sőt itt az iskolák elcsehesítésére sem volt szükség. Szlovákiában az 1914 előtti magyarosítás a kulturális, társadalmi és politikai élet minden terét, így az iskolaügyet is jelentős mértékben érintette. A magyarosítás főképp az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után erősödött fel. A középiskolák bezárása és a Matica slovenská betiltása után az általános iskolák hálózata került sorra. Közvetlenül Csehszlovákia megalakulása előtt (az 1917/18-as tanévben) a mai Szlovákia területén 278 szlovák iskola működött, amelyet 30 118 tanuló látogatott. Szlovák nyelven azonban csak heti pár órában tanultak. A többi iskola magyar nyelvű volt, rutén nyelvű iskolák pedig ritkaságszámba mentek.1 Ez volt a fő oka annak, hogy az új államban kiemelt figyelmet szenteltek az iskolák kérdésének, amely már a Vavro Srobár vezetése alatt álló ún. ideiglenes szlovák kormány feladatai közé is bekerült. Az ideiglenes szlovák kormány, amelyet 1918. november 4-én... Bővebben →
“Visszatérő történelem” (Fiatal történészek és doktoranduszok konferenciéja (I.rész)) Csehszlovákia megalakulását követően a magyarok a németekhez hasonlóan nemzeti kisebbségi szerepbe kényszerültek. Jogaik és kötelességeik a korábbi privilegizált állapotukhoz képest jelentős mértékben megváltoztak. Érthető ezért, hogy Csehszlovákia magyar lakossága nehezen fogadta el ezt a helyzetet. Szlovákiában a volt rendszer számos olyan képviselője maradt – hivatalnokok, állami alkalmazottak, kézművesek, kereskedők, egyházi személyek -, akit személyesen érintettek a változások. Az új államhatalom Szlovákia államapparátusát a hivatalnoki kar szinte teljes kicserélésével kezdte kiépíteni, miközben az állami alkalmazást az államnyelv ismeretéhez kötötte. Megkezdődött a – többnyire – magyar hivatalnokok elbocsátása, akik helyére főleg csehek érkeztek. Egy-egy új állás betöltésének legfontosabb feltétele a csehszlovák állampolgárság volt. Csakhogy az állampolgárságról szóló 1920-as törvény ennek megszerzését számos olyan feltételhez kötötte (községi illetőség, lakhely, munkahely), amely megnehezítette, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek megszerezzék azt.1 Mindezek következményeként a magyar lakosság a kezdetektől fogva elutasítóan viszonyult a Csehszlovák Köztársasághoz. Hasonló magatartást tanúsítottak az ellenzéki magyar pártok is, amelyek a szlovákiai politikai helyzet konszolidációja után, 1919 második felében váltak a politikai élet résztvevőivé. A szlovákiai magyar politika vezéregyéniségei a kezdetekben a helyzet gyors változásában bíztak. Ezért is részesítették előnyben a passzív ellenállás módszerét. A Csehszlovákiában működő pártok közül az egyik legjelentősebb... Bővebben →
Előadásomban Hanák Tibor értelmezéséből kiindulva, ugyanakkor egy látensen létező, de a jelenlegi magyar filozófiatörténet-írásban nem tematizált kérdéskört szeretnék körbejárni. Ez a kérdéskör pedig a „nemzeti filozófia”, „magyar filozófia” feltételezése. Témaválasztásom nem véletlen. Három okot is fel tudok hozni mellette. Az első azzal kapcsolatos, hogy bár a XIX. század első harmadától jelen van a magyarországi filozófiai és publicisztikai vitákban a „magyar filozófia” fogalma (lásd Almási Balogh Pál, Szontagh Gusztáv, Szilasy János stb.), és ez a fogalom a XIX. és XX. század folyamán gyakori és egymásnak ellentétes értelmezéseket kapott, máig nincs definiálva a jelentése. Intuitíve használjuk ezt a kifejezést, gondolva, hogy tudjuk, mit jelent. De úgy vagyunk vele, mint Szent Ágoston az idővel: ha nem kérdezik, tudjuk, de ha rákérdeznek, nem ismerjük a választ. A második ok maga Hanák Tibor, aki mind német nyelvű szintézisében, mind pedig a XX. század első felének magyar filozófiai gondolkodását taglaló művében a „magyarországi filozófia” kifejezést használja. Tegyük hozzá: tudatosan. A harmadik (és nem végső) ok pedig személyes. Egyrészt A filozófia Magyarországon, valamint A felső-magyarországi iskolai filozófia lexikona c. könyveimben is bizonyos értelemben állást foglaltam ebben a kérdésben, másrészt odahaza néhány szlovák kollégával vitába keveredve, végig kellett gondolnom ezt a problémát. Már csak azért is, mert... Bővebben →