A Gramma Nyelvi Iroda tevékenységéről

1. Be­ve­ze­tő A Gram­ma egye­sü­let 2001 au­gusz­tu­sá­ban jött lét­re a Mercurius Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­cso­port­ban te­vé­keny­ke­dő nyel­vé­szek jó­vol­tá­ból. Az egye­sü­let­nek és bel­ső szer­ve­ze­ti egy­sé­gé­nek, a Gram­ma Nyel­vi Iro­dá­nak fő cél­ja, hogy szer­ve­ző­je és ki­vi­te­le­ző­je le­gyen a nyelv­tu­do­mány és né­hány más tár­sa­da­lom­tu­do­mány kö­ré­be tar­to­zó ku­ta­tá­sok­nak Szlo­vá­ki­á­ban, a ku­ta­tá­si ered­mé­nyek fel­hasz­ná­lá­sá­val nyelv­ter­ve­ző és ok­ta­tá­si te­vé­keny­sé­get foly­tas­son, va­la­mint nyel­vi jel­le­gű szol­gál­ta­tá­so­kat nyújt­son in­téz­mé­nyek­nek és ma­gán­sze­mé­lyek­nek, meg­te­remt­ve ez­zel a ki­sebb­sé­gi nyelv­tör­vény ál­tal biz­to­sí­tott nyel­vi jo­gok ér­vé­nye­sü­lé­sé­nek nyel­vi fel­tét­ele­it. A Gram­ma Nyel­vi Iro­da egyút­tal a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia szlo­vá­ki­ai ku­ta­tó­ál­lo­má­sá­nak funk­ci­ó­it is el­lát­ja, ilyen mó­don az MTA Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­ze­té­nek ko­or­di­ná­lá­sá­val együtt­mű­kö­dünk az er­dé­lyi, a vaj­da­sá­gi és a kár­pá­taljai test­vér­ál­lo­má­sok­kal. Az egye­sü­let­nek je­len­leg 15 nyel­vész és nyelvész-­dok­toran­dusz tag­ja van. Az iro­da hét ál­lan­dó mun­ka­társ­sal mű­kö­dik: Szabómihály Gi­zel­la, Misad Ka­ta­lin, Vanèóné Krem­mer Il­di­kó, Lanstyák Ist­ván, Pin­tér Ti­bor, Si­mon Sza­bolcs és Meny­hárt Jó­zsef. Az iro­da tu­do­má­nyos ku­ta­tá­si és tu­do­mány­szer­ve­zői te­vé­keny­sé­gét alap­ve­tő­en az Arany Já­nos Köz­ala­pít­vány anya­gi tá­mo­ga­tá­sá­val vég­zi, má­sik fő tá­mo­ga­tónk az Ily­­lyés Köz­ala­pít­vány. A Cse­ma­dok dunasz­er­da­he­lyi te­rü­le­ti vá­laszt­má­nyá­val tör­tént meg­egye­zés alap­ján az egye­sü­let és az iro­da 2003 ja­nu­ár­já­tól a dunasz­er­da­he­lyi Cse­ma­dok-ház­ban mű­kö­dik (Pos­ta­cí­münk: Bac­sáko­va ul. 240/16; P. O. Box 16., 929 01 Duna­jská Streda). 2. A Gram­ma Nyel­vi Iro­da te­vé­keny­sé­ge 2.1. Tu­do­má­nyos ku­ta­tás A Gram­ma Nyel­vi Iro­da mun­ka­tár­sai... Bővebben →

A soknemzetiségű csehszlovák nemzetállam születése 1919-ben Érvek, viták az 1919. évi párizsi békekonferencián

Az 1919-1920. évi párizsi békekonferenciának a csehszlovák államalapítás szem-pontjából meghatározó jelentőségű 1919. január-szeptemberi időszakát az 1919.június 28-i versailles-i német és az 1919. szeptember 10-i Saint German-i osztrákbékeszerződés, valamint az osztrák békeszerződéssel egy időben aláírt csehszlo-vák kisebbségvédelmi szerződés aláírása tette különösen fontossá. Az 1920. júni-us 4-én aláírt trianoni békeszerződés előkészítése során mind a csehszlovák dele-gáció, mind pedig a nagyhatalmak jórészt már csak az 1919 tavaszán, nyarán meg-hozott döntéseket védelmezték, az akkori érveket alkalmazták. Ezért az alábbiak-ban ennek a kilenchónapos periódusnak az argumentációját és a csehszlovák ér-vek nyomán kialakult vitákat vizsgálom. Bővebben →

Az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársainak, kutatási programjainak kiadványai 2001-2005

ÉGER GYÖRGY- LANGER, JOSEF (szerk.): Határ, régió, etnikumok Közép-Európában.Budapest, Osiris Kiadó-MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, 2001. OSVÁT ANNA-SZARKA LÁSZLÓ (szerk.): Anyanyelv, oktatás - közösségi nyelvhaszná-lat a 20. század végén. Budapest, Gondolat Kiadói Kör-MTA Etnikai-nemzetiKisebbségkutató Intézet, 2002. SZESZTAY ÁDÁM: Nemzetiségi kérdés a Kárpát-medencében, 1956-1962. Buda-pest, Gondolat Kiadói Kör-MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, 2002. Bővebben →

Bakó Boglárka: Erdővidék – magyar mikrorégió a Székelyföld peremén

Erdővidék a Székelyföld egyik kevésbé ismert, magyar többségű mikrorégiója. Háromszék (hivatalosan Kovászna megye) északnyugati része, mely a Baróti-medenceterületét öleli fel. Nyugati határa az Észak-Persány és a Rika-hegység, északi, északkeleti a Dél-Hargita vonulata, délkeleten pedig a Baróti-hegység övezi. Erdővidékközpontja és egyetlen városa Bárót, mely 1989 előtt még működő szénbányájánakköszönhetően központi gazdasági szerepet töltött be a régióban. Erdővidék 21 települést foglal magában, ezek a következők: Uzonkafürdő (Ozunka Bái), Nagybacon(Bátanii Mari), Erdőfüle (Filia), Székelyszáldobos (Doboseni), Vargyas (Vfrghis),Szárazajta (Aita Seacá), Zalánpatak (Valea Zálanului), Bodos (Bodos), Kisbacon(Bátanii Mici), Magyarhermány (Herculian), Bibarcfalva (Biborteni), Bárót (Baraolt),Olasztelek (Tálisoara), Bardóc (Brádut), Felsőrákos (Racosul De Sus), Köpec(Cápeni), Köpecbány (Colonia Cápeni), Miklósvár (Miclosoara), Nagyajta (Aita Maré),Középajta (Aite Medie) és Bölön (Belin). A településeken élők zöme az unitárius és a református felekezethez tartozik, kivételt ez alól Miklósvár és Bárót népessége jelent. Miklósvár az egyetlen katolikusfalu a régióban, Baróton pedig a katolikus, a református, az evangélikus és az ortodox felekezetnek is van temploma. Az utazót Erdővidéken először a táj ragadjameg; hegyes-dombos, fenyveses, erdős nyugodt táj belesimuló falvakkal, borvízforrásokkal, csendes, békés kisvárossal. Ezt a képet „árnyalja” a közutak állapota; azaszfaltot csak hellyel-közzel magán viselő vagy teljesen aszfaltozatlan mellékutak éskátyúkkal tarkított főutak. Kérdés, hogy mindez mire utal? Az állami finanszírozáshiányára? A legfelsőbb megyei vezetés... Bővebben →

Egy forradalom emlékezete. Beszélgetés Rainer M. Jánossal (Simon Attila)

– Igaz­ga­tó úr! Mi­kor ala­kult az in­té­zet, kik kez­de­mé­nyez­ték meg­ala­kí­tá­sát és mi­lyen meg­fon­to­lás­ból? – 1988–1989-ben esett mind több szó a ké­sőb­bi ala­pí­tók kö­zött ar­ról, hogy az 1945 utá­ni ma­gyar tör­té­ne­lem, s kü­lö­nö­sen 1956 ku­ta­tá­sá­ra kü­lön in­téz­ményt kel­le­ne lét­re­hoz­ni. Ele­in­te azon­ban nem ala­pí­tás­ról, ha­nem foly­ta­tás­ról, új­ra­kez­dés­ről gon­dol­kod­tunk. 1958 és 1963 kö­zött Brüs­­szel­ben mű­kö­dött a Nagy Im­re Po­li­ti­kai és Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet, na­gyon ha­son­ló ér­dek­lő­dé­si kör­rel. El­ső­sor­ban az 1956 előt­ti párt­el­len­zé­ki­ek, Nagy Im­re po­li­ti­kai hí­vei al­kot­ták a mun­ka­tár­si gár­dát, bár nem ki­zá­ró­lag ők. 1989 ta­va­szán a Nyil­vá­nos­ság Klub egy ta­nács­ko­zá­sán Var­ga Lász­ló tör­té­nész kez­de­mé­nyez­te a Nagy Im­re In­té­zet új­já­a­la­kí­tá­sát. 1989. jú­ni­us 16-án Nagy Im­re új­ra­te­me­té­sén Ki­rály Bé­la a Hő­sök te­rén be is je­len­tet­te ezt. Más­nap meg­ala­kult az in­té­zet nem­zet­kö­zi ku­ra­tó­ri­u­ma Kene­di Já­nos la­ká­sán. Az el­kép­ze­lés sze­rint a mun­ka­tár­sak egy ré­sze a va­la­mi­ko­ri brüs­­sze­li­ek kö­zül ke­rült vol­na ki, más ré­szük pe­dig a Nagy Im­re-te­me­tést kez­de­mé­nye­ző és ko­or­di­ná­ló Tör­té­nel­mi Igaz­ság­té­tel Bi­zott­ság (TIB) ún. tör­té­ne­ti szek­ci­ó­já­ból. A szek­ció Ungváry Ru­dolf ve­ze­té­sé­vel a de­mok­ra­ti­kus el­len­zék­hez kö­zel ál­ló tör­té­né­szek­ből és tár­sa­da­lom­tu­dó­sok­ból állt, és ki­dol­go­zott egy komp­lex ku­ta­tá­si ter­vet. Vé­gül az in­té­zet 1991-ben kez­dett mű­köd­ni, ele­in­te egy aka­dé­mi­ai ku­ta­tó­hely­ből állt, il­let­ve az Oral His­to­ry Ar­chí­vum­ból, amely egy ide­ig a TIB ke­re­te­in be­lül dol­go­zott. Az ala­pí­tás a rend­szer­vál­tás el­ső... Bővebben →

Eiler Ferenc : “Kisebbségi külpolitika.” Csehszlovákiai magyar részvétel az Európai Nemzetiségi Kongresszus Tevékenységében 1925-1938

Az európai nemzeti kisebbségek szervezeteinek a két világháború között is csakkorlátozott mértékben volt lehetőségük arra, hogy kilépjenek a nemzetközi politikaiporondra. Ilyen jellegű aktivitást lényegében két irányban fejthettek ki: egyrészt pa-naszosként petíciókat juttathattak el a Nemzetek Szövetségéhez, másrészt önállószereplőként bekapcsolódhattak néhány- meglehetősen korlátozott nyomásgyakor-ló erővel rendelkező - nemzetek feletti organizáció tevékenységébe. Bővebben →

Fazekas József : Értékteremtő kisebbségi közösségek. Beszélgetés Szarka Lászlóval, az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének igazgatójával

Beszélgetés Szarka Lászlóval,az MTA Etnikai-nemzeti KisebbségkutatóIntézetének igazgatójával A kisebbségek tudományos kutatásának intézményes feltételei csupán a rendszerváltást követőenalakultak ki. A magyarországi és a közép-európai kisebbségi kutatás egyik központja az MTA Etnikainemzeti Kisebbségkutató Intézete. Az intézet igaz-gatójával, Szarka Lászlóval beszélgetünk. – Milyen megfontolások tették szükségessé az Intézet megalakítását, és milyen céllal alakult meg2001. január ljével az Akadémiai KisebbségkutatóMűhely utódintézményeként? – A magyarországi akadémiai kutatások elmúltmásfél évtizedét áttekintve Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia múlt évben újraválasztott elnöke 2001-ben a következő hasonlattal jellemezte az elmúlt másfél évtizedfejlődését. A rendszerváltás utáni első évek forgatagában Kosáry Domokos elnökúrnak az akadémiai törvény elfogadtatásával sikerült megtartania és megerősítenieaz MTA szakmai és politikai legitimációját, s ezzel a korabeli magyar politikai életháborgó tengeréről sikerült biztos kikötőbe irányítania az immár 180 éves intézmény zászlóshajóit. Az elnöki poszton őt követő Glatz Ferenc két választási ciklusonkeresztül az akadémiai intézményhálózat konszolidációjára, valamint a kiemelt, stratégiai jelentőségű kutatások támogatására helyezte a hangsúlyt. Ezzel felújította az azt akadémiai „flottilát”, amely jelenleg 30 természettudományi és 17 társadalomtudományi intézetből s emellett számos kutatócsoportból, egyetemi támogatott kutatóhelyből áll, és ötezernél több kutatót foglalkoztat. Ennek az intézménykonszolidációs és stratégiai fejlesztő munkának a részekéntalakult meg az Akadémia máig legfiatalabb kutatási intézménye, az Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet. Miközben a konszolidáció... Bővebben →

Hagyomány és kontextus. Beszélgetés Mészáros Andrással (Fazekas József)

Az egye­te­mi ok­ta­tás kér­dé­se min­den tár­sa­da­lom egyik stra­té­gi­ai fon­tos­sá­gú te­rü­le­te. A nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek ese­té­ben pe­dig az anya­nyel­ven fo­lyó ok­ta­tás egye­ne­sen lét­kér­dés­sé vá­lik. A po­zso­nyi Comenius Egye­tem Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ka­rá­nak Ma­gyar Nyelv és Iro­da­lom Tan­szé­ke több mint nyolc­van éve a szlo­vá­ki­ai ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás egyik fon­tos ele­me, 1953-ig – a lo­son­ci re­for­má­tus te­o­ló­gia mel­lett – egyet­len mű­he­lye. A tan­szék múlt­já­ról és je­le­né­ről Mé­szá­ros And­rás pro­fes­­szor­ral, a po­zso­nyi Comenius Egye­tem Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ka­ra Ma­gyar Nyelv és Iro­da­lom Tan­szék­ének ok­ta­tó­já­val be­szél­ge­tünk. El­ső kér­dé­sem ar­ra irá­nyul, mi­lyen sze­re­pe volt a ma­gyar tan­szék (ak­kor: sze­mi­ná­ri­um) meg­ala­ku­lá­sá­nak 1923-ban, és ho­gyan jel­le­mez­né a tan­szék te­vé­keny­sé­gét a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti idő­szak­ban? En­ged­tes­sék meg ne­kem, hogy egy­faj­ta „me­ta­fi­zi­kai” fel­ve­ze­tés­sel kezd­jem el mon­dan­dó­mat. Sze­ret­ném hang­sú­lyoz­ni azt, ami­ről a ki­zá­ró­la­go­san a je­len­ben gyö­ke­re­ző po­li­ti­kai gon­dol­ko­dás meg szo­kott fe­led­kez­ni, va­gyis azt, hogy a mű­ve­lő­dés és a kul­tú­ra te­rü­le­tén meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pe van a kon­ti­nu­i­tás­nak. A fo­lya­ma­tos­ság az, ami a va­ló­di lé­te­zést meg­ala­poz­za, és ami a tra­dí­ci­ót meg­for­mál­ja. A mű­ve­lő­dés és a kul­tú­ra ugyan­is egy adott em­ber­cso­port éle­té­nek az ér­tel­mét fo­gal­maz­za meg, men­ti át egy más idő­szak­ba, és eme­li át ezt az em­ber­cso­por­tot azok­ba a transz­cen­dens ös­­sze­füg­gé­sek­be, ame­lyek nél­kül el­vesz­ne a tör­té­ne­lem­ben. Nem be­szél­ve most ar­ról az egy­sze­rű szo­ci­o­ló­gi­ai tény­ről, hogy min­den­faj­ta ok­ta­tá­si in­téz­mény­nek idő­re van... Bővebben →