Kegyeleti, emlékező és tudományos konferencia a kőrösmezői deportálás és a kamenyec-podolszkiji mészárlás 70. évfordulóján (Budapest, Wesley János Lelkészképző Főiskola, 2011. október 13–14.)

A magyar hatóságok 1941 nyarán mintegy 20 000 zsidót utasítottak ki Magyar­or­szágról, s deportáltak Kőrösmezőn keresztül az ukrajnai hadműveleti területekre. A rendelkezést azzal indokolták, hogy a Lengyelország és Ukrajna egy részének elfoglalása után a korábban Magyarországra menekült zsidók visszatérhetnek hazájukba, hiszen azt a német és magyar hadsereg „felszabadította”. A „hontalan” zsidók között többen voltak magyar állampolgársági igazolvánnyal rendelkező személyek, akik már évtizedek óta vagy még korábban telepedtek le Magyarországra, illetve olyanok is, akik a zsidóüldözés elől Szlovákiából menekültek át Magyarországra. A marhavagonokba zsúfolt embereket Kőrösmezőre szállították, ahol átadták őket az SS-nek. Augusztus 27–28-án, valamint október 12–13-án a deportáltak nagy részét különböző helyeken (Kamenyec Podolszkijban) bestiális módon legyilkolták. Bővebben →

Konferencia a Kárpát-medencei magyar kisebbségek nyelvhasználati jogairól (Szabómihály Gizella)

Az utób­bi év­ti­zed­ben Ma­gyar­or­szá­gon mind a nyel­vé­szek, mind pe­dig a jo­gá­szok kö­ré­ben je­len­tős mér­ték­ben meg­nőtt az ér­dek­lő­dés a nyel­vi jo­gi kér­dé­sek irán­t, en­nek fő oka nyil­ván a Ma­gyar­or­szág ha­tá­ra­in túl­ra szo­rult ma­gyar ki­sebb­sé­gek hely­ze­te volt. A meg­növekedett ér­dek­lő­dést a szá­mos könyv és fo­lyó­irat­ok­ban (pl. Pro Minori­tate, Regio, Ki­sebb­ség­ku­ta­tás) meg­je­lent ta­nul­mány mel­lett kon­fe­ren­ci­ák so­ra is jel­zi. Be­szá­mo­lóm a 2005. de­cem­ber 2-án Sze­ge­den, a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem Ál­lam- és Jog­tu­do­má­nyi Ka­ra és az Európa-Tanulmányok Köz­pontja ál­tal A ma­gyar nyelv hasz­ná­la­tá­hoz va­ló jog a szom­szé­dos or­szá­gok­ban cím­mel rende­zett kon­fe­ren­ci­á­val kap­cso­la­tos. A kon­fe­ren­cia elő­adá­sai két nagy te­ma­ti­kus blokk­ra osz­lot­tak: a ma­gyar­or­szá­gi jo­gász szak­em­be­rek az anya­nyelv-hasz­ná­la­ti jog ál­ta­lá­nos és nem­zet­kö­zi kér­dé­se­i­vel fog­lal­koz­tak, a szom­szé­dos ál­la­mok­ból meg­hí­vott elő­adók pe­dig az adott ma­gyar ki­sebb­ség hely­ze­tét mu­tat­ták be. Be­ve­ze­tő elő­adá­sá­ban a há­zi­gaz­dá­kat kép­vi­se­lő Tróc­sányi Lász­ló azt te­kin­tet­te át, ho­gyan je­le­nik meg az anya­nyelv hasz­ná­la­tá­hoz va­ló jog az egyes nem­ze­ti al­kot­má­nyok­ban. A nyelv­hasz­ná­la­ti jo­gok – amen­­nyi­ben az al­kot­mány­ban egy­ál­ta­lán szó­ba ke­rül­nek – vagy az al­kot­mány be­ve­ze­tő ren­del­ke­zé­se­i­ben, a tár­sa­dal­mi be­ren­dez­ke­dés alap­ve­tő jel­lem­zői kö­zött, vagy pe­dig az alap­jo­gok­nál sze­re­pel­nek. Az al­kot­má­nyok ab­ban is kü­lön­böz­nek, hogy kol­lek­tív vagy egyé­ni jog­ként ha­tá­roz­zák-e meg a nyel­vi jo­go­kat, ne­ve­sí­tik-e a hi­va­ta­los nyel­vet és a ki­sebb­sé­gi nyel­ve­ket, il­let­ve az utób­bi­ak­nak mi­lyen stá­tuszt tu­laj­do­ní­ta­nak. Az elő­adó... Bővebben →

Kontra Miklós: A társadalomtudományi kutatások néhány etikai vonatkozása

Zsu­zsa ki­ko­sa­ra­zott Egy vi­lág­hí­rû ma­gyar szár­ma­zá­sú ame­ri­kai nyel­vész, aki­hez már év­ti­ze­des ba­rát­ság fû­zött, és aki­vel tõ­lünk tel­he­tõ­en se­gí­tet­tük is egy­más ku­ta­tá­sa­it Ame­ri­ká­ban, il­let­ve Ma­gyar­or­szá­gon, Gál Zsu­zsa (Susan Gal) en­gem 1995-ben vá­rat­la­nul ki­ko­sa­ra­zott. Zsu­zsát a bur­gen­lan­di Fel­sõ­õr­ben vég­zett ku­ta­tá­sai tet­ték vi­lág­hí­rû­vé, 1979-ben meg­je­lent Lan­gu­a­ge Shift cí­mû köny­ve má­ig a nyelv­cse­re klas­­szi­kus le­írá­sá­nak szá­mít, amit min­den va­la­mi­re va­ló nyel­vé­szet­be be­ve­ze­tõ tan­könyv­ben idéz­nek a­zóta is. Tör­tént, hogy épp an­nak a ku­ta­tás­nak a meg­szer­ve­zé­sé­vel fog­la­la­tos­kod­tam, ami­nek ered­mé­nye­it A ma­gyar nyelv a Kár­pát-me­den­cé­ben a XX. szá­zad vé­gén cí­mû könyv­so­ro­zat­ban kö­zöl­jük (ed­dig Cser­nic­skó 1998, Göncz 1999 és Lan­sty­ák 2000 je­len­tek meg), s ké­zen­fek­võ­nek tar­tot­tam, hogy Fel­sõ­õr­ben foly­tas­sunk egy utó­vizs­gá­la­tot, néz­zük meg, mi vál­to­zott Gál 1974-es te­rep­vizs­gá­la­ta után 20 év­vel, mi­ben vál­tak be jós­la­tai s mi­ben nem, úgy foly­ta­tó­dott/ala­kult-e a fel­sõ­õri nyelv­cse­re, ahogy õ meg­jó­sol­ta. Meg­kér­tem hát Zsu­zsát, ad­ja meg né­hány 1974-es adat­köz­lõ­je ne­vét s lak­cím­ét, hadd ke­res­sük fel õket 20 év után. Zsu­zsa ke­rek pe­rec el­uta­sí­tot­ta ké­ré­se­met, mond­hat­ni ki­ko­sa­ra­zott, ami en­gem na­gyon meg­le­pett. Ar­ra hi­vat­ko­zott, hogy az adat­köz­lõ­i­nek tett ígé­re­te meg az ame­ri­kai ku­ta­tá­si eti­kai sza­bá­lyok ké­ré­sem tel­je­sí­té­sét le­he­tet­len­né te­szik. Én úgy gon­dol­tam, hogy bõ­ven va­gyok már Gál Zsu­zsá­val olyan jó­ban, hogy er­re a ki­csiny­ség­re nyu­god­tan meg­kér­he­tem, s õ nyil­ván se­gít is ne­kem, ta­lán még... Bővebben →

Lelkes Gábor: Dél-Szlovákia gazdasági fejlődése és a határon átnyúló kapcsolatok

A Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum, a Szlovákiai Magyar írók Társasága, a Szlovákiai Magyar Professzorok Klubja és a Fórum Kisebbségkutató Intézet szervezésében 2004. december 15-én Somorján került megrendezésre a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Találkozó gazdasági szekciójának konferenciája Dél-Szlovákia gazdaságifejlődése és a határon átnyúló kapcsolatok címmel a Fórum Kisebbségkutató Intézetben. A konferencia programját a tavaszi párkányi értelmiségi találkozón megfogalmazódott igények alapján állították össze, fokozott figyelmet szentelve Szlovákiaeurópai uniós tagságából származó lehetőségekre és a szlovák-magyar határ menti régiók együttműködésének megerősítésére. Emellett a találkozó lehetőséget nyújtott a gazdasági értelmiségiek kötetlen szakmai eszmecseréjére, a területfejlesztéssel kapcsolatos aktualitások, problémák megvitatására. A találkozó nyitóelőadását Rechnitzer János, a Magyar Tudományos AkadémiaRegionális Kutatások Központja Nyugat-magyarországi Tudományos Intézeténekigazgatója tartotta meg a Határon átnyúló gazdasági kapcsolatok – a régiók Európája címmel. Rechnitzer János felvázolta a Bécs-Pozsony-Győr régió területfejlesztésistratégiáját, amely fejlesztési elképzelések jelentősen befolyásolják már a közeljövőben a nyugat-szlovákiai magyarság társadalmi-gazdasági környezetét. A második előadóként Zászlós Gábor, a TriGránit Office Rt. szlovákiai elnök-vezérigazgatója szólalt fel, aki a magyarországi tőke szlovákiai szerepét, jelenléténekmértékét és ezen tőkének a két ország kapcsolatára gyakorolt hatását elemezte.Többek közt beszélt arról, hogy miként járult hozzá a magyarországi tőke Szlovákiaés Magyarország kapcsolatának erősítéséhez (a Szlovákiába 2004. június 30-igeszközölt külföldi beruházások, országok szerinti listáján Magyarország az előkelő5. helyen szerepel 22,6... Bővebben →

Liszka József: Szlovákiai magyar néprajz és/vagy európai etnológia? II.

Egy meg­jegy­zés­sel kell kez­de­nem mon­dan­dó­mat: a vájtfülű és fi­gyel­mes hall­ga­tó­nak/ol­va­só­nak fel­tűn­het, hogy ha­son­ló cí­men, ha­son­ló gon­do­la­to­kat fej­te­get­tem már ugyan­itt szűk négy esz­ten­de­je, az (ak­kor még) Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet ál­tal ren­de­zett Ez­red­for­du­ló c. kon­fe­ren­ci­án (a szö­veg a hason­című kö­tet­ben ké­sőbb meg is je­lent: Lisz­ka 2001). Ak­kor (mint, ahogy most is) idő­hi­ány mi­att a le­het­sé­ges kér­dé­sek­nek csak egy kis tö­re­dé­két tud­tam leg­alább érin­te­ni. Most megint a tel­jes­ség igé­nye nél­kül, a meg­sza­bott idő­ke­ret­ben a prob­le­ma­ti­ká­hoz kap­cso­ló­dó más szem­pon­to­kat ve­tek föl. Mon­dan­dó­mat két kér­dés­kör kö­ré cso­por­to­sí­tom: 1. Mi a sze­re­pe a nép­rajz­nak a 21. szá­zad­ban és Európában?, 2. Mi­lyen he­lye és sze­re­pe le­het a ma­gyar né­pi kul­tú­rá­nak eu­ró­pai kon­tex­tus­ban? Ve­gyük hát sor­já­ban: mi is te­hát a sze­re­pe a nép­rajz­tu­do­mány­nak a 21. szá­zad­ban és Eu­ró­pá­ban? Több mint száz esz­ten­de­je, még a 19. szá­zad vé­gén Her­man Ot­tó egy nagy­ha­tá­sú par­la­men­ti be­szé­dé­ben azt dö­rög­te, hogy a né­pi kul­tú­ra ér­té­ke­i­nek meg­men­té­se te­rén a ti­zen­ket­te­dik órá­ban va­gyunk. Ha nem cse­lek­szünk gyor­san, ak­kor kin­csek tűn­het­nek el vég­ér­vé­nye­sen. Iga­za volt per­sze (de ugyan­ilyen iga­za lett vol­na száz esz­ten­dő­vel ko­ráb­ban, il­let­ve ugyan­en­­nyi­vel ké­sőbb is), jaj­ki­ál­tá­sá­val még­is zsák­ut­cá­ba ve­zet­te a ma­gyar nép­rajz­tu­do­mányt (csak zá­ró­jel­ben jegy­zem meg, nem volt ez per­sze ma­gyar je­len­ség, az ak­ko­ri Eu­ró­pa ös­­szes né­pe szor­go­san ver­te fél­re a ha­ran­got).... Bővebben →

Magyar Tudomány Ünnepe (Gecse Annabella)

2004. ok­tó­ber 6-án könyv­ki­ál­lí­tás és kon­fe­ren­cia hely­szí­ne volt Tornalja. A köz­tu­dat­ba a ma­gyar tu­do­mány nap­ja­ként be­vo­nult no­vem­ber 3-a an­nak a tu­do­má­nya­ink tör­té­ne­té­ben va­ló­ban leg­je­len­tő­sebb for­du­ló­pont­nak az év­for­du­ló­ja, hogy Szé­che­nyi Ist­ván az 1825-ös or­szág­gyű­lé­sen ezen a na­pon aján­lot­ta fel bir­to­kai éves jö­ve­del­mét egy „tu­dós tár­sa­ság”, az­az a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia lét­re­ho­zá­sá­ra. A tu­do­má­nyos in­téz­mé­nyek, mű­he­lyek a ma­gyar nyelv­te­rü­let min­den ré­szén meg­ün­nep­lik va­la­mi­lyen for­má­ban ezt az év­for­du­lót. A tor­nal­jai Ma­gyar Tu­do­mány Ün­ne­pe ren­dez­vény meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz há­rom in­téz­mény al­kal­mi ös­­sze­fo­gá­sá­ra volt szük­ség: a he­lyi Kul­tu­rá­lis Ant­ro­po­ló­gi­ai Mű­hely (KAM) mel­lett a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet és a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Írók Tár­sa­sá­ga vol­tak a kon­fe­ren­cia és ki­ál­lí­tás ren­de­zői. A tor­nal­jai Vá­ro­si Könyv­tár­ban Ma­gyar tu­do­má­nyos könyv­ki­adás Szlo­vá­ki­á­ban 1918-tól nap­ja­in­kig cím­mel ren­de­zett kama­ra­ki­ál­lí­tás a leg­utób­bi kb. 86 év könyv­ter­mé­sé­ből egyet­len fon­tos kri­té­ri­um: a tu­do­má­nyos­ság szem­pont­já­ból vá­lo­ga­tott. A be­mu­ta­tott köny­vek egy ré­sze a Fó­rum In­té­zet, somor­jai rész­le­gé­nek, a Bib­lio­the­ca Hun­ga­ri­cá­nak a gyűj­te­mé­nyé­ből ke­rült a ki­ál­lí­tás­ra. A leg­fris­sebb könyv­ter­més egy ré­szé­ből, a Lili­um Aurum Ki­adó­nál meg­je­lent mun­kák­ból a ki­adó (és igaz­ga­tó­ja, Hodos­sy Gyu­la) ré­vén vá­sá­rol­ha­tott is a kö­zön­ség. Meg­nyi­tó be­szé­dé­ben Hodos­sy Gyu­la, a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Írók Tár­sa­sá­gá­nak el­nö­ke hang­sú­lyoz­ta az ér­tel­mi­ség ki­sebb­sé­gi hely­zet­ben kü­lö­nö­sen irány­mu­ta­tó sze­re­pét, mely­nek egyik fon­tos, bi­zo­nyos szem­pont­ból meg­nyug­ta­tó je­le a tu­do­má­nyos írás­be­li­ség és an­nak töb­bek kö­zött... Bővebben →

Marek Junek: A szlovákiai oktatáspolitika és viszonya a magyar iskolák pedagógusaihoz 1918 és 1922 között

“Visszatérő történelem” (Fiatal történészek és doktoranduszok konferenciéja (I.rész)) Csehszlovákia 1918-as megalakulását nemcsak lelkesedés, hanem kétségek is kísérték. Az új állam irányítói előtt ugyanis számos megoldásra váró feladat állt, amelyek közül az egyik legsürgősebb az iskolaügy rendezése volt. Szlovákiában az iskolák csehszlovák igazgatás alá való helyezése jelentette a legnagyobb feladatot. Itt ugyanis másként kellett eljárni, mint a cseh országrészben, ahol változtatás nélkül lehetett átmenteni az előző iskolarendszert, sőt itt az iskolák elcsehesítésére sem volt szükség. Szlovákiában az 1914 előtti magyarosítás a kulturális, társadalmi és politikai élet minden terét, így az iskolaügyet is jelentős mértékben érintette. A magyarosítás főképp az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után erősödött fel. A középiskolák bezárása és a Matica slovenská betiltása után az általános iskolák hálózata került sorra. Közvetlenül Csehszlovákia megalakulása előtt (az 1917/18-as tanévben) a mai Szlovákia területén 278 szlovák iskola működött, amelyet 30 118 tanuló látogatott. Szlovák nyelven azonban csak heti pár órában tanultak. A többi iskola magyar nyelvű volt, rutén nyelvű iskolák pedig ritkaságszámba mentek.1 Ez volt a fő oka annak, hogy az új államban kiemelt figyelmet szenteltek az iskolák kérdésének, amely már a Vavro Srobár vezetése alatt álló ún. ideiglenes szlovák kormány feladatai közé is bekerült. Az ideiglenes szlovák kormány, amelyet 1918. november 4-én... Bővebben →

Maroš Hertel: Az Országos Keresztényszocialista Párt szlovák szekciója. Kísérlet a Szlovák Néppártal való együttműködésre 1920 – 1921-ben

“Visszatérő történelem” (Fiatal történészek és doktoranduszok konferenciéja (I.rész)) Csehszlovákia megalakulását követően a magyarok a németekhez hasonlóan nemzeti kisebbségi szerepbe kényszerültek. Jogaik és kötelességeik a korábbi privilegizált állapotukhoz képest jelentős mértékben megváltoztak. Érthető ezért, hogy Csehszlovákia magyar lakossága nehezen fogadta el ezt a helyzetet. Szlovákiában a volt rendszer számos olyan képviselője maradt – hivatalnokok, állami alkalmazottak, kézművesek, kereskedők, egyházi személyek -, akit személyesen érintettek a változások. Az új államhatalom Szlovákia államapparátusát a hivatalnoki kar szinte teljes kicserélésével kezdte kiépíteni, miközben az állami alkalmazást az államnyelv ismeretéhez kötötte. Megkezdődött a – többnyire – magyar hivatalnokok elbocsátása, akik helyére főleg csehek érkeztek. Egy-egy új állás betöltésének legfontosabb feltétele a csehszlovák állampolgárság volt. Csakhogy az állampolgárságról szóló 1920-as törvény ennek megszerzését számos olyan feltételhez kötötte (községi illetőség, lakhely, munkahely), amely megnehezítette, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek megszerezzék azt.1 Mindezek következményeként a magyar lakosság a kezdetektől fogva elutasítóan viszonyult a Csehszlovák Köztársasághoz. Hasonló magatartást tanúsítottak az ellenzéki magyar pártok is, amelyek a szlovákiai politikai helyzet konszolidációja után, 1919 második felében váltak a politikai élet résztvevőivé. A szlovákiai magyar politika vezéregyéniségei a kezdetekben a helyzet gyors változásában bíztak. Ezért is részesítették előnyben a passzív ellenállás módszerét. A Csehszlovákiában működő pártok közül az egyik legjelentősebb... Bővebben →

Mészáros András: „Magyar filozófia = Magyarországon muvelt filozófia” (Nyílt kérdések Hanák Tibor kapcsán)

Elő­adá­som­ban Hanák Ti­bor ér­tel­me­zé­sé­ből ki­in­dul­va, ugyan­ak­kor egy lá­ten­sen lé­te­ző, de a je­len­le­gi ma­gyar fi­lo­zó­fia­tör­té­net-írás­ban nem tema­ti­zált kér­dés­kört sze­ret­nék kör­be­jár­ni. Ez a kér­dés­kör pe­dig a „nem­ze­ti fi­lo­zó­fia”, „ma­gyar fi­lo­zó­fia” fel­té­te­le­zé­se. Té­ma­vá­lasz­tá­som nem vé­let­len. Há­rom okot is fel tu­dok hoz­ni mel­let­te. Az el­ső az­zal kap­cso­la­tos, hogy bár a XIX. szá­zad el­ső har­ma­dá­tól je­len van a ma­gyar­or­szá­gi fi­lo­zó­fi­ai és pub­li­cisz­ti­kai vi­ták­ban a „ma­gyar fi­lo­zó­fia” fo­gal­ma (lásd Almá­si Ba­logh Pál, Szon­tagh Gusz­táv, Szi­la­sy Já­nos stb.), és ez a fo­ga­lom a XIX. és XX. szá­zad fo­lya­mán gya­ko­ri és egy­más­nak el­len­té­tes ér­tel­me­zé­se­ket ka­pott, má­ig nincs de­fi­ni­ál­va a je­len­té­se. In­tu­i­tí­ve hasz­nál­juk ezt a ki­fe­je­zést, gon­dol­va, hogy tud­juk, mit je­lent. De úgy va­gyunk ve­le, mint Szent Ágos­ton az idő­vel: ha nem kér­de­zik, tud­juk, de ha rá­kér­dez­nek, nem is­mer­jük a vá­laszt. A má­so­dik ok ma­ga Hanák Ti­bor, aki mind né­met nyel­vű szin­té­zi­sé­ben, mind pe­dig a XX. szá­zad el­ső fe­lé­nek ma­gyar fi­lo­zó­fi­ai gon­dol­ko­dá­sát tag­la­ló mű­vé­ben a „ma­gyar­or­szá­gi fi­lo­zó­fia” ki­fe­je­zést hasz­nál­ja. Te­gyük hoz­zá: tu­da­to­san. A har­ma­dik (és nem vég­ső) ok pe­dig sze­mé­lyes. Egy­részt A fi­lo­zó­fia Ma­gyar­or­szá­gon, va­la­mint A fel­ső-ma­gyar­or­szá­gi is­ko­lai fi­lo­zó­fia le­xi­ko­na c. köny­ve­im­ben is bi­zo­nyos ér­te­lem­ben ál­lást fog­lal­tam eb­ben a kér­dés­ben, más­részt oda­ha­za né­hány szlo­vák kol­lé­gá­val vi­tá­ba ke­ve­red­ve, vé­gig kel­lett gon­dol­nom ezt a prob­lé­mát. Már csak azért is, mert... Bővebben →