Liszka József: Voigt Vilmos: A vallási élmény története. Bevezetés a vallástudományba
Több szempontból is egyedülálló könyv ez: egyrészt azért, mivel magyar nyelven ilyen áttekintés még nem született, másrészt meg azért, mivel eredetileg nem is könyvnek készült.... Bővebben
Liszka József: Bezárkózás a nemzeti hagyományba, avagy lesz-e szemléletváltás a szlovákiai magyar néprajzban?
Fejtegetésem fÅ‘cÃmét Komoróczy Géza okos könyvétÅ‘l (Komoróczy 1995) kölcsönöztem, s habár az látszólag(!) legfeljebb kevés kapcsolatban áll az alább elmondandókkal, talán – s remélhetÅ‘leg, ez... BÅ‘vebben
Liszka József: Szlovákiai magyar néprajz és/vagy európai etnológia? II.
Egy megÂjegyÂzésÂsel kell kezÂdeÂnem monÂdanÂdóÂmat: a vájtfülű és fiÂgyelÂmes hallÂgaÂtóÂnak/olÂvaÂsóÂnak felÂtűnÂhet, hogy haÂsonÂló cÃÂmen, haÂsonÂló gonÂdoÂlaÂtoÂkat fejÂteÂgetÂtem már ugyanÂitt szűk négy eszÂtenÂdeÂje, az (akÂkor még)... BÅ‘vebben
B. Kovács István: Agyagkenyér. Fejezetek az agyagművesség történetéből Gömörben és Kishontban. (Liszka József)
Lényegében mindkét kötet kettÅ‘s szakképesÃtést igényel: az archeológusét és a néprajzkutatóét. B. Kovács István elÅ‘tanulmányai és eddigi munkássága alapján a legmegfelelÅ‘bb szakember az ilyen tÃpusú... BÅ‘vebben
Liszka József: Differenciáltság és homogenizálódás a szlovákiai magyarok 20. századi népi kultúrájában
Tudományos közhelynek számÃt, hogy a szlovákiai magyar tájak népi kultúrája a 20. század elején nagymértékben tagolt volt, és az egyes tájegységek (a Csallóköz, a Medvesalja vagy éppen a FelsÅ‘-Bodrogköz) kulturálisan közelebb álltak a velük szomszédságban levÅ‘ magyarországi tájak műveltségével, mint a többi szlovákiai magyar tájegységével. A szlovákiai magyar nyelvterület táji-történeti tagoltságáról, illetve a szlovákiai magyarok (népi) kultúrájának integrációs folyamatáról Kósa László is Ãrt több alkalommal (fÅ‘leg: Kósa 1979; 1987; 1998). Az alábbiakban – részben az Å‘ gondolatmenetét követve, részben azt újabb szempontokkal kiegészÃtve – megkÃsérlem a szlovákiai magyarok népi kultúrájának 20. századi differenciáltságát bemutatni, illetve a fokozatosan fellépÅ‘ homogenizálódási tendenciákat, integrációs folyamatokat számba venni. Hangsúlyozni szeretném, hogy a kutatásnak azok a hiányai, amelyekre Kósa is figyelmeztet egy 1987-es elÅ‘adásában (Kósa 1987, 217), lényegében a mai napig fennmaradtak. Célirányos és módszeres kutatások hiányában az alábbiak is inkább intuÃciók, illetve olyan megfigyelések, amelyek a térségben élve nem kerülhetik el az ember figyelmét.
Liszka József: Kósa László 60 éves
A magyarországi néprajzkutatók között az elsők sorában jelent meg tájainkon az 1960-as évek második felében, és miközben készülő munkáihoz nyersanyagot gyűjtött, az éppen csak kibontakozófélben... Bővebben